(Fogalmi elemzés napjaink globalista tendenciái tükrében)*
Az elmúlt évtizedekig az átvételben v é g z ő d ő joghatások kérdése az összehasonlító jog vizsgálódási köréhez tartozott. A jogtörténet csak annyiban érdeklődött iránta, amennyiben nemzeti v a g y összehasonlí-tó leírás tárgyaként megkerülhetetlennek (mert történetesen é p p e n így bejárt útnak) bizonyult; jogszociológia (és az ekkoriban m é g inkább -de legalább is részben - a jogszociológia rurális vagy egyébként primi-tív, marginális viszonyok közti kiterjesztésének tekintett jogantropo-lógia) pedig kizárólag egy m á r bevallott diszfunkcionalitás - tehát va-lamely normálisnak tekintett siker várakozásához képest valamilyen kivételes, tehát abnormitásnak számító k u d a r c - kórisméjének a leíró-jaként, esetleg egy mindezek u t á n esetleg m é g számbajöhető valame-lyes terapeutikus pótcselekvés vagy kerülőút javaslójaként mutatott iránta érdeklődést.
Mára a helyzet gyökeresen megváltozott. A jelenség is, az iránta megnyilvánuló politikai érdeklődés s a t u d o m á n y o s é r d e k ű elemző szándék is egyaránt általánosodott. Ezt fejezik ki m a g u k a kérdéses jelenség egyes összetevőinek leírására használt változó fogalmiasítá-sok, amik természetszerűleg egyszersmind híven tükrözik azon hangsúlyok módosulását is, amik az utóbbi évtizedekben végbemen-tek a jogátvitel globális jelenséggé válása n y o m á n ; valamint azok a t u d o m á n y o s viták, amelyek e folyamatos h a n g s ú l y f i n o m o d á s t követ-ték, miközben egyben persze ki is provokálták. Nos, az a körülmény, hogy fenntartó közegként a jogban a hangsúly egyre inkább a jogi
kul-* Készült 2003-ban a Nagoyai Egyetem graduális jogi kara és a Magyar Tu-dományos Akadémia Jogtudományi Intézete közötti tuTu-dományos kutatási együttműködés keretében.
túrára helyeződik, sajátos ellensúlyként a jog merő technikalitását is új fénybe emelte, mint ami ö n m a g u k b a n arctalan készségek sorát bizto-sítja ahhoz, hogy egy jogi kultúra egyáltalán kifejlődhessen és meg-nyilvánulhasson.
Mindez eset-tanulmányként értékelhető példák tükrében lehetővé teszi i m m á r n é h á n y következtetés levonását.1
1. Terminusok
7Recepció' / 'octroi' / 'jogexporf
Az, amit a római jog sok évszázados elfeledettség u t á n csaknem kulti-kus igazodásnak induló kontinentális és angolszász újjáéledéseként ismerünk; avagy az a világméretű elterjedés, ami mindenekelőtt a francia, osztrák, német, majd svájci polgári törvénykönyvek részben kultúrákon keresztül áthatoló sikerét bizonyította; sőt m é g az a nem lebecsülendő hatás is, amit egy a kodifikáció fogalmiasító rendszer-eszményétől szokásosan idegennek tekintett2 (mert jobbára induktív-ként jellemzett tapasztalati gondolkodásmódból indító3) a n g o l -amerikai berendezkedésben is a kódexek az -amerikai államalakulás-b a n s a államalakulás-brit államalakulás-birodalmi jogfelépülésállamalakulás-ben, kódexpótlékok pedig az USA belső jogharmonizációjában kifejtettek4 - nos, m i n d e z a jogtudományi vizsgálódásban annyira természetes és szerves(ülő) folyamatnak tet-szett, hogy magától értetődő adekvátsággal a d ó d t a k e jelenségre a m i n d e b b e n élenjáró európai kontinentális tapasztalatból merítő
des-1 A kezdeményező japán fél mentalitásáról ad számot Традиционное право Узбекистана и Яапонии Проблемы совершенствования законодательства [Материалы международного симпозиума, 11-13 сентября 2002, г. Ташкент]
(Ташкент: Ташкентский Государственний Ю у р и д и ч е с к и й Институт 2002) 174. о.
2 Gunther A. Weiss 'The Enchantment of Codification in the Common-Law World' Yale Journal of International Law 25 (2000), 435-532. o. kifejtése viszont ép-pen azt bizonyítja, hogy az Európai Unió kodifikációs magánjogegységesítése éppen n e m idegen - tehát n e m is külső hatásként érkezik - az angolszász jog tör-ténelmi szellemiségéhez képest.
3 Vö. a szerzőtől 'Kodifikáció az ezredforduló perspektívájában: Utószó' in uő. A kodifikáció mint társadalmi-történelmi jelenség [1979] jav. és bőv. 2. kiad.
(Budapest: Akadémiai Kiadó 2002), 3 7 9 ^ 0 3 . o.
4 Az egész kérdéskörhöz lásd a szerzőtől A kodifikáció mint társadalmi-történelmijelenség 439 pp., passim.
k r i p t í v f o g a l m a k , j e l e s ü l a ' r e c e p c i ó [ n é m e t Rezeption]'5 é s a f r a n c i a 'octroi6 [ a n g o l u l : imposition7]'. H a b á r m á s t ő b ő l e l t é r ő m ó d o n k é p z e t t e k e z e k , s z i m m e t r i k u s e l l e n f o g a l m a k a t a l k o t n a k : e l ő b b i a z á t v e v ő o l d a l á -r ó l t ö -r t é n ő c s e l e k v é s t l e í -r v a , h a l l g a t ó l a g o s a n e g y b e l ő l e k i i n d u l ó s z á n d é k o t f e l t é t e l e z v e ;8 u t ó b b i p e d i g a z á t a d ó o l d a l á r ó l t ö r t é n ő k e z -d e m é n y e z é s t j e l e z v e s a z á t v e v ő o l -d a l á r ó l v a l a m i f é l e n y o m á s h a t á s á r a p u s z t á n t ű r é s t s e j t e t v e .9 M é g i s , n e m c s a k a r r ó l a d h a t u n k s z á m o t , h o g y
5 Latinból: 'recipere / reception'-, ez azonban nem használatos ilyen folyamatjel-zésre az angol nyelvben.
6 Angol szóként gyakorlatilag ismeretlen. A XV. századtól kezdve a franciá-ban ismert 'octroyer' az angolfranciá-ban kizárólag a 'hatóságtól engedményezés' értel-mében terjedt el, rákényszerítést, diktátumot jelentve. Ritkán, 'octroy' formában igeként 1865-től mégis használják a fenti jogi értelemben, azonban a német 'oktroyiren' hatására.
7 Latinból ['impönére'] átvett francia [a XI. században 'enposer', 1302-től pedig 'imposer'] szó nyomán, a XVI. század végén például már ilyen szövegösszefüg-gésben [Richard Hooker Of the Lawes of Ecclesiasticall Politie I (1594), ii, § 6] ismer-ten: „The Imposition of this Law u p o n himself is his o w n free a n d voluntary Act." The Compact Edition of The Oxford English Dictionary [1971] Complete Text Reproduced Micrographically, I—II (Oxford: Oxford University Press) xii + 4116 o., 1389. (101-102.) o.
8 PI. Roland R. Bahr 'Rezeption als Kulturbegegnung (Zur Notwendigkeit eines erweiterten Rezeptionsbegriffes für die Beurteilung moderner Rechtsre-zeptionen)' Ritsumeikan Law Review (1987), No. 2, 35-62. o.; Ernst E. Hirsch Rezeption als sozialer Prozeß Erläutert am Beispiel der Türkei (Berlin: Duncker &
Humblot 1981) 139 o. [Schriftenreihe zur Rechtssoziologie u n d Rechtstatsachen-forschung 50]; Imre Zajtay 'Die Rezeption fremder Rechte u n d die Rechts-vergleichung' Archiv für die civilistische Praxis 156 (1957), 361. és köv. o.; Andreas B. Schwartz 'Rezeption u n d Assimilation ausländischer Rechte' in uő. Rechts-geschichte und Gegenwart Gesammelte Schriften zur PrivatrechtsRechts-geschichte u n d Rechtsvergleichung, hrsg. Hans Thieme & Franz Wiacker (Karlsruhe: Müller 1960), 581. és köv. o. [Freiburger staats- u n d rechtswissenschaftliche Ab-handlungen 13]; Alan Watson 'Aspects of Reception of Law' The American Journal of Comparative Law 44 (Spring 1996) 2, 335-351. o.; C. C. Turpin 'The Reception of Roman Law' The Irish Jurist III (1968), 162-174. o.; Peter Bender Die Rezeption des römischen Rechts im Urteil der deutschen Rechtswissenschaft (Frankfurt am Main
& Bern: Lang 1979) 168 o. [Rechtshistorische Reihe 8]; E m s t Pritsch 'Das Schweizerische Zivilgesetzbuch in der Türkei - seine Rezeption u n d die Frage seiner Bewährung' Zeitschrift für vergleichende Rechtswissenschaft 59 (1957), 123. és köv. o.
9 Hasonló a 'jogexport [Rechtsexport]' terminusa is. Lásd pl. Wolfgang Babeck 'Stolpersteine des internationalen Rechtsexports' Aus dem Westen was Neues
a francia (és - eltörpülő mértékben - az osztrák és a német) megszálló hódítás m e n t é n kikényszerített jogkiterjesztés, valamint a brit biro-dalmi jogegységesítés adminisztratíve véghezvitt esetein túl mindhá-rom imént említett példa-csomagunk is spontán, az átvevő oldaláról jelentkező igényről és kezdeményezésről, sőt kizárólagos (gyakorlati-lag az átadó úgyszólván teljes passzivitása mellett zajló) cselekvési sorról tanúskodott; d e arról is, hogy a hódítás, illetőleg a gyarmati alávetés megszűntével az egykori octroi csaknem kivétel nélkül recep-cióvá szelídült.10 Vagyis az, ami valaha ratione imperii diktált, most -immár úgyszólván a véglegesség igényével - imperio rationis m a r a d t a cselekvés elve. Az imént említett szimmetrikus fogalmi megjelölés -'recepció' és 'octroi' - így egyszersmind genealógiai levezetés gyanánt is szolgál, kielégítve egy a 'jogcsalád' fogalmából indító jogi térképké-szítés, jogrendszeri rendszerezés igényeit. Mindvégig szimbolizálhatta hát a nagy sikereket a japán jogi modernizációtól a török joglaicizálá-sig, melyek b á r m e n n y i r e kétarcú színben tűntek is fel később (a jogantropológia finomabb kutatási módszerei fényében), egészében áttörést jelentettek - alapfunkciójukban tehát a jog kétségtelenül be-következő váltását eredményezték, s ezzel vállalt céljaikban sikert.
Mind e mögött pedig az állt, hogy a XX. század elején a jellegzetesen európai talajról induló összehasonlító jogi m o z g a l o m elsődleges adottságként az akkoriban egymástól legmarkánsabban elszakadt an-golszász és kontinentális jogi kultúra különbözőségét érzékelte. Csu-p á n ezek m e g s z a k a d t vagy folytatásra lelt történelmi előzményeiként vette számba a szélesebb értelemben vett egykori nagy Mediterrá-n e u m törtéMediterrá-nelmi kultúráit (az egyiptomitól, mezopotámiaitól, zsidótól a rómain át az iszlám és germán intézményesedésekig), és mindezek-ből naturális történelmi származtatással, a tényleges hatások mentén haladva építhette fel múltbéli és jelenkori világa jogrendszereinek taxonomikus térképét.
(2002), No. 4: Interessenpolitik durch Rechtsexport [www.forum-recht-online.de/
2002/402/402babeck.htm].
10 ALAN WATSON helyes meglátása szerint pontosan e kettősségnek - ha egy-kor kényszer hatására is elfogadottan, mégis jobbal ma már aligha helyettesíthe-tően - kellene elgondolkodtatnia arról, hogy (ha talán nem is tudjuk mindig pon-tosan, adott pillanatban mit és miért is teszünk) a nagy történelmi joghatások egészükben mégis egyféle optimalitást testesíthettek meg.
'jogátvitel' / 'jogkölcsönzés'
A századközép francia fogalmi terméke1 1 a 'jogátvitel [transfert de droit]'12, mely i m m á r egy semleges közép pozíciójából írja le a jog mozgását, aminek eredményeként egy adott időponttól kezdve m á r nemcsak egy bizonyos A (származási) helyen, d e valamilyen m ó d o n átvíve egy eladdig számára ismeretlen B (fogadó) helyen is - szemléle-tével, doktrínájával, megoldásával, szabályával, intézményével, illető-leg m i n d e z e k n e k részillető-leges halmazával vagy viszonylag teljes rendszerével (stb.) - jogként szolgál. H a s o n l ó k é p p e n semleges jelzést céloz a 'jogkölcsönzés [legal borrowing]' angol-amerikai körökben el-terjedt kifejezése is, mely a német nyelven u r a l k o d ó 'Rezeption'-nal szemben az angol nyelvi közegben n e m hat idegenül, á m b á r n e m m o n d többet sem: az előbbivel azonos mozgást u g y a n a b b a n a cselek-vési irányban n e m a meg k a p á s , h a n e m a k ö l c s ö n vétel oldalá-ról fejezi ki.
'jogátiiltetés'
Ebbe a kialakult helyzetbe robbant bele az akkoriban m é g Edinburgh-ban a kontinentális magánjogtörténet professzoraként m ű k ö d ö t t ALAN WATSONnak addigi saját, a római magánjogra koncentráló ak-kori m u n k á s s á g á b a n is új irányt jelölő műve, a Legal Transplants, mely szerzője elementáris felismerésének az élményét közvetítette a külvi-lág számára: az arra rádöbbenést, hogy az imitáció, vagyis saját új le-lemény helyett a máséból é p p e n - történetesen véletlenül - kézre álló-nak a felhasználása az egyik leghatalmasabb vonulat (ösztönzés és gyakorlat) a jog fejlődéstörténetében.1 3 A 'jogátültetés' divatos hívó-szóvá lett, s képi erejénél fogva nemcsak kedvezővé tette a b e n n e rejlő problémamag irányában a t u d o m á n y o s érdeklődés megnyílását, d e -éppen a metaforikus kifejezés esetlegességeibe k a p a s z k o d v a - sajátos kontroverziákat is teremtett. Hiszen - m a r a d v a az angol nyelvben a nyilvánvalóan botanikai eredetű, 'trans+plant | äre' s z á r m a z á s ú és ösz-szetételü 'transplant' szónál - igeként, az 'átültetni [növényt]' értelmé-ben már 1440 óta bizonyítottan használják, főnévi használata a
'[pa-11 Jean Gaudemet 'Les transferts de droit' in L'Année sociologique 27 (1976), 29-59. o. [Sociologie d u droit et de la justice].
12 Latinból: 'trans+ferre'; angolban 'transfer', mai értelemben 1392-tól haszná-latosan.
13 Alan Watson Legal Transplants An Approach to Comparative Law (Edin-burgh: Scottish Academic Press 1974).
lánta, ami át v a n ültetve]' értelmében pedig 1756 óta fordul elő. Meta-forikus igei kifejezésként, 'átültetni [embert]' jelölésével bizonyítottan 1555 óta használják, egy egész embercsoportot magábanfoglaló 'átül-tetni [népet stb.]' értelmében pedig 1608 óta. Sebészeti összefüggésben - bőr v a g y szerv transzplantálásaként - 1786 óta ismert;14 s íme, úgy tűnik, most e kétségkívül távolról merített metafora egy újabb, immár ez utóbbira ráépülő metaforikus asszociáció tárgya lesz, és WATSON óta i m m á r a szervátültetés mintájára, egy d o n o r és egy receptor ket-tősségében beszélünk jogátültetésről15 is.
Szerencsés-e a kifejezés, vagy sem? Nos, talán nyitott e kérdés, de idővel m a j d elválik. Á m kétségtelenül félreérthető. És ú g y tetszik, h o g y u g y a n ú g y , ahogyan a napjainkban egyre erőteljesebben homo-genizáló, artificiálisan konstruált s eredendően természetellenes kész-tetéseket is beépítő szocializációink ellenére e d d i g úgyszólván isme-retlen, célratörő kegyetlenséggel t u d n a k m i n d e n egyebet m a g u k alá rendelni emberi vadságaink (talán az ún. civilizációs fejlődésünkben egyre következetesebben elnyomott ösztönélet kényszeres robbanása-ként), t u d o m á n y o s magabízásunkból is olykor é p p e n kizárólag racio-nalitásunk fedezetlensége, a példabeszédbeli király mezítelensége de-rül ki. Mindenesetre t u d o m á n y m ű v e l é s ü n k b e n az imént hivatkozott összefüggésből is kitűnően elég erős a szómágia ahhoz, h o g y abból, ami nyilvánvalóan metaforikus kifejezés, tehát az e r e d e n d ő tárgytól idegen irányokba és mezőkhöz vezető asszociatív körrel rendelkezik -vagyis abból, amit fogalmilag, amennyiben egyáltalán komolyan ve-hetnénk, nyelvi megformálásában legjobb indulattal is legalább képi-leg zavarosnak kellene tekintenünk, mégis, mintha a j o g t u d o m á n y n a k a legrosszabb n é m e t doktriner h a g y o m á n y ezek szerint túlélő szelle-m é n e k engedelszelle-meskedve n e szelle-m is lenne szelle-m á s tárgya, szelle-m i n t ö n szelle-m a g u k b a n fedetlen, valós referencia nélküli szavak csupán - , nos, ebből mégis viták, kontradikciók, tagadások, vagyis a külső nyelvi b u r k o t a
tárgy-14 Cf. The Oxford English Dictionary, passim, as well as David Nelken 'Towards a Sociology of Legal Adaptation' in Adapting Legal Cultures ed. David Nelken «Sc Johannes Feest (Oxford: Hart Publishing 2001), 7-54. o. [The Onati International
Institute for the Sociology of Law], különösen 17-18. o. 10. jegyzet.
15 A szoros formájában vett 'átültetés' ['transplantation'] szót az angol jogi értelemben n e m használja. A 'legal transplant' kifejezésében viszont a főnév éppen magát a transplantatumot jelenti: „That which is transplanted; spec, in forestry, a seedling transplanted once or several times." The Oxford English Dictionary, p.
3384. (275/2.) o.
gyal magával összetévesztő (mert azonosító) félreértéssorozatok t u d -nak támasztatni jobb sorsra érdemes teóriákban is.
Hiszen nyilvánvaló, hogy - ami sebészeti jelentéskörét illeti - bő-röm, rokonom fél veséje, avagy é p p e n a disznószív, ha egyszer abba a nyomorult helyzetbe kerültem, hogy belém ültettessék, a további fo-lyamatok során vagy mint ugyanaz, u g y a n a k k é n t fog m ű k ö d n i belém kerülten is, vagy kilökődik (ami az egész beavatkozás kudarcát, hiá-bavalóságát jelenti), avagy - ami p u s z t á n hipotétikus, tisztán logikai-lag előállítható alternatíva, mert még n e m fordult s elvileg sem most, sem a jövőben bizonyára n e m is fordulhat elő - mégis csak másként kezd el funkcionálni (ami viszont következményeiben az előbbi esettel egyértelmű: orvosi értelemben csődöt jelent, személyemben pedig szintén bizonyára pusztulásomat eredményezi). U g y a n a k k o r a bioló-giai jelentéskörben mégis lehetséges, hogy az, amit átültettek, új kör-nyezetében sérülékenyebbnek fog bizonyulni, kevesebb reakciós vagy (ön)regenerációs képességet mutatva fel, vagyis eredeti mivoltával azonosként m e g m a r a d v á n mindazonáltal gyakorlatilag korábbi ö n m a g á n a k mégis csak egy satnyább változatát fogja megjeleníteni. A biológiai létmódon belül m a r a d v á n , feltehetően hasonló lehetőségek-ről tanúskodik a par excellence erdészeti s általában a botanikai hason-lat is. Szintén közös jegy, hogy mihelyt a magot, növényt, fát, avagy az állati vagy emberi bőrt vagy szervet átültettem, a 'transplanter [aki-b ő l / a m i [aki-b ő l átültetnek]' és a 'transplantee [ a k i [aki-b e / a m i [aki-b e az átültetés történt]' közt16 - annak a nézőpontjából, amit átültettek - m i n d e n kap-csolat i m m á r o n megszakad: az átültetett dolog régi hordozójából és környezetéből többé m á r nem meríthetve, i m m á r kizárólag az új hor-dozóhoz és környezethez kapcsolódik.
Az ember társadalmi létmódja okán azonban akár egyes ember, akár teljes embercsoport „átültetéséről" legyen is szó, itt m á r nyil-vánvaló, hogy - a biologikum szintjét meghaladva - a f o g a d ó környe-zetben m a g u n k is átalakulhatunk. Ez természetszerűleg n e m is lehet másként, hiszen n e m azért élünk, hogy ön(re)generáló automataként m a g u n k b a n valamiféle puszta azonosságot reprodukáljunk, h a n e m olyan m ó d o n (és azért) élünk, hogy a mindenkori (esetünkben: az új, a megváltozott) szűkebb és tágabb környezet kihívásaira válaszol(j)unk.
Ennélfogva válaszadási képességünk gazdagságban, belső differenci-áltságban egyaránt gyarapodni fog a korábbi állapothoz
(valószínűsé-16 E terminusok az angol nyelvben - ritkábban használtan - 1611-től, illetőleg 1687-től fordulnak elő.
gekhez és elvárhatóságokhoz) képest. Röviden szólva tehát, a biológiai (botanikbiológiai és humánsebészeti) hasonlatba rejtett f u n k c i o n á -l i s ( ö n ) a z o n o s s á g - r e p r o d u k c i ó hangsú-lyozásáva-l szemben e metafora társadalmi nézőpontú használata az átültetettet m á r közvetlenül saját új hordozójától és környezetétől f ü g g ő kölcsön-hatásban, k ö l c s ö n ö s t o v á b b a l a k í t o t t s á g ban láttatja.
Következésképpen a régi hordozóval és környezetével történő kapcso-lattartás a biológiai használatú metaforával szemben itt, a társadalmi értelmű átültetésben m á r felvetődhet. Á m d e itt is kizárólag új, az átültetés p u s z t á n faktuális tényébe még bele nem foglalt aktusként -vagyis annyiban, amennyiben egy egyszeri alkalomhoz f ű z ő d ő , vagy-is az átültetés tényéhez kötődő uno actu hatásgyakorlás helyett például egy megszakítatlanul fenntartott folyamatra törekszünk.1 7 Amint majd rögvest látni fogjuk, ezekbe az itt jelzett eltérő asszociációs lehetősé-gekbe kapaszkodott a jogi gondolkodás is napjainkban - talán pusztán azért, hogy a fentiekből magának (szükségtelenül? mesterségesen?
talán, á m a fogalmi tisztázást mégis kikényszerítve) problémát ková-csoljon.
Mindazonáltal, a 'jogkölcsönzés' a maga p u s z t á n jelzésként hasz-nált, konceptuálisán n e m különösebben kimunkált fogalmával alkal-m a s n a k bizonyult arra, hogy WATSON csattanós kifejezést adjon jogtörténészként nyert rádöbbenésének arról, hogy a jogfejlődés/jog-fejlesztés igazi menete minták ide-oda vándorlásában, a „je prends mon bien où je le trouve" [onnan veszem javamat, a h o n n a n tudom]
MOLlÈRE-i kiállásának1 8 gyakorlatias gesztusa által, vagyis a bárhon-n a bárhon-n vett megoldásokbárhon-nak a folytobárhon-nos továbbalakító adoptálása és adaptálása formájában zajlik.19
17 Igaz ugyan, hogy „az is az elgondolt célok között lehet, hogy valamiképpen újraalkossák ama szélesebb szövegösszefüggés néhány vonatkozását, amelyből az átültetés történt", mégis Nelken idézett (19. o.) véleményével szembefutva -a biológi-ai és -a szociális közt semmiképpen sem kritériumjellegű -a különbség, hiszen a továbbhatás valamelyes feltételei elvileg a botanikai s a sebészeti átülte-tésnél is megteremthetők és célul tűzhetők.
18 Scapin in A fösvény [L A v a r e ] .
19 A jelen szerző negyed évszázaddal ezelőtti olvasmányélményét tükröző összegzése szerint „Vajon a tehetetlenség lenne az emberi társadalom fejlődésé-nek m i n d m á i g leghatékonyabb eszköze? Vajon az utánzás lenne az emberi társa-dalom legmaradandóbb hozzájárulása saját létének mind fejlettebb feltételek kö-zött történő biztosításához?" Varga Csaba 'Jogátültetés, avagy a kölcsönzés mint egyetemes jogfejlesztő tényező' Állam- és Jogtudomány XXIII (1980) 2,191. o.
'piacgazdaság megteremtése' / 'demokrácia és joguralom építése' / 'emberi jogok biztosítása' / 'európai (magán)jogkodifikáció'
'Law and Development" / 'Modernization and Law' / 'droit du développement*
Ma, amikor e h á r o m évtizede elhangzott rácsodálkozás m á r közkincs-csé vált, és egyedi aktusok, előfordulások, eseti kezdeményezések he-lyett i m m á r trendszerűvé, professzionálissá, n a g y h a t a l m a k , tőkét é s / v a g y tudást koncentráló erőközpontok számára n a p i magatartássá, közönséges üzletmenetté, esetleg olykor é p p a tevékenység fő profil-jává lett a jogi mintákkal történő hatásgyakorlás vagy é p p e n (akár ku-fár-mentalitással, tehát a mindenekelőtt saját hasznot realizáló s ezért a nemzetközi irodalomban is a „kettős ü g y n ö k ö s k ö d é s " közvetítői kategóriájával jellemzett20) kereskedés, az ezeket jelölő terminusok átveszik az eddigiekkel történő élést. 'Globalizáció', 'piacgazdaság megteremtése', 'demokrácia és joguralom építése', 'emberi jogok biz-tosítása', 'európai (magán)jogi kodifikáció' - m o n d j u k , és pontosan tudjuk, hogy milyen kontextusban mit értünk, vagyis h o g y mindegyik esetben alapvetően külső modell(eke)t is követő jogalakításról van szó, noha a megközelítések és szereplők, a választott utak és követett eszközök, a módszerek és eljárások esetleg r o p p a n t változatosságot mutathatnak.
Ugyanerre az eredményre jutunk, ha diszciplinárisán írjuk le az ezek iránti s i m m á r egyetemi, akadémiai, sőt esetleg egyenesen önálló jogági s t r u k t ú r á k b a n is kifejezett szervezett érdeklődést. A Lazv and
Development körülhatárolt (és immár idejétmúlt, bukott) ideológiát, ám egyszersmind változatlan formában ú j r a m e g e r ő s ö d ő amerikai ku-tatási irányt2 1 is jelez; a Modernization and Law (vagy, pontosabban:
Modernization through the Law22) a jogszociológiának a h a r m a d i k világ-ban és az egész közép- és kelet-európai térségben visszhangra lelt, és úgyszólván az egész nyugati világtól támogatott és szakosodott prob-lémalátását; a droit du développement pedig (a francia gloire emlékétől alig szabaduló nemzeti én-központúságon és irradiáció-vezéreltségen
20 Vö. pl. Yves Dezalay & Bryant Garth 'The Import a n d Export of Law and Legal Institutions: International Strategies in National Palace Wars' in Adapting Legal Cultures, 11. fej., 241-255. o., különösen 246. o.
21 PI. Law and Development ed. Anthony Carty (Aldershot: D a r t m o u t h 1992) [The International Library of Essays in Law & Legal Theory, Legal Cultures 2].
22 Az amerikai akcionizmus változó tartalmú örököseként lépett ez a hi-degháború korában indított World Peace through the Law washingtoni központú mozgalma helyébe.
túl) ideológiamentes, egyenesen jogági jellegzetességekkel felruházott s ekként szakosodott tudást, joganyagot és gyakorlati jogi tapasztala-tot.
'jogi segítséglnyújtásY / 'jogi tanácsadás'
Továbbhaladva a burjánzásnak indult terminusok világában, ugyan-ennek a szellemi környezetnek a kezdeményező és egyszersmind ha-tást gyakorló szereplőre koncentráló, de ö n m a g á b a n semleges, inst-rumentális kifejeződésű teremtménye a 'jogi segítségnyújtás [ritkáb-ban foreign legal aid, gyakrab[ritkáb-ban s szemérmesebben legal assistance]' vagy 'jogi tanácsadás [Rechtsberatung]'23. A cselekvésformát illetően ez utóbbiak m é g határozatlanabbak, mint bármely előbbiek voltak.
Szemben azonban m i n d e n előzővel, a jogot ez m á r n e m egyszerű textualitásként fogja fel, következésképpen a jog alakítására gyakorolt hatást, a jogi intézményrendszer egészének külső minta szerinti fej-lesztését sem vezeti vissza pusztán szöveg szerinti átvételre. Jelképes értelemben talán azt is elmondhatjuk, hogy n e m a pozitivista gyökerű
„összehasonlító jog" diszciplínájának terméke ez, h a n e m a tágabb me-rítésű „összehasonlító jogi kultúráké".2 4 Hiszen eljárások és módsze-rek sokaságát mozgósítja, az értelmező (hermeneutikus) háttérkultúra alakításától a szűkebb vagy szélesebb oktatási formák s a tudás szét-sugároztatását szolgáló eszközökkel élés kereteinek a megszervezésén át egészen az érdekeltté tétel különféle lehetőségeinek a megteremté-séig. Mindezeknek közös vonása, hogy az i n s t r u m e n t u m t á r n a k csu-p á n egyetlen nevesített készsége a szöveg szerinti, tehát szabályok formájában történő jogátvétel. Ha pedig ez p u s z t á n egyetlen lehetsé-ges s gondolható részelem csupán mások hosszú sorában, úgy immár más lesz ennek a pozíciója is. Hiszen itt már nem p u s z t á n valamiféle szöveg a jog hordozója, h a n e m az egészében értelmezett jogi kultúra, mint ami egyedül képes arra, hogy az átültetett szövegnek (ha egyál-talán v a n ilyen) a jelentőségét és jelentését egyaránt megadja.
23 Vö. pl. Mark M. Boguslawskij & Rolf Knieper Koncepte für Rechtsberatung in Transformationsstaaten (1995) és Wolfgang Gaul 'Sinn u n d Unsinn internationaer Rechtsberatung' in Recht in der Transformation Rechts- u n d Verfassungswandel in Mittel- u n d Osteuropa: Beiträge zur Debatte, hrsg. Christian Boulanger (Berlin:
Berliner Debatte Wiss-Ve. 2002), 102. és köv. o. [Potsdamer Textbücher 7].
24 Vö. a szerzőtől 'Összehasonlító jogi kultúrák: szempontok a fogalmi körülhatároláshoz' Jogtudományi Közlöny LII (1997. január) 1, 45^19. o. és 'Össze-hasonlító jogi kultúrák?' Jogtudományi Közlöny LVI (2001. október) 10, 409-416. o.
T u d o m á n y o s eszmélődésünk mai fokán ezért ez a legadekvátabb,
T u d o m á n y o s eszmélődésünk mai fokán ezért ez a legadekvátabb,