A globalizációt sokan 20. század végi jelenségnek tartják, valójában azonban csak új fogalom, de nem új jelenség. Korábban annyira más volt a tartalma, hogy ténye alig tudatosult bennünk, és lényegesen más volt a sebessége is. A globalizáció kezdetei legalább a nagy földrajzi felfedezésekig nyúlnak vissza, s benne hosszú időn keresztül a nyersanyag- és árucsere dominált, az információáramlás jelentősége pedig sokáig háttérbe szorult. A globalizációs folyamatban állandóan változtak a hangsúlyok: volt, amikor a vallás, volt, amikor a kultúra, a tudomány kapott meghatározó szerepet, az utóbbi évszázadban a gazdaság. A gazdaság mellé a 20. század utolsó harmadában
„bekényszerült” a környezet, majd berobbant az informatika, és egyre inkább úgy tű-nik, hogy már az „előszobában toporog” a politika is. Életünkben akaratlanul is egyre meghatározóbb szerephez jutnak a tőlünk alig függő események, folyamatok – gon-dolhatunk itt a változó energiaárakra, a határokat nem ismerő környezeti ártalmakra, vagy a több ezer kilométerre megszületett döntésekre egy-egy gyár telepítéséről, be-zárásáról, de akár a Földünk távoli részén kialakult járványokra.
Lényeges új eleme a változásoknak, hogy a még ma is domináló gazdaság képvise-lőinek rá kellett döbbennie, hogy megváltozott a kapcsolat a globális ökonómia és a globális ökológia között. Amíg néhány évtizede még (a környezeti problémák felisme-rését követően) a gazdasági fejlődés környezetre gyakorolt hatásai miatt aggódtunk, addig ma az ökológiai stressz miatt fellépő gazdasági-társadalmi hatások megoldá-sára is figyelnünk kell. De ugyanígy, amíg a közelmúltban az országok kereskedelmi függése volt a meghatározó, addig ma egyre inkább a kölcsönös környezeti függőség is komoly gondot jelenthet (pl. globális melegedés, regionális léptékű szennyezések, járványos betegségek terjedése).
Mi az, ami mégis új a globalizációban, ami miatt azt hisszük, hogy ez egy új jelen-ség? Ezt a folyamatot leginkább globalizációs robbanásnak nevezhetjük, s időpontját is elég jól meghatározhatjuk: az 1980-as évtized vége táján kezdődött. A kelet-európai rendszerváltozások, a Szovjetunió szétesése, a kétpólusú világpolitika vége alapvető politikai és gazdasági változásoknak nyitott kaput: megindult egy technológiai libe-ralizáció (az ún. COCOM-lista megszűntetésével megnyílt a modern technika piaca), felgyorsult a tőkemozgás. Ezzel egy időben azonban – a fejlett országok által generál-tan – lezajlott egy informatikai forradalom (komputerizáció, telekommunikáció) is.
Lényegében ez volt az az időszak, amikor megteremtődtek a gyorsuló globalizáció feltételei: a műszaki fejlődés (a közlekedés/szállítás kiegészült az információ-áram-lással), a gazdaságpolitika (tőke, anyagi javak „szabad” áramlása felgyorsult) és a politikai feltételek/szándékok alapvető változása.
Ha csupán vázlatosan is, megkísérlünk képet adni arról, mit jelent a mai ember szá-mára a globalizáció, akkor gyakorlatilag azt mondhatjuk, hogy szinte teljes életünkre
hatással van, s nagyságrendekkel változtatta meg nem csak az egyének, hanem egy-egy ágazat lehetőségeit. A teljesség igénye nélkül néhány jellemző globalizációs elem változásának mértékét megkísérelhetjük megbecsülni.
A közlekedésben hozzávetőlegesen három nagyságrendű fejlődés tapasztalható. Ez azt jelenti, hogy amíg régen néhány km/óra sebességgel közlekedtünk, szállítottunk, addig mára nem rendkívüli az ezer km/óra körüli érték. Ennek hatására akár rövid nyaralás is tehető távoli tájakon, vagy módunk van gyümölcsöt, gyorsan romlandó árut beszerezni a világ bármely tájáról – mindez csak piaci mérlegelés kérdése. De sajnos bármilyen fertőző betegséget is pillanatok alatt széthordhatunk a világban.
Egykor a hajóút hosszabb volt, mint egy-egy betegség lappangási ideje, s a kikötőkben karanténnal meg lehetett állítani a járványokat. Felgyorsult világunkban egy ilyen betegség forrásának kiderítése sem egyszerű feladat, nem véletlen, hogy a filmipar is témát talált a problémában (már néhány évtizede). A 2020-as koronavírus járvány pedig fokozottan bebizonyította, hogy az „ártatlan” közlekedési kapcsolatok néhány hónap alatt az emberiség döntő részét képesek veszélybe sodorni, komoly gazdasági visszaesést okozni – még nemzetközi együttműködés és gyors informatikai háttér esetén is. De a közlekedés jelentős ökológiai változásokat is okozhat. Példaként említ-hető Guam szigete, ahol egy véletlenül behurcolt kígyófaj (Boiga irregularis) madár- és emlősfajok kipusztulásáért felelős1.
Az egészségügy globalizációja talán legjobban a Föld népességének felgyorsult nö-vekedésében mérhető, hatékonysága 1-2 nagyságrendre tehető. Ez azt jelenti, hogy a történelem régebbi szakaszaiban évszázadok, vagy évezredek kellettek a népesség megduplázódásához, a 20. század közepén pedig már alig 35-40 év is elég volt hozzá (bővebben lásd később a 4.1. fejezetben).
A tudomány és technika sokrétű fejlődése alig vázolható következményekkel járt.
Felgyorsult a környezet átalakítása. Ásó és lapát helyett óriási markolók alakítják a tájat. Légycsapó helyett „hatékony”, sokszor felmérhetetlen hatású vegyszerek „vé-denek” bennünket a rovaroktól, de komoly segítséget adtak az ún. „zöldforradalom”
megvalósításához is. A tudomány hadászati célú eredményei a fegyverek hatékonysá-gának 106-szeres növekedését tették lehetővé. A nagy pontosságú mérések számtalan területen segítették a tudományt és a gyakorlatot (műholdas helymeghatározás, csilla-gászat, anyagvizsgálatok). De a számítástechnika, az orvostudomány vagy a biotech-nológia is alig belátható perspektívákat nyitott az emberiség számára.
A gazdasági globalizáció az egyszerű árucserével indult, de benne évtizedek óta már a hatékonyságon alapuló export-import dominál (az országok önellátó szerepét
1 Lásd például: https://www.origo.hu/tudomany/20130224-egerbombaval-kuzdenek-a-fakigyok-ellen.html vagy https://www.origo.hu/tudomany/20180927-a-vilag-egyik-legpusztitobb-betolakodoja-lett-a-guam-fa-unajat-tizedelo-kigyofaj.html.
megelőzi a vállalatok haszonorientáltsága, ott termelnek, ahol az olcsóbb – nem tö-rődve a társadalmi és a környezeti következményekkel), a multinacionális vállalatok gyakran cégen belül alakítják a világkereskedelem egy-egy fontos szeletét, döntéseik sokszor közvetlenül is jelentősen befolyásolják egy-egy ország gazdaságát. Sokszor a világ „másik végében” zajló folyamat alapvető hatást gyakorolhat azoktól teljesen független szereplőkre. Például gyakran figyeli a világ árgus szemekkel az amerikai kamatlábak alakulását, mert az meghatározhat alapvető gazdasági folyamatokat. Ma-gától értetődőnek tartjuk, hogy dollárral/euróval a zsebben el lehet indulni világot látni (a világpénz szerepét töltik be), s Coca-Colát vagy hamburgert szinte bárhol ihatunk, ehetünk, pedig ezek mind csak a gazdasági globalizáció egyszerű következ-ményei. A példák sorát hosszan folytathatnánk.
Az információ sebessége és globalizációja is forradalmi átalakuláson ment át. Hol vagyunk már az inka futárok gyorsaságától, vagy az indiánok füstjeleitől? Természe-tesnek vesszünk, hogy egyenes adásban nézhetjük a világ bármely táján zajló labdarúgó mérkőzéseket, de alkalmunk volt ezt ugyanígy megtenni a romániai forradalom esemé-nyeivel, Bagdad bombázásával a kuvaiti háború idején, illetve a New York-i felhőkar-colók összeomlásakor. Pénzügyi szakemberek a távol-keleti tőzsde híreivel kelnek és a New York-iéval fekszenek. Alig negyed százada a mobil telefon még csak a „kiváltsá-gosok” számára volt elérhető, ma pedig kis túlzással, fiataljaink egy része gyakrabban cserél mobiltelefont, mint cipőt, vagy akár a 3-4 éves gyermekek nagyobb biztonsággal használják az okostelefont, mint a nagyszüleik. Nem rendkívüli esemény, hogy az inter-netes távkonferenciák részvevői nem is találkoznak egymással (csak a képernyőn). De a 2020-as koronavírus járvány az online oktatás előretörését is kikényszerítette.
Az információszerzés globalizációja is forradalmi változáson ment át. A távérzéke-lés biztonságos módjainak kifejlesztése meghatározó szerepet játszott a hidegháború lezárásában (nem kellett a helyszínen kémkedni, de nem is lehetett könnyen elrejteni lényeges hadászati dolgot a műholdak elől). Egyre több nyilvános adat, hasznos in-formáció kerül fel az internetre, így majdnem mindent megtudhatunk a számítógép előtt ülve. Korábban az „okos” professzor a „nyugatról” hozott könyvével (amit miután megmutatta a kollégáinak, és gondosan a szekrényébe zárta azt) akár egy évtizedig hirdethette a „modern tudományt”, miközben ma már interneten elérhetők a legújabb tudományos eredmények is, ezért a diákok egyes témákról esetleg többet tudhatnak tanáraiknál. Az így elérhető „tudásnak” jelen könyv szerzője is nagy segítségét vette, hiszen folyamatosan frissíteni tudta adatait, vagy ellenőrizni az egymásnak ellentmon-dó adatokat. Veszélye is lehet azonban az így szerzett információknak, hiszen számos nem megfelelő tudományos hátterű anyaggal is találkozhatunk ebben az adathalmaz-ban. Jelentősen növelheti biztonságunkat, hogy webkamerák sokasága segíti a közbiz-tonságot (vagy netán a bűnesetek felderítését), de akár sok ezer kilométeres távolságról is ellenőrizhetjük velük saját otthonunkat. A „világháló” számos veszélyt is hordoz:
az internetes bűnözés sok fajtája, a személyes információk nyilvánosságra kerülése, a terroristák közötti egyszerű kommunikáció lehetősége, de említhető akár az amerikai elnökválasztásba történő külső beavatkozás is. Néhány évtizede az 1:200 ezres földta-ni térképek Magyarországon még titkos minősítést kaptak (már akkor is nehezen volt érthető, hogy miért), ma pedig a Google Earth segítségével nemcsak a lakókörnyeze-tünkben található úszómedencéket számolhatjuk össze, de személyes jelenlét nélkül is fedeztek fel már használatával távoli országokban régészeti objektumokat, és sajnos
„kiváló alapanyag” lehet egy robbantási helyszín megtervezéséhez is.
Az emberiség egyre nagyobb arányban használja a globalizáció előnyeit, jól látható ez a mobiltelefon- és az internet-használat adatain (1.1. ábra). A mobiltelefon és az in-ternet az 1990-es évek elején indult el hódító útjára, mára pedig a mindennapjaink ré-sze lett. Amíg az internetet használók a kezdeti időben jórészt a fejlettebb országokból kerültek ki, addig a 2000 utáni időszakban a fejletlenebb régiókban igazi „net-forra-dalom” valósult meg. Tény, hogy 2000 és 2020 között Európában is hatszorosára nőtt a netezők száma, de ez idő alatt a Közel-Keleten ötvenötszörösére, Afrikában pedig több mint száznegyvenszeresére nőtt (1.1. táblázat). Ennek a folyamatnak eredmé-nyeként az internet mára a Földünkön mindenütt az élet szerves része lett (1.2. ábra).
2020 végén már majdnem 5 milliárdan élvezik előnyeit, és regionális szinten csupán két afrikai régió van, ahol még az emberek kevesebb, mint harmada használja (igaz ott kimagaslóan alacsony az átlag életkor is).
1.1. ábra. A mobiltelefon, a vonalas telefon és az internet számának alakulása 1990–2020 (milliárd) (Forrás: IWS, Worldbank2)
2 https://www.internetworldstats.com/stats.htm, https://data.worldbank.org/indicator/IT.CEL.SETS https://data.
worldbank.org/indicator/IT.MLT.MAIN?view=chart
1.1. táblázat. Az internethasználók néhány területi statisztikai adata 2020. december végén (Forrás: IWS adatai alapján3)
Földrész/
Afrika 1357 17,3 634 46,7 13941 12,8
Ázsia 4310 55,0 2564 59,5 2143 51,8
Európa 836 10,7 728 87,1 593 14,7
Latin-Ame-rika/ Karibi
térség 658 8,4 478 72,6 2545 9,7
Közép-
Kelet 264 3,4 184 70,0 5528 3,7
Észak- Amerika
370 4,7 333 89,9 208 6,7
Óceánia/
Ausztrália 43 0,6 29 67,4 281 0,6
Világ 7838 100 4950 63,2 1271 100
1.2. ábra. Az internethasználók aránya a világ régióiban 2018. januárban (Forrás: az IWS adatainak felhasználásával)
3 https://www.internetworldstats.com/stats.htm
1.3. ábra. A vezetékes és mobil Internet arányának változása a világban 2009. október és 2019. december között
(Forrás: a StatCounter adatainak felhasználásával4 kiegészítve)
A mobiltelefonok hasonlóan gyorsan lettek életünk nélkülözhetetlennek tűnő részei.
2018 elején a forgalomban levő 8,5 milliárd mobil készüléket 5,1 milliárd fő használta (többeknek van 2-3 készüléke). A vezetékes telefonok száma ugyan gyorsan nőtt az 1990-es évek elejétől, de a mobil készülékek megjelenésével szerepük gyorsan visz-szaesett, és 2006 óta (1,26 milliárd) látványosan csökken használatuk (2017-ben már 1 milliárd alá esett számuk). Az internet és a mobiltelefon „házasságából megszületett”
okostelefon rohamos elterjedésének köszönhetően pedig – már alig 7 évvel piacra kerülésük után – 2016-tól a mobilos nethasználat meghaladja az asztali számítógépes használatot (1.3. ábra). Így lett a mobiltelefon alig negyedszázados pályafutása alatt a legelterjedtebb technikai „csoda”. Az internet gyors elterjedésével az emberek tá-jékoztatásában a TV egyre inkább másodlagos szerepet kap (a TV-készülékek száma 1,6 milliárd, amit mintegy 3-4 milliárd fő használ).
A környezeti problémák globalizációja a 20. század utolsó harmadára vált egyértel-művé. A víz- és légszennyezések az ipari tevékenység fokozódásával mind erősebbek lettek. A savas esők jelenségét vagy az üvegházhatás lehetőségét már 19. századi tu-dományos cikkek is említik, mégis veszélyességük felismerésére jó évszázadot kellett várni. Az üvegházhatásért leginkább felelőssé tett szén-dioxid mérésére csak az 1950-es évek vége felé indult átfogó program, a légkör globális melegedésével foglalkozó kutatások eredményeit pedig sokáig tudatos dezinformációval próbálták hiteltelenné tenni (főként az USA-ban). A savas esők okozta erdőkárokat is először természetes eredetűnek gondolták, s mint környezeti probléma csak az 1970-es évek végén került a vizsgálatok kereszttüzébe; az egyszerűen csak „ózonlyukként” ismert légköri
jelen-4 http://gs.statcounter.com/press/mobile-and-tablet-internet-usage-exceeds-desktop-for-first-time-worldwi-de és https://gs.statcounter.com/platform-market-share/http://gs.statcounter.com/press/mobile-and-tablet-internet-usage-exceeds-desktop-for-first-time-worldwi-desktop-mobile-tablet/worldwihttp://gs.statcounter.com/press/mobile-and-tablet-internet-usage-exceeds-desktop-for-first-time-worldwi-de
ség felismerésére pedig 1985-ig kellett várni. (Részletesebben ezekről a problémákról a későbbi fejezetekben szólunk.)
A 20. század második fele a politika globalizációjában is jelentős időszak. A hideg-háború lezárását követően az ENSZ is kilép a látszatszerepből, de súlyát a 2003-as ira-ki háború valamelyest megingatta. Az ENSZ-hez kapcsolódva 1972-től megkezdődött a környezeti politika globalizációja is (Stockholmi, Riói és Johannesburgi Konferen-ciák, illetve a nemzetközi környezetvédelmi egyezmények sora).
1.4. ábra. A 2019-es Chelsea–Arsenal Európa liga döntő játékosai (Forrás: eredmények.com)
Az utóbbi évtizedekben „szép csendben” a társadalmi globalizáció egyik fontos ele-me, a közös nyelv is belopakodott a sorba: kimondva-kimondatlanul egyre nyilván-valóbb, hogy a nemzetközi kommunikáció nyelve az angol. Bő két évtizede egy-egy nagy nemzetközi tudományos konferencián még többnyelvű szinkrontolmácsolás volt, mára ez már inkább csak a politikai indíttatású rendezvényeken általános. Jól példázza ezt a tendenciát, hogy már Japánban is fontolgatták az angolnak hivatalos nyelvként való bevezetését, vagy az is, amikor (az 1990-es évek közepén) egy
szin-gapúri konferencia egyébként kínai származású szervezője fülem hallatára arra pa-naszkodott, milyen nehéz volt fiát angol nyelvű egyetemre beíratnia, pedig a jövőbeli érvényesüléséhez az elengedhetetlen. A társadalmi globalizációnak persze vannak évszázadokra visszanyúló és egészen új elemei is. Az előbbire a világméretű ván-dorlási folyamatok (például Amerika benépesítése az európaiak által), az utóbbira a napjainkban már szinte természetes vegyes házasságokat említhetjük (amelyek egy része ráadásul internetes társkeresés eredménye). De napjaink globalizált társadalmi viszonyai között már természetes, hogy a jelentősebb labdarúgó bajnokságokban a külföldi játékosok alkotják a csapatok nagyobb részét, s a nemzeti bajnokságokban egyre inkább „világválogatottak” szerepelnek (melyek összetételét a rendelkezésre álló pénz határozza meg). Jól példázza ezt a globalizációs folyamatot a két angol lab-darúgó klub által játszott 2019-es, Chelsea–Arsenal Európa liga döntő játékos össze-tétele (1.4. ábra). A győztes Chelsea kezdő csapatában hét ország képviseltette magát, de egyetlen angol játékos sem, és később csereként is csak egy angol állt be. Az Arse-nal kezdőjében 10 ország játékosa kapott helyet, közte egy angol, majd a cserék során egy 11. nemzet játékosa is pályára lépett, és egy második angol is.
A társadalmi globalizáció részének tekinthetjük a nemzetközi turizmus dinamikus nö-vekedését (bő fél évszázad alatt több, mint 60-szorosára nőtt), amit egy-egy évre ugyan visszavetett valamilyen nagy nemzetközi esemény (pl. az iraki háborúk, a szeptember 11-i események), vagy gazdasági válság, de ezek sem törték meg a dinamikusan növek-vő tendenciát (1.5. ábra). A nemzetközi turizmus mára igazi iparággá nőtte ki magát, hiszen 2017-ben már átlagosan minden hatodik ember részt vesz benne (1,323 milliárd fő), a belőle származó bevételek 1990 és 2014 között pedig majdnem meghatszorozód-tak (1990: 264 milliárd, 2014: 1522 milliárd dollár), így elérte az üzemanyagokból szár-mazó bevételek felét, és kissé meghaladta az élelmiszerexport (2014-ben 1486 milliárd dollár) értékét. A legfőbb turisztikai cél Európa, ide irányul a nemzetközi turizmus fele (1.6. ábra). Az országok között 2017-ben Franciaország, az USA, Spanyolország, Kína és Olaszország volt a legnépszerűbb célpont. Legtöbbet a kínaiak költöttek külföldi uta-zásra (258 milliárd dollár), ami jelentősen több, mint a sorban utána következő három ország (USA – 135, Németország – 84 és Nagy-Britannia – 63 milliárd dollár) költése.
A Covid-járvány talán leginkább a nemzetközi turizmust és a hozzá kapcsolódó ágazatokat „küldte padlóra”. Az országok adminisztratív bezárkózása a nemzetközi légiforgalom és a vendéglátás hihetetlen mértékű visszaesését okozta. Különösen ne-héz helyzetbe kerültek azok az országok, melyeknek a turizmus a bevételeik jelentős részét jelenti. A Turisztikai Világszervezet (UNWTO) 2021 elején kiadott gyorsjelen-tése5 kb. 1 milliárd fős (74%-os) visszaesést prognosztizál a nemzetközi turizmusban
5 https://www.unwto.org/news/2020-worst-year-in-tourism-history-with-1-billion-fewer-international-arrivals
(a 2009-es gazdasági válság 4%-os csökkenést okozott), következménye pedig 100-120 millió álláshely elvesztése és 1,3 billió dollár bevételcsökkenés volt (lásd 1.5.
ábra).
1.5. ábra. A nemzetközi turizmus alakulása (1995–2020) (Forrás: az UNWTO adatai alapján)
1.6. ábra. Nemzetközi turizmus célterületei a világban 2017-ben (fő és %) (Forrás: az UNWTO 2018 alapján)