A Közegészségügy és egészségügyi közigazgatás

közben használt infrastrukturális keretek nagy átalakuláson mentek keresztül a 19. század folyamán és a mai fogalomhasználatunkból bizonyos megnevezések már kikoptak, vagy jelen vannak ugyan, de módosult konnotációval. Ezért a meghatározó egészségügyi tartalmakat, amelyekkel a kutatás során találkoztunk, a korabeli fogalom és eszköztárral a teljesség igénye nélkül, de egyértelműsítenünk kell. Ehhez az 1893 és 1904 között kiadott Pallas Nagy Lexikona 16 kötetét, valamint a Czuczor – Fogarasi szótárt hívtuk segítségül. Először a közegészségügy fogalmát, az egészségügy főbb intézményeit majd az abban résztvevő személyzetet mutatjuk be, figyelemmel a helyspecifikus, történeti változásokra. Az alábbi fejezetekben az egyes fogalmak definíciószerű és nyelvészeti tisztázása után az adott intézmény helyi szintű, városi, megyei működésének történetét tekintjük át.

2.1. A Közegészségügy és egészségügyi közigazgatás

A Pallas a közegészségügyet az egyén életet és egészséget fenntartó érdekéből vezeti le, amelyet közösségi szintre emelve az állam érdekeként értelmez. Nagyobb természeti befolyások, csapások egy egész közösség életére vannak hatással, ezért azok ártalmainak elhárítására a község [közintézményiség], az állam összességének közreműködésére van szükség. Az össznépesség egészsége javára szolgáló eszközök, mint annak intézményei és eljárásai képezik a közegészségügyet. A tudomány, amely ezeket rendszerbe foglalja a közegészségügytan. Az állam egészségügyről való gondolkodását a XVII–XVIII. századra eredezteti, amikortól fogva azt állami feladatként kezelik. Hazánk egészségügyének történetében mérföldkő, amikor a III. Károly által 1724-ben létre hívott Helytartótanácsot 1738-ban egészségügyi bizottsággal egészítették ki. Ez állandó orvosok tartására kötelezte a vármegyéket. A magyarországi orvosképzés megindítására 1769-ben adta ki rendelkezését Mária Terézia, amikor elrendelte az orvostudomány tanítását a nagyszombati egyetemen. Az egyetem 1777-ben Budára, majd 1784-ben Pestre költözött. Ettől kezdve a gyógyítást képzettséghez kötötték, a gyógyító személyzet működését a közigazgatási szervezetbe vonták.

A lexikon kiemeli a GNRS-t, mint egészségügyi legfőbb törvényt 1770-ből és Johann Peter Frank System einer medizinesche Polizey című munkáját 1778-ból, amely az egyes embert ugyan még csak aprólékos rendőri szabályzatokkal óvta, de az 1831–32-es kolerajárvány után és az egészségtudomány fejlődésének hatására a közegészségügy az orvostudomány külön ágává nőtte ki magát, miután természettudományos és kísérleti alapokra helyezkedett. 1865-ben mint önálló tudományágnak München1865-ben alapított tanszéket Max Pettenkofer (1818–

1901), akinél tanulva Magyarországon először 1875-ben Fodor József (1843–1901)

22 vezetésével létesült egészségtani tanszék, majd Kolozsváron 1883-ban. A tudomány óriási fellendülését hozták Louis Pasteur (1822–1895), és Robert Koch (1843–1910) bakterológiai kutatásai. A járványügyi intézkedések tudományos bázisa a laboratórium lett. Ennek eredményeit, a fertőző betegségek elleni védelmet integrálva az egészségtudományba, azt több szinten, tanítóképzőkben, középiskolákban és papnevelő intézetekben is tanítani kezdték.⁶⁹ Pettenkofer iskolaalapító tevékenysége után a Markusovszky Lajos (1815–1893) által szerkesztett Orvosi Hetilap és ennek 1865–1897 között megjelenő Közegészségügy és 1857. június 4-én megjelentetett Törvényszéki Orvostan című melléklete voltak az elsők a témával foglalkozó magyar nyelvű szakfolyóiratok sorában. Ezekben az indusztrializáció és kapitalizmus hatására kialakult városi népességrobbanást és nyomortelepi lakásviszonyokat analizáló angliai kutatásokról és tudományos módszerekről tudósít Markusovszky, aki szerint a közegészségtan alapkövét Edwin Chadwick és az élethossz-statisztikus William Farr tette le.

Magyarországon a kiegyezés évében a közegészségügyi feladatokat a Helytartótanácstól átvette a Belügyminisztérium (BM), majd 1868-ban a BM munkájának segítésére alapították Markusovszky vezetése alatt az Országos Közegészségi Tanácsot (OKT). 1909–1918 között az OKT hivatalos lapjaként jelent meg a Közegészségügy. Ez az OKT által kiadott jegyzőkönyveket, dolgozatokat, szakvéleményeket, jelentéseket közölte, de helyet biztosított közigazgatási kérdéseknek és egészségügyi vonatkozású törvények közlésének is. Gracza kimutatta, hogy a magyar orvostudományi szaklapok írásai arányosan követték a legtöbb bajt okozó betegségek, járványok problematikáját.⁷⁰

Az 1875-ös kolerajárvány után került napirendre a múltbeli magyar egészségügy legjelentősebb jogszabályának megalkotása. Az 1876/XIV-es A közegészségügy rendezéséről szóló törvény, amely az egészségügyet az állami közigazgatás körébe tartozóan kezelte. Ezzel a legfejlettebb nyugat-európai országok törvényalkotását is meghaladta, bár a törvény végrehajtása elhúzódott. A közegészségügy országos irányítása a Belügyminisztérium e célra létesített osztályának lett a feladata. Az egészségügyi osztály tanácsadó szerve volt továbbra is az OKT. Az első és másodfokú közegészségügyi hatóságokat a közigazgatási rendszeren belül a járások és vármegyék körébe sorolták, amelyek a közegészségügyi rendeletek végrehajtásáról saját hatáskörükben gondoskodtak. E szerint hatósági felügyelet és intézkedés

69 Pallas, X. kötet, 1895. 959-960.; Benke, 2007. 154.; Demkó, 1894. 446.

70 Gazda István et al.: A modern hazai közegészségügy kialakulása. Bp., 2017.

http://real.mtak.hu/46712/1/kozeu_dvd_real.pdf; Gracza Tünde: Fogalmak az első magyar nyelvű közegészségügyi szaklapban In: Egészségtudomány 2010/2.sz. 85–89.

http://egeszsegtudomany.higienikus.hu/cikk/2010_2/2010_2.pdf Letöltés ideje: 2020. júl. 1.

23 tárgyát képezte mindaz, ami a közegészség fenntartását, javítását és helyreállítását szolgálta.⁷¹ A törvény érdeme, hogy egységbe foglalta az egészségügy különböző ágait, meghatározta az állam, a törvényhatóság és a községek teendőit. Szabályozta továbbá az orvosi és a szülésznői gyakorlatot és a kórházak létesítésének és fenntartásának körülményeit. Minden várost és 6000-nél több lakosú községet orvos tartására kötelezte, míg a kisebb községeknek közösen kellett körorvost alkalmazniuk. A közegészségügyi személyzetnek előírta a gyárak, üzemek, iskolák, lakások, közintézmények (mint pl. az állami fegyházak és börtönök, a kórházak és magángyógyszertárak vagy közlekedési eszközök) egészségügyi ellenőrzésével és a járványos megbetegedések elleni küzdelemmel kapcsolatos teendőit. Gondoskodott a rendszeres élelmiszer-ellenőrzésekről, a vágóhidak, mészárszékek és levágandó állatok, húsáru egészségügyi ellenőrzéséről.⁷²

Vas megye főorvosa 1876. december 5-diki, évértékelő jelentésében örömmel fogadta az új törvény megszületését. „A közegészségi ügy hazánkban már régóta parlagon hevert…” – írta, majd így folytatta.: Az elhanyagolt közegészségügynek tulajdonítható az a körülmény, hogy

„a magyar nemzet testi erőben mindinkább alászáll és a szaporodás minden nemzet közt nálunk a legcsekélyebb”. Véleményét munkájából fakadó személyes tapasztalatára alapozta:

„ezt a családi értesítőkön és újoncozás alkalmával tapasztalnom lehetett.” Ez után a főorvos a községi és kerületi orvosok feladatául írja le, a „magas kormány szabta közegészségügyi”

intézményesített keretek közt, az egészségügy felett való őrködést, a „nép felvilágosítását” és

„kórós béhatásainak kutatását”.⁷³

A törvény hatására az egészségügyi szakágak bővítéseként az 1880-as években kiépült az ipar és munkaegészségügy, az 1890-es években az iskola-egészségügy szervezete, az 1908./XXXVIII. törvénnyel a gyermekvédelem intézményrendszere.⁷⁴

Szombathely rendezett tanácsú város követte és végrehajtotta az egészségügyi közigazgatási rendszeren keresztül érkezett országos rendeleteket. A kiegyezést követően a megyerendszer visszaállításakor Vas vármegye 1871. évi vármegyei szabályrendelete alapján a vármegye területét a korábbi 5 helyett 10 járásra osztották fel, amelyek a következőek voltak: Szombathely, Körmend, Sárvár, Kiscell (1903-tól Celldömölk), Kőszeg, Felsőőr (ma:

Oberwart, Ausztria), Németújvár (ma: Güssing, Ausztria), Muraszombat (ma: Murska Sobota,

71 Egészségügy = Pallas, V. kötet, 1893. 713.

72 Uo.

73 MNL VaML KIB f3/1877 Szabadfy János: Orvosi jelentés, 1876. dec. 5. (a továbbiakban: Szabadfy, 1876.

dec. 5.)

74 Kapronczay, 2001. 6–8.

24 Szlovénia), Szentgotthárd és Vasvár. Szombathely és Kőszeg városok polgármestereinek, a többi község szolgabíróinak küldték ki az egészségügyi rendelkezéseket az alispáni hivatalon keresztül. A megye közigazgatásának élén az alispán állt, feladatait az 1870. évi XLII. tc. 58.

§. szabályozta. A megyei főorvos közvetlen felettese az alispán volt, közegészségügyi rendeleteinek meghozatalához tanácsaival, javaslataival járult hozzá. A főorvos legfontosabb feladata a megye közegészségügyi állapotának figyelemmel tartása volt. Emellett a közegészség szakába tartozó valamennyi intézkedésnél a hatóságot támogatta. A vármegye közegészségügyi szabályzatainak meghozatalához tanácsaival járult hozzá, a járványos betegségek terjedésének megfékezésére rendszabályokat hozhatott. A gyanús haláleseteknél törvényszéki boncvizsgálatot rendelt el. Kötelessége volt a megye egészségügyi állapotáról jelentést tenni. A két városi és a többi községi vagy kerületi orvosok legfőbb feladata a himlőoltások beadásán túl a járványügyi intézkedések meghozatala volt. Ezen túl minden közegészségügyet fenyegető esetről jelentéssel tartoztak a főorvosnak. A főorvos alárendeltjeként működött a megyei állatorvos, aki köteles volt a főorvos és a közhatóságok minden utasításában eljárni. A bábák feladata díjtétel nélkül a megyei szegények ellátását jelentette, illetve a szüléseknél az orvos segítségére voltak.⁷⁵

Az állam szerepének növelésére hozott 1886. évi XXI. tc. értelmében megszületett Vas vármegye új szabályrendelete, melynek során kibővítették a megyei főorvos feladatkörét.

Ettől kezdve köteles volt a vármegyei személyzet szolgáit és a szegényeit díj nélkül gyógyítani, és számukra a házi, illetőleg az állampénztár terhére gyógyszereket utalványozni, az elhagyott betegeket a közkórházba kezelésre felvetetni. Mindezek felett betöltötte azt a hatáskört, melyet az egészségügy rendezéséről szóló 1876. évi XIV. tc. 162. §. rótt rá.

Hasonlóan a vármegyei személyzet többi tagjához, a megyei (ún. törvényhatósági) főorvost a főispán nevezte ki élethosszig.⁷⁶

A dualizmus idejéből 1876-tól fennmaradtak a havi és éves megyei tiszti főorvosi jelentések, melyeket a közegészség állapotáról a csornai születésű dr. Szabadfy János (1815–1886) megyei tisztifőorvos a vármegyei közigazgatási bizottsági ülések számára készített. 1885 és 1888 között Szabadfy egészségének megromlásakor helyettesként, majd halála után kinevezett megyei főorvosként dr. Berzsenyi Jenő (1845–1931) töltötte be ezt a feladatot. Dr.

Mezihradszky Kálmán (1851–1926) 1888 és 1919 közt, dr. Hauler Pál 1919 és 1929 között

75 MNL VaML Vv. Közgy. jkv. 3320/ 1871, 3815/ 1871

76 Úgy, mint a rendőrkapitányt, a számvevőket, a levéltárnokot, az árvaszéki nyilvántartókat és könyvvezetőket, a járási orvosokat, a közigazgatási gyakornokokat, valamint a vármegye segéd- és kezelőszemélyzetét.

Sarlós, 1976. 155–162.

25 viselte a tisztséget.⁷⁷ Szabadfy és Mezihradszky havi jelentéseikben az amúgy sablonszerű szövegben sokszor kifejtették értékes véleményüket különleges egészségügyi krízishelyzetekben, vagy magyarázatot adtak egyes betegségek előfordulására. Ezen kívül kórházvizsgálati jegyzőkönyveikből tudjuk meg, miképp ítélték meg ezen intézményeket felszereltségük, tisztaságuk, funkciójuk, személyzetük, betegforgalmuk szerint.

Szombathely városi orvosi tisztét segéderő megnevezése nélkül 1859-ben még dr. Nobl József töltötte be.⁷⁸ Őt követően 1861-ben a csehországi születésű dr. Weghoffer Jánost⁷⁹ választották meg, akinek a munkáját már két tiszteletbeli seborvos segítette: Moller József – aki magánpraxisában még 1877-ben is fogorvoslással foglalkozott – és Török Ferenc, aki 1885-ben kőszegi körorvosként halt meg gutaütésben.⁸⁰ Szombathely r. t. város tiszti főorvosa rövidebb időre, 1872–1874 között a várpalotai születésű Goldschmidt Vilmos lett, majd betegségéből felgyógyulva újból dr. Weghoffer János 1874–1877 között. Az ő szolgálatuk után több mint 40 évig, 1878 és 1919 közt dr. Alexy Emil (1844–1932) töltötte be a városi főorvos hatósági szerepét 1919. júniusi nyugdíjaztatásáig.⁸¹ A levéltár a városi tisztifőorvosi iratokat különgyűjtve sajnos csak 1926-tól őrizte meg, holott 1876-tól a városi orvos havi jelentéseket tett a megyei főorvosnak, aki az összesített megyei adatokat alispánnak nyújtotta be. Többnyire csak az alispáni iratok X. kútfőjében találkozhatunk a városi tisztifőorvos szorgalmas tevékenységével, a járványos időszakok várost érintő megelőző intézkedései kapcsán, a gyógyszertáralapítási kérvények első véleményezőjeként, a városi köztisztasági szabályrendeletek véleményező-megalkotójaként, himlőoltási jegyzőkönyvek összesítéseinek benyújtójaként stb.

Szombathelyen az előző évet értékelő, általában januárra vagy februárra eső éves közgyűlésen 1879-től a városi tiszti főorvos, majd 1886-tól a polgármester számolt be a város

77 Halász, 1930. 42.; Mezihradszky Kálmán evangélikus vallású, megyei főorvos 1926. jan. 13-án hunyt el. MNL VaML Gyászjelentésgyűjteménye

http://www.vaml.hu/data/Segedlet/Gyaszjelentesek/Gy%C3%A1szjelent%C3%A9sek.pdf Letöltés ideje: 2020. 09. 04.

78 Statistik, 1859. 181.

79 EE-be ideiglenes tagul belépett 1846-ban. (EE jkv. 28/1846. jan. 25.); Választmányi tag 1864. ápr. 17-i ülésen

80 VmL 1877. ápr. 8. 4., Melega, 2012. 253.; Az 1864-es városi tiszti karban szintén megjegyzi Kárpáti (1894) Weghoffer városi orvos megválasztását:

http://www.vasidigitkonyvtar.hu/vasidigiportal/image/vdkweb/vm_szombathelymonografia/tortenet.html; Török Ferenc gutaütéséről: 1885 dec. havi főorvosi jelentés. MNL VaML IV.415.a/KIB f1/1885.

81 http://www.vaml.hu/Adattar/Tisztsegek/Foorvos.html Letöltés ideje: 2020. 07. 02.; Dr. Alexy Emil jubileuma.

Vvm., 1903. júl. 5. 4. alapján Alexy Emil 1878-tól volt városi főorvos, az 1877. évről szóló kimutatásban még nem szerepel városi alkalmazása. dr. Szabadfy János: „Névjegyzéke az 1877.ik évben Vas megye területén létező orvostudorok, sebészek, állatorvosok, gyógyszerészek és okleveles bábák. 1878. jan. 7.” (továbbiakban:

Szabadfy, 1878.) MNL VaML (IV.415.a/5. doboz) KIB f3/1878; SZV Közgy. jkv. 48/1878.; Alexy a szombathelyi r. k. Főgimnáziumban érettségizett 1861-ben, osztálytársa volt Széll Kállmánnak, az 50 éves érettségi-találkozón mindketten megjelentek. Főgimnáziumi Értesítő, 1912. 12.

26 közegészségügyi állapotáról. Az orvosi beszámolók tartalmát egy-egy esetben a városi jegyzőkönyvek is megőrizték, de többnyire csak „felolvasatván tudomásul vétetik” címszó alatt rögzítették.⁸²

Az orvosok nyomán a korabeli közgondolkodás – a születések, halálozások arányszámain, orvos- és bábaellátottságon, járványokkal szembeni intézkedéseken, iskola- és munkaegészségügyön kívül – a városi közegészségügyet befolyásoló tényezők közé sorolt számos olyan infrastrukturális elemet, amelyek a város jobb levegőjét, ivóvíz-ellátottságát, utcáinak tisztaságát, sötétedés utáni megvilágítását szolgálták. Ez abból a holisztikus szemléletmódból adódott, ami az egyén megítélését és betegségeinek okát a környezeti tényezőkből vezette le. A modern városfejlesztés során a növekvő, tudományos, higiéniai ismeretekre alapozva mindent közegészségügyi kérdéssé tettek. Ezzel a stratégiával modellértékű, tervszerű modernizáció zajlott le a megyeszékhelyen. A 19. század közepén még fejletlen infrastruktúrával rendelkező Szombathely a 20. század elejére felzárkózott az innováció élére. Budapest, Pozsony, Szeged, Kolozsvár, Temesvár és Arad tapasztalatain kívül a város Nyugat-Európában kifejlesztett technológiák importjához is hozzájárult. A kölcsönökből megvalósult progresszív beruházási program a szolgáltatás-orientált város koncepciójaként jött létre, és a közműveket önkormányzati tulajdonban működtette. A városi modernizáció mintaszerű eredményei Szombathelyt országosan közismertté tették.⁸³ „A kormány mintavárosnak tekinti Szombathelyt, ahová tanulmányozás végett a többi vidéki város kiküldöttjeit utasítani szokta. Özönével érkeznek hatóságunkhoz a vidéki városok kérdő levelei városunk példaszerű intézményei iránt.”⁸⁴ – fogalmazta meg a helyi sajtó Éhen Gyula polgármesteri tevékenysége kapcsán 1905-ben. Az egészségügy alapintézménye, a kórház tekintetében viszont fordított helyzet alakult ki: Bezerédj István alispán intézett megkereső leveleket tapasztalatgyűjtés céljából közkórházépítésben sikeres törvényhatóságok felé.⁸⁵

A századelőn Szombathely egészségügyi intézményei sorában működött már 1897-től a Magyar Királyi Bábaképezde, 1889-től katonai létesítésben a csapatkórház és 1829-től az Emberbaráti Egylet kis befogadóképességű kórháza. A dualizmuskori népességnövekedésnek megfelelő kórházi ellátás dolgában azonban – a dunántúli rendezett tanácsú városokhoz

82 MNL VaML Szvk. Kjkv.4/1879., 12/1880, 30/1881, 70/1881, 11/1883, 27/1883, 1/1887, 3/1889, 6/1890, 1/1891, 2/1893

83 Melega, 2012. 394-395.

84 Éhen Gyula vagy Blaskovich. Vvm., 1905. jan. 26. 2.

85 MNL VaML, Vas Vármegye Alispánjának Közigazgatási Iratai (a továbbiakban: alisp. közig ir.) X.46526/1905. Szombathelyen építendő kórház

27 képest – lemaradásban volt a város. A 19. század végi első nagy kórházépítési hullámból kimaradt, az igények, a telek, a tervek, a létesítendő osztályok és ágyszám tekintetében állandó változtatásában eltelt az idő, és kitört az első világháború. Ennek végén egy iskolaépületben alapították meg Szombathely első közkórházát. A húszas évek poszttraumás időszakában ismét változtak az igények, a koncepció, míg a revizionizmus sikerébe vetett hittel, az elszakított területekre is gondolva, regionális központi méretekben készített tervek alapján föl nem épült az „igazi” közkórház. Az ezer ágyas épületkomplexum átadására Magyarország második kórházépítési hullámában került sor 1929. szeptember 1-jén, Horthy Miklós jelenlétében.

A dualizmus idején tehát a szubszidiaritás elvén alapuló szegényügyi és egészségügyi rendszer alakult ki. A közegészségügyet érintő tudományos ismeretek bővülése nyomán az állami gondoskodás a dualizmus korában széles területen igyekezett minden egészségügyi kérdést szabályozni, felügyelete alá vonni és ellenőrizni. Az 1876/XIV-es törvény az elsők közt mondta ki, hogy a közegészségügy vezetése állami feladat. A törvényalkotókat nemcsak az igazgatás, hanem a megelőzés gondolata is irányította. Ez egy kerettörvény volt, amely olyan kérdésekkel is foglalkozott, amelyek éppen kialakulóban voltak és a helyi viszonyok adaptációjának is teret engedett. Szombathelyen a XIX-20. század fordulóján – a közegészségügyre való hivatkozással – óriási léptekben haladt a város modernizációja, parkosítása, közművekkel, útburkolatokkal való ellátása. Ezekben az években a település szervezett közösségeinek öngondoskodásán alapuló egyházi és magántámogatások mellett működő jótékony egyletek és asztaltársaságok mellett megjelentek – az állami támogatások részfinanszírozásával – egészségügyi intézmények is, valamint az egyleti magántulajdonban maradó kórház nyilvános jelleget kapott, ami a szegénybeteg-ellátásnak az országos betegápolási alapból való finanszírozásával járt.

Közvetlenül egészségügyi intézménynek számított az Emberbaráti Egylet Kórháza, a k. u. k. csapatkórház, a Bábaképző, az 1904-ben alakult Szombathelyi Önkéntes Tűzoltó Egylet mentőosztálya, a TEVVE szervezésében az 1906-tól működő tüdőbeteggondozó dispensaire-je és a tbc gyerekek körében való terjedésének megelőzésére 1908-ban – Magyarországon elsőként – létrehozott erdei iskola. A Fehér Kereszt Országos Lelencház Egyesület első vidéki fiókjaként Szombathelyen 1899-ben alapított Fehér Kereszt Egylet legjelentősebb vállalkozása volt a Gyermekkórház felépíttetése és átadása 1910-ben. Az 1912-ben alapított Sanitas Ambolatorium Egyesület nemibeteggondozó és tanácsadó állomást

28 tartott fenn szegényeknek ingyenes vizsgálattal és gyógyszeres ellátással.⁸⁶ A baleset- és betegségbiztosító intézetek közül a Kerületi Munkásbiztosító Pénztár ambulanciát működtetett.⁸⁷ A Vakokat Gyámolító Dunántúli Egyesület és az Ifjúvakok Dunántúli Tanintézete 1910-ben megnyílt palotaszerű épületében az egész régiót lefedve, komplex foglalkoztatási mintát követve kínált elhelyezkedési, iskoláztatási és munkalehetőséget.

Elsősorban gyermekjóléti intézményként tartjuk nyilván Vasvármegye 1878-ban létesített Árvaházát és az 1908-ban alakult Gyermekmenhelyet, amely a város és megye gyermekeinek egészségéhez indirekt módon, de hozzájárult. Csak úgy, mint a számos jótékony egyesület, amelyek célkitűzései közt a szegény betegek ápolási, orvosi költségeihez, gyógyszeres ellátásukhoz való hozzájárulás vagy gyermekágyasok támogatása szerepelt. Ilyen volt a Szombathelyi Nők Jótékonysági Társulata (1870), a Szent Erzsébet Egylet, az Orthodox Izráelita Nőegylet, a szombathelyi Izraelita Jótékony Nőegylet, a Vasmegyei Aggharcos Egyesület (1884), amely tagjai részére temetkezési segélyt nyújtott hozzátartozóik elhunytakor. A Szombathelyi Rongyos Egylet (1884) a szegény tanulók felruházására létesült.⁸⁸ Az egyleti és vegyesen állami fenntartású közjótékonyság színes világa bontakozik ki, ha áttanulmányozzuk az intézményeket, amelyek működése történetükkel együtt mind a szombathelyi ispotályokig eredeztethető.