Ki vagy mi a felelős?

Az előző fejezetekben láthattuk, hogy a jelenlegi klímaváltozás számos összetevője és következménye jól azonosítható, de azt is, hogy az egész folyamat sokkal bonyo-lultabb, mint előzetesen gondolnánk. A természetes folyamatok hosszabb és rövidebb (pl. vulkánosság, csapadék változékonysága) időtávú hatásai az emberi tevékenység (meggondolatlan, nem kellően felmért, vagy kényszerű) következményeivel társulnak.

66 A Tambora kitörésének hőmérsékleti következményeit szemléletesen mutatja: https://www.youtube.com/

watch?v=eJfMUW-Uidc

Az eredmény néhány legfontosabb elemét már áttekintettük az előző fejezetekben, de ahhoz, hogy megkísérelhessük a problémát megoldani, jó lenne ismerni a felelősöket.

Korábban már láttuk, hogy az utóbbi évszázadban – a korábbi százezer évekhez viszonyítva – hihetetlen mértékben megnőtt az üvegház gázok mennyisége. Az elmúlt fél millió évben a CO₂ légköri koncentrációja mindig 280-295 ppm alatt maradt. Ez az érték a kisjégkorszak hőmérsékleti minimuma idején 272 ppm-re csökkent az előző fél évezred 276-285 közötti értékről, majd vélhetően az ipari forradalom hatásainak is köszönhetően a 19. század utolsó harmadáig lassan növekedett (286-288 ppm). A II.

világháború időszakáig egy gyorsuló növekedést tapasztaltunk (kb. 310 ppm), ami kb.

0,3 ppm éves növekedésnek felelt meg. Azóta a növekedés tovább gyorsult, az utóbbi 1-2 évtizedben már az évi 2 ppm-et is bőven meghaladta, sőt a 2010-es évtized végére elérte a 3 ppm-et is (5.17. ábra). 2020-ban a koronavírus okozta gazdasági visszaesés is csak kisebb mértékű növekedést okozott, csökkenést nem. Ha megnézzük az elmúlt bő fél évszázad CO₂ kibocsátásait, akkor aligha vitatható az emberi hatás szerepe (5.18. ábra).

5.17. ábra. A légkör CO2 koncentrációja változásának mértéke évről évre és évtizedenként a Mauna Loa (Hawaii) mérőhelyen 1960—2020 között (Forrás: NOAA)⁶⁷

67 Az aktuális adatok elérhetők: https://www.esrl.noaa.gov/gmd/ccgg/trends/gr.html

5.18. ábra. A globális CO2 kibocsátás 1900—2020 (Gt/év) (Az ábra forrása a GCP 2020⁶⁸)

5.19. ábra. A legnagyobb CO2 kibocsátó országok (GtCO2/év) és az egy főre jutó kibocsátások (tCO2/fő/év) 1960—2019 (Forrás: UNEP 2020)

Ha azokat az ágazatokat, vagy országokat keressük, amelyek az imént tárgyalt meny-nyiségi változásokat előidézték, akkor megállapíthatjuk, hogy az elmúlt fél évszázad-ban ezekben is jelentős változások voltak. Az összes CO₂ kibocsátás csak az elmúlt negyed évszázadban több, mint másfélszeresére nőtt, és napjainkban a négy

legna-68 A sok részletet bemutató GCP 2020 elérhető: http://www.globalcarbonproject.org/carbonbudget/index.htm

gyobb kibocsátó (Kína, USA, EU, India) ebből 59%-kal részesedik. 1960 óta hatalmas átrendeződés volt az országok között. Az 1980-as évek végéig Kína kibocsátásai nem érték el a felét sem az USA vagy az EU kibocsátásainak. Ezt követően a globalizáció minden előnyét kihasználó, dinamikusan fejlődő kínai gazdaság 2006-tól a legna-gyobb CO₂ kibocsátó lett, és 2019-ben már kibocsátásai az USA és EU együttes ér-tékét is számottevően meghaladta (5.19. ábra). Ebben a nagy kínai növekedés mellett annak is szerepe volt, hogy az EU az 1970-es évek végétől, az USA pedig a 2008-as gazdasági válságtól fokozatosan csökkentette a kibocsátásokat. Kína értéke 2013 óta (a gazdasági növekedés kisebb megtorpanása miatt) stagnál. Egy nagyon szemléle-tes video⁶⁹ mutatja be Kína kiemelt szerepét (az USA és az EU mellett) változása jól mutatja a kibocsátások helyeit, az elkeveredés folyamatát, és az is, hogy két év alatt az északi félgömbön 8-10 ppm-es változás alakult ki, a déli félgömb értékei viszont ettől 4-5 ppm-mel elmaradtak. Jól érzékelhető, hogy a déli területek CO₂ tartalmának növekedését is az északi ipari területek kibocsátásai okozzák időbeli eltolódással. Az 5.20. ábrán az animáció két karakteres pillanatát mutatjuk be.

5.20. ábra. A CO2 kibocsátás hatására bekövetkező légköri koncentráció növekedés 2011. január 1. és 2012. január 21. (A) valamint 2012. szeptember 25. (B) között. (Forrás: NOAA ESRL)

69 A video elérhető: https://www.esrl.noaa.gov/gmd/ccgg/trends/ff.html

Bár Kína tisztában volt vele, hogy a legnagyobb üvegházgáz kibocsátó, de sokáig felelősségüket azzal próbálták csökkenteni, hogy az egy főre jutó értékek lényegesen elmaradnak a fejlett országokétól. Tény, hogy a legnagyobb szennyezők között az egy főre jutó értékben (a világátlag négyszeresével) az USA magasan vezet, de a 2010-es évek eleje óta Kína értéke már meghaladja EU-ét (lásd 5.19. ábrát).

A légköri CO₂ jelenkori változásainak eredetét kutató program (Global Carbon Pro-ject⁷⁰) keretében kiszámolták a nagy szennyezők történelmi felelősségét is 1870-ig visszamenőlegesen. Az összegzett emisszióban (5.21. ábra) jól látszik, hogy a 19. szá-zad utolsó harmadában Európa a kibocsátások ¾-áért felelt. A 20. szászá-zad közepére az EU országok mellé felzárkózott az USA (mintegy 40-40%). 2019-ig összesítve a kibo-csátásokat az országok történelmi felelőssége közötti különbség lényegesen csökkent (USA 26%, EU28 22%, Kína 13%, Oroszország 7%, Japán 4% és India 3%).

5.21. ábra. Néhány fontos ország összegzett CO2 kibocsátása 1870—2019 (Forrás: GCP 2020)

Ha a különböző gazdasági tevékenységek szerepét vizsgáljuk az elmúlt fél évszázad-ban, akkor megállapíthatjuk, hogy az 1960-as évek elején még a fosszilis energia-hordozók és a cementgyártás CO₂ kibocsátása, valamint a földhasználat változásá-ból származó érték között nem volt arányaiban nagy különbség (58%, illetve 42%), 2019-re azonban ez jelentősen megváltozott (88% illetve 12%). A vizsgált időszak alatt a földhasználat szerepe stagnált, illetve kissé csökkent (6 Gt/évről 5 Gt/év körüli értékre⁷¹), az ipari tevékenységekhez kapcsolódó kibocsátások viszont megnégysze-reződtek (9 Gt/év-ről 36 Gt/évre nőtt) (5.22. ábra).

70 A legfrissebb értékelés már külön tünteti fel az EU-27 és az Egyesült Királyság adatait.

71 Az ábrán jól érzékelhető, hogy az 1997-es hosszan tartó indonéziai erdőtüzek közel 2 Gt CO₂-t jutattak a légkörbe.

5.22. ábra. A fosszilis energiahordozókból és a földhasználat változásából származó CO2 kibo-csátás a Földön 1960—2019 (Gt/év) (Forrás: GCP 2020)

Az energetikai és a cementipari CO₂ kibocsátásokat áttekintve megállapítható, hogy a vizsgált közel 60 éves időszakasz elején és végén a kőszénhez kapcsolódó kibocsátások voltak a legnagyobbak. Az 1960-as évek vége felé ugyan a kőolaj átvette a vezető szere-pet, azonban világpiaci árának (valamint az energiaéhség) jelentős növekedése miatt az olcsóbb kőszén felhasználása 2000 táján dinamikusan megnőtt, és 2005-től újra a kör-nyezetszennyezőbb⁷² energiahordozó használata került előtérbe (5.23. ábra). 2019-ben a fontosabb tényezők szerepe: szén (39%), kőolaj (33%), földgáz (21%), cement (4%).

5.23. ábra. A legjelentősebb CO2 források szerepe 1960—2019 (Forrás: GCP 2019)

72 A nem túl dicsőséges jelzőt az utóbbi évtizedben átvette az olajpala kitermelése.

Világszerte jelentős törekvések vannak arra, hogy ezeket az üvegházgáz növelő ener-giaforrásokat megújuló energiákkal váltsák ki, azonban azok felhasználásának lassú bővülése és a fosszilisek további növekvő használata miatt még sajnos hosszú ideig emelkedni fog a légköri CO₂ mennyisége (erről később a 18.2.2. fejezetben bő-vebben is szólunk).

A kutatás összegzéseként megállapítható volt, hogy másfél évszázad alatt (1870 óta) a kőszén használat 92, a kőolaj 70, a földgáz 30, a cementgyártás pedig 3 ppm-mel emelte a légkör CO₂ koncentrációját. A földhasználat kedvezőtlen hatásait a felszín szénelnyelése hozzávetőlegesen kiegyenlítette, az óceánok elnyelése pedig 69 ppm-mel csökkentette a légköri CO₂ koncentrációt.

A gazdasági tevékenységek hatékonyabbá válása nyomán az 1 USD-nyi termelési értékre vonatkoztatva világszerte csökken a CO₂ kibocsátás, azonban az országok között jelentős különbségek vannak. 2016-ban a legnagyobb kibocsátók között Orosz-ország és Kína hozzávetőlegesen 2,5-ször annyi CO₂-t (0,53 kgCO₂/USD) bocsát ki, mint a fejlett EU-s országok és közel kétszer annyit, mint India és az USA.

5.24. ábra. A globális metánforgalom főbb összetevői (a GCP 2017 alapján)

Az üvegházhatásban második legnagyobb szerepet játszó metán légköri körforgásáról a Global Carbon Project keretében szintén részletes elemzést készítettek.⁷³ Megál-lapítható, hogy az egyes tényezők szerepét csak viszonylag tág tartományban lehet számszerűsíteni. Ennek oka leginkább a kibocsátások megítélésének

bizonytalansá-73 http://www.globalcarbonproject.org/methanebudget/16/presentation.htm

ga. A 2003–2012 közötti időszak kibocsátásaiban az antropogén hatások szerepe va-lamivel meghaladja a természetest (5.24. ábra). A felszín globális melegedése azonban jelentősen megnövelheti (főként a permafroszt területeken) a metán emissziót, ami a jövőben akár át is fordíthatja az arányokat. A kibocsátások évente mintegy 10 Gt-val haladták meg az elnyelést, ez eredményezte a légköri szerepük folyamatos emelkedé-sét (lásd. korábban 5.4. ábra).