A világgazdaság a 2. világháborút követően lényegesen megváltozott. A jelentős termelésnövekedés dinamikus kereskedelmi fejlődéssel párosult, a korábban erősen zárt nemzetgazdaságok nyitottá, piacérzékennyé váltak. Jól mutatja ezt a változást az, hogy amíg 1950 és 2007 között a világtermelés 12-szeresére, addig a nemzetkö-zi kereskedelem közel 30-szorosára nőtt. Különösen gyors a növekedés az 1970-es évek közepe óta. A nemzetközi piac dinamikus bővülése egészen a 2008-as gazda-sági válgazda-ságig folytatódott, amikorra már a termelés több mint 30%-a exportra került (2.1. ábra). A válság hatása két évre kissé visszavetette a nemzetközi áruforgalmat, de napjainkban úgy tűnik, hogy már 2006 táján elkezdődött egy stagnáló szakasz – ami mögött az áruszerkezetben bekövetkező változások állnak.
2.1. ábra. A világ GDP-jének alakulása és a nemzetközi áruforgalom részesedése a GDP-ből6 (1960–2019) (Forrás: a Worldbank adatai felhasználásával)
A világkereskedelem szerkezete jelentős változáson ment keresztül – különösen a me-zőgazdasági és ipari termékek arányában. Az elmúlt bő fél évszázad során az ipari termékek dinamikus növekedése miatt a mezőgazdasági termékek kereskedelme ará-nyaiban háttérbe szorult (2.2. ábra). A mezőgazdasági export 1950-ben közel 47%-át jelentette a teljes fogalomnak, s ez 2005-re 10% alá esett vissza, időközben az ipari termékek részaránya 38%-ról 72%-ra nőtt, vagyis az ötödére zsugorodó mezőgazda-sági részesedéssel egy majdnem duplázódó ipari állt szemben. Ha materiális oldalát nézzük a dolognak, persze nem kell csodálkoznunk. Az emberek
élelmiszerfogyasz-6 Az értékek 2010-es US dollárra van átszámolva.
tása élelembőség esetén még az éhezéssel sújtott területeken sem nőne sokszorosára, de az elmúlt fél évszázadban a fogyasztási termékek piacán alig felfogható robbanás következett be. Általánossá vált a motorizáció, a világban korábban alig ismert ter-mékek (televízió, mosógép, hűtő, telefon, stb.) hétköznapivá minősültek az országok többségében, s teljesen új termékek sora (számítógépek, hifi, videokamera, mobiltele-fon majd okostelemobiltele-fon, stb.) jelent meg és terjedt el.
Az utóbbi bő tíz évben (2006-tól) azonban egy kisebb fordulat zajlik a világkeres-kedelemben: az agrártermékek piaci részesedésének növekedési üteme (2006–2016 között átlagosan 5% volt) megelőzte a feldolgozó ipart (bár annak dominanciája to-vábbra is megmaradt), miközben a nyersanyagok részesedése 2013 óta látványosan visszaesett. Ennek eredményeként 2016-ban a mezőgazdasági jellegű kereskedelem 60%-kal, az ipari 37%-kal nagyobb, a nyersanyag pedig 10%-kal kevesebb volt, mint 2006-ban volt (2.3. ábra). A nagy fordulat hátterében a kőolajtermelés és -árak körül kialakult – időnként alig érthető – okokat (erre a későbbiekben még visszatérünk), valamint a megújuló energiaforrások elterjedését lehet leginkább sejteni.
2.2. ábra. A világkereskedelem méretének növekedése a fő termékcsoportok alapján 1950—2017 (Forrás: WTO 20187) (A viszonyítási érték: 1950=100)
7 https://www.wto.org/english/res_e/statis_e/world_commodity_profiles18_e.pdf
2.3. ábra. A világkereskedelem szerkezete a fő termékcsoportok szerint 2006—2016 (milliárd USD) (Forrás: WTO 2017)
A világkereskedelmet mind importban, mind exportban öt gazdasági nagyhatalom dominálja (EU, Kína, USA, Japán és Dél-Korea) az összes kereskedelem több, mint 2/3-ával. (Megjegyzendő itt, hogy az EU-s országok kereskedelmének mintegy 2/3 az Unión belül zajlik.)
Nagyon érdekesek azok a 2017-ben készült ábrák8, amelyek az országokat veze-tő export- és import-cikkük alapján ábrázolják. Ezeken jól látható, hogy az exportot területarányosan az üzemanyagok dominálják (Észak-Amerika, Észak-Afrika, Kö-zel-Kelet, Oroszország és ázsiai volt szovjet utódállamok), Nyugat- és Közép-Euró-pában, Japánban és Mexikóban leginkább a gépkocsi a vezető exportcikk, DK-Ázsia a számítástechnikai termékek fő kibocsátója, Afrika déli és nyugati területein, vala-mint Ausztráliában pedig az ércek a vezető export termékek. Az importban az orszá-gok nagyobb részében a gépkocsik és az üzemanyaorszá-gok a legfontosabbak.
Az árucserén kívül jelentősen megnőttek a működő tőke beruházásai, és az érték-tőzsdék átlagos napi forgalma is megsokszorozódott, s ennek nyomán a nemzetközi pénzügyi forgalom dinamikusan nőtt.
A bemutatott adatok elég meggyőzően mutatják, hogy az országok sokkal nagyobb mértékben függenek egymástól, mint bármikor a történelem folyamán. A világkeres-kedelemben bekövetkezett, fent bemutatott drasztikus szerkezetváltásnak azonban súlyos vesztesei voltak azok a fejletlen, nem iparosodott országok, amelyek folyama-tosan exportot vesztettek, miközben importjuk vészesen növekedett. Ebben a folya-matban országok sora került olyan adósságcsapdába, amelyből reménytelen kikerülni.
A korábban elmaradott, de komoly kőolaj-készletekkel rendelkező országok viszont igazi nyertesei lettek az átalakuló és felgyorsuló világgazdaságnak, melynek során szinte elképzelhetetlen jólétet tudtak kialakítani (igaz ott sem mindenki számára).
8 Könyvünk készítésekor elérhető az alábbi címeken:
https://d36tnp772eyphs.cloudfront.net/blogs/1/2017/09/export_map.png, https://d36tnp772eyphs.cloudfront.net/blogs/1/2017/09/imports_map.png
A térképekbe belenagyítva részletesebb tájékoztatást is találhatunk. Így megtudhatjuk például, hogy Nepál legfőbb export terméke az ízesített ásványvíz, az egykor fő kávéexportőr Brazíliának a szója, vagy Moldo-vának a szigetelt vezeték, stb.
A világkereskedelem felgyorsulásához az országok, illetve az országokon átívelő multinacionális vállalatok gazdasági megerősödése kellett. A 20. század második fe-létől jelentős változás következett be a világ országainak gazdasági teljesítményében is. A leglátványosabb változást az 1950-es években még kevésbé fejlett európai orszá-gok (Spanyolország, Olaszország) és Japán mellett Kína, India, Dél-Korea, Brazília és Mexikó valósította meg. Főként ez utóbbi országoknak és a nagy olajexportálóknak köszönhetően a korábban „fejlődőknek” nevezett országok ma már valóban rászolgál-nak a fejlődő jelzőre. Részesedésük a világexportból folyamatosan növekszik, amiben persze meghatározó szerepe van az ezekbe az országokba beáramló idegen tőkének is.
A 2019. évi gazdasági teljesítményük alapján 16 ország volt, amelynek éves GDP-je meghaladta az 1000 milliárd USD-t (2.1. táblázat). Ezek az országok azonban az utób-bi fél évszázadban nagyon különböző fejlődési pályán jutottak el mai helyzetükig.
Számos ország, de leginkább Japán, Dél-Korea és Spanyolország főként az 1960–1990 közötti időszakban dinamizálódott. Kína és India folyamatos erősödése viszont 1990 után következett be. Különösen gyors Kína fejődése, aminek gazdasági teljesítménye 1960-ban még csak az USA gazdaságának huszonötöd része volt, 2019-ben pedig már annak 63%-a volt. Egyes prognózisok szerint a 2020-as évek első felében pedig akár már Földünk legerősebb gazdasága lehet, a vásárló paritáson (ppp) pedig már jelenleg is megelőzte az USA-t. A GDP növekedési pályák bemutatása (2.4. ábra) számos érde-kességre is ráirányítják a figyelmet. Feltűnő, hogy az erősnek tartott Japán gazdaság 1995 óta (azaz már több, mint húsz éve) stagnál. Az USA gazdasága a 2008-as vál-ságot követő év rövid megingásától eltekintve egyenletesen és dinamikusan nő. Kína gazdasága főként 2005-től nő rohamos ütemben, és ezt a Covid-járvány sem vetette vissza. Az indiai gazdaság is 2005 táján kezd felgyorsulni, de ennek mértéke alig haladja meg az európai vezető gazdaságok növekedését. A hét legnagyobb gazdaságot követő, jelentős részben a kőolaj világpiacától függő országok (2.5. ábra) gazdasági eredményességét az olajár döntően befolyásolja: gyors növekedés a 2000–2008 kö-zötti időszakban, majd a 2009-es visszaesés után újabb fellendülés 2013-ig. Az olaj iránti kereslet csökkenése (ami ráadásul számottevő árcsökkenéssel is járt) leginkább Oroszország gazdaságát vetette vissza. Külön említést érdemel Szaúd-Arábia (a 2019-es GDP listán 19.), ami az 1970-2019-es évek végi első olajárrobbanástól a 2000-2019-es évek elejéig csökkenő, stagnáló gazdasági teljesítményt mutatott, és csak az újabb árnö-vekedés eredményezett komolyabb nöárnö-vekedést. Annak ellenére, hogy az ország gaz-dasága sokkal egyoldalúbb, mint Oroszországé, mégis az utóbbit sújtotta jobban az olajár körüli bizonytalanság.
2.1. táblázat. A világ gazdaságilag legerősebb 16 országa GDP-jének alakulása 1960—2020 (milliárd USD2010) (Forrás: a Worldbank és az IMF adatai alapján)
Sorrend 2019
Ország GDP (milliárd USD2010) GDP arány GDP
ppp*
2019 2019/ 1990/ 2019 1960 1990 2000 2019 2020* 1990 1960 1960
1 USA 3173 9001 12620 18300 20807 2,3 2,8 5,8 21428
2 Kína 128 827 2232 11537 14861 18,0 6,5 90,1 23460
3 Japán 796 4704 5349 6211 4911 1,0 5,9 7,8 5459
4 Németország 2576 3119 3944 3781 1,5 4660
5 Franciaország 594 1894 2334 2972 2551 1,3 3,2 5,0 3315
6 India 149 508 873 2940 2593 5,1 3,4 19,7 6912
7 Egyesült Kir. 730 1643 2101 2921 2638 1,6 2,3 4,0 3255
8 Brazília 247 1119 1539 2347 1364 1,2 4,5 9,5 3220
9 Olaszország 546 1751 2069 2151 1948 1,1 3,2 3,9 2665
10 Kanada 294 1012 1207 1939 1600 1,6 3,4 6,6 1930
11 Oroszország 1416 952 1762 1467 1,0 4228
12 Spanyolország 245 875 1152 1572 1247 1,4 3,6 6,4 1987 13 Dél-Korea 23 364 725 1483 1587 4,4 15,9 64,5 2225 14 Ausztrália 199 613 849 1450 1335 2,2 3,1 7,3 1352
15 Mexikó 148 654 915 1310 1040 1,6 4,4 8,9 2604
16 Indonézia 61 310 453 1204 1089 3,5 5,1 19,7 3329
Világ összesen 11360 37986 49949 84865 83845 2,2 3,3 7,5 135670
* A 2020. évi adatok az IMF előzetes becslései és aktuális árfolyamon (USD2020) számoltak. Fontos megjegyez-ni, hogy a 2.1. táblázat és a 2.4., 2.5. ábrák közötti látszólagos ellentmondás oka is a különböző dollár árfolyam:
a táblázat a reálértékek összevetését jobban tükröző fix (USD2010-t) értéket használja.
2.4. ábra. A Föld hét legnagyobb gazdaságú országának növekedési pályája 1970—2020 (GDP billió USD) (Forrás: Worldbank9)
9 További országok adatsorai: https://data.worldbank.org/indicator/NY.GDP.MKTP.KD címen.
2.5. ábra. Néhány erős gazdaságú, de a kőolajtól függő ország gazdasági növekedési pályája 1970—2020 (GDP billió USD) (Forrás: Worldbank)
A globalizációs folyamat legtöbbet támadott szereplői a multinacionális vállalatok. A bírálatok leginkább annak szólnak, hogy miközben ezek a cégek országnyi gazdasági hatalommal rendelkeznek, a lakossággal szemben gyakorlatilag érzéketlenek, tevé-kenységüket nem a szociális érzékenység, hanem a rideg gazdasági érdek irányítja.
Azt, hogy milyen nagy a gazdasági hatalmuk ezeknek a nemzetek feletti vállalatok-nak, az átlagember alig sejti. Az 1990-es évek végén a világ kétszáz legnagyobb vál-lalatának összesített éves eladásai meghaladták – az első tíz országot figyelmen kívül hagyva – a világ összes többi országának összesített GDP-jét. Ez a kétszáz legnagyobb cég a teljes világgazdasági tevékenység több mint negyedét (27,5%) adta, miközben a világ munkaerejének csak közel 1%-át alkalmazták. Ezek az összesített adatok azon-ban néhány lényeges dolgot elfedtek. Az imént említett kétszáz legnagyobb vállalat közül 82 amerikai volt (ez lehet a fő oka az Amerika-ellenességnek a világ sok táján), 41 japán, 20 német és 17 francia, azaz négy ország adta a legnagyobb cégek 4/5-ét.
A multinacionális cégek szerepe tovább erősödött az ezredforduló után. Az 1990-es évek második felének világgazdasági megtorpanása ugyanis azt eredményezte, hogy az állami szektor fokozatosan kivonult a nemzetközi gazdasági folyamatból (még a mobilizálható kintlévőségeket is felszámolja), miközben a magán szféra (ami gyakor-latilag a multinacionális cégeket jelenti) dinamikusan terjeszkedett.
Az elmúlt húsz évben számottevő átalakulás történt a legerősebb vállalatok10 nem-zetközi megoszlásában. Bár a 200 legnagyobb cég között 2016-ban továbbra is az USA-központúak vezetnek, számuk azonban kissé csökkent (63), viszont a kínai
10 Ezek többnyire multinacionális cégek, de vannak közöttük nemzeti vállalatok is.
gazdaság gyors növekedése a nagyvállalataik megerősödésével is járt (számuk 41, de a legerősebbek már a 2-4. helyet foglalják el), Japán gazdasági stagnálása jól tük-röződik a nagyvállalataik rangsorban való visszacsúszásában, számuk a rangsorban megfeleződött (20). Kissé csökkent Németország és Franciaország gazdasági súlya is (14-14)11. Azonban így is ez az öt ország adja a 200 legerősebb vállalat több, mint ¾-ét, a 200 cég pedig a világ GDP-jének 23,2%-át.
Egy 2019-re összeállított, 500 legnagyobb vállalatot tartalmazó felmérés12 szerint ezek adják a világ GDP-jének 37,8%-át (33,3 billió USD), miközben csupán közel 70 millió embert foglalkoztatnak.
Az országok gazdasági teljesítményével való összehasonlításban is jól látható a vállalatóriások nagysága. Ha a 2019-es adatokkal az országok GDP-je és a nagyválla-latok bevétele alapján egy közös listát készítünk, akkor ugyan a legnagyobb vállalat (Walmart) csak 25. a listán, de az első 50-ben már 8 cég van, majd a 100 milliárd USD feletti tartományban már a cégek vannak többségben (72 vállalat, 64 ország), 50 mil-liárd USD felett pedig szerepük tovább nő (227 vállalat, 90 ország).
Egy interaktív térkép alapján jól látható, hogy a legerősebb vállalatok a világ három térségében összpontosulnak: az USA, Nyugat-Európa és Kelet-Ázsia (2.6. ábra)13.
A multinacionális vállaltok hátteréről tudjuk, hogy a nemzetiként indult tőke cégfú-ziók, illetve a részvények nemzetközi kereskedelme nyomán (amelyben alig-alig azo-nosítható a tulajdonos személye) nemzetközivé vált. Ez a nemzetközivé lett tőke pedig igen jól ki is tudja használni a legfőbb nemzeti sajátosságokat: az olcsó munkaerőt, a környezetvédelmi szabályozások hiányosságait, a szakszervezetek erőtlenségét, a fogyasztóvédelem és a szociális háló gyengeségeit, az egyes nemzeti kormányok rá-szorultságát a nemzetközi tőkére. Gyakori, hogy a nemzeti szabályozások számukra hátrányos elemeinek megváltoztatásával (például adó- és vámkedvezmények) piaci előnyöket kényszerítenek ki (ezzel kisvállalkozások sorát sodorják a csődbe), majd azok megszűntével továbbtelepülnek. Egy OECD felmérés korábban kimutatta azt is, hogy amíg az OECD országokban a vállalatok bevétele gyorsabban nőtt, mint az összesített GDP, addig a vállalati adókból befolyt összeg aránya az összes adóból nem változott.
11 A részletesebb országonkénti elemzéstől két ok miatt is eltekintünk: számos nagyvállalat csupán 1-2 ága-zatban érintett (pl. olajipar, gépkocsigyártás), így egy ágazat világpiaci megingása rövid idő alatt nagy változásokat eredményezhet a sorrendben, másrészt a rangsor alsó ¾-ében már nagyon kis különbségek tapasztalhatóak.
12 Elérhető: http://fortune.com/global500/list/ (2021. január 15.)
13 A térkép internetes változatában lehetőség van a részletesebb területi elemzésre is: http://fortune.com/
global500/visualizations/?iid=recirc_g500landing-zone1
2.6. ábra. A világ 500 legnagyobb vállalatának területi elhelyezkedése 2017-ben (Forrás: a fortune.com alapján)
Megjegyzés: a körök területe a vállalatok bevételével arányos
A multinacionális cégeket főként a fejlődő országokban azzal is vádolják, hogy annak ellenére, hogy hatalmas méretükkel ma már meghatározó hatással vannak egy-egy ország gazdaságára és társadalmára, mégis nemzetközi voltuk miatt teljesen átlát-hatatlanok és nem beszámoltathatóak, gazdasági hatalmukat pedig ellenőriz-hetetlen politikai tőkévé kovácsolják.
A globalizálódó gazdasággal kapcsolatban azonban meg kell említeni egy para-doxont: bármilyen furcsa is, de a globalizáció élharcosának tekinthető multinacio-nális tőke legfőbb ellensége, veszélyeztetője maga a globalizáció. A nagy cégeknek addig jó, amíg léteznek országok és azokat elválasztó határok, amíg léteznek sze-gényebb és rászorultabb államok, ahol a gazdagabb társadalmakban megszokott fi-zetésnek töredékével is beérik, ahol a jog, a szociális és az egészségügyi juttatások terén engedményeket lehet elérni, vagy lényegesen enyhébbek a környezetvédelmi követelmények. Ekkor tudnak ugyanis a szabályozások között lavírozva könnyen helyszínt változtatni. A globalizálókra és globalizáltakra kettéosztott világunkban a globalizáltak igazi esélye a globalizáció káros hatásai ellen, a nemzetközi összefogás – mégpedig egységesebb nemzeti szabályozással. A gond azonban abban van, hogy a globalizáció előnyei rövid távon nagyon csábítóak az abból korábban kimaradtak szá-mára, a hosszú távú problémákkal viszont általában nem foglalkoznak. Az élet pedig megy tovább, egyre fokozva az aránytalanságokat és a feszültségeket.
Mint az előzőekben láthattuk, a globalizáció adatok sokaságával bizonyítható.
Ha azonban arra keresünk választ, hogy mi is a globalizáció lényege nagyon sok, és gyakran egymással alig összeegyeztethető megállapítást kapunk – amik ráadásul a maguk gondolatrendszerében igazak is. A lényeget kutató meghatározások közül
három jellemzőt említünk. Az egyik szerint a globalizáció nem más, mint világy-gyarmatosítás (annak olyan formája, amely nem fegyverrel, hanem pénzzel, sokszor majdnem önkéntes alapon történik, a „leigázott” gyakran örül is a ténynek, miköz-ben a gyarmatosító „személye” leginkább homályban marad). Egy másik a fogyasztói társadalom „kultúrájának” erőszakos elterjesztését látja benne (gyarló emberként a fogyasztásközpontúság ellen nem tiltakozunk). Egy harmadik megközelítés a hozzá-férés szabadságában látja a lényeget (hiszen kis túlzással ma már szinte mindent meg-kaphatunk a világ bármely táján – csak pénzünk legyen hozzá). Ki-ki saját pillanatnyi helyzete alapján nagyon különböző elemeit érezheti meghatározónak, és továbbiakkal egészítheti ki a fentieket. A lényegen azonban aligha változtathatunk: a globalizációt minősíthetjük bárhogyan, kimaradni belőle nem lehet – még ha szeretnénk, akkor sem tudunk. Ennek bizonyítására kitalálhatunk egy (valósághoz közeli) tanmesét például az Amazonas menti őserdőkben még fellelhető indiánokról, akik semmit sem tudnak a globalizációról, s nem is akarnak senkivel kapcsolatba lépni. De előbb-utóbb azt tapasztalják, körülöttük fogy az erdő, s abból (a környező területek „eredményes nö-vényvédelme” nyomán) eltűnnek a rovarok és a vadak, folyójukból (a távoli területek vízszennyezése miatt) elfogynak a halak, őket titokzatos betegségek sújtják – pedig mindezekről mit sem tehetnek. (A valóságban sajnos nem ritkán meg is gyilkolják őket.)