A dokumentumokban előforduló helyesírási, nyelvhelyességi, egyeztetési és g é p e l é si hibákat, elírásokat a mai magyar nyelvtan és k ö z p o n t o z á s szabályai szerint kijaví
tottam. Igaz, hogy a j e l e n t é s e k szerzőinek helyesírási szokásai, tévedései is informá
ciókat (pl. figyelmetlenség, műveltségi szint stb.) hordozhatnak, de m e g g y ő z ő d é s e m , hogy az állandóan visszatérő hibák csak zavarnák az olvasót a m e g é r t é s b e n .1 A jelen
tések természetéből a d ó d ó a n , gyakran a tulajdonneveket is h i b á s a n írták, mivel L á s z ló vagy elértette, vagy h a n g z á s után írta le az idegen nevet, esetleg n é h á n y a t pontatla
nul sikerült kiderítenie. Ezeket Szerényi többnyire kritikátlanul átvette, csak ritkán javította. Helytelen családnév esetén a lábjegyzetekben minden elírt n é v első előfor
d u l á s a k o r j e l e z t e m a hibát, és közöltem a helyes alakot, a s z ö v e g b e n pedig j a v í t o t t a m a k é s ő b b is előforduló hibás nevet. A n é v m u t a t ó b a a helyes alak került be. A t é v e s e n használt vagy régies kifejezésekre is csak az első alkalommal h í v t a m fel a figyelmet kritikai jegyzettel, a t o v á b b i a k b a n javítottam a hibát.
Az értelmetlen mondatokat, különös szófordulatokat, az értelemzavaró hibákat vál
tozatlanul hagytam és [sic!] jelzéssel utaltam eredetiségére. Abban az esetben, ha egy szóból betü(k), igekötő, rag stb. hiányzik, kapcsos zárójel[ben] pótoltam a hiányt.
A gyakran előforduló rövidítéseket (kat., gimn., et., ig., oszt. stb.) minden alka
lommal feloldottam.
László István általában pontokba szedte jelentését, de a sorrendet gyakran ö s s z e keverte. N é h a p l . kétszer írt, m á s k o r kihagyott egy sorszámot. Ezeket a n y i l v á n v a l ó elírásokat külön j e l z é s nélkül javítottam a helyes sorrendiségnek megfelelően.
1 Néhány példa László István leggyakoribb, többször előforduló hibáira: sokminden, június, július, minisztráns, épen, -képen, vájjon, hivek, ezúttal, páter, evangélium stb. A Szerényi-féle jelentések gépe
lésben maradtak meg, ezért az ezekben előforduló hibák inkább a gépírónőre, mintsem a fővárosi egy
házügyi előadóra jellemzőek. Szerényi Sándor helyesírására abból a néhány szóból lehet következtetni, amiket László István jelentéseinek feldolgozása közben ceruzával a lapszélekre ír. Néhány „makacs" hi
bát elkövetett: pl. pedagógusok, prédikáció, búcsún stb.
A László-féle jelentésekben gyakran előforduló evangéliumi s z ö v e g e k e t az 1996-ban a Szent István Társulat k i a d á s á b a n megjelentetett Biblia" segítségével azo
n o s í t o t t a m és jegyzeteltem.
A j e l e n t é s e k e t L á s z l ó István k é s ő b b is kiegészítette, illetve Szerényi Sándor a fel
d o l g o z á s k ö z b e n lapszéli, sorközi m e g j e g y z é s e k k e l látta el azokat. Ilyen esetben dőlt betűvel és szövegkritikai jegyzettel h í v t a m fel az olvasó figyelmét az u t ó l a g o s be
j e g y z é s r e . N é h a L á s z l ó a már aláírt jelentését hosszasan kiegészítette utólagos gon
dolataival, magyarázataival. Ezek a kiegészítések a jelentés szerves részét k é p e z i k , ezért e részeket csak szövegkritikai jegyzettel jeleztem.
Szerényi S á n d o r havijelentései (az 1953. szeptemberi jelentés nem került elő) n a g y m é r t é k b e n t á m a s z k o d n a k L á s z l ó István jelentéseire. Abban az esetben, amikor Szerényi hosszasan, szinte szó szerint a László-féle jelentést hozza, az ilyen részeket a szövegkritikai jegyzeten kívül eltérő betűtípussal jelezzük. M á s alkalommal csak a jegyzetben utaltam arra a dokumentumra, ahonnan az egyházügyi előadó az informá
cióit kivonatolta (persze ott is előfordult, hogy részeket idézett szó szerint). A doku
m e n t u m k ö z l é s tördelésénél minden esetben L á s z l ó István és Szerényi S á n d o r s z ö vegtagolását k ö v e t t e m .
A Szerényi-féle j e l e n t é s e k közül az első kettőt a Pesti Hírlap 1991-ben m á r l e k ö zölte (1991. o k t ó b e r 15., 16. és 17.), de az a publikáció nem tekinthető kritikai forrás
k ö z l é s n e k .
A L á s z l ó István-féle kéziratos j e l e n t é s e k esetében csakis a I I . fejezet legvégén k ö zöltem egy legendát, mivel az. egyes j e l e n t é s e k forrástanilag nem térnek el e g y m á s t ó l és lelőhelyük is azonos.
A b e v e z e t ő t a n u l m á n y o k és a közölt források esetében is néha p r o b l é m á t okozott a pontos levéltári jelzet megadása. N e m minden dokumentumot láttak el e g y é r t e l m ű irattári s z á m m a l (pl. a jelentéseket sem iktatták), másrészt egyes levéltári iratok feltártsági, rendezettség! szintje sem teszi lehetővé egészen pontos jelzet m e g a d á s á t . Ilyen esetekben e g y e d ü l a fondszám, a közölt irat é v k ö r e és néha a levéltári doboz
szám utal a dokumentum lelőhelyére.
Ahhoz, hogy Magyarországon az ötvenes évek „egyházügyi hangulatát", illetve az erről készült jelentéseket történetileg fel lehessen dolgozni és publikálni lehessen, m i n denekelőtt az „adatvédelmi törvényt" kell figyelmesen megvizsgálni. A rendszerválto
zást követő első parlamenti ciklusban, 1992-ben született meg a személyes adatok v é delméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról3 szóló törvény, amely világosan rendelkezik arról, hogy személyes adatot (minden olyan adat, információ, amelyből az érintett személyre következtetni lehet) csak abban az esetben lehet nyilvánosságra hoz
ni, amennyiben az érintett ahhoz hozzájárul, vagy azt törvény rendeli e l .4 A z
2 Biblia - Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás. Közreadja a Magyar Katolikus Püspöki Kar, Bp., 1996.
3 1992:LXIII. törvény.
4 Uo. I I . fejezet 3. § (1) bekezdés a) és b) pont.
1992:LXIII. törvény rendelkezik az úgynevezett különleges adatok (a faji eredetre, a nemzeti, nemzetiségi és etnikai hovatartozásra, a politikai véleményre vagy pártállásra, a vallásos vagy m á s meggyőződésre, az egészségi állapotra, a kóros szenvedélyre, a szexuális életre, valamint a büntetett előéletre vonatkozó személyes adatok) nyilvános
ságra hozatalának lehetőségeiről is. Eszerint ilyen adat közzétételéhez az érintett írásos hozzájárulására van szükség, illetve azt törvénynek kell elrendelnie.5
Ha ezeket a rendelkezéseket a legújabb korral foglalkozó t ö r t é n é s z e k n e k minden esetben ilyen m ó d o n kellene betartaniuk, aligha lehetne k o m o l y történeti feltárásokat végezni a 20. század m á s o d i k felére v o n a t k o z ó a n . A z adatvédelmi t ö r v é n y m e g p r ó bálja feloldani ezt az ellentmondást, ezért rendelkezik az ú g y n e v e z e t t k ö z é r d e k ű ada
tok k ö r é r ő l is, azaz az állami vagy helyi ö n k o r m á n y z a t i feladatot, valamint jogsza
b á l y b a n m e g h a t á r o z o t t egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy k e z e l é s é b e n lévő, a s z e m é l y e s adat fogalma alá nem tartozó adatokról is. A törvény szerint az érin
tett hozzájárulását megadottnak kell tekinteni az érintett közszereplése s o r á n keletke
zett iratok tekintetében.6
Szerényi Sándor jelentései az egyházügyi előadó közszereplése során keletkeztek, tehát ezek az iratok nyilvánosságra hozhatók. Ugyanakkor felvetődik a kérdés, hogy m i a helyzet László Istvánnal, aki talán nem közszereplő. Ezen a ponton van az adatvédel
m i törvény legnehezebb értelmezési problémája. Ugyanis hol ér véget a közszereplő te
vékenysége, és h o l kezdődik a m a g á n s z e m é l y é ? A nyugdíjas pedagógus L á s z l ó István nem közszereplő, de a fővárosi egyházügyi előadó megbízásából mégiscsak közfelada
tot, sőt a Szerényi-féle jelentéseket olvasva nagyon is jelentős közfeladatot látott el.
A z adatvédelmi törvény lehetőséget ad s z e m é l y e s adat nyilvánosságra h o z a t a l á r a abban az esetben is, ha az a történelmi e s e m é n y e k r ő l folytatott kutatások e r e d m é nyeinek b e m u t a t á s á h o z s z ü k s é g e s .7 A kötetben közölt j e l e n t é s e k éppen egy sokat v i tatott történeti korszak újabb s z e m p o n t ú megközelítését teszik lehetővé.
A z igazi problémát a jelentésekben előforduló több száz pedagógus, diák, pap és egyszerű budapesti neve jelenti, akik László és Szerényi jelentéseiben előfordulnak.
M e g g y ő z ő d é s e m , hogy mindenki felelőséggel tartozik tetteiért, legyen az illető a párt vagy az állam legmagasabb csúcsán tevékeny, akár egy iskolában tanár vagy egy temp
lomban káplán. Szembe kell néznünk végre múltunkkal! Ha az egykori ü g y n ö k ö t , be
súgót védi a törvény, és ezért valós múltja titokban marad, előfordulhat, hogy később emléktáblát kap és felmagasztosul. N e m sérül-e ezzel a társadalom igazságérzete?
A kötet szerkesztésekor felvetődött, hogy a „ k i s e m b e r e k " nevei helyett fiktív ne
veket használjak. V é l e m é n y e m szerint azonban a történésznek nem a v a l ó s á g o n ala
p u l ó történeteket kell elmesélnie, hanem a megtörtént történelmet feldolgoznia. A legújabb kor történetével foglalkozó szakember is eljárhat morálisan ú g y , hogy senki igazságérzetét ne sértse. A forrásközlés szerkesztésénél v é g i g ez a szempont vezetett,
5 Uo. I I . fejezet 3. § (2) bekezdés a), b) és c) pont.
6 Uo. I I . fejezet 3. § (4) bekezdés.
7 Uo. V. fejezet 32. § (3) bekezdés b) pont.
ezért néhol valóban elfedtem a neveket, bár ilyenkor is többnyire kétségeim marad
tak. Egy d e h o n e s z t á l ó m e g j e g y z é s László Istvántól vagy Szerényitől egyáltalán nem biztos, hogy hitelt é r d e m l ő , m é g i s anonimizáltam ilyen esetben az érintettet s z e m é lyiségi j o g á n a k v é d e l m é b e n , akárcsak a jelentések idején m é g kiskorú s z e m é l y e k adatait. Ilyenkor az érintett s z e m é l y nevét N . N.-nel, m á s neveket e g y é b m á s s a l h a n g z ó k k a l ( X . Y . , Z. X . stb.) helyettesítettem. Helység, plébánia vagy iskola nevét, ami m e g k ö n n y í t e n é az anonimizált s z e m é l y kilétének felfedését [...]-val pótoltam.