Az Isidóros-himnuszok datálásának kérdéséről *

Bár az ókor egyik legelterjedtebb kultusza, Isis kultusza manapság egyre nö­

vekvő érdeklődésre tart számot, a többnyire a századunkban feltárt források elemzése és értelmezése még számos nehézséget tartogat. Az Isis-tisztelettel kapcsolatos források fontos csoportját alkotják a feliratokból és papiruszokból ismert aretalógiák.¹

A prózában vagy versben írt, számos közös jeggyel bíró művek elemzése min­

denekelőtt az egyiptomi és a másodlagos, görög eredetű elemek elkülönítésére irányul. Kevésbé szokás kitérni az Isis-kultusz Egyiptomon kívüli elterjedésének kezdete és az aretalógiák megjelenése közötti jelentős időkülönbség vizsgálatára.

Klasszikus kori megjelenését követően² Isis kultusza rohamosan a hellénisztikus időkben terjedt el – mégpedig nemcsak a görög világban, hanem Rómában is –,³ bár az első aretalógiák⁴ a kutatás jelen álláspontja szerint a Kr. e. I. századtól kezd­

ve láttak napvilágot, többségük pedig a Kr. u. első századokból származik.

A következőkben annak a négy görög nyelvű, Isidórosnak tulajdonított areta-lógiának az elemzését kíséreljük meg – különös tekintettel a datálás kérdésére –, melyekre olasz kutatók bukkantak a Medinet Madiban (a régi Narmuthis) folyta­

tott ásatások során.

A több évszázados egyiptomi szinkretizmus eredményeit görög termino­

lógiával összefoglaló himnuszokat a Fajjúmban lévő Isis–templom falain, il­

letve előterének egy oszlopán fedezték fel. Három közülük a „soknevű” Isishez és társisteneihez ( ) szól. A negyedikben a szerző, akit egyébként kizárólag ezen himnuszok szerzőjeként ismerünk, Porramanres (Pramarres, III. Amenemhat) fáraót, a templom építőjét dicsőíti. Az aretalógiákat első ként

* Du problème de la datation des hymnes d’Isidore. Studia Aegyptiaca 1 (1974) 27–37.

1 Részletesen lásd: Bergman, J.: Ich bin Isis. Acta Univ. Upsal. Hist. Relig. 3 (1968) 13–15.

2 Zucker, F.: Athen und Aegypten bis auf den Beginn der hellenistischen Zeit. In: Morenz, S. (Hrsg.): Aus Antike und Orient. Festschrift Wilhelm Schubart zum 75. Geburtstag. Leipzig, 1950, 146–165.

3 Latte, K.: Römische Religionsgeschichte. München, 1960.

4 Továbbá vö.: Harder, R.: Karpokrates von Chalkis und die memphitische Isispropaganda. Berlin, 1944; Müller, D.: Ägypten und die griechischen Isis-Aretalogien. Berlin, 1961.

32 Az Isidóros-himnuszok datálásának kérdéséről

Vogliano adta ki,⁵ aki egyben kísérletet tett azok keletkezési idejének meghatá­

rozására is.⁶

Vogliano két különböző elméletet fogalmaz meg. Először azt állítja – minden részletesebb indoklás nélkül –, hogy a himnuszokat a Kr. e. III. században írták.

Később viszont Kr. e. 95 utánra, pontosabban a Kr. e. 84 és 80 közötti időszakra helyezi keletkezésük feltételezett idejét, méghozzá azon az alapon, hogy a temp­

lom falára és az előcsarnok egyik oszlopára vésett himnuszok közelében találha­

tó egy másik, szerinte Kr. e. 95-ből (ez a terminus post quem) származó szöveg.

A harmadik himnuszban szereplő „Isistől szeretett” királyt Vogliano a Ciprusra száműzött, majd a Kr. e. 88-ban kirobbant felkelés nyomán újra hatalomra kerülő II. Ptolemaios Sótér királlyal azonosítja, aki Kr. e. 80-ig uralkodott, a békés idő­

szak pedig, melyet a harmadik himnuszban említett király valósított meg, Vogliano szerint II. Ptolemaios Sótérnak a hatalomba való visszatérését követő nyolc éves időszak második felével azonosítható. A negyedik himnuszban Suchos neve mel­

lett szereplő     jelző előfordulási helyeinek elemzése támasztaná alá, hogy a himnuszok a Kr. e. I. századból származnak. Vogliano még azt is hozzáteszi, hogy a himnuszokat semmiképpen sem írhatták a római korban, bár a templomot Augustus uralkodása alatt kibővítették.⁷

Az első nehézség, amellyel szembesülünk Vogliano elmélete kapcsán, hogy a ku­

tató az előcsarnok építése és a himnuszok felvésése között kapcsolatot feltételez.

A propylaionban talált szöveg szerint az épület Ptolemaios Sótér uralkodásának 22. évéből származik.⁸ Az viszont nem derül ki, hogy az I. vagy a II. Ptolemaios Sótérről van­e szó. Ha tehát kizárólag a feliratot vesszük figyelembe, a templom épülhetett Kr. e. 284/83­ban, de akár Kr. e. 95/94­ben is. Mivel a régészeti adatok inkább az első századra utalnak, fogadjuk el, hogy a felirat II. Ptolemaios Sótért említi. Ez az adat azonban nem azonos a himnuszok feltételezett keletkezési ide­

jével. Ha a harmadik himnuszban említett nagy király csakugyan II. Ptolemaios Sótér, figyelembe kell vennünk, hogy ő Kr. e. 95­ben Cipruson töltötte száműze­

tését, mert – miután magára vonta anyja, Kleopatra haragját – Kr. e. 107­ben el kellett hagynia Egyiptomot, és csak Kr. e. 88­ban térhetett vissza.⁹ Vogliano a fenti

5 Vogliano, A.: Primo rapporto degli scavi condotti dalla missione archeologica d’Egitto della Regia Università di Milano nella zona di Medinet Madi. Milano, 1936 [= Vogliano 1]. A másik kiadás: SEG VIII/2. Nr. 548–551.

6 Drijvers, H. J. W.: De hymnen van Madinet­Madi en de hellenistische Isisreligie. Vox Theol. 32 (1962) 139–151 nem foglalkozik a datálás problémájával. Vanderlip, V. F.: The Four Greek Hymns of Isidorus and the Cult of Isis. Amer. Stud. of Papyrol. 12 (1972) 15–16 elfogadta a Vogliano­féle datálást.

7 Vogliano 1 i. m. 22 skk., az épületről lásd még: Vogliano, A.: Secondo rapporto degli scavi con-dotti dalla missione archeologica d’Egitto della Regia Università di Milano nella zona di Medinet Madi.

Milano, 1937 [= Vogliano 2].

8 Vogliano 1 i. m. 14 és 23–27.

9 Volkmann, H.: s. v. Ptolemaios. PWRE XXIII. Stuttgart, 1959, 1742.

Az Isidóros-himnuszok datálásának kérdéséről 33 adatokra alapozva jelölte meg a nyolcvanas évek első felét a himnuszok keletkezési idejének. Amennyiben viszont számításba vesszük, hogy a Középbirodalom ide­

jén épült templomot átépítették a hellénisztikus korban, majd átalakították a római korban is, más szóval, hogy az épület bizonyos részei különböző korokból szár­

mazó elemeket tartalmaznak,¹⁰ akkor külön választhatjuk a propylaion építésének és a himnuszok keletkezésének idejét is, és nem kell ragaszkodnunk a szöveg által sugallt, fentebb említett időponthoz. Véleményünk már csak azért is megalapozott­

nak látszik, mert a Vogliano által feltételezett időpont maguk a himnuszok szövege alapján is megkérdőjelezhető.

Első pillantásra feltűnik a himnuszok határozottan görögös jellege. Ez az irá­

nyultság leginkább a negyedik himnuszban érhető tetten, ahol Isidóros maga is megvallja, elsődleges célja az volt, hogy megismertesse a görögökkel a néhai nagy uralkodót:      . Bár az Isishez szó­

ló himnuszokban kevésbé szembeötlően érvényesül ez a szempont, utóbbiak sem jelentenek kivételt a szerző célkitűzése alól. Az első himnusz és az apuleiusi Metamorphosesbe illesztett aretalógia alább olvasható szemelvényei közötti eltérések – a számos hasonló motívum ellenére – jól érzékeltetik a római kori Isis­aretalógiák és az Isidóros­himnuszok közti különbségeket:

      /   

   /       

/  / 

 /  / 

    

Indem primigenii Phryges Pessinuntiam deum matrem, hinc autocthones Attici Cecropeiam Minervam, illinc fluctuantes Cyprii Paphiam…, Siculi trilingues Stygiam Proserpinam, Eleusini vetustam deam Cererem, Iunonem alii, …Hecatam isti, Rhamnusiam illi, et qui nascentis dei Solis inchoantibus insultantur radiis Aethiopes Arique priscaque pollentes caeremoniis me propriis percolentes appellant vero nomine reginam Isidem.¹¹

Míg Apuleius Isis phryg változatától kezdve számos különféle vidék külön­

böző istennőit és népeit említi, Isidóros – a szír istennő kivételével – csak görög istennőkről tesz említést. Mindez Manethón módszerére emlékeztet, aki úgy töre­

kedett a görög és az egyiptomi lakosság erkölcsi nézeteinek egységesítésére, hogy az egyiptomi hagyományokat igen előnyös színben tüntette fel. Hasonló tenden­

ciák a ptolemaiosi kor elejére sokkal inkább jellemzők, mintsem a korszak végé­

re. Következésképpen a himnuszok keletkezése az eddig valószínűsítettnél korábbi időszakra tehető.

10 Vogliano 1 i. m. 19.

11 Apul. Met. II, 5, 2–4.

34 Az Isidóros-himnuszok datálásának kérdéséről

Ugyanakkor a feliraton található maiuscula „A” írásképe a túl korai datálás el­

len szól.¹² Mivel sem a szerző életéről, sem pedig a himnuszok eredetéről nem tu­

dunk semmit, a szöveg tartalmára kell hagyatkoznunk ahhoz, hogy pontosabban meghatározhassuk a költemények keletkezési idejét. A terminus post quem min­

denesetre nagy bizonyossággal megállapítható. A harmadik himnusz utolsó so­

rai (30–31) ugyanis Arsinoé­nomos lakosainak felajánlási szertartásait idézik fel

   / . Márpedig a Fajjúm­beli  ­t feltehetően II. Ptolemaios Philadelphos alapí­

totta uralkodásának 29/30. évében, azaz Kr. e. 256/255­ben.¹³ A himnuszok tehát nem keletkezhettek ennél korábbi időpontban.

Fontos, hogy a szövegben szereplő motívumok közül azonosítsuk az „Isistől sze-retett” nagy király személyét, akinek uralmával az aranykorhoz hasonló békeidő kö­

szöntött be, és aki – a szöveg szerint – „Európa és Ázsia ura” volt. Szerepét Vogliano is hosszasan elemezte. A szöveg nyilvánvalóan keletkezésének aktuális történeti ál­

lapotát tükrözi, de ezen kívül több tényező is arra utal, hogy a himnuszok szerzője nem egy régi modellt másolt, hanem kimondottan Ptolemaiosról írt. A Ptolemaidák sok szállal kötődtek Fajjúmhoz, ami abban is megmutatkozik, hogy családi genea­

lógiájuk része a  , azaz Suchos, aki eredetileg a templom főistene volt – következésképpen III. Amenemhatot is ősüknek tekintették.¹⁴ Egyébként a család eredete – Héraklésen és Dionysioson keresztül – egészen Zeusig (Ammon) nyú­

lik vissza.¹⁵ III. Amenemhat Suchos istentől való származásának hangsúlyozása a Ptolemaida­ideológia vallásos vetületének megjelenése (IV, 23–24):

     

.

A megjegyzés, mely szerint Ammon anyai ágon III. Amenemhat nagyapja volt, ugyanezt a tendenciát erősíti (IV, 25–26):

      

      .

Az aranykor királyáról szóló szöveg pedig a következőket állítja (III, 12–15):

       

       



.

12 Vogliano 1 i. m. 26.

13 Waddell, W. G.: Mantho. London, 1956, 68, fr. 34.

14 Lefèbvre, G.: Égypte Gréco­Romaine I. Crocodilopolis. ASAE 9 (1909) 241.

15 Volkmann i. m. 1602.

Az Isidóros-himnuszok datálásának kérdéséről 35 A király egyes vonásai – az egyiptomi királykultuszban szokásos módon – az arany­

kort idézik. Egyiptomban minden uralkodó trónra lépése a rossz szellem (Typhón) rituális elpusztításával kapcsolódott össze. Nigidius Figulus még ismerte ezt a szer­

tartást.¹⁶ A szövegben említett béke tehát nem valós, politikai értelemben vett békét jelentett, hanem – ahogy a váratlan bőség képe is – Egyiptomban ugyanúgy, mint máshol, az aranykorról alkotott elképzelések egyike eleme volt. Ami a már idézett részletben külön figyelmet érdemel, az a királyra vonatkoztatott  jelző.

Egyiptomban több, az aranykorra vonatkozó jóslatot is ismertek. Ezek egyike, méghozzá a legismertebb változat, az Isis­Hórus legendával kapcsolatos. E sze­

rint Hórus, Isis fia fogja visszahozni a földre az aranykort. Ugyanezt a motívumot dolgozza fel Theokritos XXIV. idillje: az aranykorra vonatkozó teiresiasi jóslat ott Harpokratés­Héraklés anyjának szól. Ugyanez a hagyomány tűnik fel újra Vergilius IV. eclogájában,¹⁷ ahol a gyermek születése jelenti majd az aranykor visszatértét.

Az Isidóros harmadik himnuszában felidézett király képe ettől az elképzeléstől több ponton eltér: ő már hatalmon van, és nem Isis gyermeke, csak az istennő kedvence.

Főleg utóbbi szempontból emlékeztet A fazekas jóslatára, amely szintén az arany­

kort idézi fel és apokaliptikus színekben festi le a jövőt:¹⁸ 

...       

     [ti. ].

Az utolsó jövendölésben, melyben a király mint a napisten fia jelenik meg, az aranykorról alkotott kép a korábbinál több archaikus vonással rendelkezik, to­

vábbá jellegzetesen egyiptomi, akárcsak a Bocchoris korából származó és Manethón által megemlített Bárány-jóslat.¹⁹ Szintén ebbe a csoportba tartozik a Démotikus krónika jóslata is Hérakleopolis leendő királyáról.²⁰

Ha felidézzük A fazekas jóslatának görögellenes hangvételét, az ott szereplő király aligha lehet azonos az Isidóros­himnusz uralkodójával.²¹ A himnuszok keletkezési idejének meghatározásához tehát figyelembe kell vennünk egyrészt, hogy mikor, milyen időszakban dicsőíthette egy görögül tudó pap valamelyik Ptolemaiost, más­

részt, hogy a Ptolemaidák közül ki viselhette az „Európa és Ázsia ura” címet.

16 Koenen, L:  . Ein einheimischer Gegenkönig in Aegypten. CE 34 (1959) 103–119.

17 Trencsényi­Waldapfel I: Éléments dans la poésie latine de l’âge d’or. AUB Sect. Phil. 6 (1965) 4.

18 Reitzenstein, R. – Schaeder, H. H.: Studien zum antiken Synkretismus. Berlin, 1926, 40;

Koenen, L: Die Propheziehungen des Topfers. ZPE 2 (1968) 178–209; Koenen, L: Bemerkungen zum Text des Topferorakels und zu dem Akaziensymbol. ZPE 13 (1974) 313–318.

19 Waddell i. m. 164 skk.; Kákosy L.: Prophecies of Ram Gods. Act. Orient. Hung. 19 (1966) 341–358.

20 Spiegelberg, W.: Die sogenannte demotische Chronik. Leipzig, 1914.

21 Bevan, E: A History of Egypt Under the Ptolemaic Dynasty. London, 1914, 240.

36 Az Isidóros-himnuszok datálásának kérdéséről

Mivel az első két Ptolemaios korától paleográfiai okokból el kell tekintenünk, a kérdés vizsgálatát az őket követő két Ptolemaiosszal kezdjük.

A Laodiké ellen indított, harmadik szír háborúban III. Ptolemaios Euergetés (Kr. e. 246–221) számos győzelmet aratott Szíriában, Kisázsiában, sőt, még az Euphratésen is átkelt. Iustinus szerint Seleukos egész birodalmát meghódíthatta volna,²² ha nem kényszerítette volna megállásra az országában kitört lázadás (se-ditio domestica). A felkelésről Jeromos is ír Dániel könyvéről szóló kommmentár­

jában.²³ A harmadik himnuszban Isidóros említ egy, az országban dúló lázadást.

Közvetlenül a királlyal kapcsolatos két sor után ugyanis azt olvassuk, hogy éppen a csőcselék vérontása közepette nyilvánul meg leginkább Isis pártfogása, amennyi­

ben az istennő bátorítja a kevés életben maradt előkelőt, hősies szívet és kitartást ad nekik.²⁴

A Laodiké elleni háborúk a Kr. e. 240­es évekre datálhatók, és a seditio domestica is minden bizonnyal ugyanebben az időszakban robbant ki.²⁵ Semmi sem támaszt­

ja alá, hogy a Ptolemaiosoknak korábban is lettek volna belpolitikai nehézségeik.

A kérdéssel kapcsolatos szakirodalom, így Ranovics műve is,²⁶ a seditio domestica utánra helyezi A fazekas jóslatának keletkezését, és a felkelés ideológiai hátterének összegzését látja benne.

Bár az egyiptomi állam III. Ptolemaios Euergetés uralkodása után válságba került, a külhoni sikerek még IV. Ptolemaios Philopatór (Kr. e. 221–204) ural­

kodásának kezdetén is egymást követték. Legjelentősebb közülük az a háború volt, melynek során III. Antiochos döntő vereséget szenvedett Kr. e. 217­ben, Raphia mellett. A győzelem azonban változásokat hozott az országhatárokon belül is.

Mivel ebben a hadjáratban már részt vettek egyiptomi katonák, a király jutalmul földet osztott számukra. A különbség egyiptomiak és görögök között Ptolemaios Philopatór uralkodásától kezd egyre inkább elmosódni.²⁷ Ha a Ptolemaiosok kö­

zeledni kívántak az egyiptomiakhoz, akkor kénytelenek voltak igénybe venni a ko­

rábban mellőzött papság közvetítését. A másik oldalról tekintve pedig abban, hogy a Ptolemaios Philopatór uralma végén kirobbant felkelés során lerombolták a szen­

télyeket, az egyiptomi köznép papság elleni indulata nyilvánult meg.²⁸

A harmadik himnuszban felidézett aranykort és A fazekas jóslatát összekö­

tő vonásokról volt már szó korábban. Ugyanezek az analógiák megtalálhatók IV. Ptolemaios Philopatór állandó megnevezéseiben. Egy Kr. e. III. századból

22 Iust. XXVII, 1, 9.

23 Hieron. Comm. in Dan. XI, 706.

24 III, 16–18.

25 Volkmann i. m. 1602.

26 Ranovics, A. B.: A hellénizmus történelmi szerepe. Budapest, 1952, 242.

27 Ranovics i. m. 243.

28 Volkmann i. m. 1687–1688.

Az Isidóros-himnuszok datálásának kérdéséről 37 szár mazó töredékes papiruszon – melyet Wilcken egészített ki egy kétnyelvű szöveg alapján – ugyanis a következőket olvashatjuk: Király mint Hélios, a lenti és fenti vidé-kek nagy királya, a jótevő istenek utódja, akit Héphaistos választott ki, akinek Hélios adott hatalmat: Zeus képmása, Hélios fia, örökké élő, Isistől szeretett Ptolemaios.²⁹

A titulatúra tehát tartalmazza A fazekas jóslatának valamennyi elemét. Már csak azt kell tisztáznunk, hogy mennyiben tükrözik a titulatúrában felsorolt ele­

mek a tulajdonképpeni királykultuszt. Tudjuk, hogy Ptolemaios Philopatórt – leg­

alábbis a görögök – több istennel, például Apollónnal, Hermésszel és Kronosszal is azonosították.³⁰ Nagyon valószínű, hogy a minden fáraónak kijáró hivatalos tiszte­

letadáson túl az isteneket, pontosabban a napisten gyermekét megillető kultusz is övezte. Egy Kr. e. III. századból származó gemma, melyen Ptolemaios Philopatór mint virágkehelyből kilépő, kettős koronát viselő, ujját szája felé emelő Harpokratés jelenik meg,³¹ éppen ezt a feltételezést látszik alátámasztani. A gemma alapján tehát Philopatór isteni vonásai közül a napistennel való kapcsolatát hangsúlyozták a leg­

inkább.

Az aranykor királyára vonatkozó himnuszbeli utalások, illetve a IV. Ptolemaios Philopatór titulatúrája és A fazekas jóslata között mutatkozó analógiák alapján a himnuszokat minden bizonnyal Kr. e. 217 és 206 között vésték valamely okból a kőlapokra. A szerző, talán a Medinet Madi­beli szentély papja, a szöveg görögelle­

nes élét eltüntette, a benne lévő dicséretet pedig Ptolemaios Philopatór személyére vonatkoztatta.

Szemlátomást a  kifejezés támasztja alá legin­

kább Vogliano véleményét, miszerint a himnuszok a Kr. e. I. századból származ­

nak. Ami a  és  Soknopaiosra (Suchos) vonatkozó jelzőit illeti, külön­külön a hellénisztikus kortól kezdve mindkettő előfordul papiruszon és feliraton egyaránt. A  és  jelzők közül az alapfokú alak a régebbi.

Ez szerepel például a következő szövegben:  – 

       

A másik, a később használatos felsőfokú forma olvasható például egy dimai felirat szövegében:        .³² A ket­

tő együtt azonban csak Isidórosnál és Augustus korában fordul elő. Az első, Isidóros szövegével analógiát mutató kifejezés az Augustus idejéből származó

   .³³ A negyedik himnuszban talált formula Vogliano szerint Suchos jelzői nek kiegészítése. Véleménye szerint a kifejezés – a korábbi

29 Sethe, K.: Hieroglyphische Urkunden der griechisch–römischen Zeit. Leipzig, 1904, 70 (Rosettana Ptol. V.).

30 Tondriau, J.: Rois Lagides comparés ou identifiés à des divinités. CE 23 (1948) 127–146.

31 Blum, G.: Princes hellénistiques: Ptolémée IV Philopator. BCH 39 (1915) 17–23.

32 Vogliano 1 i. m. 47–49.

33 Rubensohn, O.: Neue Inschriften aus Ägypten. APF 5 (1913) 156–169.

38 Az Isidóros-himnuszok datálásának kérdéséről

közvélekedéssel szemben – nem a Rubensohn által publikált szövegben fordul elő elsőként.

A fentebb idézett formula viszonylag késői használata és a himnuszok általunk feltételezett keletkezési ideje (Kr. e. III. század) azonban nem áll ellentmondásban egymással. Bizonyos jelzők ismétlése ugyanis az egyiptomi nyelvben közismert.

Az ismétlés célja a hangsúlyos elemek további kiemelése. A  jelző ismétlése szokványos volt a Ptolemaios­kor démotikus szövegeiben csakúgy mint hieroglif feliratokon. A rosette­i kövön a következő kifejezést olvassuk: Dḥwtj ^c3 ^c3; dém.: p3

c3 p3 ^c3. Görögül:    .³⁴

A hármas ismétlés a XVIII. dinasztiától kezdve fordul elő, a felsőfok kifeje­

zéseképpen:nfr.w, jelentése: háromszorosan jó, vagyis a legjobb.³⁵ A rosette­i kő nb.w-nfr.w, jóság ura, V. Ptolemaios Epiphanésra vonatkozó kifejezése pedig leg-nagylelkűbb jelentéssel () értelmezhető.³⁶

Lehetséges, hogy a nagy jelző kétszer vagy háromszor szerepelt az eredeti szö­

vegben. Isidóros ezt értelmezte felsőfokként. Más szóval megtartotta a jelzőket, az ismétlések utolsó elemét pedig felsőfokba tette. Eljárásának oka egyszerű:

a görögök számára csak a felsőfok jelent valóban kiemelést. A jelzők ismétlése a hagyomány és az egyiptomi vallásos irodalomban hosszú évszázadok óta alkal­

mazott szokások tiszteletével magyarázható. A    

formula pedig középutat képvisel a hagyományok és az új nyelv szabályai között.

Ha elfogadjuk fenti feltételezéseket, Isidóros himnuszai számítanak Isis legrégibb görög aretalógiájának.

34 Sethe i. m. 178; OGIS I, 90.

35 Erman, A. – Grapow, H.: Das Wörterbuch der ägyptischen Sprache. Vol. II. Leipzig, 1928, 253: nfr nfr nfr.

36 Sethe i. m. 173; OGIS I, 90.

In document PHILOLOGIA NOSTRA (Pldal 31-39)