„Mivel Abádszalókon születtem, és ott is éltem harminc évig, sokat hallottam az Apa-sírról, azaz Thonuzoba esetleges sírjáról, akit Szent István a Koppány-lázadás al-kalmával elfogott, és a feleségével együtt az Abádi-révnél elevenen eltemettetett.
Ez az Apa-sír mint szájhagyomány jár fiúról fiúra, és a sír ma is látható Abádszalók és Tiszaderzs határában, a két falu között. Nem lehetne-e ezt a halmot feltárni, mivel őket fegyverestül, lovastól, ékszerestől és kocsistól, tehát teljes vagyonukkal együtt te-mették el? És hol lehetett akkor az úgynevezett abádi rév?” (P. L. Budapest)
„Még otthon, az iskolában úgy mondották nekünk, hogy besenyőivadékok vagyunk.
Thonuzoba, más néven Thonuz apa volt a vezérünk, aki szembeszegült Szent István királlyal, megtagadta a keresztény hitre az áttérést, mondván, hogy hű marad a régi pogány istenekhez. Ezért István király parancsára elevenen eltemették Abádnál, a Tisza partján. Legutóbb pedig arról hallottam, hogy ez az egész história nem igaz.
Szeretném tudni, hogy milyen új adatok kerültek elő, és mi lett Thonuzobával, ha nem temették el elevenen.” (J. I. Szolnok)
Benda Kálmán: A levelekben feltett kérdésekre Bollók János filológustól kértünk feleletet. Azért tőle, mert levélírónk valóban jól volt értesülve: ha nem is új adatok, de új értelmezés merült fel a kérdéssel kapcsolatban, és ez éppen Bollók Jánostól, az Eötvös Loránd Tudományegyetem adjunktusától származik. Előbb azonban ol
vassuk el, mit ír III. Béla névtelen jegyzője, Anonymus Thonuzobáról: A besenyők földjéről jött egy vezéri nemzetségből való vitéz. Neve Thonuzoba volt: Örkénd apja, kitől a Tomajnemzetség származik. Neki Taksony vezér lakóföldet a kemeji részen adott a Tiszáig, ahol Abádrév van. Ez a Thonuzoba Taksony vezér unokájának, Szent István királynak az idejéig élt. S midőn Boldog István király az élet igéit hirdet-te és a magyarokat kereszhirdet-telhirdet-te, akkor Thonuzoba, ki hitben hiú volt, keresztény lenni átallott; így hát temetkezett élve feleségével az Abád-révbe, hogy a keresztségben ő meg a felesége ne éljen a Krisztussal örökre. Ám a fia, Örkénd, mint keresztény, Krisztussal együtt él mindörökké.1
* Benda K. – Kerekes I. (szerk.): Olvastam valahol...Történészek a rádió ismeretterjesztő műsorai-ban. Budapest, 1981, 40–45.
1 Pais Dezső fordítása. In: Györffy Gy. (szerk.): A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Budapest, 1975, 181.
118 Hiteles-e a Thonuzoba-legenda?
Bollók János: A levélírók által a levélben közölt hagyomány, noha én nem va
gyok abádszalóki születésű, számomra is jól ismert, méghozzá a Jókainovellából, amit még gyerekkoromban olvastam. A probléma azonban az, hogy Thonuzobára vonatkozóan egyetlen hiteles forrásunk van, az imént említett Anonymuspasszus, egyetlen más forrás sem említi. Az abádszalóki hagyományban annyi feltétle
nül igaz, hogy Thonuzoba valóban besenyő törzsfő volt, tehát elképzelhető, hogy az abádszalókiak valóban besenyő eredetűek.
Benda: Tudjuk azonban, hogy nemcsak Jókai és általában a szépirodalom színez
te ki Thonuzoba halálának és temetkezésének körülményeit, hanem a történészek is, nem egy esetben egész monda és legendakört szőttek, teremtettek az esemény köré.
Bollók: Valóban, történészeink között körülbelül száz éve él ez a legenda.
Első ízben tudtommal Szalay László Magyarország történetében jelenik meg, de – az abádszalóki hagyománnyal összhangban – a fordításirodalomban is az áll, úgy fordítják a fordítók, hogy Thonuzoba élve eltemetkezett vagy élve eltemettetett a fele
ségével együtt. Sőt ez a legenda az utóbbi időben tovább is fejlődött. Szegfű László tollából jelent meg nemrégiben egy tanulmány, amelyben a szerző azt próbálja bebizonyítani, hogy Thonuzobát azért temettette el Szent István élve a feleségével együtt, mert összeesküvést szőtt István ellen, és ő volt Szent Imre gyilkosa. Szegfű Thonuzobának a nevére építi az elméletét, mivel a Thonuzoba totemisztikus név;
az első tag, a thonuz annyit jelent, hogy disznó, a második tagnak, az obának a je
lentése pedig apa. A név tehát lefordítva annyit jelent, hogy disznó-apa, szerinte azonban annyit, hogy vadkanapa. Szegfű elméletének első gyengéje az, hogy ami
nek alapján ő egy Thonuzobamonda létére következtet, az a bizonyos ominózus Janus Pannonius epigramma, nem tartalmazza, vagy legalábbis nem engedi meg az ilyen értelmezésnek a lehetőségét. Tudniillik az ebben előforduló fraudatus flore iuventae kifejezés semmiképpen sem jelenthet erőszakos halált. A kifejezést Janus Pannonius az egyik ókori mintaképétől, Martialistól kölcsönözte, és egészen pon
tosan tudjuk, hogy nála nem erőszakos halálról van szó, hanem csupán fiatalon, váratlanul bekövetkezett halálesetről. A másik probléma, hogy a thonuz semmi
képpen sem jelenthet vadkant. Ha tehát feltételezzük is, hogy valaki a Hildesheimi évkönyvek írójának megvitte Imre herceg halálának hírét, és a Thonuzoba nevet le
fordította latinra, akkor a thonuzt semmiképpen sem fordíthatta apernek, legfeljebb csak porcusnak; a porcus egyszerűen annyit jelent, hogy disznó. A török nyelvekben a vaddisznó jelölésére egy másik szó használatos, mégpedig a kaban. A disznó és a vaddisznó között a magyar területen élő török törzsek körében is megvolt ez a kü
lönbségtétel, erre a névadásból tudunk következtetni: a Kaban név Anonymussal közel egyidőben az oklevelekben többször is előfordul.
Benda: Elmondhatjuk, hogy Thonuzoba viselkedésével, halálával kapcsolatban nemcsak ez, hanem még több más elmélet is született. Egy azonban minden törté
Hiteles-e a Thonuzoba-legenda? 119 nész számára elfogadott volt, az tudniillik, hogy élve temették el feleségével együtt.
Ehhez még következtetéseket is fűztek, mondván: ez is mutatja, hogy István király milyen kegyetlenül, sőt erőszakosan terjesztette a kereszténységet. Ha valaki szem
befordult vele, akkor milyen borzalmas halállal kellett meghalnia. Levélírónk helye
sen céloz rá, hogy az utóbbi időben éppen ezzel kapcsolatban merültek fel kételyek.
Bollók János volt az, aki a latin szöveget megvizsgálva megállapította, hogy bizony, rosszul fordították magyarra.
Bollók: Valóban, véleményem szerint erről van szó, bár hozzá tartozik az igaz
sághoz, hogy Györffy György Istvánmonográfiájában már érezte ennek a felfo
gásnak féligmeddig abszurd voltát; ő ugyanis megjegyzi, hogy ez a példátlanul kegyetlen büntetés sokkal inkább István atyja, Géza fejedelem egyéniségéhez il
lenék. István térítési módszereiben ilyen példátlanul kegyetlen erőszakot senkivel szemben sem alkalmazott. Engem a kérdés vizsgálatára valójában az indított, hogy amikor latinul olvastam Anonymust, őszintén bevallom, nem értettem a szöveget, nem értettem, és amikor utána elővettem a fordításokat, rájöttem, hogy az eddigi értelmezéseknek egyike sem lehet helyes nyelvileg. Tehát elsősorban nyelvi szem
pontok vezéreltek, amikor próbáltam megfejteni az egész jelentését. Onnan indul
junk ki, hogy ez a befejező rész a Gesta leghosszabb rímes betétje. Rímes részről van szó, s ez már eleve azt sugallja, hogy itt esetleg valami stiláris játék következik.
A latin szöveg helyes értelmezéséhez szerintem a kulcsot egy dogmatikai fontossá
gú Pál apostollevél adja meg. A keresztény dogmatika szerint ugyanis a kereszt
ség titokzatos módon halál és újjászületés is egyben. Szent Pálnak a rómaiakhoz írt levelében (6, 3–11) található ez a fontos részlet, ami magyarul a következőkép
pen hangzik: Vagy nem tudjátok, hogy akik Krisztus Jézusban megkeresztelkedtünk, az ő halálában keresztelkedtünk meg? A keresztségben ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a halálba, hogy miként Krisztus az Atya dicsőségéből feltámadt a halálból, úgy mi is új életre keljünk. Mert ha halálának hasonlóságában egybenőttünk vele, úgy leszünk a feltámadásában is…Ezért tekintsétek magatokat is úgy, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Jézus Krisztusban.
Benda: Ezek szerint tehát Anonymus lényegében egyházi dogmatikai tételre utalna?
Bollók: Igen, amit Anonymus írt, az ezzel való szellemes szójáték, tudniillik a latinban értelmezhetetlennek tűnő sepultus est, azaz eltemettetett, pontosabban eltemetkezett igealaknak az értelmezéséhez is ez a Pállevél adja meg a kulcsot.
A levélnek ez a részlete, hogy a keresztségben ugyanis eltemetkeztünk Vele együtt a halálba, latinul így hangzik: consepulti sumus cum illo per baptizmum in mor-tem. A consepulti sumus igealak itt mediális, azaz visszaható jelentésű, akárcsak Anonymusnál a sepultus est. Mármost ennek az igének ilyen visszaható értelmű használatára Anonymus, illetve a Pállevél az egyedüli példa; a Vulgatának idézett helyén kívül a sepultus est az ókorban egyetlen más írónál sem jelent annyit, hogy
120 Hiteles-e a Thonuzoba-legenda?
el temetkezett, hanem passzív értelme van, tehát eltemettetett; ez pedig Anonymusnál az adott összefüggésben értelmetlen.
Benda: Így tehát nem arról van szó, hogy tényleg eltemették a földbe, hanem egy jelképes temetkezésről.
Bollók: Pontosabban arról van szó, hogyha valaki megkeresztelkedik, akkor Krisztussal együtt a halálba temetkezik; Thonuzoba nem temetkezett Krisztussal együtt a halálba, tehát vivus vagyis élő maradt, ám ez okozta a keresztény szerző szemében a valóságos halálát. Anonymus tehát nagyon szellemesen a Pállevél gon
dolatmenetét fordítja visszájára, és alkalmazza Thonuzobára meg a feleségére. Nos, a középkorban a kor teológiai műveltséggel rendelkező olvasói számára ez a szó
játék minden további nélkül érthető volt.
Benda: Talán mai nyelven azt mondhatnánk, hogy mivel nem keresztelkedett meg, így lényegében az élők világában elevenen holttá lett, eltemetkezett.
Bollók: Igen, ellentétben a fiával, aki felvette a keresztséget, és így örökre élt.
Itt kell még megjegyeznünk, hogy az egész vivus, vivit, viveret a középkori gestairo
dalomban szinte kötelezőnek tekinthető adnominatiós szójáték. Ennek alkalmazá
sát a különböző dictamenek előírják, így Anonymus mesteréé, Hugo Bononiensisé is. Tehát ezt az adnominatiós szójátékot úgy kell tekintenünk, hogy Anonymus át
lagon felüli szépírói tehetségének a bizonyítéka, s egyben irodalomelméleti képzett
ségéről tanúskodik. Azt hiszem, végérvényesen el kell vetnünk azt a legendában élő hagyományt, hogy István élve temettette el az Abádirévnél a besenyő törzsfőt, Thonuzobát és feleségét.
Benda: Visszatérve még J. I. levelére, azt mondhatjuk tehát, hogy nem új adatok kerültek elő, hanem az eredeti latin szöveget értelmezzük másként, és innen a je
lentős változás. Ezzel egyúttal válaszoltunk másik levélírónk kérdésére is: tudniillik érdemes volnae felásatni a vidéket, hogy megkeressük az élve, családostul, éksze
reivel, lovával, kocsijával eltemetett Thonuzobát. Fölösleges fáradság lenne, mert nem temették el élve. Végül még egy kérdés: bizonyíthatóe, hogy Thonuzoba élt, és történeti személy volt?
Bollók: Hogy Thonuzoba élt, és történeti személy volt, ennek valódiságában semmi okunk sincs kételkedni. A Tomaj nemzetségben ugyanis még évszázadok múltán is előfordul a Thonuz, Thanyz, illetve az Urcun, Urcund, azaz Örkénd név.