A Szombathelyen építendő megyei közkórház tervei

A századfordulót követően a szombathelyi közkórház megépítésének elodázhatatlan ügyét először Bezerédj István alispán pendítette meg. A Közigazgatási Bizottság 1903 novemberi ülésén felhozott érveket a Vasvármegye című lap is közölte. A cikksorozatban Szombathely és környéke robbanásszerű növekedését és csomópont jellegét adta meg legfőbb indokul, továbbá, hogy az egyleti kereteket őrző emberbaráti kórháznak gyakorlatilag csak belgyógyászati osztálya van. Úgy vélte, minthogy a megye minden járásának van egy kisebb kórháza, így a megyeszékhelyen egy központi, nagy, az egész megyére kiterjedő vonzáskörzetű létesítmény a megnövekedett közszükségletek ellátását töltené be.

Államsegélyből, adóemelésből és társadalmi összefogásból kisebb lépésekben, pavilononként, elsőként a sebészeti, majd az elmebeteg és bujakóros részleg felemelésével gondolta megvalósítani a lépcsőzetes, de nagyszabású építkezést. Bezerédj az egykori városi faiskola telkét – ahol a gyermekkórház épült meg 1910-ben – szánta volna erre, a Menház mögötti területtel együtt, amelynek parkos rendszerében, széttagoltan álltak volna a pavilonok. Szóba került még helyszínként az emberbaráti egylet melletti kisebb terület, amelyet azonban az alispán az ekkor még ott működő bőrgyár szomszédsága miatt kevésbé tartott alkalmasnak.

Mellette viszont az szólt, hogy az emberbaráti kórházzal – annak autonómiáját megtartva – egy adminisztrációs egységet képezve gazdasági megtakarítással lehetett volna üzemeltetni a komplexumot. ⁷⁵⁵

Bezerédj 1905. márc. 13-án Zemplén vármegye alispánjához intézett átiratában a sátoraljaújhelyi, új Erzsébet közkórház pénzforrásainak összetétele felől érdeklődött, hogy mintául szolgáljon a szombathelyi közkórház megvalósításánál. A válaszban részletesen közölték, hogy az Erzsébet közkórház építési költségére a vármegye a Magyar Jelzálog Hitelbanktól 740.000 korona 50 éves törlesztéses kölcsönt vett fel, éves 35 372 K törlesztési részlettel. A kölcsönből Zemplén vármegye 414 000 koronát fordított építési költségekre és

754 MNL VaML alisp. közig ir. X. 24022/1917; X. 17958/1919, X.710/1920, X.359/1923; VN 1916. dec. 23. 2.p.

755 Vármegyei közkórház. A közkórház ügye. Vvm. 1903. nov. 24. 1.

194 Terv a közkórházi építési tervhez,

1913, MNL VaML.

56000 koronát felszerelésre. A 80 beteg és 120 elmebeteg elhelyezésére szolgáló kórházban 3 osztály létesült: elmebeteg, belgyógyászati és sebészeti osztály. Államsegélyként az országos betegápolási alap a napi ápolási díjak pótlásához 32 fillérrel járult hozzá, a hiteltörlesztésre pedig a vármegye által megszavazott 1%-os pótadó szolgált.⁷⁵⁶

A megyegyűlés Bezerédj alispán javaslatára még e válasz kézbevétele előtt, 1905.

ápr. 27-én közkórházi alapot létesített, amelynek induló tőkéjét 5 163 K ebadófeleslegből és a nemesi pénztárban 1846-tól gyűjtött „tébolyda-alap” 22.630 K vagyonából tették össze.⁷⁵⁷ A szükséges pénz közben lassan gyűlt és a megye a törvényhatóság 5830/908 sz. véghatározatával 1908. máj. 18-án, a szombathelyi tífuszjárvány idején felállított egy kórházépítési bizottságot. A bizottság első alkalommal szept. 17-én ülésezett.

Itt kimondták egy a kor követelményeinek megfelelő, elmebeteg osztállyal is rendelkező vármegyei közkórház létesítésének sürgős közszükségletét. Ezen kívül elhatározták tárgyalásba bocsátkozni Szombathely r. t. várossal, hogy az ágyszámokra és az ő részükről vállalható támogatás mértékére adjon javaslatot. Ezen kívül külön levelet fogalmaztak az Emberbaráti Egylet elnökségéhez, hogy az egy célért folyó küzdelemben hajlandók volnának-e vagyonukkal együtt beleolvadni a vármegyei közkórházba.⁷⁵⁸ Erre a szokott nemleges válasz érkezett, de az egylet vezetősége – Eredics Ferenc, Bossányi József – ettől kezdve minden költségkalkulációban és egyéb kérdésben a kórházépítő bizottság segítségére volt.

A megyegyűlés 1909. febr. 16-án úgy határozott, hogy a Fehér Kereszt Egylet Gyermekkórháza, a Bábaképző Intézet és az Emberbaráti kórház működése mellett egyelőre – a sátoraljaújhelyihez hasonlóan – elegendő lesz egy 200 ágyas kórház (80 sebészeti, 50 belgyógyászati eset, 30 bujakóros, 25 elmebeteg, 15 fertőzőbeteg részére). Ennek 800 000

756 MNL VaML alisp. közig ir. X. 46526/1905

757 Széll, 1979. 34., MNL VaML alisp. közig ir. X. 46526/1905

758 MNL VaML alisp. közig ir. X. 17118/1908

195 koronás telekvásárlási, építési és berendezési költségét a megye az ebadó 50%-os megemeléséből, így 400 000 K önrész mellett, 200 000 K állami és további 200 000 K városi támogatásából szerette volna megvalósítani. Elhatározták továbbá egy 100 000 koronás tartalékalap létrehozását is, amelyhez 1/3 részben a város is hozzájárult. A kórházépítő bizottságba bevették a város részéről Brenner Tóbiás polgármestert, dr. Alexy Emilt, Éhen Gyula és dr. Feldmann Bódog városi képviselőket is.⁷⁵⁹ Weöres István (Weöres Sándor költőnek az apja) vármegyei kórházépítő bizottsági tag megfellebbezte a határozatot: ő a megyében már meglévő kórházak széttagolt fejlesztése mellett tört lándzsát, valamint nem tartotta elegendő alapnak az ebadóra támaszkodni. Andrássy Gyula belügyminiszter azonban 1909. júl. 9-i végzésében elutasította a fellebbezést.⁷⁶⁰ A kórház tervezett ágyszámán 1910 tavaszán mégis módosítottak, mert ekkoriban néhány éven belül minden középületről kiderült, hogy túl szűkre szabták. Ezúttal a főépületben 60 sebészeti, 50 belgyógyászati és 30 bujakóros ággyal számoltak, egy külön fertőtlenítő pavilonban 16 ággyal, és egy elmebeteg-pavilonnal 50 férfi és 50 nő számára. A kórház helyszínének a jó megközelíthetőség miatt először a Rohonci úti területet tervezték,⁷⁶¹ majd 1910. nov. 28-án a Kálvária domb tetején lévő telkeket vélték alkalmasabbnak, és ezek megvételéről döntöttek.⁷⁶² Egy telektulajdonos ellen, aki csak áron jóval felül akarta volna eladni a tulajdonát, az alispán 1911-ben kisajátítási eljárást indított, ami tovább odázta az ügyet. A belügyminiszter 1910. decemberében jóváhagyta a vármegye 200 helyett 256 ágyasra tervezett közkórházának megépítésére vonatkozó határozatát és többletköltségeit, így 1911 márciusában ki tudták írni a tervpályázatot, amely különböző szaklapokban is megjelent. Eredetileg 4 héten belül akartak dönteni a nyertesről. A díjazást illetően a kiírásban az építési tervek 1. helyezettje 1500, a 2.

1000, a 3. 600 K jutalomban részesült.⁷⁶³ A jeligés pályázatot 1911. jún. 24–25-én értékelték, és az első díjat Wälder Gyula szombathelyi építésznek ítélték oda. Ugyanakkor, mivel Wälder a rendelkezésre álló keretösszeget 350 000 Koronával lépte túl, a rendkívüli megyegyűlés inkább Jendrassik és Vida terveit fogadta el. Wälder ezt megfellebbezte, mivel Jendrassik a BM. műszaki ellenőre volt, tehát be sem adhatta volna a pályázatát. A minisztérium a fellebbezésnek helyt adott. Ez után Wäldert és Schoditsch Lajost kérték fel a 900 000 koronás keretösszegen belül megvalósítható újabb tervek elkészítésére.

759 Széll, 1979. 35.; PH, 1909. febr. 26. 12. p; SZFU 1909. jan. 12. 2.p.

760 Széll, 1979. 35.; MNL VaML alisp. közig ir. X.1703/1909; SZFU 1909. 02. 16. 2.

761 VN 1910. szept. 8. 2.

762 VN 1910. máj. 8. 1.; MNL VaML alisp. közig ir. X. 683/1911

763 VN 1910. 12.10. 1–2.; VN 1911. márc. 11. 2.; VN 1911. márc. 21. 2.

196 1913 májusában Schoditsch lett az immár 366 ágyra tervezett kórház tervpályázatának győztese. Terveit a BM. december 21-én elfogadta. Ez után Schoditsch 1914. június 18-ra készült el a részletes kivitelezési tervvel és a drágulások miatti 1 750 000 Koronára emelkedett költségvetéssel. A megye 1914. július 11-én úgy határozott, hogy a 750 000 koronás költség-többlethez államsegélyt kér. Az építkezést azonban a nagy világégés tíz évvel későbbre halasztotta.⁷⁶⁴

6. Szombathely a hadiegészségügy szolgálatában (1914–

1918)

Írásunk hatodik fejezete a háttérországi Szombathely katonai egészségügyéről szól. Az első világháborús hadihelyzet diktálta kényszerből a kormányzat támogatására a város minden egészségügyi intézménye átalakult „ideiglenesen” szanitéc-állomássá, tartalékkórházzá.

Ráadásul nemcsak az egészségügyi intézmények álltak be a háború, a beteg/sebesült haderő leggyorsabb felgyógyításának szolgálatába, hanem az iskolai osztályok is valóságos vándorlásba kezdtek oktatási létesítményeik hadi célú lefoglalása után. Az iskolákból átalakított szükségkórházak, és egyéb hadi – egészségügyi létesítmények, Szombathelyen jóllehet nem városi alkotások voltak, mégis az egész helyi közigazgatási rendszert, az itt élőket, és itt működő egészségügyi intézményeket mind hosszú évekre terhelték le.

Az első világháborús egészségügyi szolgálat megszervezésekor az egyik legfőbb feladat az osztrák–magyar haderő hadképességének fenntartása volt, így a hadegészségügyi intézményeknek a szolgálatképesség gyors visszaállítását kellett célozniuk. A sebesültellátást és járványmegelőzést – illetve -visszaszorítást – célzó katonai intézmények a hadsereg számára a harci eszközök után a második legfontosabbként következtek. A hadegészségügy támogatására a társadalmi szervezetek közt kimagaslott a Vöröskereszt Egylet, de a tehetős magánszemélyek felajánlásai is óriási erőket mozgattak meg.

Szombathely stratégiai jelentőségű állomás volt a Varasdot Pozsonnyal összekötő észak-déli, valamint a kelet-nyugati vasútvonal csomópontjában. A Balkán felé itt áthaladó hadiszer-szállítmányok sokakat csodálatba ejtettek, különösen 1917-ben, amikor az állomáson

764 Vvm. 1913. febr. 21. 5.; Vvm. 1913. máj. 9. 3.