A bolygónk légköre által visszatartott hőtöbblet a felszín és a világtenger melegedését okozza. Ez jól mérhető a felszín átlaghőmérsékletének növekedésével (5.8. és 5.9. ábra), ami másfél évszázad alatt legalább 1 oC-ra tehető, és a szárazföldeken jelentősebb. A Föld különböző területeit különböző mértékben érinti a változás: nagy területeken meghaladja az 1,5 oC-ot is, és csupán egy kis részen látható enyhe hőmérséklet csök-kenés. Azt, hogy Földünk felszíne melegszik jól bizonyítják a folyamatosan növekvő hőmérsékleti rekordok: a legfrissebb adatok szerint40 az utóbbi hét év volt a legmele-gebb a mérések megkezdése óta (az élen 2016 és 2020, a harmadik helyen 2019).
A hőmérsékletnövekedést számos jól megfigyelhető környezeti változás is bizo-nyítja. Leglátványosabbak a jeges területek változásai. Ezek bizonyos
tehetetlenség-40 https://www.nasa.gov/press-release/2020-tied-for-warmest-year-on-record-nasa-analysis-shows
gel követik a légköri hőmérséklet alakulását, s ott a szélsőségek hatásai is némileg letompítva jelentkeznek, ugyanakkor alkalmasak a trendszerű változások kimutatá-sára. Éppen ezért ezek a területek alkalmasak a földi klímaváltozás meggyőző bemu-tatására. A tények azt is mutatják, hogy akár már a közeli jövőben is komoly környezeti kockázatai lehetnek olvadásuknak.
5.8. ábra. A szárazföldi és tengeri területek átlaghőmérsékletének alakulása 1880—2017 ötéves mozgóátlagok alapján (Forrás: NASA)41
5.9. ábra. A Földfelszín átlaghőmérsékletének trendje 1901—2012 (Forrás: IPCC)
41 Referencia érték az 1950–1980 évek átlaga. A kép forrása: http://www.globalwarming-sowhat.com/warm--cool-/. A folyamatosan frissítésre kerülő: https://climate.nasa.gov/vital-signs/global-temperature/ címen az egyes évek egyesített adatait (Global land-ocean temperature index) is megtalálhatjuk. A https://climate.
nasa.gov/interactives/climate-time-machine címen pedig a területi változásokat animáció formájában is megtekinthetjük 1884-tól kezdődően.
Az Északi sark körüli jégtakaró különösen az utóbbi évtizedben indult csökkenés-nek. A maximális téli jégborítás az 1980-as években jellemzően 15,7 és 16,3 millió km2 között változott, majd az utóbbi bő tíz évben (2009 és 2020 között) 14,4 és 15,3 millió km2 közé csökkent. A nyári minimális jégborítottság jelentősebb változáson ment át. A korábbi évtizedekben jellemző nyári minimális érték (7-8 millió km2) szá-mottevően csökkent, majd 2012-ben egészen drámai méretű volt (szeptember közepén 3,4 millió km2-nél is kevesebb volt (5.10. ábra)42. A csökkenés fontos következménye volt, hogy megnyílt az „Északnyugati-átjáró”. A sarki jég vastagsága is számottevően csökkent, mértékét már 2000 táján is átlagosan az 1950-es évek értékének 40%-ra becsülték. (Korábban katonai tengeralattjárók mérései már jelezték a jégvastagság csökkenését, de ezt stratégiai okok miatt igyekeztek elhallgatni). Egy friss kutatás az utóbbi évtizedben a jégtakaró további 20%-os csökkentéséről számol be.43 A fel-gyorsuló olvadást mutatja, hogy amíg Grönland jégtakarója 1992–2001 között évente átlagosan 34 Gt jeget veszített, addig a következő tíz évben (2002–2011) ez kb. 6 és félszeresére (215 Gt/év) nőtt. A tendenciákat figyelembe véve vannak olyan becslések, hogy akár már 2040-re (sőt akár sokkal korábban is) megszűnhet az állandó jégborítás az Északi-sark vidékén. Ez már elindította a nagyhatalmi törekvéseket a sarkvidéki területek mélyén található szénhidrogének birtoklásáért.
5.10. ábra. Az Északi-sarkvidéki jégtakaró maximális és minimális kiterjedése 1980—2020 között (millió km2) (az adatok forrása NSIDC és NASA)
42 Naprakész adatok szerezhetőek a http://nsidc.org/arcticseaicenews/ címen, egy interaktív térképen pe-dig általunk kiválasztott évek adatait ábrázolhatjuk: https://nsidc.org/arcticseaicenews/charctic-interac-tive-sea-ice-graph/. 2020 nyár elején úgy tűnt, hogy megdőlhet a 2012-es minimum rekord, de ez végül elmaradt.
43 https://www.nasa.gov/feature/goddard/2020/icesat-2-measures-arctic-sea-ice-thickness-snow-cover
A déli sarkvidéken sokáig nem voltak egyértelműek a változások a jégborításban.
Másfél évtizeddel ezelőtt még úgy tűnt, hogy a nagy jégtakarók olvadása csak az északi féltekén zajlik, majd 2014-ben az átlagosnál kisebb, 2017-ben pedig nagyobb jégolvadás volt, 2020 februárjában pedig antarktiszi hőmérsékleti rekordról és gyor-suló jégolvadásról érkeztek tudósítások. Mára egyértelműnek tűnik, hogy tendenci-ájában növekvő olvadás tapasztalható itt is, ennek mértéke 1992–2001 között 30 Gt, 2013–2018 között már 120-200 Gt/év volt.
Hatalmas változások tapasztalhatók a szárazföldeken levő gleccserekben. Az in-terneten számtalan fotópár mutatja a gleccserek visszahúzódását. Összességében Földünk gleccsereinek mintegy 85%-a veszít vízkészletéből, évente (a 2003–2009-es időszak átlagában) kb. 259 Gt-t. Legnagyobb mértékben Alaszka (50 Gt), Kanada ark-tikus részei (60 Gt), Grönland (38 Gt) Déli-Andok (29 Gt) és Ázsia magas hegyvidékei (26 Gt) érintettek a csökkenésben. Különösen ott jelent gondot a gleccserekben tárolt vízkészlet csökkenése, ahol ezek biztosítják a lakosság vízellátásnak jelentős részét.
A gleccserekből származó vízmennyiség elapadása miatt La Pazban (Bolívia) a víz-hiány miatt zavargások is kialakultak 2017-ben. Egy norvégiai gleccser látványos, évenkénti zsugorodását is nyomon követhetjük egy fotósorozaton44.
5.11. ábra. A hőmérsékletváltozás mértéke a különböző földrajzi szélességeken (relatív változás az 1951—1980 időszak átlagához viszonyítva) (UNEP 2011, eredeti forrás NASA)
44 https://www.nrk.no/sognogfjordane/hetebolgja-aukar-bresmelting_-_-ein-augeopnar-1.14641348
A tundra területeken a talajfagy csökkenése jár látványos környezeti problémákkal.
Az olvadó jég komoly károkat okoz az infrastruktúrában45, a talajból felszabaduló metán (ahogyan korábban említettük) számottevően fokozhatja az üvegházhatást.
Tundrai területek melegedése a közúti szállításban is nehézséget okoz. Kiépítetlen utak hiányában ezeken a területeken akkor tudnak szállító járművek közlekedni, ami-kor vastagon átfagyott a talaj. Az 1960-as években ez az időszak kb. 200 nap volt egy évben, a 2000-es évek elejére ez időnként már majdnem felére csökkent46. (Az utóbbi években Alaszkában némileg kedvezőbbé vált a helyzet a közlekedők számára.) A sarkvidéki és tundra területek gyors változását a globálisnál jobban emelkedő hőmér-séklet eredményezi (5.11. ábra).
5.12. ábra. A globális tengerszint változás műholdas mérések alapján47
A szárazföldi területekről elolvadó jég a tengerszint növekedését okozza48. A vízszint az elmúlt száz év alatt 20 cm-rel növekedett, de ebből az utóbbi 20 évben 6 cm-rel.
Azaz jelenleg 3 mm/év az emelkedés mértéke (5.12. ábra), sőt egy 2021 elején meg-jelent tanulmány49 szerint inkább 3,5mm/év. Meg kell jegyezni azonban, hogy a víz-szintemelkedés fele a víz hőtágulásából származik, és csak fele az olvadásból. Az
45 Az Internetes kereső programokba beírva a „permafrost melting”, vagy a „permafrost melting effects”
kifejezést nagyon sok tanulságos képet találhatunk.
46 A problémára már Al Gore, egykori USA alelnök is utalt „Kellemetlen igazság” c. könyvében.
47 Nerem, R.S. & National Center for Atmospheric Research Staff (Eds). Utolsó frissítés 2016. jan. 19. „The Climate Data Guide: Global Mean Sea Level from TOPEX & Jason Altimetry.” https://climatedataguide.
ucar.edu/climate-data/global-mean-sea-level-topex-jason-altimetry.
48 A tengeri jég elolvadása nem jár a tengerszint növekedésével, mert a jég a vízen úszik, és az izosztázia jelensége érvényes rá.
49 https://tc.copernicus.org/articles/15/233/2021/tc-15-233-2021.pdf
emberiségre ez azért jelent veszélyt, mert 40%-a a tengerpartok közelében él, így már a 20 cm-es változás is már mintegy 50 millió embert veszélyeztet a Földön. Az 1 mé-teres vízszintnövekedés azonban már több mint 2 millió km2 víz alá kerülésével és 145 millió ember kényszerű költözésével járna (főként Ázsiában), emellett jelentős gazda-sági károkat is okozna (5.13. ábra). Ekkor Bangladesnek 18%-át, a Marshall-szigetek-nek pedig 4/5-ét borítaná el a víz. (Nem véletlen tehát, hogy az ilyen katasztrófától tartó kis szigetországok már aktívak voltak az 1995-ös berlini klímakonferencián is.)
5.13. ábra. A világtenger 1 méteres emelkedésének következményei kontinensenként (Forrás:
Anthoff et al. 2006 in: UNEP, 2007)50
Vannak azonban olyan tengerpart menti területek, ahol geológiai okok miatt süly-lyed a szárazföld, s ezért ott nagyobb tengerszint-növekedés is tapasztalható. Az ilyen területen élők folyamatos küzdelmet folytatnak az emelkedő tengerrel. A legismer-tebb ilyen terület Hollandia és környezete. Hollandiában gátrendszerek építésével, a mélyen fekvő területek folyamatos vízmentesítésével, feltöltésekkel védekeznek az emelkedő tengerszint támadása ellen. Ennek sikere a technikai fejlettség mellett a természeti erők nehezen kiszámítható (esetlegesen kumulálódó) hatásaitól is függ.
Egy 2020 elején megjelent tanulmány51 szerint Banglades esetében az évszázad vé-gére akár 140 cm-es vízszintemelkedésre is számítani lehet, mert itt a süllyedő part-vidék (1993 és 2012 között évi átlagban 1-7 mm) és az emelkedő tengerszint hatása összegződik. Mivel a tengerszint emelkedése (amihez még a vízkitermelések miatti
50 Az ábra a földterületnél és a GDP-nél a veszteséget, a lakosságnál az érintettséget mutatja a 2000-es évek elején. Ázsia esetében a népességszám azóta számottevően megnőtt. A https://climate.nasa.gov/interac-tives/climate-time-machine címen a „sea level” menüben interaktív térképeket találhatunk a Földünk több tengerpartjáról, ahol magunk állíthatjuk be a tengerszintváltozás területi következményeit.
51 https://www.newscientist.com/article/2229118-sea-levels-in-bangladesh-could-rise-twice-as-much-as-predicted/
felszínsüllyedés társul) már ma is valós veszély Indonézia 10 milliót meghaladó fővá-rosában, Jakartában, ezért a tervek szerint az ország biztonságosabb helyen (Borneo szigetén) szándékozik kialakítani új fővárosát.
A fentiek mellett arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy akár egy erős, tartósan a part felé fújó szél önmagában is okozhat 1-2 méteres (ideiglenes) tengerszint emel-kedést52 – globális változások nélkül is.
A világtenger melegedése a trópusi területeken a korall telepek károsodását ered-ményezheti. A korallzátonyok az esőerdők után a második, az óceánokban pedig a leggazdagabb ökológiai rendszert jelentik. A korallos területek a világtengereknek csak 0,3%-át foglalják el, mégis itt él a fajok negyede, de például a tengeri halfajok 2/3-a. A korallok nagyon érzékenyek a külső körülmények változásaira. Ha a meleg évszakban a tengervíz felszíni hőmérséklete meghaladja a 28 oC-ot, a korall-polip
„megszabadul” a rajta élő algáktól, és szemmel is érzékelhetően kifehéredik. Ha a jelenség tartósan fennmarad, a koralltelep elpusztul, ugyanis az algák fotoszintézi-sükkel segítik azok táplálkozását. Magát a jelenséget ugyan már az 1870-es években leírták, azonban a Csendes-óceánban az 1980-as években tömeges méreteket öltött pusztulás helyezte igazán középpontba a problémát. A folyamat az 1990-es években még inkább fokozódott. A felszíni hőmérséklet (néhol már a 30 fokot is meghaladó) további emelkedése az Indiai-óceán hatalmas sávján (Afrikától Dél-Indiáig) a koral-lok 60-70%-ának elpusztulását okozta. 1998 és 2000 vége között a Föld korall-telepei-nek 27%-a pusztult el. Legnagyobb károk az 1998-as, eddigi legnagyobb El Niño – La Nina változás idején voltak. Ehhez a 9 hónapos eseményhez köthető a pusztulás 16%-a. A változások területileg igen differenciáltak, a leggyorsabb a pusztulási folyamat az Indiai-óceán területén alakult ki.
A koralltelepeknek a tengervíz felmelegedéshez köthető pusztulása a későbbi évek-ben is folytatódott (több hónapon keresztül észleltek 3-4 oC-os anomáliát). A problé-ma fontosságára azzal is fel kívánták hívni a figyelmet, hogy 2008-at a „Korallok évé-nek” nyilvánították. Ez a jelképes akció természetesen nem oldotta meg a problémát, és a 2015–2016-os El Nino-s időszakban újabb drámai korallpusztulások zajlottak.
Bár ebben a folyamatban a legnagyobb figyelem az Ausztráliai Nagy Korallzátonyra irányult, más trópusi területek ugyanolyan rosszul vagy még rosszabbul jártak világ-szerte (Japán, Hawaii, Florida, stb.). Hawaiinál a korallok fele, a Maldív-szigeteknél (2016 márciusa és májusa között) kb. 73%-a károsodott, de Kiribati zátonyainak 90%-át pusztította el az itt 10 hónapig tartó meleg vizű időszak. Ahogyan a folyamattal kapcsolatosan megfogalmazták: Földünk az utóbbi 30 évben elveszítette „víz alatti őserdeinek” felét, de ha a folyamat így folytatódik ez 2050-re 90% is lehet.
52 Szomorú példája ennek Velence, ahol 2019. novemberében az eddigi egyik legmagasabb vízállás alakult ki elöntve a város jelenős részét, és megrongálva műemlékek sokaságát.
Miután a korallok több százmillió év alatt magasabb hőmérsékleti értéket is elvi-seltek, a tudósok jelenleg a korábbiaknál gyorsabb ütemű változásnak tulajdonítják leginkább a pusztulásukat. A kifehéredési folyamat nemcsak a korallokat érinti, ha-nem más, az algákkal szimbiózisban élő fajokra is kiterjed. A szárazföldekhez közeli területeken azonban a korallokat a vízbe kerülő szennyezőanyagok (főként a nitrogén és a foszfor) is veszélyeztetik. Ezek ugyanis az „algavirágzásokkal” oxigénszegény és rosszabb fényviszonyú területeket okoznak.