Fertőző betegségek, járványok

A korábbiakban már utaltunk rá, hogy a járványok visszaszorulása alapvető tényezője volt a gyorsuló népességnövekedésnek. A járványok visszaszorultak, de nem szűntek meg. Leginkább akkor figyelünk fel rájuk, amikor megjelennek, és egyfajta média-szenzációt jelentenek. A napi figyelem is inkább a háborúk, terrorcselekmények, köz-lekedési balesetek áldozataira irányul, pedig például az AIDS, a malária és a 2020-ban hozzájuk csatlakozó koronavírus napjaink2020-ban is külön-külön nagyobb szám2020-ban szedi áldozatait, mint ez előbbiek együtt.

Az AIDS járványszerű megjelenése az 1980-as évek elején kezdődött és 1990-ben már közel 300 ezer ember halálát okozta évente. Az új megbetegedések száma 1997 táján, a halálesetek száma pedig 2005-2006-ban tetőzött, amikor évente közel 2 millió halt bele a betegségbe, de még 2016-ban is 1 milliónál több áldozatot szedett (4.16.

ábra). A hatásos felvilágosító propagandának köszönhetően a járvány visszaszoruló-ban van, az orvostudomány eredményei pedig lehetővé tették, hogy a betegek jelentős része nem hal bele, hanem emberhez méltó módon tud élni. A korábban halálos be-tegséget 2016-ig mintegy 76 millió ember kapta el, és közülük kb. 35 millióan haltak meg. A betegség leginkább Afrika szub-szaharai országaiban pusztít (leginkább a kontinens legdélebbi országaiban), ahol a felnőtt népesség több, mint 10%-a érintett (2015-ben Botswana 22,2%, Dél-Afrikai Köztársaság 19,2%). Sajnos a Dél-Afrikai Köztársa-ságban és a nagy népességű Nigériában még mindig sok új megbetegedés tapasztalható (évente 380 és 250 ezer felett). A járvány okozta halálozások miatt, az

20 A kiadvány elérhetőségét ismét megadjuk: https://populationspeakout.org/the-book/view-book/

egyébként nagy népességnövekedésű Botswana korfája erősen átalakult, korosztá-lyonként (ez az ábrán 5 éves intervallum) akár 100-300 ezer fő is hiányzik, emellett a 2000 táján születtek várható élettartama mintegy 15-20 évvel esett vissza (4.17. és 4.18. ábra).

4.16. ábra. Az AIDS-es megbetegedések és halálozás 1990—2018 (Forrás: az UNAIDS adatai és az OurWorldinData alapján kiegészítve)

4.17. ábra. Botswana AIDS következtében erősen módosult korfája (Forrás: UNDP21)

21 A https://esa.un.org/unpd/wpp/Graphs/DemographicProfiles/ címen országok és régiók demográfiai viszo-nyait bemutató korfákat és diagramokat is megtalálhatunk.

4.18. ábra. A születéskor várható élettartam Botswanában (Forrás: UNDP)

A malária a trópusi térségek „hagyományos” népbetegsége, akár évi több 10 vagy 100 millió megbetegedést is okozva. Megelőzéssel (a kórokozókat terjesztő szúnyogok ir-tásával) és gyógyszerekkel nagy eredményességgel gyógyítható. A halálesetek száma ugyan visszaszorulóban van, de még így is több százezer ember halálát okozza évente.

2000-ben hozzávetőlegesen 840 ezer halt bele a betegségbe, főként Afrika középső területein. 2019-re a halálesetek száma 409 ezerre csökkent. A halottak 9/10-e Afrika veszélyezett térségeiben élt, és 2/3-uk 5 év alatti gyermek volt. Az elmúlt évtizedek-ben tapasztalt globális melegedés nyomán reális a veszélye annak, hogy a jövőévtizedek-ben a korábban nem veszélyeztetett területeken is megjelenik a betegség – az azt terjesztő szúnyogok életterének növekedésével.

Azt már régebb óta sejtettük, hogy a globalizációhoz kapcsolódó mobilitás miatt a rendszeresen megjelenő világjárványok alig kerülhetők el. Azt azonban talán senki nem gondolta, hogy egy nem túl agresszív, de „ügyesen támadó” vírus, a Covid-19

„feje tetejére állítja a világot”. (Jelenlegi ismereteink szerint 2-5% körüli halálozá-si aránya jóval elmarad az Kongói Demokratikus Köztársaságban 2020 elején ismét megjelenő ebola 66%-os halálozási arányától²², ami szerencsénkre csak szűkebb régi-ót érintett, így a több, mint 2200 haláleset ellenére szinte nyoma sem volt a médiában.)

A koronavírus-járvány könyvünk lezárása idején tetőzése táján jár, és vélhetően több év kell tanulságainak levonására. Miután jelen sorok írója nem szakértője a témának, csak óvatosan meri megfogalmazni megállapításait. Ami megállapítható, hogy a

Co-22 https://www.who.int/news-room/detail/12-02-2020-statement-on-the-meeting-of-the-international- health-regulations-(2005)-emergency-committee-for-ebola-virus-disease-in-the-democratic-republic-of-the-congo-on-12-february-2020

vid-19 járványt a globalizáció „tette naggyá”. 40-50 évvel ezelőtt egy Kínában kialakuló járvány aligha futott volna végig ilyen gyorsan és ilyen mértékben a világon az ország zárkózottsága miatt, de a légiközlekedés más intenzitása (a globális utasszám 2010 és 2019 között 73%-kal nőtt) miatt sem. A világjárvánnyá fejlődéshez (a vírus genetikai sajátosságain túl) több kedvezőtlen tény is hozzájárult. Az influenza szezon elején jelent-kezett (néhány hasonló tünettel), halálozási aránya jóval elmaradt a H1N1 vagy az ebola

„hatékonyságától”, így 1-3 hónap kellett ahhoz, hogy felismerjék, hogy egy korábban nem veszélyes vírus támadta meg az embereket, amit legalább egy hónapos titkolózás követett. Ez az idő már arra is elegendő volt, hogy a világ távoli tájaira is eljuthasson, még mielőtt Kínában komoly területeket vontak karantén alá. Más, agresszívabb víru-sokat gyorsabban fel tudtak ismerni, és lokalizálni. Vélhetően ennek is fontos szerepe volt annak, hogy az országok későn fogták fel, hogy le kell zárni a személyforgalmat Kína vonatkozásában. Ez nagyon kemény és „átrágandó” politikai döntés volt. Ez volt az első „eldőlt dominó”, amit a járvány terjedésével párhuzamosan sorban számtalan követett. Így jutottunk el odáig a globalizálódó világban, hogy az országok sorra „bezár-kóztak”. Ennek során nemcsak az EU-n belüli határzár éledt fel, de korlátozták több felé az országokon belüli mozgást is (például Ausztrália északi területeit is „lezárták”). Igaz, a globalizált életünk az áruforgalmat kikényszerítette, de a nemzetközi turizmus (és a hozzá kapcsolódó ágazatokat) padlóra került, emellett csökkent az ipari termelés, ezzel csökkent a légszennyezés illetve a migráció visszaesésével is járt. Sajnos néhány hónap után az is kiderült, hogy a Covid-19 alig érzékeny a klimatikus változásokra, így csak orvostudomány segítségében bízhatunk.

A járvány terjedésének iránya és intenzitása is sok tapasztalattal járhat. Kína dikta-tórikusabb berendezkedése nagyon határozott intézkedéseket tett lehetővé. Tartós ka-ranténba zárt sokmilliós térségek árán sikerült korlátozni a vírus terjedését, és szinte hihetetlen, de 2020 végén Kína már csak a 80. hely táján járt a hivatalos fertőzöttségi listán. Ugyanakkor a demokratikusabb országokban a lakosság sokkal fegyelmezet-lenebb, és volt ahol az első számú vezető (pl. USA, Brazília) nyilvánosan lebecsülte a járvány szerepét – ez meg is látszott annak elszabadulásában. Volt, ahol a tudat-lanság (például Indiában a kezdetekkor az egészségügyi személyzet elleni erőszakos fellépések), máshol az infrastrukturális hiányosságok (egészségügy fejletlensége, az egészséges víz hiánya) vagy a nagy népsűrűség akadályozta a járvány elleni hatékony fellépést.

Az már látszik, hogy az életünk hosszú ideig „nem lesz a régi”. A terrorizmus után egy még láthatatlanabb tényező korlátozza a globális közlekedést. Igazán csak abban bízhatunk, hogy az egészségügy további fejődése vélhetően kordában tudja tartani a későbbi járványok pusztításának mértékét.