• Nem Talált Eredményt

Orosz-magyar irodalmi kapcsolatok az első világháborúig

In document DOKTORI DISSZERTÁCIÓ (Pldal 52-56)

III. A tájékozódás csatornái. Magyarország Oroszország-képe a két világháború között

1. Orosz-magyar hivatalos kapcsolatok az 1920-1930-as években

2.1. Az orosz irodalom magyarországi recepciója

2.1.1. Orosz-magyar irodalmi kapcsolatok az első világháborúig

„[…] a régi Oroszország mintegy az európai népek tudatán kívül élt”- írja György Lajos irodalomtörténész egyik tanulmányában.132 Az orosz birodalom Nagy Péter idején kezd el láthatóvá válni és tájékozódni nyugati irányba. Az orosz irodalom eleinte nem érintkezett az európai kultúrával, térnyerése a nyugati világban lassan, csak a 18. század második felében

132 György Lajos: A magyar és az orosz irodalom kapcsolatai. Erdélyi Múzeumi Egyesület, Kolozsvár, 1946. 4.

-53-

vette kezdetét. A szellemi és politikai közvetítő szerepet a németek látták el, gyakorlatilag ők fedezték fel és terjesztették Európa-szerte az orosz irodalmat. Az 1920-as években hasonló szerepet töltenek majd be a szovjet irodalom megismertetése terén is. 133

Az orosz-magyar irodalmi kapcsolatok több évszázados hagyományt tudhatnak maguk mögött.134 A történelmi és társadalmi párhuzamosságok, a magyar és az orosz vidéki élet rokonságai inspirálták, erősítették az érdeklődést az orosz irodalom iránt135, amely Magyarországra is nyugati, elsősorban német közvetítéssel jut el. A magyar sajtó eleinte csak általános ismertetéseket tesz közzé az orosz irodalomról, később külföldi kritikák fordításai is olvashatók, majd német és francia közvetítéssel maguk az alkotások is hozzáférhetővé válnak.

A magyar romantika már kitüntetett érdeklődéssel fordul az egzotikus országok, így Oroszország irodalma felé. Az 1860-as években az orosz irodalomról, mint világszerte meghatározó jelenségről írnak a magyar szerzők.136 Az orosz irodalmi alkotások frissesége, az ábrázolt világ exotikuma, mély lelkisége, szenvedélyessége és realizmusa a 19. század közepétől bámulatba ejtette Európát. Ez alól Magyarország sem volt kivétel, a századfordulón valóságos rajongás vette körül az orosz irodalmat idehaza is.

A magyar–orosz irodalmi kapcsolatok fejlődését a reformkorban jelentősen meghatározta a hazai nemesség mélységes ellenszenve, állandó félelemérzete a cári önkényuralomtól, az orosz despotizmus elnyomó módszereitől. A kancsuka, az éhség, a szibériai deportálások hírei

133 Uo: 6.

134 A szépirodalmi művek hírét jelentősen megelőzték az orosz tudományos élettel kapcsolatos híradások. A magyar lapok orosz vonatkozású beszámolói az 1790-es évek végén, a 18. század elején elsősorban Oroszország politikai, katonapolitikai életét érintették. V. Molnár László kutatásaiból kiderül, hogy a 18-19. század fordulóján a magyar érdeklődők összességében elenyészően kevés információval rendelkeztek a cári államról és kultúrájáról.

V. Molnár László: i.m. 216. Letöltés: 2018. október 14.

135Erdély Jenő így fogalmaz a Nyugat hasábjain Kropotkinról szóló írásában: „Irodalmunkban egy-két esztendő óta határozottan észrevehető öntudatossággal alakul ki egy bizonyos orosz szimpátia. Nem csupán arról az internacionális orosz érdeklődésről van szó, amely az orosz regényírók hatása alatt német regényírókban és magyar nyomorriporterekben annyira fölkelt, hanem egy mélyebb, az élet minden fázisában megnyilvánuló hasonlatosságról, amely Magyarországot Oroszország közelébe, hogy ne mondjam, ölébe dobja. Akik végigutaztak a végtelen orosz síkságon, szinte megdöbbenve vették észre, hogy nini, ezek a sivár, alacsony házak az ő gémes kútjaikkal tipikusan magyar hangulatot festenek az orosz égboltra, a szegény muzsik, akinek a szabadsága rosszabb a magyar zsellérénél, éppen úgy reszket az ő nácsálnikjától, mint a mi földtelen parasztunk a szolgabírótól. És a néplélek, ez a sokszor profanizált dús termőtalaja a színeknek, hangulatoknak, a fejlődő életnek ez a kiapadhatatlan forrása mennyire egyformán sír a Volga és a Tisza mellett! Ugyanazok a frázisok, ugyanazok az ütemek csendülnek meg az orosz és magyar népdalokban, úgyszólván csak a hangszer technikájában van különbség. Nemrég hallottam Petőfi dalait sok invencióval megzenésítve, a szomorúja egészen a szibériai fegyencek éneke volt, a vidáma pedig a kecskebukázó orosz táncoké.” Kropotkin: Egy orosz forradalmár emlékiratai. Nyugat, 1912. 7. sz. 644-45. http://epa.oszk.hu/00000/00022/00101/03267.htm. Letöltés: 2018.

november 10.

136 Katona Edit: Arany János és az orosz irodalom. In: Tanulmányok a magyar-orosz irodalmi kapcsolatok köréből I. Akadémiai Kiadó, 1961. 316.

-54-

Magyarországra is eljutottak. Az 1825-ös dekabrista felkelés komoly érdeklődést váltott ki a magyar sajtóban, egyre-másra jelentek meg az orosz vonatkozású cikkek, miközben láthatóan növekedett az Oroszország iránti rokonszenv. A magyar nemesség a dekabristák harcában az önkényuralom elleni, szabadságért folytatott küzdelmet ismeri fel.137 A hazai reformmozgalom az irodalom terepén bontakozik ki, a függetlenségért, a polgárosodásért folytatott küzdelem letéteményese az 1820-1830-as években az irodalom, ezért is mutatkozott kiemelt érdeklődés általában az oroszok, majd az irodalmuk iránt. A dekabrista mozgalom, a lengyel felkelés elfojtása, majd a cári Oroszország által, az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc leveréséhez nyújtott segítség újra felszította az oroszellenes érzelmeket. Ennek ellenére néhány évvel később az orosz irodalom magyarországi befogadása kapcsán megfogalmazódik – például Arany János és Vajda János részéről - az orosz nép, az orosz irodalom és a cári hatalom megkülönböztetésének szükségessége.138 Ezt a világos különbségtételt láthatjuk Jókai Mór A jövő század regénye és a Szabadság a hó alatt című műveinek témaválasztásában is.139

Legfontosabb orosz hatást a magyar irodalomra az orosz regény jelentette. Puskin Anyeginje verses elbeszélések sorához szolgál inspirációs forrásul. (Arany László Délibábok hőse pl.)140 A Nyugat-Európában az 1840-es évektől kibontakozó Puskin-kultusz, az Anyegin Magyarországon is óriási népszerűségre tesz szert. Puskin és Lermontov példája a nemzeti irodalom népi forrásokból való megújítása, a modern nemzeti eposz megteremtésének lehetőségét bizonyítja.141 Prózaírók közül Gogol mellett Turgenyev kap kiemelt figyelmet, aki szintén óriási hatást gyakorolt a magyar prózára. Az Apák és fiúk szerzője által ábrázolt vidék, az emberek, a halódó, kiüresedő nemesi élet ismerősnek hat a magyar olvasók számára.

Diószegi András mutat rá egyik tanulmányában, hogy a franciák, németek, angolok, amerikaiak egy kicsit önmagukat csodálták Turgenyev művészetében: a franciák például a világosságot, az eleganciát, a németek a lírát, miközben mindnyájukat ámulatba ejtette az érzelmes és rejtelmes orosz lélek. „A magyar irodalom viszont a legrokonabbnak épp azt érezte belőle (mármint

137 Fenyő István: Az orosz irodalom fogadtatása a reformkori magyar hírlapirodalomban. In: Tanulmányok a magyar-orosz irodalmi kapcsolatok köréből I. i.m. 204-205.

138 Zöldhelyi Zsuzsanna: Az orosz irodalom magyar fogadtatása a XIX. században. In: Bevezetés a XIX. századi orosz irodalom történetébe II. Alkotó szerkesztő Kroó Katalin, Bölcsész Konzorcium, Budapest, 2006, (826-850.) 827.

139 Fried István: A szláv–magyar irodalmi / kulturális kapcsolatok (különös tekintettel az orosz–magyar viszonylatokra) In: Bevezetés a XIX. századi orosz irodalom történetébe II. Alkotó szerkesztő Kroó Katalin, Bölcsész Konzorcium BUDAPEST, 2006. (721-738.) 723.

140 Sőtér István bevezető tanulmánya. In: Tanulmányok a magyar-orosz irodalmi kapcsolatok köréből. I. i.m. 2.

141 Orosz írók magyar szemmel. Az orosz irodalom magyar fogadtatásának válogatott dokumentumai (1820-1920) I. kötet. Szerkesztette és a jegyzeteket írta D. Zöldhelyi Zsuzsanna. Tankönyvkiadó, Budapest, 1974. A szerkesztő bevezető tanulmánya, 23.

-55-

Turgenyevből), ami a Nyugatnak idegen: az orosz életben, az orosz tájban a maga életét, hazáját látta megelevenedni, az orosz lélekben a maga jellemét, tunyaságát, oblomovizmusát, feleslegességét, indulatait megéledni. Éppen ezért a mi irodalmunk vonzódása a turgenyevi szellemhez materiálisabb, a legalapvetőbb élettényekben gyökeredző.”142

1860-as években még a német és a francia a közvetítő nyelv, de már megjelennek az oroszul tudó magyarok is (Bérczy Károly, Zilahy Imre), akik már orosz eredetiből fordítanak.143 Az orosz kultúra közvetítésében meghatározó szerepet tölt be Jókai Mór is, akinek az orosz téma iránti érdeklődése az 1870-es években teljesedik ki. 1870-ben alkotja meg „A jövő század regényét” és a „Szabadság a hó alatt” című művét, amelyben a dekabristák mozgalmának ábrázolásakor a magyar társadalmának problémáit feszegeti. Ezekben az években nagy figyelmet kapnak az európai és a magyar sajtóban egyaránt a narodnyikok által elkövetett merényletek is. A pánszlávizmustól, a despotizmustól való félelem kiegészül a nihilizmus veszélyével, amelyben Jókai is igazi világkatasztrófát látott.144

Az orosz irodalom nyugat-európai fogadtatásának újabb állomása Dosztojevszkij és Tolsztoj megjelenése. A két nagy orosz író meglehetős késéssel, csak az 1880-as években válik ismertté Magyarországon. A 19. század utolsó évtizedeiben egyre több az eredeti oroszból történő fordítás, a századfordulón jelennek meg az első színvonalas orosz irodalomtörténeti tanulmányok is.145 A magyar kiadók folyamatosan adják közre többek között Gogol, Turgenyev, Tyutcsev, Nyekraszov, Dosztojevszkij, Tolsztoj műveit. Az érdeklődés az orosz realista regények után a kisepika, például Csehov munkássága felé fordul. Az első világháborút követően igazi Dosztojevszkij-kultusz bontakozik ki Magyarországon.

142 Diószegi András: Turgenyev magyar követői. In: Tanulmányok a magyar-orosz irodalmi kapcsolatok köréből II. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1961. Szerkesztette Kemény G. Gábor. 135. Ezzel a sajátos belső rokonsággal, szellemi, lélekbeli közösséggel magyarázza Kárpáti Aurél is Turgenyev példátlan magyar népszerűségét a Földek testvérisége című írásában (Új nemzedék, 1914/24): „Ez a férfiasan bánatos hangulat, amely úgy száll föl és lebegi körül alakjait, mint az orosz puszták alkonyati köde, senkinek sem ismerős annyira, mint nekünk. Senki sem érzi rajtunk kívül a földnek, a végtelen füves rónáknak azt a halálosan csendes, könnyet és szorongást sajtoló, zsibbasztó hatalmát; a földhözkötöttségnek, a földéhségnek és imádatnak, általában a földnek és az embernek ezt az ezernyi rejtett, titkos vonatkozását, amiről legérthetőbben Turgenyev oroszai számolnak be nekünk. Az ember és a föld együvé tartozókká, egy eleven testté lesznek az orosz regényekben, úgy ahogy a magyar paraszt és úr hozzánőtt a földjéhez, amit, ha kihúznak alóla, szomorú torz figurává válik, aki sehol másutt nem tud elhelyezkedni az életben. A fekete föld a Volga és a Tisza között egyforma és belőle sarjadt fű és ember sem mutat nagy eltéréseket.” Orosz írók magyar szemmel. Az orosz irodalom magyar fogadtatásának válogatott dokumentumai.

(1820-1920) I. kötet. i.m. 328.

143 Orosz írók magyar szemmel. I. kötet. i.m. 23.

144 Zöldhelyi Zsuzsanna: Az orosz irodalom magyar fogadtatása a XIX. században. i.m. 831-832.

145 Iglódi Endre: Az Igor-ének kezdeti fogadtatása Magyarországon. In: Tanulmányok a magyar-orosz irodalmi kapcsolatok köréből I. i.m. 76.

-56-

In document DOKTORI DISSZERTÁCIÓ (Pldal 52-56)