A jog mint társadalmi normarendszer

Mi a jog? Erre a kérdésre rengeteg válasz adható. Elsőként talán úgy lehetne megközelíteni – nem-jogászként – a kérdést, hogy mire van a jog, mi a jog tár-sadalmi funkciója. Tegyük hozzá, ez inkább a társadalomtudós, mint a jogász kérdése. (A jogászt ez valószínűleg nem érdekli.)

De a társadalom oldaláról is rengeteg, gyakran egymásnak ellentmondó véle-kedés van jelen, sőt ezek a tudományban is megjelennek. Vajon a jog a társada-lom számára optimális megoldásokat tartalmazza, vagy egy – hatalmi, gazdasági, esetleg értelmiségi – elit érdekeit és/vagy értékrendjét? Vajon a gyengéket és sze-gényeket védi a hatalmasok és gazdagok elnyomásától, vagy éppen ellenkezőleg?

Vajon jog és igazságosság, jog és erkölcs alapvetően egy oldalon áll, vagy ellenté-tesek egymással; és vajon ha ellentétbe kerülnek, az emberek melyiket követik in-kább? Vajon a jog a viták rendezésének egy jó eszköze, amely konszolidált meg-oldást nyújt, és segít a feszültséget mederbe terelni és elcsendesíteni, avagy ép-pen generálja és felfokozza a társadalomban elkerülhetetlenül megjelenő konfliktu-sokat? Ezek a kérdések a tudományban is folyamatos vitákat generálnak és a kü-lönböző irányzatokhoz tartozó kutatók karakteresen eltérő válaszokat adnak rájuk.

A marxista jogelmélet vagy később a kritikai jogelmélet a jogot az elnyomás esz-közeként értelmezi, amelyet az elitek alakítanak ki, ám úgy „adják el/elő”, mintha az a társadalom egészének érdekét szolgálná. A feminista jogelmélet hasonlóan értelme-zi a jogot a nemek közötti egyenlőtlenséget erősítő, ugyanakkor legitimáló eszköz-ként. A szociológia, különösen a jogszociológia egyik alapkérdése, hogy miért (vagy miért nem) követik az emberek a jogot? Nyilvánvaló, hogy ebben az erkölcsi normák szerepe meghatározó. Ám hogy ez milyen mértékben indokolja a jogkövetést, milyen pszichés és társadalmi mechanizmusokon keresztül, az továbbra is nagy kérdés. És mi van azokkal a szabályokkal, technikai normákkal, amelyek mögött nyilvánvalóan nincs olyan közvetlen erkölcsi norma, mint pl. a büntető törvénykönyv (Btk.) szabá-lyai mögött (ne ölj, ne lopj stb.). A gáz- vagy villamoshálózat működtetését, a postai szolgáltatás módját szabályozó, olykor sokszáz oldalas műszaki specifikációk, ame-lyek jogszabályok is egyben, milyen erkölcsi tartalmakat hívnak elő? És a legfonto-sabb kérdés: Max Weber – a huszadik század elején alkotó, talán legismertebb tár-sadalomtudós szerint – a modern jog alapja az az erkölcsi norma, amely kimond-ja: „a törvényeket (jogszabályokat) mindig be kell tartani!”, akkor is, ha a konkrét jog-szabállyal kifejezetten nem értünk egyet; esetleg éppen erkölcsi alapon utasítjuk el.

A leggyakoribb és egy ilyen bevezető jegyzetben talán leginkább alkalmaz-ható megközelítés éppen a jog és az erkölcs közötti összevetés, hasonlósá-gok és különbözőségek keresése; hiszen talán ösztönösen is érezzük a jog és erkölcs közötti kapcsolatot.

1. FELADAT: Gondolkodjon el a kérdésen és két külön lapra írja fel a hason-lóságokat és eltéréseket! Ha van rá lehetőség, tegyék ezt ket-ten, külön-külön, és aztán cseréljék ki a lapokat/gondolataikat.

1.1. Jog és erkölcs

A korábbiakból kiindulva: a jog egy sajátos társadalmi normarendszer. A má-sik, hasonlóan átfogó normarendszerrel, az erkölccsel összevetve számos ha-sonlóság és különbözőség állapítható meg.

1. táblázat Két társadalmi normarendszer összevetése

Jog Erkölcs

Magatartási szabályokat állapít meg, a társadalmi együttélés érdekében.

Mindenkire kötelező.

Absztrakt, általános elvárásokat fogalmaz meg, amelyeket a konkrét helyzetben kell alkalmazni.

Szankciót alkalmaz, ha a normákat megsértik (az erkölcs is, csak másfélét).

A történelemben később jelentkezik, amikor a morál önmagában már nem tudja biztosítani az együttélést. (A társadalom szétszakad, „varázstalanodik”.)

Az emberi társadalom létével egyidős.

Állami szervek alkotják. (Az arra feljogosított szervek a megfelelő formában, az előírt eljárásban alkotják és kihirdetik.)

Spontán módon jön létre, mintegy észrevétlenül, egy tudattalan társadalmi tanulási folyamatban.

Bármikor megváltoztatható egy perc alatt

(legalábbis a kontinentális rendszerekben). Csak lassan változik.

Az ország/államhatárokhoz igazodik, azon belül mindenkire érvényes (az egyetlen normarendszer a modern társadalomban, amit mindenkinek követni kell).

Szélesebb (pl. tízparancsolat), de egy országon belül sem feltétlenül köt mindenkit (pl. a nem a könyv vallásait követőket; szubkultúrákat).

Alkalmazását az állam ellenőrzi, és állami

szankciót alkalmaz a megsértés esetén. Alkalmazását a közvetlen közösség ellenőrzi és szankcionálja

(negatív érzelmi visszajelzések,

„szeretetmegvonás”, harag, – végső esetben kiközösítés).

Tudatos egyéni magatartást, jogismeretet és

racionális mérlegelést feltételez. Jobbára tudattalan (reflektálatlan) normakövetés (nagyon hatékony lehet: fel sem merül a normasértés lehetősége).

Összességében a jog a leginkább intézményesített normarendszer, a mo-dern társadalom egyetlen mindenkire kötelező normarendszere, amely mögött mindig, minden elemében az állam áll.

1.2. Norma-szabály - jelentésük

Mit jelent az a fogalom, hogy „norma” vagy szabály, mit jelent az, hogy „normatív”?

Alighanem két elem van ebben a szóban. Az egyik arra utal, hogy ez egy fel-szólítás, egy elvárás, aminek meg kell felelni.

A másik elem pedig, hogy ez valamiképpen egy általánosított elvárás. Mind a jog, mind az erkölcs, mind más szabályrendszerek az általánosságnak egy viszonylag magas szintjén fogalmazzák meg az elvárásaikat. Minden ilyen és ilyen helyzetben ezt és ezt tedd vagy ne tedd! Ha piros a lámpa, ne lépj le az úttestre. Ez egy tipikus norma. Nem azt mondja, hogy Jenőke a Bajcsy és Al-kotmány utca sarkán ne lépjen le (ez anyukája felszólítása lenne, ezek ún. konk-rét utasítások), hanem általában a lámpával ellátott útkereszteződésekben gya-logosként ne lépjen le.

A norma a ’valóságos’ és egy ’ideális’ sajátos feszültségéből születik. Ezt a jog-elméletben a német nyelvből átvett Sein és Sollen fogalmaival jelölik. (A jog klasz-szikus nyelve a latin, mivel a római jog tanulmányozásával indult a modern jogi gondolkodás kialakulása, ami egyben az első európai egyetem - a bolognai - lét-rejöttét is megalapozta 1088-ban.) Ezek a kifejezések azért vannak németül, mert a XIX. századtól a német jogtudomány, pontosabban jogfilozófia játszott meghatá-rozó szerepet általában is, és különösen régiónkban. A Sein és Sollen a „van” és

„kell” fogalmainak felel meg. A jog e kettő közötti feszültségben működik: a va-lóság, a tényleges helyzet és egyfajta ideál közötti feszültségben formálódik nor-mává. Értelmetlen az olyan norma, amely teljességgel azonos a társadalmi való-sággal, a társadalom minden tagja annak megfelelően viselkedik. Nem szükséges, sőt értelmetlen előírni, hogy „Végy levegőt!”. Ugyanakkor a társadalmi valóságtól teljességgel elszakadt, és ezért nyilvánvalóan megvalósíthatatlan normának sincs értelme, legalábbis nem lesz alkalmas a viselkedés szabályzására. Természetesen nem működne az a norma sem, amely előírja, hogy „Ne végy levegőt!”.

Összességében tehát a jog egy társadalmi normarendszer. Ilyenként célja, hogy az egyéni viselkedés meghatározásával egyfajta optimális, de legalább-is a jog hiányához képest jobb társadalmi valóságot teremtsen. A jog a társa-dalmi fejlődés egy viszonylag késői fokán jelenik meg, talán akkor, amikor más normarendszerek, a vallás és az azzal összekapcsolódó erkölcs már nem ké-pesek egy egységes, mindenki által elfogadott és többé-kevésbé automatiku-san mindenki által követett normarendszerként működni. A jog sajátsága az ál-lammal való szoros kapcsolata, amennyiben a jog alapvetően az állam termé-ke: állami szervek hozzák létre, jelentős részben ellenőrzik betartását és szank-cionálják a megszegését is. Egyes normák pedig kizárólag az állam jogalkal-mazó tevékenysége révén érvényesülhetnek.

Az intézményelméletek – pl. Douglas North – fogalomhasználatával tehát a jog egy sajátos intézményrendszer. (Maga az intézmény North-nál egyszerűen úgy határozódik meg, mint „játékszabályok” / rules of the game.) Ebben a logi-kában természetesen az erkölcs is egy intézményrendszer. Egyesek

különbsé-get tesznek formális és informális intézményrendszerek között, amelyek sajá-tos kölcsönhatásban állnak, akár egymással ellentétes irányban is hathatnak, gyengíthetik, de erősíthetik is egymást. Egy ilyen felosztásban a jog (az írott, állami jog) kifejezetten a formális intézményekkel azonosítható.