A szabályalkotás technikai szempontjai

A szabályokat széles körben alkalmazzák a vállalkozások, sőt civil szerveze-tek is. Ezek nyilván nem jogszabályok. De a közigazgatásban is szükség lehet olyan kérdések szabályzására, amelyek nem igényelnek jogi szabályozást. A hivatal előtti kisszámú parkolóhely elosztása például ilyen feladat lehet. Nyil-vánvalóan szabályozást, de nem jogi szabályozást jelent – a fenti feladatnak megfelelő – kurzusszabályzat is.

Az alábbiakban néhány egyszerű, technikai javaslatot fogalmazunk meg a szabályalkotással kapcsolatban általában. Ezek természetesen hasznosak le-hetnek jogszabály, de bármilyen más szabály megalkotása esetén is.

• Rögzítsd jogszabályban, hogy mi a szabályozás célja, mit kíván szolgál-ni, illetve elérni! Erre fentebb utaltunk a jogszabály tartalmi-közpolitikai aspektusa kapcsán, de lehet más előnye is. Egyes esetekben megvál-tozhat a szabályozás – akár tényleges, akár jogi – környezete, ami miatt egyes részletszabályok alkalmazása inadekváttá válhat; ha úgy tetszik a szabály szelleme és szavai éles ellentétbe kerülhetnek egymással. Ez azonban csak akkor válik nyilvánvalóvá, ha a szabály célja rögzítve van magában a szabályban.

• Strukturáld a szabályozást! Ennek nincs egyértelmű módja; ugyanaz a szabálytömeg eltérő módokon is strukturálható (pl. funkció vagy az eszközrendszer szerint). A lényeg, hogy a struktúra legyen világos, se-gítse a megértést, illetve az egész szabály átlátását. Technikailag ezt cí-mekkel, alcící-mekkel, a pontok és alpontok logikus rendszerével érhetjük el. A logikai összefüggések (rész, egész; feltétel, következmény; kon-junktív és diszkon-junktív kapcsolatok) egyértelműsége szintén lényeges le-het.

• Ha valamilyen kötelezést, negatív elvárást fogalmazol meg, mindig gon-dolj arra, hogy miként kezeled a szabály megsértőit! Ha a szabályt bün-tetlenül meg lehet sérteni, az alapjaiban ássa alá az adott szabály, sőt általában a szabályrendszer, illetve a szabály alkotójának a tekintélyét is. A jog a szabályok betartatását általában, de nem kizárólag szankció alkalmazásával éi el. Az Egyetem Tanulmányi- és Vizsgaszabályzata pél-dául előírja, hogy csak az órák meghatározott részéről lehet hiányozni.

Aki ezt az előírást megszegi, annak a félévét az oktató nem írja alá, így a tárgyat nem teljesítette, még javítóvizsgára sincs lehetősége. Ugyanak-kor ösztönzőket is be lehet vezetni. Az oktató például plusz pontokat ad-hat a részvételért, vagy rendszeresen íratad-hat röpdolgozatokat, amelyek hozzáadódnak a maximálisan megszerezhető pontszámhoz.

• Bár a szabályban mindig ott van az autoritatív elem, amennyiben az nem más, mint egy általánosított parancs, valójában célszerű a szabályt úgy megalkotni, hogy abban az érintettek is részt vegyenek. A valóság-ban így a szabályalkotás gyakran jobvalóság-ban emlékeztet egy alkufolyamat-ra, mint egy „kinyilatkoztatásra”. Az érintettek bevonásának, mint arra már korábban is utaltunk, számos előnye van. Ezek közül itt azt emel-jük ki, hogy ezzel meg lehet találni olyan megoldásokat, amelyek meg-felelnek a szabályozási célnak, ugyanakkor az érintettek számára is el-fogadhatók. Jól ismert, hogy a bevonás, a részvétel lehetősége önma-gában is növeli a döntés elfogadottságát. A kurzusszabályzat kialakítá-sa a gyakorlatban nemigen történhet másként, ckialakítá-sak a hallgatók és az oktató közötti egyeztetéssel. Ennek során világossá válik, hogy mi fon-tos a hallgatóknak (pl. hogy minél kevesebb tanulással minél jobb jegyet lehessen szerezni, vagy milyen garanciákat szeretnének az oktatói ön-kénnyel, szubjektivitással szemben) és mi fontos az oktatónak? Mi az, ami a „feleknek” még elfogadható és mi az, ami már nem; ami ha beke-rülne a szabályba, mindenképpen megpróbálnák kikerülni, kijátszani azt.

• Fontos, számos szabályozási nehézséget megoldó javaslat: ha nem tudsz valamit tartalmi módon, ún. anyagi jogi normákkal szabályozni, ak-kor próbáld meg eljárásjogi szabályokkal. A kurzusszabályzat kapcsán például felmerült, hogy mit fed a „megzavarja az órát” kifejezés? Vajon az órán való evés az-e? Vajon a beszélgetés az-e, ha egészen halk? Ha a hangos beszélgetés általában az óra megzavarása, akkor szankcionál-hatók-e a hallgatók, ha egy órai csoportfeladat során, amelyhez elkerül-hetetlen a beszélgetés, teszik ezt? Tudunk-e minden lehetséges órazava-rást előre definiálni, például, hogy valaki hangosan hallgatja kedvenc punk együttesét, halkan fütyörészi a négy évszak harmadik tételét, vagy

kosár-labdázik a teremben? Vagy van valamilyen általánosítható fogalom? Pl. az órán „oda nem illő tevékenységet folytat”. De ez meglehetősen általános, ún. gumiszabály. A probléma megkerülhető egy olyan eljárási szabállyal, hogy az oktatónak jeleznie kell, hogy az adott aktivitás zavarja az órát, és felszólítja az érintettet, hogy hagyja abba; esetleg a hallgatónak lehetősé-ge van viszontválaszra, a hallgatók képviselőjének megszólalásra is stb.

• A példa utal arra is, hogy érdemes átgondolni azt a valós környezetet, ami-ben a szabályozás megjelenik: az érintettek érdekrendszere, várható, tipi-kus viselkedési mintázatai és erőforrásai. Ezek fényében lehet szabályozni.

Az órát zavaró hallgató azt kockáztatja, hogy év végén rossz jegyet kap. A többi hallgatót esetleg nem zavarja a hallgató viselkedése (mert az internet olvasásának az nem akadálya), de ha zavarja, sem szívesen vállalják hallga-tótársukkal a konfliktust. Az oktató egyfajta hatalmi pozícióban van, de ha eljárását a hallgatók nagyobb része helyteleníti, az visszaüthet rá rossz hall-gatói véleményezésben, esetleg feletteseinél tett panasz miatt, a HÖK be-vonásával stb. A konkrét példában mindez egy sajátos egyensúlyi helyze-tet teremt, ami miatt valószínűleg nincs szükség az eljárás nagyon részletes szabályozására. Egyik fél sem érdekelt a konfliktus élezésében, azt csak na-gyon kirívó esetben vállalná fel. Más a helyzet például az olyan szituációk-ban, amikor az egyik fél erős hatalmi pozícióban van. Ebben az esetben, a gyengébb védelmében szükség lehet részletes jogi garanciákra. Általában ez a helyzet a közigazgatási hatóság és az ügyfél viszonyában. Azon is ér-demes elgondolkodni, hogy érdekelt-e valaki a szabályozás vagy annak kö-vetkezményei vitatásában. Az Egyetem Tanulmányi- és Vizsgaszabályzata például előírja, hogy csak az órák meghatározott részéről lehet hiányozni.

Ha a kurzusszabályzat ezzel nyilvánvalóan ellentétesen azt mondja ki, hogy a hallgató akárhány óráról hiányozhat, az a magasabb szintű normával nyil-ván ellentétes, ami a szabályzat súlyos hibája, de ki kifogásolná azt?

• A magasabb szintű normák kezelése. Alapelv, hogy az alacsonyabb szin-tű norma nem lehet ellentétes a magasabb szinszin-tű normával. (Törvény az alkotmánnyal, rendelet a törvénnyel stb; ahogyan ezt később részletesen áttekintjük. A feladat esetében az egyetemi Tanulmányi- és Vizsgasza-bályzat egy ilyen, általánosabb norma.) Kérdés, hogy a magasabb szin-tű szabályozást hogyan kezeljük? A releváns szabályokat beemeljük sa-ját szabályozásunkba, hogy az érdekeltek egy helyen megtaláljanak min-den fontos szabályt; vagy csak utalunk ezekre, hogy azok esetleges vál-tozása miatt ne kelljen feltétlenül saját szabályunkat is változtatni.

• Hasonló kérdés, hogyan kezeljük az esetleges módosításokat: törlése-ket, beszúrásokat. Később bemutatjuk ennek technikáját a magyar jog-alkotásban.

• Használj lehetőleg a köznapi ember számára is érthető nyelvet! Sajnos ez az elvárás olykor ütközik a: „Fogalmazz pontosan, egyértelműen!” elvárással.

Bár meg lehet fogalmazni a szabályalkotáshoz javaslatokat, amelyek figye-lembe vétele hasznos lehet, ugyanakkor a gyakorlat segíthet a legtöbbet a megfelelő készségek kialakításában.