Hatáskör

Legegyszerűbben fogalmazva a hatáskör az ügy jellegére vonatkozik, és azt adja meg, hogy milyen típusú hatósági ügyekben jár el az adott közigazgatási szerv. Más szerv jár el pl. fogyasztóvédelmi ügyekben, más az anyakönyvi (pl.

házasság anyakönyvezése) és megint más az építési engedélyeztetési ügyek-ben. Építési engedélyezési ügyekben pl. az építéshatóságnak van hatásköre, anyakönyvi ügyekben az anyakönyvvezetőnek, stb.

A hatáskör azonban egy ennél összetettebb kategória. Azt mondhatjuk, hogy a magyar közigazgatási jogi gondolkodás, jogdogmatika középpontjá-ban a hatáskör áll. Mit jelent ebben a jogdogmatikai szemléletben a hatáskör, miért olyan meghatározó ez a fogalom?

A hatáskör, mint fogalom tartalma meglehetősen összetett, ezt kísérli meg – részben – bemutatni a 17. ábra is.

17. ábra A hatáskör összetett fogalma

A fogalom középpontjában egy jogilag értelmezett feladat áll. Feladat és ha-táskörként értelmezett feladat közötti eltérés megvilágítására jó példát szol-gáltat az önkormányzatok működését szabályozó törvény. A törvény az önkor-mányzatok számára kötelező feladatként írja elő pl. a közutak és közterületek ki-alakítását és fenntartását, az óvodai ellátás, a helyi tömegközlekedés vagy a víz-szolgáltatás megszervezését. Ezzel szemben az önkormányzati

képviselőtestü-let hatásköreként említi a rendeképviselőtestü-letalkotást, az önkormányzati szervezet kialakí-tását, intézmény létrehozását, átszervezését, társulásban való részvételről való döntést. Ugyanakkor a közterületek elnevezéséről való döntés mindkét felso-rolásban megjelenik. A településfejlesztés és –rendezés mindkét felsofelso-rolásban megjelenik, de jellemző módon eltérő formában. A feladatok között a legelső pontban így: „településfejlesztés, településrendezés”; a hatáskörök között pe-dig a 14. pontban (első a rendeletalkotás) elsősorban így: „a településfejleszté-si eszközök és a településszerkezeti terv jóváhagyása”. A példákat azért hoz-tuk, hogy valamennyire érzékeltessék, mit értünk „jogilag meghatározott” fel-adat alatt.

17. FELADAT: A jogszabály mely paragrafusa tartalmazza a feladatok és mely a hatáskörök felsorolását? Ezek közül melyik tekinthető taxatív felsorolásnak?

A hatáskör középpontjában álló feladat lehet pl. anyakönyvvezetés, építési engedélyek elbírálása, stb. Ám a hatáskör tartalmazza mindazon eszközöket is, amelyek az így értelmezett feladat ellátásához szükségesek. A felügyeleti hatáskörök esetében (pl. építésfelügyelet: a meglévő épület az engedélyezett terv szerint épült-e, egyáltalán engedéllyel épült-e; munkavédelem: a munka-hely nem balesetveszélyes-e, a gépek fel vannak-e szerelve az előírt bizton-sági eszközökkel) egyértelműen ilyenek az ellenőrzés elvégzéséhez szüksé-ges jogosítványok. Az ellenőrzést végző beléphet az ellenőrzött helyiségeibe, a dolgozóknak kérdéseket tehet fel, iratokba tekinthet be, azokat lemásolhatja, esetleg le is foglalhatja, ide értve az elektronikus adathordozókat is, stb. Nyil-vánvaló, hogy nemcsak a hatáskörben meghozott döntés (pl. a kérelem eluta-sítása, bírság kiszabása) lehet onerózus, vagyis az ügyfélnek „rossz”, hanem maga az eljárás is. A példák azt is mutatják, hogy az eljárás során az ügyfél jo-gait korlátozza a hatóság. Éppen a jogállami keretek miatt van szükség arra, hogy ezek a hatáskörben megjelenjenek. A hatáskör ugyanis egyben jogi fel-hatalmazást ad a döntésre és az ahhoz vezető eljárásra. Tartalmilag ez a „jogi felhatalmazás” a fogalom harmadik meghatározó eleme. Emlékeztetünk a hü-velykujj-szabályra: „…a hatóság semmit nem tehet, csak amire a jog kifejezet-ten felhatalmazza”. Nos, ezt a jogi felhatalmazást adja meg a hatáskör. Ugyan-akkor ez nem csak lehetőség (jogosultság) a hatóság számára, hanem kötele-zettség is: hatáskörében el kell járnia.

Ha azt nem teszi, azt nevezik a „közigazgatás hallgatásának”. Amikor tehát a közigazgatás nem dönt abban az ügyben, amelyben pedig hatásköre van. Ez lehet hanyagság következménye (pl. elkeveredett a kérelem, az ügy iratai), le-het oka kapacitáshiány, amikor egyszerűen nincs elég ügyintéző a nagyszá-mú ügy elintézéséhez (ami a magyar közigazgatásban meglehetősen gyakori).

Olykor azonban ez lehet a hatóság tudatos stratégiája is. Akkor számíthatunk

erre, ha a hatóság nem akarja meghozni azt a döntés, amelyet a jogszabály-ok alapján meg kellene hoznia, mert pl. a döntés az államnak, az adott szerv-nek vagy vezetőjészerv-nek, valamely ügyintézőjészerv-nek előnytelen. Azért nem hoz más döntést, mert azt a jogorvoslat során felülbírálnák, és a jogerős döntés így is előnytelen lenne. Amíg azonban nincs döntés, addig nincs lehetőség jogorvos-latra sem. A közigazgatás hallgatásának problémájára minden jogrendszer-nek választ kell adnia; pl. az érintettek szigorú, személyre szóló szankcionálá-sával, és/vagy olyan megoldással, hogy ilyen esetben más szerv hozza meg a döntést. Sajátos a magyar szabályozás megoldása, amely az eljárási díj visz-szafizetésére kötelezi a hatóságot, illetve a függő hatályú döntés esetében el-vileg a határidő lejárta után úgy kell tekinteni, mintha a hatóság az ügyfél ké-relmét teljesítette volna.

A fentiekből talán látható, hogy miért olyan jelentős a hatáskör fogalma a közigazgatási jogi gondolkodás számára.

A hatáskör kapcsán utalnunk kell még a hatáskör-átruházás fogalmára. A hatáskörrel rendelkező szerv vagy személy a jogszabály által ráruházott hatás-kört egyes esetekben az alárendelt szervre vagy személyre átruházhatja. A ha-táskör-átruházást jogszabály korlátozhatja vagy megtilthatja. Az imént idézett önkormányzati törvény az önkormányzati hatásköröket elsősorban a képviselő-testülethez telepíti. Ezek egy részét a képviselőtestület átruházhatja bizottságai-ra, a polgármesterre, esetleg a jegyzőre, illetve a hivatalra. Hasonlóan ruházhat-ja át egyes jogosítványait a szerv vezetője alárendeltjeire. A minisztérium dolgo-zói az alkotmányos fikció szerint pl. a miniszter által rájuk átruházott hatáskörben járnak el. (Ezen alapul a miniszternek a Parlament előtt, a minisztérium egészé-ért érvényesülő felelőssége.)

Valójában nem a „hatáskör”, hanem csak a „hatáskör gyakorlásának” átru-házásáról van szó. Praktikusan azon hatáskörök gyakorlását szokták átruház-ni, amelyek nagy mennyiségű operatív jellegű, gyakran rutin feladatokat jelen-tenek, amelyek a hatáskör eredeti címzettjét túlterhelnék. Az önkormányzati testület pl. nagyobb településen így fog tenni a segélykérelmek elbírálásával, és elkerülhetetlenül ezt teszi a miniszter is.

Ebből azonban egyenesen következik, hogy a hatáskör átruházója

• a hatáskör gyakorlását bármikor visszaveheti,

• a hatáskör gyakorlását ellenőrizheti,

• ahhoz iránymutatást, vagy akár konkrét utasítást adhat, stb.

A hatáskör átruházása így egy olyan elkerülhetetlen jelenség, amelyhez a jog a hatáskör eredeti címzettjének olyan jogosítványokat is biztosít, amelyekkel a hatáskör gyakorlását kontrollálhatja. Hasonlóan ahhoz az elvhez, amit a de-koncentráció kapcsán a szervezetek közötti viszonyban bemutattunk, a cél itt is az, hogy bár a hatáskört más gyakorolja, az úgy történjen, mintha maga az eredeti címzett járna el.