A világháborús szombathelyi kórházi viszonyokról önálló könyvben, tanulmányban, külföldön ismeretterjesztésben megjelent kutatásaink után célkitűzésünk volt a szombathelyi kórháztörténetet annak kezdetétől kikutatni, és az 1823-ban alapított Emberbaráti Egylet publikálatlan, eddig fel nem tárt 125 éves korszakából az első 100 éves történetét közreadni.
58 Gál, 2014 b; Kalocsai, 2003. 155-229.
59 Melega, 2012.
60 Szommer, 1993. 563-569.
61 Kereszturiné ̶ Mészáros, 2004. 1–193.
18 A 19. század második felében az egészségügy története alapvetően két ágra bontható:
a közegészségügy, illetve az egészségügyi intézmények történetére. Az egészségügyet, ha politikatörténeti oldalról közelítjük meg, az uralkodó részéről kiadott egészségügyi rendeletek szabályozták, amelyek önmagukban korszakhatárokat képezhetnek. A társadalomtörténeti változásokat a járványok kialakulása befolyásolhatta, amelyek viszont gyakran együtt jártak a háborúkkal vagy más válságokkal.
Az újkori közegészségügy története hazánkban Mária Teréziáig vezethető vissza. Az 1770. jan. 2-i Generale Normativum in Re Sanitatis (GNRS) = Egészségügyi Alaprendelet az a rendeletgyűjtemény, amely az egészségügy történetében a 19. század nyitányaként értelmezhető.62 A Habsburg Birodalomban, így Magyarországon is az egészségrendészeti feladatokat a helyi szervek erős önkormányzati rendszerébe építették bele, amely magyar vonatkozásban a Helytartótanács (1852-1860 közt a Helytartóság) felügyelete alatt állt. A kiegyezés évében a közegészségügyi feladatokat a Helytartótanácstól átvette a Belügyminisztérium (BM), majd 1868-ban a BM munkájának segítése céljából alapították Markusovszky vezetése alatt az Országos Közegészségi Tanácsot (OKT). Az OKT előmunkálatainak köszönhetően jött létre a GNRS után a 19. századi közegészségügyet meghatározó immár modern polgári alapokon nyugvó jogforrás, a 1876. évi XIV.
törvénycikk. Ez az európai tendenciák fényében is előremutató és komplex szabályozás volt, és egészen 1944-ig érvényben maradt. A századfordulóig csak egy alkalommal módosították az 1887. évi XXII. törvénycikkel, a „védhimlőoltási kötelezettségre vonatkozó intézkedések”
miatt.
A törvények alkotása 1867 után tehát visszatért a hagyományos rendhez, azonban a rendeleteket a kormány és a szakminisztériumok adták ki. Egészségügyi kérdésekben a Belügyminisztérium (BM) volt az illetékes, de más minisztériumok is érintettek lehettek: a vallás- és közoktatatási minisztérium (VKM), a honvédelmi minisztérium (HM), a pénzügyminisztérium (PM), az igazságügyi minisztérium (IM) de a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium (FIKM) is.
A kórházügyben állandó gondot jelentett a fizetőképtelen betegek által okozott bevétel kiesés.
Ezért az 1875 évi III. tc. úgy rendelkezett a „nyilvános betegápolás költségei fedezéséről”, hogy „amennyiben azokat maguk az ápoltak vagyontalanság miatt megtéríteni nem képesek”
62A GNRS kiváló elemzését adta közre Balázs Péter 2007-ben.
http://real.mtak.hu/30273/1/balazs_kozegeszsegugy_1-2kotet.pdf
19 és fizetésre kötelezhető hozzátartozóik sincsenek, a beteg lakóhelye szerint illetékes törvényhatóság köteles fizetni.63 A települések szegénybetegeinek finanszírozását átvállalta az állam az 1898. évi XXI. tc.-kel, amely az „országos betegápolási alap” felállítását hozta. Még ezt megelőzően rendelkezett az első munkásbiztosító törvény, az 1891. évi XIV. tc. az „ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetén való segélyezéséről”. Végül Szombathely egészségügyére is nagy hatással volt az 1897. évi XXXV. tc., a magyar királyi központi statisztikai hivatal létesítéséről, amely először szolgáltatott valós adatokat a közegészségügy bármely területéről, így a kórházügyről is.64
Az egészségügy 1745-1898 közötti állami szabályozásának fényében a speciális gyógyintézmény, az egyleti kórház 1824-ben történt megjelenése a városban orvostörténeti szempontból modernkori fejezetet nyitott a szegénygondozásnak a betegellátástól való különválasztásának az igényével. Az egylet történetének hagyományos jótékonysági keretekre épülő rendszerét megváltoztatta a dualizmuskori polgáriasodás. Fő protektora, Batthyányi Fülöp herceg halálát követően (1870) és miután az egyleti elnöki székéről lemondott az utolsó hagyományos módon az arisztokrácia köréből választott elnök, báró Mesznil Viktor (1874), a kórházat modernizáló polgárság a fenntartás érdekében rákényszerült a jótékonysági keretek megtartása mellett újabb erőforrások – 1898-tól a szegénybetegellátásra irányuló állami támogatás igénybevétele a nyilvánossági jelleg felvételével – bevonására. A hetvenes években formálódó korszakhatár után az első világháború tömeges ellátási igénye húz a kórház életébe újabb választóvonalat, amely a Trianon utáni konszolidáció és bővítési igények felé terelte egy még újabb szakasszal az egészségügyi létesítmény történeti útját.
Az 1823-1923 közötti vonatkozó múzeumi tárgyi és írásos dokumentumok tanulmányozása mellett felhasználtuk a MNL Vas Megyei levéltári forrásokat is, éspedig nem csak az Emberbaráti Egylet kórházáról, hanem a közigazgatási struktúrából a közegészségügy és egészségügyi intézményekről keletkezett iratok vonatkozásában. A helytörténetírás eddig a dualizmus korának városi egészségügy-történeti szintézisét, de magát az egyesületi életet is feldolgozatlanul hagyta. Az egészségügy finanszírozásának története lehetőséget ad a Vas megyei elit kutatására, ami az eddigi történészi alapfeltáró munkákból szintén kimaradt. Így a kórház-egylet történetének ezen feldolgozása előzmények nélküli, első közlés. Hiánypótló és minden bizonnyal további diskurzust kiváltó információkat hordoz.
63 Gazda István: A modern hazai közegészségügy kialakulása. Bp., 2017.
http://real.mtak.hu/46712/1/kozeu_dvd_real.pdf
64 Balázs, 2019. 51-55.
20 Analógiát keresve az egészségügyet felkaroló egyletek közt, a párhuzamos források alapvetően hiányoznak a MNL Vas Megyei Levéltárból a Fehér Kereszt Egylet és Bábaképző vonatkozásában. Sem a Vakok Intézetének iratanyaga, sem a csapatkórházé nem maradt fenn, és a Tuberkulózis Ellen Védekező Vas Megyei Egyesület (TEVVE) esetében is csak töredékesek. Az állami intézményekről – mint az Állami Gyermekmenhely, a m. kir.
Bábaképző Intézet vagy a csapatkórház – csak olyan szórványos iratanyagra lehet bukkanni, amely a közigazgatási rendszeren átfutott. Ez okból munkánk elsősorban a fellelhető kórházi iratanyagra koncentrál, amelyre párhuzamokat a régió egyéb kórházainak feldolgozott történetével vontunk. Munkánk során nyomtatott forrásként használtuk az 1900-as évek elején kiadott címtárakat,65 iskolai értesítőket66 és éves intézményi jelentéseket,67 valamint a Vasvár Megye Hivatalos Lapját. A helyi sajtó tudósításai közül a Vasmegyei Lapok, Vasmegyei Közlöny, Vasvármegye és a Szombathelyi Újság közleményeit tekintettük át.
Meg kell említeni utolsó sorban, hogy a vizsgált időszak az epidemiológiai átmenet [Epidemiologische Transition, Übergang] korszakán belül a fertőző betegségek visszaszorításának kora (19. sz. közepe, 20. sz. közepéig), amikor a vezető halálokok között még a fertőző betegségek szerepeltek, szemben a 20. sz. második felétől irányító degeneratív, szív- és érrendszeri bajokkal.68
A kronológiai határok nem vonhatók meg élesen, mert egy fejlődési folyamat részét képezik, ugyanakkor minden altéma és annak korszakhatára a modernkori egészségügyi struktúra kiépüléséhez, s így a politikatörténeti korszakoláshoz kötődik.