2. Egészségügyi fogalmak a történeti változás tükrében
2.2. Ispotály, polgári gyámolda és szegényház
2.2. Ispotály, polgári gyámolda és szegényház
Az ispotály szó Czuczornál még megtalálható, de a Pallas Nagy Lexikonából teljességgel hiányzik, a modern kori ember szóhasználatból kikopott. Ebből látszik, hogy a 19. század végére a szegény öregek gyámolítására már teljesen más intézményi rendszer alakult ki, mint ami az ókori gyökerekig visszanyúlóan a középkoron át a koraújkorban, majd a 19. század elejéig érvényben volt. Czuczor egyrészt zarándokszállásként, valamint (vármegyei/városi intézményként) kórházként, a Magyar Katolikus Lexikon az ispotályt a szeretet jegyében épült, Krisztus nevében befogadó intézményként értelmezi. A XVIII–19.
századi ispotály a kórházak és különféle karitatív intézmények formájában él tovább.89
86 Fehér, 1927. 106-116.
87 Fehér, 1927. 112.
88 ma: Dózsa György u. 4. = Nagy Lajos Gimnázium épülete; Fehér, 1927. 104.
89 Czuczor – Fogarasi, III. köt., 1865. 133., ispotály lásd: http://lexikon.katolikus.hu/I/ispot%C3%A1ly.html (Letöltés ideje: 2020. 06. 25.)
29 Az ispotály, ispita, németesen Spital, Spittel szó az enciklopédista Kunez (1774) szerint a középlatin hospitale-ra vezethető vissza, amely eredetileg minden nyilvános jellegű vendégházat jelentett. Ez a jótékony intézmény betegek, elszegényedettek, elárvult vagy kitett gyerekek, valamint utazó vándorok befogadására, menedéknyújtásra létesült.90 Ezt az összefüggést Czuczor is átvette. Az ispotály a középkorban Somogyi Zoltán (1941) magyarázata szerint is gyűjtőfogalom volt. Ezzel a névvel jelölték a fertőző betegek számára rendelt intézményeket (pl. hospitale leprosorum), de így hívták a mai értelemben vett szegényházakat is (hospitale pauperum – pauperum et infirmorum – pauperum infirmorum).
Az ispotályok zömét ez utóbbiak alkották. Szegényház minden nagyobb településen lehetett, leprozóriumokat (azaz járványelkülönítő, majd később megfigyelő állomást) és más hasonló rendeltetésű ispotályokat azonban csak jelentősebb városok mellett állítottak fel, sokszor csak ideiglenes jelleggel. Ezek az intézmények nem nevezhetők kórháznak, mivel gyakran orvos nélkül működtek, és kizárólag a betegek elkülönítését szolgálták az egészségesektől, ez utóbbiak védelmében. 91 A XVIII. századi szóhasználatban az ispotály alatt Európa-szerte egy keverékes szegény- és beteggondozó intézetet értettek.92 Max Neuburger (1868–1955) az ausztriai kórházak történetét feldolgozó munkájában különbséget tesz a „hospitale” fogalom mögötti jelentéstartalmak között. A létesítményeket fő céljukat tekintve a szegényházi (hospitale pauperum) vagy betegházi (hospitale infirmorum) funkció alapján választja szét.93
Szombathelyen a szegény-, illetve betegellátásban ez a fajta differenciált igény a reformkor nyitányakor, az 1820-as években lépett fel, Szombathely első polgári társulása, az Emberszerető Egylet megalakulásának idejében. Ettől fogva ellátásuk céljából a betegeket az egyleti betegházban, az idős szegényeket a városi ispotályban helyezték el. Gortvay ezt a fajta igényt országos viszonylatban az 1820-as évek végére, miközben – mint egy folyamatnak – a kórházak szegényházi jellegének végleges megszűntét Magyarországon a 20. század elejére teszi.94
90 Johann Georg Krünitz: Oekonomische Enzyklopedie 242 kötetéből, 1773-1858
https://books.google.hu/books?id=RGzUpOj83TEC&pg=PA776&lpg=PA776&dq=Hospital,+Spital+Kr%C3%B Cnitz&source=bl&ots=YyC8sYiETA&sig=ACfU3U33EJX2hrYjESNWb7AkRKU0OmUWoQ&hl=hu&sa=X&
ved=2ahUKEwjdj6SfnJjqAhXpSRUIHRqsCM8Q6AEwAHoECAsQAQ#v=onepage&q=Hospital%2C%20Spita l%20Kr%C3%BCnitz&f=false (Letöltés ideje: 2020. 06. 23.)
91 Somogyi Zoltán: A középkori Magyarország szegényügye. Palaestra Calasantiana. A piaristák doktori értekezései. 1932. 37. szám, Budapest, Stephanaeum Nyomda, 1941. 4–5.
http://mtda.hu/books/somogyi_zoltan_a_kozepkori_magyarorszag_szegenyugye_opt.pdf, Letöltés ideje: 2020.
június 23.
92 Mayer, 1935. 62–69.
93 Neuburger, 1936. 1–20.
94 Gortvay, 1953. 128.
30 Szombathely ispotályainak történetében a szegényeket és betegeket befogadó intézmény kezdetben egyházi, majd megszűnte után a városfejlődési tendenciáknak köszönhetően polgári alapításban, a város fenntartásában működött.95 A legkorábbi szombathelyi ispotály létesülése 1360 előttre tehető. III. Kálmán (1351–57) győri püspök ugyanis a ferences rendi kolostort letelepítésükkor az ispotályból alakíttatta ki. Az Assisi Szent Ferenc alapította Ferences Rend első magyarországi kolostorát Esztergomban alapították 1224-ben. A ferencesek fő feladatuknak tekintették a betegek ápolását, a szegények megsegítését. Az egyházi szegénygondozás kereteire a következő biztos támpont egy oklevél 1504-ből, amely megemlíti a Szent András ispotály mesterét, Kálmánt. Arra utaló adat, hogy a Szent András tiszteletére emelt kápolnával rendelkező ispotály Szombathelyen még a XVI. század végén is létezett, 1571-ből való. Ebben azonban az ispotály javadalmai közt szereplő malom már magánkézen van, ezt pedig az intézmény egyfajta hanyatlásaként is lehet értelmezni.96 Annál is inkább, mert a XVII. században végrendeletek hosszú sora közvetlenül a szegények kezébe adandó alamizsnákról szól, tehát a városban nem működött ispotály, ráadásul 1644-ben a város egy része tűzvészben égett le. Barbéll István – valószínűleg borbélysebész foglalkozású – szombathelyi polgár 1672-ben szőllejét a városi szegényekre hagyta azzal a kikötéssel, hogy ha ispita létesülne, az ott ápoltak is részesülhessenek a szőlő hasznából, de ha nem bírnának vele, adják el, és az összeg kamatait fordítsák magukra, valamint „tartozzanak lelkömért Istent imádni”.97
A város egyik jeles „nemzetes és vitézlő”98 polgára, Hazatius Ferenc 1682. január 11-én 200 frt és 60 p11-énzen vásárolta meg azt a Gyöngyös patakhoz közel eső háromnegyed telket kőházzal, amelynek szomszédságában a város malma állt, és a 20. századig a városi szegények gondozását szolgálta. Pontos idejét nem tudjuk, hogy ekkor vagy az elkövetkezendő öt éven belül mikor adta át az ingatlant a városnak ispotályalapítás céljára, az azonban biztos, hogy az 1687-ben elhunyt végrendelkező, Birhám István sopronkövesdi plébános jelentős összeget hagyott magánvagyonából a szombathelyi ispotályra (Hospitali Sabariensi), tehát ekkor már működő létesítménnyel számolhatunk.99 Érdekes adat, hogy a polgári ispotály alakulása körüli években – ami egybeesik a török Budáról való kiűzésének dátumával – a szombathelyi városbíró Hazatius Nyúl János volt, aki 1684–1686 között és
95 Pálos, 1934. 114.; Zágorhidi, 2015. 58.
96 Zágorhidi, 2014. 42–43.
97 MNL VaML Szvkt. Ktjkv. Végrendeletek. Fasc. B. Nr. 96. idézi Zágorhidi, 2014. 44.
98 Gegő Elek: Boldogult Szabó Imre szombathelyi kanonok ’s apát’ úr emlékékezetének! Társalkodó, 1840. 46.
sz. 182–184. (a továbbiakban Gegő, 1840.a.); Zágorhidi, 2014. 44.
99 Zágorhidi, 2014. 45.
31 1693-ban viselte ezt a tisztséget.100 Messzire mutató párhuzamot nem kívánok vonni, azonban 140 évvel később az ekkor (1824–1826) regnáló városbíró, Mittermayer Ferenc patikárius is az emberbaráti egylet megalapításának fő szervezője, és személyes intenciói közt szerepel a betegház mint új létesítmény felállítása, amelynek megnyitását csak váratlan halála miatt nem érhette meg.
A polgári ispotálynak 1697 áprilisától már alapszabálya is volt, amely szerint a szegények önkeblükből választották ki gondviselőjüket a felügyelő jelenlétében. A gondviselő vagy gondnok esküt tett, hogy az alá tartozó szegényeket igaz és részrehajlás nélküli bánásmódban részesíti, és hogy a vétkeket bemondja. A felvett tagokat istentiszteleten való részvételre, imádságra, valamint engedelmességre kötelezték, és aki ezeket többször is elmulasztotta volna „s a parancsolatot áthágná, az olyannak utat köl mutatni, had mennyen dolgára, hol jobban tetczik nekije.”101 A középkorban és koraújkorban a társadalom sokszor undorodva és borzalommal gondolt az ispotályokra, Magyarországon a 19. század első feléig a kórházakra is, és igyekezett elkerülni az oda jutást. Hippolitus Guarinonius (1571–1654) 1610-ben megjelent könyvében úgy beszél az ispotályi körülményekről, mint az emberi nem borzalmáról és enyészetéről.102
Az 1740-es tűzvészben leégett, majd újjáépített ispotály számadásai – Szombathely város Számvevőségének iratai közt – csak 1772-vel indulnak. 1806-ban erős himlőjárvány pusztított a városban,103 talán ennek tudható be, hogy az ispotályt 1806–1808 között felújították, a régi szalmafedeles vityilló helyett a Gyöngyös utcában cserépfedeles „kórház”
épült 6 tágas lakószobával, konyhával, kamrával, pincével. 1823-ban Imre kanonok az ispotály mellé Nepomuki Sz. Jánosnak szentelt kápolnát építtetett a saját költségén.
Ugyanebben az évben alapították a szombathelyi Emberszerető Egyesületet (Philantropischer Verein zu Szombathely), amelynek önálló épületben berendezett betegházát (hospitale infirmium) 1829-ben nyitották meg. A hospitale pauperum viselte tovább az ispotály nevet, de a kortársak néha azt is kórháznak nevezték. Gegő Elek (1805–1844) tudós ferences szerzetes,104 aki 1837–1844 közt tevékenykedett Szombathelyen, 1840-ben a Társalkodó című lap 46. számában megjelent cikkében szintén kórháznak mondja a szegényházat, amikor az
100 Kárpáti, 1894. 318.
101 Gegő, 1840.a.-t idézi Pálos, 1934. 117.
102 Guarinonius, 1610, 1993.
103 Kárpáti, 1894. 174.
104 Gegő Elek az MTA levelező tagja volt, cikkeit a Tudományos Gyűjteményben, a Társalkodóban, a Tudományos Tárban, a Regélőben stb. közölte. Több mint 30 műve, 15 alkalmi költeménye jelent meg.
32 1834-ben a „kórház” elé felállított kőkeresztről szól. A kereszt lábánál lévő márványfelirat magyarul idézte Kolos. 2: 14-et a Bibliából.105 Gegő ispotálytörténeti leírásában már a Polgári Gyámolda kifejezés is megjelenik, amely az ő korában, 1840-ben: „tizenkét rokkant, tehetetlen, szegény polgár-’ s polgár-nőnek ad menedékhelyet.”106
Horváth Józsefné Rábai Julianna 1838-ban írt végrendeletében „a városi polgár ispita-kórháznak” hagyott 100 váltó forintja kapcsán is megállapítható, hogy a szegényház-ispotály még a 19. század közepén, az egyleti kórház működésének idején is kórházként élt az emberek tudatában.107
Az 1844-es városi közgyűlések alkalmával megreformálták a városi kasszák kezelését és 5 fő pénztárt alakítottak ki. A hadi-, az árva-, a házi-, a kálvária pénztár sorában a negyedik helyen kezelték az ispotályét, „melyhez az alamizsna és Birhám alapítványi pénztár szinte [szintén] külön-külön kezelés mellett csatoltattak.”108
A városi tanács 1896-ban döntött úgy, hogy új szegényházat épít a régi ispotály telkének ellentétes oldalára, az akkor kiépülő új utcába (1903-tól Kisfaludy Sándor utca). A polgári gyámoldára, mint szeretetházra, azaz a fizetőképes hozzátartozók nélkül álló, munkaképtelen, elaggott szegények befogadására szolgáló intézményre Pálos Károlynál más szinonimákat is találunk: pl. szeretetotthon, gyámolda, menház. Pálos szerint egy másik szegénygondozó intézet is jelentős volt Szombathelyen. 1924-ben adták át a Kongresszusi Izraelita Hitközség „Aggokházát”, amire a hitközség már 1876 óta gyűjtötte az anyagi fedezetet. Az Egri Norma elfogadása után, 1932-ben a Felsőőri úton, a városmajorral szemben felállított 60 fő befogadására alkalmas otthonról következetesen, mint szeretetházról beszél.109