szemlén volt. A reakciós elvakultságot és elvaduitságot szemléltette. Bementem a Bástya vendéglő söntésébe s figyelmeztettem egy ott időző - kétségtelenül teljesen józan - őrmestert, hogy jelentse be megfelelő formában telefonon a rendőrségnek. Az
őrmester kijött velem, megnézte a kiragasztott lapot. Visszasietett „telefonálni". Én be akartam menni a Rózsák terei templomba. A 10 órai mise végére érkeztem (majd
nem 11 óra volt már), s ahogy kijöttem a templomból, egy négytagú csoport mellett vártam. A csoport nőtagja (44-46 körüli asszony) éles hangon jegyezte meg egy fér
firől: „No ez is templomba jár újabban." A férfi ismerősként felelt: „Én azelőtt is jár
tam templomba." Beszélgetni kezdtek. Közben én a földön észrevettem egy vízszin
tes irányban felén elszakított papírlapot. Az ellenforradalmár „Talpra magyar" stró
fáit ismertem fel a távolságból is. Figyeltem, a 10 órai miséről kijövök közül figyeli-e valaki, hogy mi lett a papírlappal. De ilyen nem akadt s annak sem volt semmi jele, hogy szomszédaim figyelnének vagy tudnának az eldobott papírlapról.
Visszamentem a Rákóczi útra. A kiragasztott vers még akkor is ott volt a Bástya előtt a hirdetőoszlopon. Éppen olvasta egy fiatalember. Nem akartam letépni a papírt;
tudtam, hogy a rendőri nyomozásnak szüksége lesz minden jelre, részletre. Rendőrt nem találtam a közelben. Mentem a Kossuth Lajos út felé. Egy szembejövő hadnagy
nak szóltam. Megköszönte, de sietve bement a cukrászdába. Vártam, hogy kijön. Be
mentem én is, hogy megkérdezzem, miért nem intézkedett. Már nem találtam ott. Va
lószínű, hogy akkor ment ki, amikor nem figyeltem. (Lehet az is, hogy éppen telefonált.) Továbbmentem, s a Bajcsy-Zsilinszky és Kossuth út sarkán szolgálatot teljesítő egészen alacsony s egészen fiatal rendőrnőtől kérdeztem meg a legközelebbi rendőrőrszobát. Megmondtam, hogy miért kérdem. Azt felelte: nem tudja, nem
isme-Szerényi Sándor utólagos bejegyzése.
rös ebben a városrészben. Erre a központi t a n á c s h á z b a siettem, s onnan - az ügyeleti szobából - telefonáltam a főkapitányságra. A rendőrtiszt azt mondta: „ T u d u n k róla, m á r i n t é z k e d t ü n k . " De a Rózsák terei papírlapra v o n a t k o z ó a n részletesen kikérdezett s személyi adataimat is feljegyezte. N e v é t nem k é r d e z t e m meg (talán nem is szokás a r e n d ő r s é g e n , hogy nevüket ilyen ü g y b e n telefonon bemondják). De azt említette, hogy az István G i m n á z i u m diákja volt s ismeri a zsidó g i m n á z i u m épületét is.
2. A z egész nem köznapi esetet azért tettem feljegyzéseim elejére, m i v e l a nap fo
l y a m á n s előbb is többször tapasztaltam az ellenség m e g h a n g o s o d á s á t s annak hatása
it a széllelbélelt emberekre. Persze, klerikális k ö r ö k r e is.
Egyik példa. V a s á r n a p reggel 8 órakor a Rita-templomban a misét nem J ó z s a Ár
p á d mondta, hanem egy fiatal v e n d é g p a p3 5. A v e n d é g p a p - függetlenül az e v a n g é l i u m t ó l - „ellenségeink szeretetéről" beszélt. Prédikációját azzal kezdte, hogy ma s a k ö v e t k e z ő 2 alkalommal a m i s e s z ö v e g legnagyobb része k ö n y ö r g é s . Visszamutat ez a Krisztus utáni 6. századba, amikor R ó m á t longobárdok szorongatták. A „ m i e i n k "
i m á d s á g g a l , könyörgéssel, önsanyargatással, áldozatvállalással igyekeztek elhárítani és csökkenteni a háború veszedelmeit. H i t ü k b e n nem is csalódtak.
„Erről példát vehetnénk, de most nem erről akarok beszélni - mondta a v e n d é g p a p - , hanem ellenségeink szeretetéről." A beszéd elején, sőt a beszéd folyamán is az „el
l e n s é g " megjelölést szomszédokra, i s m e r ő s ö k r e vonatkoztatta, így a színezet olyan volt, mintha nem osztályellenességre, nem társadalmi ellentétekre gondolna. De a szeretetlenséget a k é t világháború közti és a mai idők jellegzetességének mondta. A z t mondta: sok mindent helyreállítottak a h á b o r ú pusztításaiból, de egyet, a legfonto
sabbat nem tették központivá az életben. Ez a legfontosabb: a szeretet. „ A z igazi sze
retet m a g á b a n foglalja ellenségeink szeretetét is. H á n y s z o r tapasztalta ennek h i á n y á t ma olyanokban, akik folyton a b o s s z ú t emlegetik vagy bosszúra k é s z ü l n e k akkor is, ha nem emlegetik. N e m jutnak el annak felismerésére, hogy igazságtalanságot nem lehet igazságtalansággal helyrehozni." (Itt m á r nyilvánvaló lett, hogy kikre és mire gondol.) „ T á r s a d a l m i megújulásról, szebb, j o b b társadalmi rend eljöveteléről csak akkor lehet beszélni, ha a szeretet úrrá lesz a lelkekben. A m e g b o c s á t ó szeretetnek nagy e r e d m é n y e i nemcsak a földi életben mutatkoznak, hanem m á s v i l á g i életünk
ben, amikor Isten meg fogja b o c s á t a n i vétkeinket, aminthogy e l l e n s é g e i n k n e k m i is m e g b o c s á t o t t u n k s őket szeretetünkbe fogadtunk." - Persze mindenki ú g y értelmez
te, hogy az ellenség szeretetének hangoztatásával a közelgő változást j e l z i a pap.
3. Mise után m e g k é r d e z t e m egyik asszonyt: „ K é r e m , ez a főtisztelendő úr..." K ö z beszólt: „ N e m az kérem. Ez egy fiatal v e n d é g p a p . Józsa főtisztelendő ú r alacsony, barna, idősebb ember. Serédi h e r c e g p r í m á s n a k iskolatársa volt. Tessék az irodába be
menni. Ott lesz, és ott lehet vele beszélni. Nagyon sok emberen tudott s e g í t e n i . "
Kerényi Lajosról van szó. Lásd I I I . fejezet 2. számú dokumentum.
Egy pillanatig nem értettem, hogy mire céloz az asszony. De eszembe jutott, amit csütörtök este, a Rita-ájtatosság előtt hallottam Józsa atya „jó összeköttetéseiről".
Csütörtök este egy ismerősömet fedeztem fel a Rita-templomban: Szmrecsány Pál 68 éves nyugdíjas vasúti (a kassa-oderbergi vasútnál volt) főfelügyelőt. Hetekkel ez
előtt a volt jezsuita templomban találkoztam vele. Panaszkodott kevés nyugdíjáról.
Mondtam, hogy italboltban kérjen pénztárosi állást. Szmrecsány, aki rokonságban volt az egykori egri érsekkel: Szmrecsányival, az állás ügyében Józsa Árpád atyához fordult támogatásért. Józsának - Szmrecsány állítása, illetve „biztos t u d o m á s a szerint" - nagy
szerű kapcsolata van az Utasellátó vezérigazgatójával, akit kb. két év előtt Józsa Árpád esketett. (Szmrecsány nem emlékezett pontosan a nevére. „Talán Melegnek hívják -mondta. - Fiatalember, munkáskáder. De ő a vezérigazgató.") Mindent megtehet. És Józsa Árpád[nak] nagyon hálás az egyházi esketésért. Józsa Árpád[nak] különös tekin
télyt kölcsönöz az, hogy az egyetemen évfolyamtársa volt Serédi Jusztinián hercegprí
másnak. Meg j ó szónok is. De rossz ember: „Énrajtam m á r nem akar segíteni, csak a f i atalokon." Szmrecsány be akart menni Józsához, de várta, hogy a nagy protektor egyedül legyen. Közben Józsa kijött, kezet fogott Szmrecsánnyal és velem is, de az ál
lás ügyéről nem szólt semmit. Szmrecsány nagyon zokon vette ezt. „Látod, énértem nem akar tenni semmit. De nem baj, m á r csak kibírom végig. Ebben az évben megbu
k i k a kommunizmus. A z m á r egészen bizonyos."
Ebben az esetben t a n u l s á g o s n a k látom a következőket.
A papok m á r e r e d m é n y e s e n pártfogolnak is. M ó d o t találnak erre.
A z Utasellátó vezérigazgatója nagy tisztelője Józsa Á r p á d atyának, aki m e g v a l ó s í totta számára azt, amit fontosnak, elmaradhatatlannak tartott: az egyházi esketést.
N e m akarok kellő alap nélkül v é l e m é n y t mondani az Utasellátónál lévő helyzetről.
De p á r t s z e m p o n t b ó l nem lehet valami mintaszerű a helyzet náluk. J ó z s a befolyásáról csak most szereztem tudomást, de két év előtt találkoztam S z a b ó Ö d ö n Rákosszent
m i h á l y o n lakott detektívfelügyelövel, akit akkor m á r leépítettek. S z a b ó azt mondta, hogy az Utasellátónál van állása. ( A Horthy-korszak egyik n a g y h a t a l m ú detektívfel-ügyelőjc volt. A legnehezebb viszonyok közt állásba juttatott fiatal tanítókat. M o n d h a t n á m : akkoriban csak ő tudta elérni ezt az eredményt.)
Hogy S z m r e c s á n y nem bízik a szocializmus építésének j ö v ő j é b e n , azt nem tarta
n á m feljegyzésre érdemesnek. De j e l l e m z ő n e k és feljegyzésre é r d e m e s n e k tartom, hogy ma is papok segítségével lehet vállalati álláshoz j u t n i r e a k c i ó s elemeknek, akik feltétlenül buzgólkodni fognak a reakciós hírverésben és h a n g u l a t k e l t é s b e n .
4. A Rita-templom csütörtöki ájtatosságát, mint általában, Dombos F ü l ö p atya tar
totta. De nem prédikált, csak a litániát, a könyörgést mondta el, a rendes litániaszöve-get kiegészítve Szent R i t á r a3 6 v o n a t k o z ó részletekkel. Ilyenekkel: „Szent Rita, aki
Is-Szent Rita (ti457). Umbriában csak jómódú szülei unszolására ment férjhez. A gyenge fiatal
asszony erőszakosságáról híres férjét jámbor emberré alakította, akivel 1 8 évig boldog házasságban élt.
Férje és gyermekei halála után Ágoston-rendi apáca lett. Súlyos betegségben halt meg. Egyházi ünnepe:
május 22.
tentöl azt a kegyelmet vette[d], hogy n e k ü n k kétségbeejtő h e l y z e t ü n k b e n t á m a s z u n k és erősítőnk légy..."
Ájtatosság után megkérdeztem egyeseket. Elmondták, hogy F ü l ö p atya prédikálni szokott ilyenkor is. Február 14-e után, a „tizenöt csütörtök" ájtatosságsorozatban bizo
nyára prédikál mindig. M a nem ültek k i gyóntatni a papok. M á s k o r k i szoktak j ö n n i . Arra voltam kíváncsi, hogy egyesületről van-e szó itt valóban. H o g y egyesület len
ne valamilyen formában, arra t ö b b k ö r ü l m é n y mutat. A z egyik: ájtatosság előtt egy órával (vagyis 5 órakor) bent ültek m á r a főoltár előtti részben az asszonyok. O l v a s ó t i m á d k o z t a k . Egyik asszony volt az e l ő i m á d k o z ó . Ájtatosság előtt imafüzetet nem ka
pott mindenki, csak a kijelölt helyekre ült asszonyok. A plébániai dolgokban nagyon otthonosak az asszonyok. Elképzelhetetlen, hogy csak a templomban i m á d k o z n á n a k , s ne j á r n á n a k be rendszeresen a plébániára.
Egy asszonytól k é r d e z t e m , hogy hol lehet kapni Szent R i t a - i m a k ö n y v e t . Felelete:
„ N e m lehet kapni, kevés van, azt m i használjuk." „A Szent Rita e g y e s ü l e t ? " - k é r d e z tem. „ N i n c s olyan egyesület, csak ilyen templomi dolgok tartanak ö s s z e b e n n ü n k e t . Ellátogatunk e g y m á s h o z , beszélgetünk, elvisszük e g y m á s h o z a Szentlélek Isten se
gítségét. B e s z é l ü n k a g y e r m e k n e v e l é s r ő l . Sajnos keveset t e r v e z h e t ü n k , m i v e l folya
matosan megakasztják a hitéletet: egyik plébánosunkat váratlanul áthelyezték, a m á sik kápláni beosztást kért vidékre. De azért m i így is értjük e g y m á s t , összetartunk. A z egyszerű asszonyok s a régi ú r i a s s z o n y o k is. Örülünk, ha utcán vagy bevásárlás köz
ben találkozunk."
Egy m á s i k asszony azt mondta: „ M á r csak kivárjuk az időt, ahogy most vagyunk.
A főtisztelendő urakra hallgatunk, e g y m á s közt beszélünk arról, hogy m á r nem tart
hat s o k á . "
A z „ ú r i a s s z o n y o k " nem k ö z l é k e n y e k , az egyszerű asszonyok szívesek, k ö z l é k e nyek. De ha a beszélgetés v é g é n meg is mondom a nevemet, ő k nem m o n d j á k meg az övéket. Most csütörtökön sokban akadályozott az, hogy igen n á t h á s voltam, és re
kedt. Féltek, hogy elkapják tőlem a náthát.
Persze, amit az egyesületi életükről mondtak, azzal nem é r e m be. T o v á b b figyelek, é r d e k l ő d ö m .
5. A diákmisén a szokott rend és t ö m e g volt. Dombos F ü l ö p k a t e k i z m u s m a g y a r á zata azonban különbözött a múltkoritól. Most nem feleltetett s nem kérdés-felelet alakjában ismertette az anyagot. Csak a magyarázat v é g é n soroltatta föl a gyermekek
kel karban a hét szentséget. S mivel a felsorolásban valami b i z o n y t a l a n s á g o t érzett, ismételtette karban az egészet.
6. A Rita-templomba gyakran j ö n n e k pedagógusok a volt p e r e m v á r o s i k ö z s é g e k ből, de ottani tanulókat nem hoztak magukkal, amint erre két év előtt volt több eset.
M a a cinkotai ( X V I . kerület) általános iskola egyik nevelője - sántító, alacsony férfi, azt hiszem, Szabó Ferenc a neve (Felvidékről, Szlovákiából került ide) - ugyancsak egyedül volt.