Az emberbaráti kórház a helyi egészségügy szolgálatában

Működés a mindennapokban

A kezdetben bérelt lakosztályban három majd négy ággyal működő kórház épületének elkészülte után hétre növelt ágyszáma a korban szokásos mennyiséget jelentette. Ekkoriban a kórházak az országban 3–12 ággyal létesültek. Még a szombathelyi kórház megnyitásához képest 15 évvel később a dr. Balassa János vezette pesti sebészeti klinika is csupán 14 ágyas intézmény volt.⁴⁴⁷ Annyi azonban bizonyos, hogy az 1829-es épület belakása közben a szombathelyi emeletes kórházépület földszinti helyiségeit alakították ki betegszobáknak, mivel 1833-ban rendelték el, hogy a jövőben valamennyi betegágyat a felső emeletre teszik át.

Ez az ápolókra többlet-terhet rótt, minthogy ezentúl minden érkező magatehetetlent fel kellett cipelni az emeletre.⁴⁴⁸ Ráadásul az 1832-ben Szombathelyt elérő kolera hatására újfent bővítették az ágyszámot. A keletről érkező járvány alatt közel 500 fő betegedett meg és 24 halt meg a városban.⁴⁴⁹ A kolerások kezelésében ekkor még nem valószínű, hogy bármi pluszt adott az egylet, bár az alapításkori indoklásban a járványok miatti elkülöníthetőséget is bevették. A szombathelyi járványkezelést a megyei egészségügyi bizottsági ülésen a

445 EE jkv. 1839./ 6. §. Ezen 39 fő közt találjuk gr. Festetits Imrét, gr. Batthyány Károlyt, Széll Imrét, ifj. dr.

Szalay Imrét, Klepl János seborvost, Rumy Ignácot, Győry Ferencet, akik számára nyitva hagyták az újbóli belépési lehetőséget. A kézírásos, 1824-es Statuten 122 aláírója közt azonban mindegyikük neve mellé odaírták megjegyzésként, hogy „ausgetretten”, azaz kilépett. (Statuten, 1824.) Mindegyiküknek más-más oka lehetett, de nem valószínű, hogy a vagyoni cenzus magassága hatott „kirekesztőleg” rájuk, mint, amit Szommer, 1993. 567.

feltételezett. Győry Ferencet később a választmányi tagok sorában találjuk, tehát ő ismét beléphetett az egyletbe.

446 EE jkv. 20./1847. febr. 28.

447 Keppel, 2010. 194.; A veszprémi kórház 12 ággyal nyílt meg 1829-ben (Hogya, 1983. 25.), mint ahogyan a debreceni kóroda is 1837-ben (100 éves a Debreceni Közkórház), a nagykanizsai kórház 1831-ben 16 ágyas, a zalaegerszegi 1833-ban 12 ágyas, a kaposvári újonnan nyílt megyei kórház 1846-ban 16 ágyas.

448 EE jkv. Nr. 27./1833.; A jelenlegi gondviselő szolgálatát fel kell mondani, és egy alkalmas betegápolót beteghordóval együtt kell szerződtetni, akik a betegeket az emeletre tudják cipelni. – Nr.42./1835. aug. 3.

449 Szendy László, dr.: Szombathely története, Szombathely, 1930. 32.

120 domonkos kolostor szerzeteseire bízták az akkor még püspöki birtokhoz tartozó Szent Mártonban, Schwester Károly és Hoffelder József egész megye területét lefedő orvosbeosztása és számos más óvintézkedés mellett.⁴⁵⁰ A kolerajárvány – bár Mészáros Hugó a 100 éves megemlékezésen jelentőséget tulajdonított neki – a kórodára inkább csak az ágyszámbővítéssel és a fizetős betegek rendszerének bevezetésével volt hatással. 1833-ban egy új ágyat rendezett be az intézmény, majd 1834-ben bevezették a fizetős betegek rendszerét, amihez 4 új ágyat alakítottak ki.⁴⁵¹ Ezzel a 8 plusz 4 ágyas szisztémával – Szabó Imre kanonok gazdag hagyatékának köszönhetően – az épület adta lehetőségeket szinte teljes mértékben kihasználták.

„Így vivák-ki az emberszeretők, hogy nemcsak városunk’ elnyomorodóit bármilly rendű, nemű és körű lakosa, hanem sok külföldi is, kit körülményei kiragadnak hazájából, szükség’esetén ápolgató kezekre találjon, érezze életmelegét az emberbaráti kebelnek, ’s érzékeny könnyeket szenteljen az emlékezetnek!”⁴⁵²

A felebaráti szeretet jegyében működő egyleten belül csupán az 1844. szeptember 8-i közgyűlésen borzolódott fel a tagok kedélye, amikor a bevett helyi normáktól eltérő esetet rögzítettek a jegyzőkönyvben. Simon Antal úr⁴⁵³ nem volt tagja az egyletnek, beteg szolgálóját könyörületből mégis ápolás alá vették, mert Schwester Károly egyleti orvos is könyörületre érdemesnek ajánlotta. Ezzel a jelenlévők közül többen nem értettek egyet, mert álláspontjuk szerint ezentúl bármely gazdának csak annyi gondja lesz, hogy számára terhes, megbetegedett szolgáit a házából egyszerűen kiutasítja. Erre az összegyűltek véleményét is leírták:

450 MNL VaML IV.6.a-b. Vas vármegye Egészségügyi Választmányának iratai, 1831.

451 EE jkv. Nr. 27./1833, 1834.; Díszközgyűl. jkv. 1923. 29. Mészáros Hugó szerint plusz hat ágyat szereltek fel 1833-ban, majd 1834-ben négyet a fizetős betegek részére állítottak fel. Tehát szerinte 1834-re 17 ágyas lett az intézmény. Az 1834-es jegyzőkönyvben azonban csak a fizetős ágyak rendszerének megszavazása olvasható.

Ezeket az ágyakat valószínűleg csak ideiglenes jelleggel, szükség szerint használták, mivel a kórházról szóló újságtudósítás 1844-ben nyolcágyasnak írja le a kórodát. (Szombathelyen februárban. Jk., 1844. márc. 17. 130–

131.); Ugyanakkor báró Mikos János egyleti igazgató az egylet számára egy ágyat, lószőr derékaljat, paplant és terítőt (lepedőt) ajándékozott (EE jkv. 12./1835. jan. 18.), tehát a ’30-as évek közepén a kezdeti héthez képest valóban ágyszámnövelésről beszélhetünk, csak nem olyan mértékűről, mint amit Mészáros Hugó állít, mert ezt az ágyszámot az egylet csak 1870-re érte el: „A kórház jelenleg 17 ággyal rendelkezik” – írja a VmL. 1870. (12.

sz.) márc. 20. 2.

452Gegő, 1840. b. 86.

453 Az 1840-ben létesített Vasmegyei Gazdasági Egyesület egyik alapító tagja, akit valószínűleg mindenki ismerhetett.; Nevére az ADT-ben rákeresve: ideiglenes tömeggondnokká nevezték ki egy csődeljárási ügyben.

(Hazai’s Külföldi Tudósítások – Nemzeti Ujság 1845. júl. 29./118. szám, 472.); Simon Antal nevét Fényes Elek 1847., 518. is jegyzi.

121

„Amíg országos törvény által meghatározzák, hogy a cseléddel szemben a gazdának kötelessége a gyógyíttatás,⁴⁵⁴ csak sajnálni lehet, hogy Szombathelyen találtatnak olly vagyonos polgárok, kik a 12 váltóforint évi csekély járulmánytól [hozzájárulástól] irtóznak, melly által ők nemcsak ön szolgáikat betegség esetén kellő ápoltatásban részesíthetnék, hanem egyszersmint más elhagyott szegén betegeken is segitve lenne”⁴⁵⁵

Ebben a véleménynyilvánításban nemcsak a bevett szokásoktól eltérő viselkedési forma kritikája van benne, hanem a főképp a dualizmus korától oly jellemzően kitapintható helyspecifikus szombathelyi öntudat. Mintha itt, a jóban versengő, fejlett, nyugati végeken abnormális és törvényellenes dolog lenne a tehetősek részéről a segítő kéz megtagadása. Ez a mozzanat a közgyűlésen, úgy gondolom kifejezi, hogy a reformkori egyleti tagok saját jóságosságuk, valamint a csekély befektetés melletti többszempontú haszon tudatában gondolkodtak 1844-ben. A gondatlan gazda elítélendő hozzáállását mindenesetre, miután kibeszélték, többé semmilyen más fórumon nem tették közzé.

Az egylet keresztényi elkötelezettsége minden bizonnyal támogatólag hatott az ápoltak lelkiállapotára, gyógyulásra. Nemcsak testi ápolásukról, hanem lelki vigasztalásukról is gondoskodtak. Erre példa egy 1847-ben tett önkéntes felajánlás. A Biblia elterjesztéséért oly sokat fáradozó Wimmer Ágoston (1791–1863) evangélikus lelkész, későbbi szabadságharcos Felsőlövőről a betegek lelki egyensúlya érdekében 37 db imakönyvet ajándékozott.⁴⁵⁶

Az 1840-es évekbeli sajtóközlemények rendkívül értékesek a kórház működésének bemutatására nézve. Az ún. Krankenregister (EE–AK), azaz betegfelvételi napló betegforgalmi adatait egybevetve a reformkorban megjelent sajtótudósítások közléseivel, azokat egyezőnek találtuk, tehát a rövid sajtóközlemények minden valószínűség szerint más vonatkozásban is hitelesek. Ezért az alapműködés szerint nyolcágyas, plusz a fizetős betegeknek 4 ággyal rendelkezésére álló betegháznak az 1839-es év bevételei közt megjelenő, idegen betegek utáni 80 forintos jövedelme azt bizonyítja, hogy bárki – például gazda, céh vagy bármilyen munkáltató, akivel nem álltak eleve szerződéses viszonyban – beadhatta betegét ápolásra a kórházba, amennyiben a napidíjat megfizette utána. Ez kezdetben napi 20

454 1723-tól minden város és község számára előírás volt, hogy gondoskodjon elszegényedett betegeiről és öregjeiről. 1775-től volt érvényben ugyanez a rendelet a céhek számára. A cselédtartóknak hivatalosan csak az 1876/XIV-es trv. írta elő, hogy cselédjeik ápoltatásáról 30 napig gondoskodniuk kell. (Dávid Mihály: A kórházügy igazgatása. In: Mártonffy Károly (szerk.) A mai magyar egészségügyi közszolgálat. Budapest, 1942.Magyar Királyi Egyetemi Nyomda., 63–64.)

455 EE jkv. 15./1844. szept. 8.; 1786-ban lefektetett törvény szerint a céheknél a céhmesternek kellett gondoskodnia segédeik ápoltatásáról, egy 1837-es cs. kir. dekrétum minden munkaadót 4 heti kórházi ápolásra kötelezett a munkavállalója rászorultsága esetén. (Keppelmüller szakdolgozata, Bécs)

456 EE jkv. 15./1847. jan. 24.

122

Az éves kimutatások adataiból összeállított táblázat alapján látható, hogy 1847-ig 233 ápoltjával a - kimutatásaik alapján kb. 90%-os gyógyítási eredményességgel működő - kóroda egyre növekvő betegforgalmat bonyolított le. Pápay Anna betegápolónő ennek megfelelően 1847-ben kérvényezte, hogy éves díját emeljék fel. A probléma megvizsgálására kiküldött Schwester Károly⁴⁵⁹ egyleti orvos, Saly Boldizsár és Pircher József véleménye alapján meg is állapították, hogy a betegápolónő az évenként növekvő betegszám miatt fárasztóbb szolgálatot

457Gegő, 1840. b, 86.; Egyházi Tudósítások – függelékül a Religio és Neveléshez, (továbbiakban: ET) 1841. márc.

7. (10. sz.) 86.; ET, 1842. febr.6. (6. sz.), 46.; Díszközgyűl. jkv. 1923. 29.; Szombathelyi emberbaráti-egyesület.

Hirnök, 1843. febr. 2. (10. sz.) oldalszám nélkül (adt.-ben 81/548.); Szombathelyen februárban. Jk., 1844. márc.

17. 130-131.; EE–AK, amelyben 1839–1955 közötti adatokat találhatjuk meg, habár 1853–1854 között nem ide vezették fel a betegeket és ebben a könyvben 1855-ben csak az 58. sorszámig kerültek nyilvántartásba.; EE jkv.

1839-1855.

458 Az EE–AK évköre 1839–1855, és egyleti jegyzőkönyvek adatainak összevetése alapján

459 Schwester Károly 1845 márc. 13-i közgyűlésen a pénztárnoki jelentés alapján „a 82 pengőforintot tellyesen befizette”, így ettől kezdve állandó tag lett és oklevelet állítottak ki neki. Valószínűleg addig ideiglenes tagként havi hozzájárulásaival volt jelen az egyleti életben.

123 lát el, ezért évi díja „10 pengő forinttal megjobbíttatik.”⁴⁶⁰ A gördülékenyebb ellátás érdekében ugyanezen évben a kórházépület mindkét konyhájába takaréktűzhelyet készíttettek és új garnitúra ágyneműkről is gondoskodtak.⁴⁶¹ A betegforgalmi arányok ezt követően a válságos időkben átlag 150 fős éves forgalomra csökkentek, majd 1852-től ismét az egyre nagyobb igénybevétel miatt lineáris forgalomemelkedés mutatható ki, még akkor is, ha 1852-ben az egyleti jegyzőkönyv szerinti betegforgalom kis mérték1852-ben eltér a betegfelvételi naplóban rögzítettektől. 1847-től külön számolták a betegápolási napokat is, ami az igénybevételt még alaposabban kimutatta.⁴⁶²

A betegfelvételi napló alapján a céheken kívül az egyleti tagok küldték be szolgáikat, cselédeiket ápolásra, valamint az egylet jótevői javaslatára vehettek még fel – arra érdemes, azaz szelekció után - rászorulókat. (E miatt lehetett a fenti kimutatás alapján a 90% körüli eredményesség a gyógyulás tekintetében.) Erre vonatkozóan 1845-ben újból lefektették, hogy az egyleti tagok csak házi cselédjeiket és tisztjeiket küldhetik a kórházba, tehát gazdasági szolgáikat kizárták a kórházi ellátásból. Ez ellen a mindennapi gyakorlat során nem csupán Erdődy Sándor (1802–1881) véthetett külső cselédei ápoltatásával,⁴⁶³ hanem valószínűleg mások is, mert még 1869-ben is közgyűlési téma volt, hogy házi cseléd alatt csakis a belső szolgaszemélyzet értendő.⁴⁶⁴ Ekkor és már korábban is többször leszögezték, hogy amennyiben 5 főnél több házi cselédet tartanak, a tagdíj dupláját kell befizetni. Ez a rendelkezés az 1847-ben kinyomtatott, módosított alapszabályban meg is jelent.⁴⁶⁵

Szintén itt megjelent alapszabály volt, hogy a gyógyíthatatlan betegeket, akiknek az állapotán hónapok vagy évek alatt sem lehetett volna segíteni, a betegfelvételi eljárás során kizárták: „Chronicus nyavalyában sinlődő, kinek gyógyítására a’ betegség természete szerint, több hónapok, sokszor esztendők kívántatnak, fel nem vétetik.”⁴⁶⁶ Az ápolási napló alapján tartották is magukat ehhez a szabályhoz, ugyanis nem találni a kórházban két hónapnál tovább ott tartózkodó beteget.

460 EE jkv. 21./1847. jan. 24.; EE jkv. 4./1847. febr. 28.

461 EE jkv. 7./1847. febr. 28.; 9./ 1847. febr. 28.

462 Nagy kár, hogy az éves közgyűlésekre kinyomtatott, informatív számadások, kimutatások nem maradtak fenn, csak a későbbi korszakokból találtam a megyei levéltárban rendkívül szórványosan egy-egy példányt. Ezt a kivonatot közvetlenül kinyomtatása után az egylet Batthyány Fülöp hercegnek mint egyleti protektornak minden évben megküldte. Erről határoztak évente a napirendi pontjaiknál az elsők között EE jkv. 2/1844.

463 A külsős cselédek jogtalan ápoltatása miatt ismételt felszólító levelet küldött neki az egylet a hátralékok kétszeres díjjal való kifizetésére 1868. ápr. 1-jén. (EE jkv. 3./1868.ápr. 1.)

464 EE jkv. 1869. ápr. 18.; Stégmüller János jáki apát egyleti felvételekor 1860. júl. 9-én, a 27. pont alatt leszögezték, hogy cselédjei közül csak a szakácsnő, szolgáló és inasok kapnak felvételt az intézetbe megbetegedésük esetén.

465 EE jkv. 13./1845. febr. 23.; A Rendszabályok a betegfelvétel döntéshelyzeteinek sorrendiségéről is rendelkeztek, 1847 (MNL VaML EAGy.) 8–12.

466 Uo. 10.

124 Az egylet élenjáróinak foglalkozását már meghatároztuk, de a betegápolást igénybe vevők körére szintén érdemes odafigyelni. A betegeket kórházba küldő munkáltatók épp olyan sokféle társadalmi réteget képviseltek, akárcsak a tagság. Ha a beküldők listáját végigböngésszük, a kocsisát, szobalányát, inasát beküldő úri réteg színes társasága bontakozik ki a környékbeli birtokosoktól a helyi ügyvédig, vendéglősig. A sorszám mellett az ápolt beteg neve állt, majd az azt követő rubrikában jegyezték meg foglalkozását, ahol a munkáltatója neve is szerepelt. Pl. Dienstmagd bei Gigler, Hauskraft bei Hayden, Dienstmagd bei Tempel, Kasser bei Kikaker, Arbeitskraft im Brauhaus bei Fok, Kutscher bei Woita, Dienstmagd bey Francz Győry. Vagy hogy ne csak városi polgárokat említsünk, a környékbeli birtokos nemeseket szolgálók közül az alábbi megnevezéseket találni pl. 1845-ben: „Koch von Skerletz”, „Kutscher bey Szegedy”, „Magd bei Skerletz”, „Kutscher bei Reißig”.⁴⁶⁷ 1847-től az ápoltaknál, a számozott sorok végén a felvételi és elbocsájtási dátum közötti napok számát külön is megadták. 1847-ben ez alapján a legkevesebb ideig 2, a leghosszabban 57 napig ápoltak beteget. Ez utóbbi „Anton Scharmeck bedienster bei Skerletz” ekkor meg is halt. 1849-től visszatértek a régi formákhoz és már nem tüntették fel az azévi 120 beteg után az ápolási napok számát.⁴⁶⁸

A házi cselédek tömbjén és a nincstelen hozzátartozó nélküli szegények szórványos esetein kívül, a kórház másik nagy csoportját a céhlegények ápolása adta. A betegnyilvántartó naplóban az alábbi megnevezések a leggyakoribbak: Csizmenmacher, Schuhmacher, Schuster, Tischlergeselle, Schmidgeselle, Hafnergesell, Schneidergeselle, Schuhschustergeselle, Sattler, Bäckerjung, Schlossergesell.⁴⁶⁹

A céhekkel folyamatos volt az egyezkedés, mivel legényeik száma dinamikusan változott, így az esetleges ellátásukra fizetendő összeg kialakítása is szinte évenként napirenden volt az egyleti elnökség és céhképviselő mester közt. 1844-ben például a helybeli posztós céh elöljárói bebizonyították, hogy legényeik száma jelentősen lecsökkent, ezért az éves szinten megállapított ápolási díjat is lecsökkentették számukra 10 pengő frt-ra. Ezt a céh kedvezőnek ítélhette, mert erre az összegre rögtön szerződést kötöttek két évre előre az

467 Skerletznél szakács, Szegedynél kocsis, cselédlány Skerletznél, kocsis Reissignél. De a birtokos nemesek közül megtalálhatjuk még Mesznil báró, Mikos János alispán egyleti elnök, Batthyány, Skényi és Erdődy Sándor nevét is Vépről. Az 1839-ben felvett Jos. Simon, Gulas bey Fürst Batthyany (Simon József, a herceg gulyása) 1840. jan. 13-án halt meg a kórházban.

468 A betegápolási napok feltüntetését a számadási adatok közt 1855. ápr. 1-én rendelték el ismét, amely időponttól kezdve ez folyamatosan megvalósult. Az éves külön kinyomtatott számadásoknak alapvető információi közt szerepelt, míg a jegyzőkönyvekben ezeket az adatokat közgyűlések alkalmával nem hozzák szóba, mivel mindenki megkapta és előttük feküdt. Még a századforduló idején is csak ritka esetben jelenik meg ez az információ a sajtó hasábjain, ha az egyleti számadást taglalják.

469 Csizmadia, cipőkészítő, cipész, asztaloslegény, kovácsinas, fazekas mesterlegény, szabó segéd, cipészinas, nyereggyártó, pékfiú, lakatosinas.

125 egylettel. Ugyanekkor a helyi takács céh 30 váltó forintos ajánlatát az egylet gondolta jó üzletnek, így azt vita nélkül elfogadták.⁴⁷⁰ Hogy a szabadságharc vitte-e más utakra a takácslegényeket Szombathelyről, ezt csak sejteni lehet. Mindenesetre 1849-ben céhmesterük kérte a szerződés felmondását, mivel már jó ideje segédek nélkül volt kénytelen dolgozni.

Problémája ismert lehetett, mert zokszó nélkül fölmentették kötelezvénye alól.⁴⁷¹ A magyar szabó céh ugyanezen időben többletmunkaerővel dolgozhatott, mivel számukra egy kilencedik ezüstforint befizetését írták elő, ha a betegápolói szolgálatot továbbra is igénylik.⁴⁷² A kórház 1848/49-ben betegfelvételi naplója alapján nem ápolt szabadsághősöket,⁴⁷³ a szabadságharc idején betöltött szerepét tévesen magasztalták fel a későbbi visszaemlékezésben.

„[Az Emberbaráti Egylet] körött zajlott le az 1848-as nagyidők megpróbáltatása, az osztrák elnyomás mindent elsorvasztó veszedelme. Ápolta a 48-as hősöket csak úgy, mint az 1878-iki bosnyák okkupáció sebesült harcosait, s a világháború vérző vitézeit. Ott állott dédapáink, nagyapáink, apáink életében, s állni fog, ha a sors kegyelme kedvez neki, a késő unokák életében is, hogy istápolja, gondozza azokat, akikre a végzet rátaposott.”⁴⁷⁴

Az 1923-as, százéves megemlékezések beharangozóiban a sajtó részéről lehet, hogy szenzációszámba ment az 1848–1849-es hősöket megemlíteni, de a betegfelvételi dokumentumok alapján az egylet valójában sem a szabadságharcos, sem a császári alakulatok rászorulóit nem ápolta. A sajtóközlemény alapján azt gondolhatnánk, hogy bár a császáriak 1848 december végén Althan tábornagy vezetésével bevonultak Szombathelyre, az egylet ápolói tevékenységével mégis támogatni tudta a szabadságharcos magyar oldalt, de sajnos ez nem így volt. Az 1850-ben dec. 31-én, 141-es sorszámon felvett utolsó beteg, Franz Henitz neve mellett szerepel, hogy invalid, amely jelentheti esetleg, hogy hadirokkant, de takarhat másféle rokkantságot is.⁴⁷⁵

Újítások, fejlődési tendenciák a 19. század közepén

1848-ban a forradalmat megelőzően számos újítást vezettek be a kórházban. Más polgári és katonai kórházak gyakorlata szerint elrendelték minden ágy fölé egy fekete tábla

470 EE jkv. 4./1844. jan. 14. és 1./1845. febr. 23.; 7./1844. júl. 14.

471 EE jkv. 3./1849. márc. 4.

472 EE jkv. 13/1849. márc. 4.

473 Rekrutákat, legfeljebb fél tucattal Körmendről 1840-ben vettek fel, de 1848/49-ben még szórványosan sem jelentkeznek.

474 Százesztendő az emberbaráti munka mezején. Az Emberbaráti kórház dec. 8-án ünnepli évszázados megalakulását. Vvm., 1923. dec. 2. 3.

475 EE AK, 1852., aki 1853. jan. 8-án hagyta el a kórházat.

126 felfüggesztését, amelyre az orvos a beteg neve mellé naponta felírta a neki járó ételt. Erre azért volt szükség, hogy a beteg is lássa, megkapta-e a neki rendelt ételadagot. Az egészséges ételek minősége és mennyisége 1855-ben ismételten téma lett, amikor az ellátási szükségletekről külön nyilvántartást vezettek be.⁴⁷⁶ A mértékletes étkezés témáján túl 1848-ban a betegszobák1848-ban előírtak panaszkönyvet tartani, hogy a betegek feljegyezhessék sérelmeiket.⁴⁷⁷ Ugyanebben az évben Schwester Károly megyei és egyleti elsőorvos segédjéül Szabadfy János (1815–1886) orvos,⁴⁷⁸ egyleti tag ingyen ajánlkozott. Az egylet ezt hálásan elfogadta, azonban a jobb rend fenntartása érdekében, a betegek körüli szolgálatáért évi 30 pengő forintot szavazott meg neki, és ezzel egyben másodorvossá nevezték ki. Ebből a pozíciójából lépett Schwester helyébe, amikor ő elhunyt. Az 1848. június 2-i közgyűlésen Schwester örököseinek elrendelték kifizetni a 40 pengőforint félévi díját és Szabadfynak megszavazták az egyleti orvosnak járó éves 80 (ezüst pengő) forintot.⁴⁷⁹ Szabadfy aktívan beleszólt az egylet életébe, orvosi véleményét gyakran kikérték és adtak rá. Egészen 1885-ig, egészsége hanyatlásáig szinte minden közgyűlésen jelen volt. 1850-ben házirendet dolgozott ki a betegek számára, amit a kóroda szobáiban bekeretezve függesztettek fel. Ez nyolc pont alatt határozta meg, hogy a betegeknek a felírt gyógyszereket az ápoló jelenlétében kell bevenniük, hogy az intézményben mindenki számára tilos a dohányzás, valamint a látogatási idő 9-től 12-ig, délután 2-től 6-ig (nyáron 8-ig) tart, amely során és azon kívül tilos akármilyen élelmiszert behozni a betegnek. Az élelmiszerbevitelre vonatkozó, még a mainál is szigorúbb rendszabályokat minden bizonnyal a kolera tette indokolttá, amely a szabadságharc leverése körüli időben ütötte fel ismét a fejét az országban, így Szombathelyen is.

Az 1849 augusztusától terjedő kolerajárvány miatt a kórház az udvari épületben egy kétágyas ideiglenes járványszobát rendelt el berendezni 1849. szeptember 5-én. A megbetegedettek ápolására egy külön irgalmas szerzetest fogadtak fel. Az egylet

476 Ennek eszközlésére Szabadfy János és Feigelstock Vilmos orvos urakat, valamint Fock János vendéglőst, mint szakértőt bízták meg jelentéstételi kötelezettség mellett. (3./EE jkv. 1855. márc. 11.); Gortvay, 1953., 130.

477 EE jkv. 6–7./1848. febr. 27.

478 EE jkv. Az 1864. ápr. 17-i választmányi ülésén részt vevő Szabadfyt megyei főorvosnak titulálják. Őt megelőzően Horváth Károly volt a megyei főorvos.; Kapronczay, 1983. 18. szerint (Bencze nyomán) Horváth 1867-ig állt a megyei egészségügy élén.

479 EE jkv. 4./1848. febr. 27.; 13–14./1848. jún. 2.; Érdekes, hogy Schwester Károly egyleti tagsági oklevelét húga, Schwester Anna kisasszony örökölte, aki viszont átengedte Mártony Károly úrnak (EE jkv. 15./1849. júl.

16.; Bencze szerint Schwester fiai nagy szabadságharcosok voltak, de akkor miért nem ők örökölték apjuk után az egyleti tagsági oklevelet? Az egylet mindig bekérette a végrendeleteket, ha több örökös is szóba kerülhetett az egyleti részvény újabb tulajdonosaként, de mintha itt egyértelmű lett volna, hogy csakis húga lehet az örököse) Dr. Schwester díszoklevelét az egylet 1870 márc. 7-i ülésén érvénytelennek nyilvánította. Utoljára zálogként

16.; Bencze szerint Schwester fiai nagy szabadságharcosok voltak, de akkor miért nem ők örökölték apjuk után az egyleti tagsági oklevelet? Az egylet mindig bekérette a végrendeleteket, ha több örökös is szóba kerülhetett az egyleti részvény újabb tulajdonosaként, de mintha itt egyértelmű lett volna, hogy csakis húga lehet az örököse) Dr. Schwester díszoklevelét az egylet 1870 márc. 7-i ülésén érvénytelennek nyilvánította. Utoljára zálogként

In document Keppel Csilla (Pldal 123-143)