Holitscher magyar recepciója

2.6. Holitscher magyar recepciója

Holitscher útirajza, amely a tekintélyes Fischer Verlag gondozásában, Berlinben jelent meg, Magyarországon visszhangtalan maradt. Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen az 1920-as évek Magyarországán a Tanácsköztársaság időben még meglehetősen közeli élmény volt, a Horthy-rendszer pedig egy, a bolsevik Oroszországot összességében dicsőítő beszámolót nyilván nem kívánt propagálni. Arról sincs tudomásunk, hogy például az 1934-ben a Szovjetunióba látogató Illyés Gyula utazása előtt, illetve a beszámoló megírásakor olvasta-e Holitscher művét.

Valószínűleg nem, csak annyit tudunk, hogy biztosan hallott róla, legalábbis a Nyugat című folyóiratban, 1927-ben megjelentetett, Georges Duhamel francia író oroszországi útirajzáról

552 Stromab die Hungerwolga. 33.

553 Stromab die Hungerwolga. 74.

554 Mein Leben. 235- 36.

-179-

szóló kritikájában igen röviden említést tesz róla. Ebben Holitschert olyan szerzők közé sorolja, akik Oroszországgal kapcsolatban a „pro és kontra” elfogultság csábításának, a „gyűlölet vagy lelkesültség szenvedélyének” nem tudtak ellenállni.⁵⁵⁵

Magyarázatra szorul ugyanakkor, hogy miért maradt lényegében ismeretlen a teljes Holitscher-életmű Magyarországon. A műveket, beleértve az 1912-ben megjelent amerikai útirajzot is, nem fordították le magyar nyelvre. Egyetlen kivétel a második amerikai útirajz, amely A viszontlátott Amerika. Az USA átalakulása címmel 1931-ben az akkor Csehszlovákiához tartozó Kárpátalján egy munkácsi kiadó jelentetett meg, recenziót pedig az Erdélyi Helikon írt róla.⁵⁵⁶ A Holitscher-művekről egyébként egyedül az erdélyi Korunk című folyóirat számolt be.

Aligha véletlen, hogy mind a három esetben határon túli magyar kiadóról van szó. Az 1926-ban alapított Korunk az 1920-as évek végén és az 1930-as évek elején több lelkesen dicsérő és néhány elmarasztaló írást is közölt Holitscher regényeiről, útirajzairól.⁵⁵⁷ A lap ebben az időszakban kimondottan vonalas, marxista nézeteket képviselt: Holitschert megdicsérte, amikor távol-keleti utazása során felemelte hangját az elnyomottakért, de a Berlinről szóló regényét már éles kritikával illette, mert a szerző a folyóirat szerint a német főváros bemutatásakor nem szentelt kellő figyelmet a munkásnegyednek, a berlini munkások jelentőségének. Mivel a Korunk Erdélyben jelent meg, az impériumváltás sokkja közepette is másképp reflektált a két világháború közötti magyarországi szellemi áramlatokra.

Holitscher beágyazódását a magyar irodalomba minden bizonnyal nehezítette, hogy nem tekintette magát magyarnak, német nyelven publikált, ugyanakkor nem írt Kafkáéhoz fogható remekműveket.⁵⁵⁸ További akadályt jelentett, hogy Koestlerrel ellentétben az író legkisebb

555 Illyés Gyula: Duhamel Oroszországban (Le Voyage de Moscou, Mercure de France, Paris, 1927). Nyugat, 1927.

22. sz. http://epa.oszk.hu/00000/00022/00431/13483.htm. Letöltés: 2018. november 5.

556 A viszontlátott Amerika Az USA átalakulása. Ford. Sas Andor. Nekudah Nyomda és Könyvkiadó, Munkács – Mukačevo, 1931. A műről kritikát jelentett meg az Erdélyi Helikon: Kovács László: A viszontlátott Amerika.

Holitscher Arthur könyve. Erdélyi Helikon, 1931. 6.sz. 489-490.

557 I.e: Holitscher Ghandi és Európa, 1926. június,

http://epa.oszk.hu/00400/00458/00234/korunk_EPA00458_1926_06_4160.html; Szántó György: Arthur Holitscher. 1927. március, http://epa.oszk.hu/00400/00458/00210/korunk_EPA00458_1927_03_4275.html;

Fábry Zoltán: Kor-regények, 1929. XII. 918-921. és Három új regény. 1931. VII-VIII. 579-581.; Bolyai Zoltán:

Mi történik Berlinben? 1931. XII. 914-15; Dobó Júlia: Holitscher moszkvai története, 1929. VI. 477-478.; Egri Ágoston: Holitscher és az intellektuelek, 1932. III. 236-237.

558 Kerekes Gábor a Magyarországról érkező, német nyelvű nagy írótehetségek hiányát azzal magyarázza, hogy ezek a többnyelvűségben felnőtt szerzők viszonylag későn kezdtek el németül alkotni, ami hátrányt jelentett azokkal szemben, akik a kezdetektől fogva németül, illetve magyarul alkottak, másrészt a magyar kultúra nyitottságának köszönhetően igen sokan a magyar nyelvet, irodalmat választották. Kerekes Gábor: Geboren in Budapest. Das Ungarnbild in Budapest geborener Autoren der österreichischen Literatur der Jahrhundertswende und der ersten Hälfte des 20. Jahrhunderts. In: ”[...] als hätte die Erde ein wenig die Lippen geöffnet [...]” – Topoi der Heimat und Identität. i.m.

-180-

erőfeszítést sem tett annak érdekében, hogy magyarországi látogatásai során bekapcsolódjon a magyar irodalmi életbe, de láthatóan külföldön sem igyekezett az emigráns magyar értelmiségiekkel kapcsolatba kerülni. Holitscher végső soron semmilyen közösséget nem akart vállalni a magyarokkal. (Igaz egyetlen dolgot azért sajnált, nevezetesen azt, hogy a kommün idején nem lehetett Magyarországon.⁵⁵⁹) Sokat elárul, hogy az első világháború végén, különösen pedig a győztesek által kihirdetett békediktátumok idején önéletírása szerint szolidaritást és szánalmat kizárólag a német nép, Németország iránt érzett, a Monarchia és a történelmi Magyarország széthullásáról nem tett említést. Holitscher magyarságával való szakításának radikalizmusa több mint szembetűnő. Jóllehet Herzl és Koestler is a német nyelvet választotta, illetve Magyarország elhagyása mellett döntött, ilyen mértékű elzárkózást Magyarországtól egyikük sem produkált, mindkettőnek voltak magyar értelmiségi kapcsolataik.⁵⁶⁰

Holitscher semmiféle megértést nem tanúsított a zsidóság elmagyarosodásával kapcsolatban.

Beilleszkedését a magyar társadalomba kizárólag a visszataszító karrierizmussal, nemesi címek megszerzésével és az általa lenézett magyar dzsentrihez való törleszkedéssel azonosította. A holitscheri „Nyugat kontra Balkán”, „Bécs kontra Puszta” viszonylatban valóban nehéz elképzelni, hogy akár más értelmes választás is lehetséges lett volna, mint a magyarság radikális elutasítása. Ebben a keretben ugyanis aligha értelmezhető a hasonló háttérből induló Molnár Ferenc sorsa. Molnár sem lett bankár, de még csak jogász sem: magyar író lett, akit a világ színpadain ma is a magyar irodalom és a jellegzetesen budapesti magyar legismertebb képviselőjeként tartanak számon. De a két osztálytársat, Ignotust és Szomory Dezsőt is említhetnénk. Nyelvtudásának, műveltségének és újságírói tapasztalatainak köszönhetően, az eredetileg szintén kétnyelvűként induló Ignotus is lehetett volna akár útirajzok szerzője.

(Kezdetben ő is sokat utazott és tudósításokat is írt, igaz magyar lapok megbízásából.) Végül azonban a magyar kritikatörténelem egyik legjelesebbje, irodalomszervezőként pedig a modern magyar irodalom egyik megteremtője lett. Szomory Dezső viszont, miként Molnár Ferenc és Heltai Jenő magyar íróként ünnepelt színpadi szerző lett. Tény ugyanakkor, hogy egyikük sem

559 Figyelemre méltó, hogy ebben a kontextusban Holitscher a „Heimat”, azaz a „haza” kifejezést használja Magyarországra. Mein Leben. 180.

560 Holitscher magyar kapcsolatai igen korlátozottak voltak. Károlyi Mihály levelezéséből azt biztosan tudjuk, hogy az emigrációban lévő Károlyi- családdal Berlinben találkozott. Az író 1931-ben levelet írt Károlyinak, amelyben a Károlyi-házaspár, a francia Vu című hetilap szovjet különszámában megjelentetett cikkeit méltatja, illetőleg kilátásba helyezi, hogy hamarosan Párizsba utazik és felkeresi őket. Károlyi Mihály levelezése. IV. 1931.

december 14. i.m. 81-82. A kapcsolatban minden bizonnyal az ideológiai megfontolás és nem feltétlenül a nemzeti hovatartozás volt a mérvadó.

-181-

képviselt felforgató nézeteket, még csak baloldaliak sem voltak. (Izgalmas kérdés, hogy a nagyon tehetséges Kassáktól, aki Holitscherhez hasonlóan az urbánus, öntörvényű és vállaltan baloldali avantgárd író típusát testesíti meg, miért idegenkedett annyira a hivatalos magyar irodalmi közeg, jóllehet ő magyarul írt.)

Nem segítette a magyarországi ismertséget az sem, hogy a szerző műveinek németországi fogadtatása, egy-egy útirajztól eltekintve, sem volt igazi diadalmenet. A Lebensgeschichte második kötetében a szerző oldalakon keresztül azon kesereg, hogy mennyire nem teljesülhetett az a vágya, hogy műveivel a tömegekre hatni tudjon. Holitscher profetikus bestsellereket akart írni, ehelyett úgy látta, a Drei Monate nem jutott el a német tömegekhez, a zsidó Palesztináról szóló könyvéről a keleti és az amerikai zsidók, de még a héberül beszélők sem vettek tudomást, míg az egyik kommunista kiadó által 1922-ben megjelentetett Stromab die Hungerwolga című útibeszámolóját, ahogy a Lebensgeschichte első kötetét is gyakorlatilag agyonhallgatták.

Holitscher visszaemlékezéseinek utolsó oldalait az a szorongás hatja át, hogy a műveit végleg elfelejthetik. A szerző ars poeticájáról sokat elárul az olvasónak szánt szenvedélyes felszólítás:

„Mentsétek meg a művet! Ne hagyjátok kialudni, tápláljátok a lángot, óvjátok a szikrát!”⁵⁶¹ Holitscher úgy gondolta ugyanis, hogy művei elsősorban nem irodalmi alkotások, hanem olyan dokumentumok, amelyek a világtörténelem legjelentősebb korszakáról, az emberi világ összeomlásáról és újjászületéséről, egy új vallásos közösség formálódásáról mondják el az igazat. A szerző magát tehát nem egyszerűen krónikásnak, de már-már prófétának, evangélistának tekintette, aki mind az apokalipszis bekövetkeztéről, de a reményről, a jó hírről is tanúságot tesz. Figyelemreméltó ugyanakkor, hogy ez a profetikus attitűd nem példanélküli az 1920-as évek magyar irodalmában sem, ám meglepő módon nem a bal-, hanem a radikális jobboldalon jelenik meg. Jóllehet Tormay Cécile Bujdosó könyvében a nagy összeomlás démoni betetőződésének éppen a magyar kommunista diktatúrát tekintette, messianisztikus írói önértelmezése Holitscherével még a szóhasználat tekintetében is könnyedén rokonítható. ⁵⁶²

Holitscher recepciójának megvilágításához fogódzót kínál az igazi sikeríró, Egon Erwin Kisch is, aki számos tekintetben a holitscheri életpálya tükörképének tekinthető. Kisch is a

561 Mein Leben. 243.

562 Tormay Cécile hasonlóképp fogalmaz a Tanácsköztársaság időszakát feldolgozó naplószerű regényében:

„Magam csak egy bolyongó láng vagyok, vigyenek a tüzéből, hordják szét a sötétben, világítsanak be vele az otthonokban, hogy derengésénél átvirrasszuk az éjszakát”. Tormay Cécile: Bujdosókönyv I. kötet. i.m. 288.

Tormay elbeszélői én felfogásáról lásd továbbá: Kádár Judit Az antiszemitizmus jutalma. Tormay Cécile és a Horthy-korszak (http://szochalo.hu/cikkek/3853), valamint Bánki Éva Lobogó sötétség (Tormay Cécile:

Bujdosókönyv) (epa.oszk.hu/00900/00995/.../Multunk_EPA00995_bankie08-2.pdf.) című írását.

-182-

Monarchiában, igaz nem Pesten, hanem Prágában született 1885-ben, szintén németajkú zsidó kereskedőcsaládban. Ő is németül írt, és nagy utazó volt: bejárta Európát, Amerikát és Ázsiát, ellátogatott a Szovjetunióba, utazásairól pedig egyre-másra jelentette meg éles társadalomkritikával fűszerezett riportjait. Elkötelezett baloldali volt, igaz vallásos elvárások nélkül, sőt még az osztrák, majd a német kommunista pártba is belépett. Ennyit tehát a szembetűnő hasonlóságokról. Magyarázatra szorul ugyanakkor, hogy Kisch Holitscherrel ellentétben mitől válhatott igazi német és cseh sikeríróvá. Kisch ugyanis nagyságrendekkel ismertebb és elismertebb szerző volt már életében is. Műveit külföldön is jól ismerték: elég csak arra gondolni, hogy hány könyvét fordították le például magyar nyelvre. Kisch valószínűleg tényleg jobb újságíró volt, mint Holitscher és aligha véletlen, hogy őt tartják a modern oknyomozó újságírás megteremtőjének. Ám ez még mindig nem megnyugtató válasz arra, hogy miért tekinti őt a cseh irodalom is lelkesen a sajátjának. Bár Kisch is németül írt, Holitscherrel ellentétben rajongott szülővárosáért, Prágáért, ahol otthon érezte magát, és szerette a cseheket is.⁵⁶³ A cseh irodalomhoz való hozzájárulása vitán felül áll: a cseh főváros mindennapjairól írt humoros és groteszk riportjai az Arany Prága legendáját gazdagították.

Kischt kortársai amolyan bohém fenegyereknek tartották, aki igazi társasági emberként jól táncolt, rajongott a nőkért, bárhol feltalálta magát, és még az alvilági viszonyokat is jól ismerte.

A nagyon jó íráskészség mellett nyilván ezek az imponáló személyiségjegyek is segíthették abban, hogy újságíróként és íróként is egyaránt sikeres lehessen. A beilleszkedésre képtelen, neurotikus, ám egyáltalán nem tehetségtelen és kétségkívül okos Holitscher viszont sehol nem érezte jól magát, akárhova is sodorta a sors.⁵⁶⁴ Míg Kisch a Monarchia, a közép-európaiság nagyon is vonzó, szerethető atmoszféráját testesíti meg, addig a Holitscher-művek és az abból kirajzolódó szerzői arckép a Monarchiából és a modernségből azt mutatja meg, ami benne nyomasztó és félelmetes. Ez az, amit Kafka remekművekbe tudott foglalni.

563 Hasonló megállapításra jut az otthontalanság okait vizsgálva Szász Ferenc Rilke vonatkozásában is. A szintén prágai születésű Rilke is szimpátiával viseltett a csehek iránt. Ferenc Szász: Rilke und Arthur Holitscher. Blätter der Rilke-Gesellschaft 23. 2000., S. 65–77. 68. Ennek kapcsán állapítja meg a szerző, hogy míg Holitscher a Monarchia megnevezhető, Rilke a meg nem nevezhető, a társadalmi hovatartozás szempontjából is problematikusabb részéből érkezett. Ui: 74.

564 Holitscher hontalan státuszúként teljesen elfelejtve, szegénységben halt meg Genfben 1941-ben, a gyászbeszédet Robert Musil tartotta. Mivel senki sem godozta, 1961-ben sírját is felszámolták. Manfred Chobot:

Arthur Holitscher (1869–1941). Literatur und Kritik, Jg. 5, 2004. 99–111. 109.

-183-