A Holt-tenger – ami nevétől eltérően tó – Földünk egyik aktív geológiai törésvona-lában, a Földközi-tengertől 80-100 km távolságra, a Jordán-árokban helyezkedik el.
Bár átlagos mélysége mintegy 200 méter, kiterjedésében (90x10-15 km) elmarad a korábban bemutatott tavaktól, számos természeti különlegességgel rendelkezik, kör-nyezete az emberiség egyik kiemelten fontos történeti, kulturális helyszíne, és sajnos az emberi beavatkozások súlyos elszenvedője.
A tó partvidéke Földünk legmélyebb szárazföldi felszíne, napjainkban már közel 435 méterrel a tenger szintje alatt. Sótartalma mintegy tízszerese a világtenger átlagának, egyes időszakokban akár 340 g/l körül is alakulhat, s a tudósok megfigyelései szerint benne a körülmények hatására jelenleg is sófelhalmozódás zajlik (kb. 10 cm/év).147
A Holt-tenger vidéke erősen vízhiányos sivatagi terület, a párolgással a tó folya-matosan sok vizet veszít, amit hosszú időn keresztül a bele ömlő folyók (északról a Jordán, keletről Yarmuk és néhány kisebb patak) pótoltak. Vízszintje a 19. század fo-lyamán 400–395 méterrel volt a tenger szintje alatt. A 20. század első harmadában ez -390 méter körül alakult (területe ekkor 1050 km2 körül volt), az 1950-es évektől azon-ban egyre nagyobb ütemben kezdett el süllyedni (az 1970-es, 1980-as években évi 70 cm-rel, majd azt követően már 1 métert is meghaladóan) (6.19. ábra). A változások oka elég egyértelmű. A 20. század első felében a történelmi hazájába egyre nagyobb számban tért vissza a zsidó népesség (jórészt a megvásárolt terméketlen területekre), ami a holokauszt, majd a zsidó állam 1948-as megalapítása után újabb lendületet ka-pott. A növekvő népesség (1950: 1,3 millió, 1990: 4,5 millió, 2019: 9,1 millió) önálló élelemellátása a sivatagi területen csak öntözéssel volt biztosítható. Hiába alakította ki Izrael állam a világ leghatékonyabb öntözéses gazdálkodását, ez csak növekvő víz-felhasználással lehetett sikeres. Ez a gazdasági érdek – a szomszédos országokkal
145 https://asterweb.jpl.nasa.gov/gallery-detail.asp?name=poyang, és http://www.dailymail.co.uk/news/artic-le-3904648/China-s-largest-freshwater-lake-three-times-size-London-dries-drought.html
146 http://www.xinhuanet.com/english/2017-07/13/c_136441164.htm
147 https://earthobservatory.nasa.gov/images/145373/getting-saltier
folyamatos feszültségek forrását okozva – a felszíni vízkészletek drasztikus átren-dezését eredményezte. 1950-es évek elején még a Jordán-folyó Tiberius-tóból (má-sik nevén Galileai-tenger) továbbfolyó évi 605 millió m3-es készlete a Yarmuk-folyó 465 millió m3-es mennyiségével, valamint néhány kisebb folyó vizével kiegészülve évi 1285 millió m3 vizet juttatott a Holt-tengerbe. A 2000-es évekre viszont Izrael a Jordán vízkészletének zömét az északi és déli öntözőrendszereibe juttatja (100+440 millió m3). Így a Jordán-folyó maradványából, valamint a szíriai (200 millió m3) és jordániai vízfelhasználások miatt csökkenő vízszállítású Yarmukból már csupán 120 millió m3 friss víz, illetve a szenny- és csurgalékvizek, összesen 275 millió m3 víz éri el a Holt-tengert. Azaz fél évszázad alatt majdnem ötödére csökkent a vízpótlása.148
6.19. ábra. A Holt-tenger vízállásának hosszú időtávú változása 1810—2020 (Allan et al 2012 és az IOLR adatainak felhasználásával149)
Bár a csökkenő vízmennyiség és a változatlan párolgás nyomán a tó vízszintje folya-matosan süllyedt (2020. augusztusban -434,86 méter volt), ez sokáig nem okozott lát-ványos változásokat méretében (a meder árkos jellege miatt). Az 1970-es évek másik felében a tó azonban két részre osztódott150. Így a sekélyebb, déli része a gyakorlatban
„só bepárló” ipari terület lett, amit már nem tekintenek a tó természetes részének, s ez is oka jelentős méretváltozásnak (6.2. táblázat). Ennek előzményei már látszanak az 1970-es évek űrfelvételein is (6.20. ábra). A későbbi időben, a tó déli részébe már
148 A térség vízforgalmi változásairól négy időkeresztmetszetben igen részletes ábrák találhatóak a https://
books.openedition.org/ifpo/5054 címen
149 Allen et al 2010 és az Israel Oceanographic & Limnological Research adatai alapján: http://siteresources.
worldbank.org/INTREDSEADEADSEA/Resources/Study_of_Alternatives_Report_EN.pdf és https://
isramar.ocean.org.il/isramar2009/DeadSea/LongTerm.aspx
150 A két medencerészt elválasztó gerinc legmélyebb része -401 m tszf.
szivattyúkkal emelik fel a vizet, Izrael és Jordánia határán töltést alakítottak ki, és mindkét országban számos „parcellát” alakítottak ki, ahol a bepárolt sóoldatból ipari alapanyagokat (főként kálium, magnézium, bróm, klór) állítanak elő.
6.20. ábra. A Holt-tenger változása űrfelvételeken (1972-2019)151 6.2. táblázat. A Holt-tenger vízszintjének és a kiterjedésének változás
Év A vízszint tengerszint feletti magassága (m) A tó felszínének kiterjedése (km2)
1930 −390 1050
1972 −397 950
1980 −400 680
1992 −407 675
1997 −411 670
2004 −417 662
2010 −423 665
2011 −425,5 637
2016 −430,5 605
2019 −433,5 595
2020 −434,9
151 Az űrfelvételek forrása és időpontjai: Landsat-4 MSS (1972.09.15), Landsat-7 TM (1989.08.27), Landsat-7 ETM+ (2011.10.11), Landsat-8 (2019.07.31)
Miután a Holt-tenger magas sótartalma miatt nem rendelkezett élővilággal, a jelentős változások nem okoztak ökológiai károkat. Komoly környezeti gondot okoz viszont, hogy a környékén fúrt kutak évente kb. 80 millió m3-rel csapolják meg a mélységi víz-tartókon keresztül vízkészletét. Az ennek ellenére is egyre süllyedő rétegvízszintek miatt a tó környékén sókarsztok alakultak ki, amiknek beszakadása komoly veszélyt jelent az ott megforduló személyeknek.
A Holt-tenger vízmennyiségének a Vörös-tengerből történő pótlására Izrael és Jor-dánia közös tervet dolgozott ki, ami ugyan a gazdasági és politikai körülmények miatt akadozik, de Jordánia elszántnak látszik, hogy egy bővebb program keretében megva-lósítsa. (Ezt a 6.1.6. fejezetben ismertetjük).
A korábban bemutatott tavak példája csak a jéghegy csúcsát jelzik. Földünkön szá-mos több száz km2-es tó tűnt el, vagy csökkent töredékére az elmúlt évtizedekben.
Egyiptomban a Manzala-tóból előbb kipusztultak a halak az ipari szennyezés miatt, majd területe töredékére csökkent. A nicaraguai Managua-tó a városi szennyvíz miatt biológiailag halott, Kambodzsában az erdőirtás miatti feliszapolódás fenyegeti a Tone Sap-tavat, a Faguibine-tó (Mali) egykori medrének nagyobb részén már gazdálkod-nak. A példákat hosszan sorolhatnánk. Igaz, hogy a tavak élete a geológiai időt szá-molva nagyon rövid, és az utóbbi fél évszázad emberi beavatkozásaitól függetlenül is sok eltűnt volna. A Goose-tó (USA) és a környezetében levő tavak már hosszabb idő óta nedvesebb időszakban megújulnak, szárazban pedig kiszáradnak. Ez természetes folyamatnak tűnik. A tavak környezetében látható152 öntözéses gazdálkodás nyomán azonban felmerül, hogy az itteni vízkészlet egy részét a gazdálkodás használja el (még ha felszín alóli kitermelések formájában is), és akár ennek is lehet részleges szerepe a folyamatban.
A tavak környezeti problémái nemcsak a vízkészlet miatti változások miatt alakul-hatnak ki, hanem ahogyan az iménti példákból is láttuk, a szennyezés következtében is. Afrika legnagyobb tava, a Viktória-tó esetében például jelenleg három fontos ve-szélyt látnak: a túlhalászás, a szennyvizek miatti felgyorsult eutrofizáció és az 1950-es évek elején betelepített nílusi sügér élővilágra gyakorolt agr1950-esszív hatása. A nílusi sügér jó szándékú, de ökológiailag átgondolatlan betelepítése igazi összetett ökológiai és társadalmi katasztrófát eredményezett153. A tó kapcsán további környezeti prob-lémaként az elmúlt bő évtizedben felmerült, hogy a tó kifolyásánál levő vízerőmű (Nalubaale Power Station) megnövelt vízhasználata miatt Uganda is felelős lehet az 1 métert meghaladó vízszint-csökkenéséért. A vizsgálatok azonban leginkább a csapa-dékviszonyok változásában látták a fő okot.
152 https://earthobservatory.nasa.gov/IOTD/view.php?id=86358&eocn=image&eoci=related_image
153 A problémáról 2004-ben egy hosszú dokumentum filmet készítettek „Darvin rémálma” címmel, ami ma-gyar feliratozással is elérhető: https://www.youtube.com/watch?v=7kWlnT94sdM
A példákkal arra szerettük volna ráirányítani a figyelmet, hogy az ember jó szándé-kú, de kellően át nem gondolt tevékenységei hatalmas környezeti károkat okozhatnak, és sokszor éppen azok szembesülnek a következményekkel, akik a folyamatot elindí-tották, vagy akik érdekében történtek a beavatkozások. A példák azt is mutatták, hogy az emberi hatások a természetiekkel keveredve esetleg elfedik az ember felelősségét, vagy valamilyen mértékű „felmentést” adnak rá. Ugyanakkor a rendszerszintűen át-gondolt beavatkozások segíthetnek a környezeti katasztrófák mérséklésében, és több-felé már legalább részleges eredmények is felmutathatóak. Ehhez azonban a pénzügyi források mellett erős központi irányítás is elengedhetetlennek látszik.