Források és szakirodalom

A magyar nyelvű történetírás Bethlen Gábor és Anglia kapcsolatainak elemzé-séhez elsősorban Sir Thomas Roe konstantinápolyi angol nagykövet terjedelmes

1 Jelen írás eredetileg 2009-ben, a XXIX. OTDK-ra készült, ahol első helyezést értem el az újkori magyar történelem szekcióban. Segítségéért hálás köszönettel tartozom témavezetőmnek, R. Várkonyi Ágnes professzorasszonynak.

levelezésének nyomtatásban megjelent részét használta.² Roe iratai mellett helyet kaptak benne a diplomatához írt levelek is, amelyek főleg angol államférfiaktól, követektől származnak, de Bethlen üzenetei is megtalálhatók benne. A kötet ezáltal remekül használható mind az angol–erdélyi viszony, mind a londoni külpolitika megismerésére még akkor is, ha tudjuk, hogy Roe konstantinápolyi szolgálatának iratait sem sikerült teljes egészében kiadni a gyűjteményben.

A Negotiationst már Szalay László³ és Horváth Mihály⁴ is ismerte, habár ők még csak az utalás szintjén említik, később Gindely Antal már részleteseb-ben felhasználta munkájában.⁵ A levelek alapos elemzésével először Angyal Dávid⁶ foglalkozott, akinek tanulmányai ma is alapvetőek Bethlen angol dip-lomáciáját illetően. Leginkább azért, mert Angyal az angol állami levéltárban végzett kutatásait is beépítette munkáiba. A levelezésgyűjteményt a későb-biekben Szekfű Gyula, Demény Lajos, Makkai László, Péter Katalin és Csetri Elek⁷ is felhasználták, amikor Bethlen nyugati diplomáciájáról írtak.

Az utóbbi években megjelent tanulmányok is elsősorban a Negotiationsre építettek, igaz, esetenként angliai levéltári kutatások során felbukkant ki-adatlan iratokra is történtek hivatkozások. Piri Zoltán áttekintést nyújtott Bethlen nyugati diplomáciájáról, a hangsúlyt a hollandokkal való kapcsola-tára helyezte.⁸ Kurucz György elsősorban Roe Lengyelországgal kapcsolatos tevékenységét vizsgálta, tekintettel Bethlen politikájára is,⁹ míg Kellner Anikó

2 Samuel Richardson ed. The Negotiations of Sir Thomas Roe, in His Embassy to the Ottoman Porte, from the Year 1621 to 1628. London, 1740.

3 Szalay László: Magyarország története. 4. köt. Lipcse, 1854, 545.

4 Horváth Mihály: Magyarország történelme. 5. köt. Pest, 1872, 303.

5 Gindely Antal – Acsády Ignácz: Bethlen Gábor és udvara, 1580–1629. Budapest, 1890.

6 Angyal Dávid: Erdély politikai érintkezése Angliával. Századok 34 (1900) 398–420; Uő: Ma-gyarország története II. Mátyástól III. Ferdinánd haláláig. In: A magyar nemzet története. Szerk.:

Szilágyi Sándor. 11. köt. Budapest, 1998 (reprint).

7 Szekfű Gyula: Bethlen Gábor. Történelmi tanulmány. A bevezető tanulmányt és a Bethlen-irodalom kiegészítő fejezetét Pamlényi Ervin írta. Budapest, 1983 (reprint); Demény Lajos: Bethlen Gábor és kora.

Bukarest, 1982; Makkai László: Az ellenreformáció és a harmincéves háború. Az erdélyi fejedelmek Habsburg-ellenes küzdelmei (1608–1648). In: Magyarország története 1526–1686. 1. köt. Főszerk.: Pach Zsigmond Pál, szerk.: R. Várkonyi Ágnes. Budapest, 1985. 777–929; Péter Katalin: A Fejedelemség virágkora (1606–1660). In: Erdély története. 2. köt. 1606-tól 1830-ig. Szerk.: Makkai László – Szász Zoltán. Budapest, 1986. 617–783; Csetri Elek: Bethlen Gábor életútja. Bukarest, 1992.

8 Piri Zoltán: Bethlen Gábor fejedelem útja a hágai szövetségbe. Történelmi Szemle 41 (1999) 1–2. sz., 157–176.

9 Kurucz György: Sir Thomas Roe és az erdélyi-lengyel viszony Bethlen Gábor fejedelemsége idején. In: Magyarhontól az Újvilágig. Emlékkönyv Urbán Aladár ötvenéves tanári jubileumára. Szerk.:

Erdődy Gábor – Hermann Róbert. Budapest, 2002, 55–63.

a kora újkori diplomaták gyakorlati tevékenységének bemutatására Bethlen és Roe viszonyát választotta.¹⁰

Magyar forráskiadványokban kevés iratot találunk Bethlen angol kapcsolatai-ra.¹¹ Marczali Henrik regesztái figyelemfelkeltőek, de teljességre nem törekedett a gyűjtés.¹² Szilágyi Sándor közölte a hágai szövetség három tagjának, Angliának, Hollandiának és Dániának Bethlen Gáborral kötött „frigylevelét”, azaz szövetsé-gi szerződését.¹³ Simonyi Ernő Londoni okmánytárában fontos iratok kerültek kiadásra, főleg az oszmánok által a nyugati hatalmakhoz küldött levelek,¹⁴ de ezek természetesen kapcsolatban vannak Bethlen diplomáciai tevékenységével is. A fejedelem külpolitikájához kapcsolódó további forrásokat találunk a Törté-nelmi Tár egyes számaiban, valamint önálló kötetekben.¹⁵ A magyar történészek különös figyelmet szenteltek V. Frigyes londoni követének, Johann Joachim von Rusdorf magyar kapcsolatainak is.¹⁶

Az angol nyelvű szakirodalom is Roe levelezésére támaszkodva igyekezett Bethlen tevékenységét bemutatni. Habár a levelek kiadója, Samuel Richardson

10 Kellner Anikó: A tökéletes követ – elmélet és gyakorlat a kora újkori politikai kultúra tükrében.

Korall (2006) 23. sz., 86–115.

11 Bethlen leveleinek teljes körű összegyűjtésére és kiadására eddig nem került sor, ezen a mai napig dolgoznak a kutatók.

12 Marczali Henrik: Regesták a külföldi levéltárakból. Budapest, 1882. Az Angliában gyűjtött regeszták: 133–161.

13 Szilágyi Sándor: Adalékok Bethlen Gábor szövetkezéseinek történetéhez. Budapest, 1873, 78–93.

14 Magyar történelmi okmánytár londoni könyv- és levéltárakból. Közli: Simonyi Ernő. 2. köt.

1517–1629. Budapest, 1875. (Magyar történelmi emlékek. Első osztály: Okmánytárak. 16. köt.) Angyal Dávid sem közölt további iratokat Simonyi munkájához adott kiegészítésében: Angyal Dávid:

Pótlékok a londoni okmánytárhoz. Történelmi Tár 1901, 412–421.

15 Fraknói Vilmos: Bethlen Gábor és IV. Keresztély dán király (1625–1628). Történelmi Tár 1881, 98–113; Bopp Ágost – Szabó Gyula – Szilágyi Sándor: Erdély és a harmincz éves háború. 1–2. Tör-ténelmi Tár 1891, 177–191; 406–430; Szilágyi Sándor: Oklevelek Bethlen Gábor és Gusztáv Adolf összeköttetéseinek történetéhez. Történelmi Tár 1882, 235–278; Gindely Antal: Okmánytár Bethlen Gábor fejedelem uralkodása történetéhez. Budapest, 1890; Oklevéltár Bethlen Gábor diplomácziai összeköttetései történetéhez a velenczei állami levéltárban. Mircse János által eszközölt másolatokból szerkesztette: Óváry Lipót. Budapest, 1886. A velencei levelek között angol vonatkozásúakat is találunk. A forrásgyűjtéseken több tanulmány is alapul, például: Szilágyi Sándor: Bethlen Gábor és a svéd diplomácia. Budapest, 1882; Óváry Lipót: Bethlen Gábor diplomacziai összeköttetéseiről.

Budapest, 1888 (Értekezések a történeti tudományok köréből 13.).

16 P. Vásárhelyi Judit: Johann Joachim von Rusdorf válogatott levelei. In: Lymbus. Művelődéstör-téneti Tár. 3. köt. Szeged, 1991, 99–172; Fazekas Sándor: Johann Joachim Rusdorf pfalzi diplomata erdélyi kapcsolatai. Századok 142 (2008) 999–1020.

bevezetőjében elismeréssel írt Bethlenről,¹⁷ a nyugati történészek szemében a fe-jedelemről meglehetősen negatív kép alakult ki. Ítéletük gyakran egybecsengett Bethlen kortársaiéval: a fejedelem megbízhatatlan, kétszínű, de legalábbis nehéz eligazodni a külpolitikájában.¹⁸

Az angol történészek közül elsőként, R. J. W. Evans ismerte fel, hogy Bethlen megítélése ilyenformán meglehetősen egyoldalú és a fejedelem „semmiképpen sem a nyugati történetírás félbarbárja”.¹⁹

A kiadott források mellett felhasználtam az angol állami levéltárban, a The National Archivesban található kiadatlan leveleket és jelentéseket is. Habár Kurucz György vaskos kötetben adta közre az Egyesült Királyság levéltáraiban rejtőző magyar vonatkozású anyag katalógusát,²⁰ a Bethlenre vonatkozó iratok sziszte-matikus feltárására mostanáig nem került sor. Teljes mértékű feldolgozásukra jelen dolgozatban én sem vállalkozhattam. Az angol diplomáciai anyag szinte egészét a State Papers Foreign Collection jelenti, amelynek elsősorban Germany and Hungary és Turkey²¹ állaga tartalmazza a Bethlennel kapcsolatos levelezést.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy például a hollandokkal vagy a lengye-lekkel kapcsolatos iratok között ne lelhetnénk Erdélyre vonatkozó adatokat, ám ezeknek a gyűjteményeknek az átnézésére nem volt lehetőségem. A State Papers Foreign: Germany and Hungary elsősorban a bécsi angol követség iratait tartal-mazza 1623-ig, de itt találhatjuk a császár és a jelentősebb fejedelmek leveleit, valamint Bethlen néhány levelét, amelyeket a Birodalomba küldött, és az angolok kezébe került. A Turkey anyagában főleg Roe, Bethlen, az erdélyi követek, a Por-tán tartózkodó nyugati és lengyel diplomaták és a konstantinápolyi pátriárka

17 „But, above all, the character of Bethlem Gabor, Prince of Transylvania, who made a most considerable figure at that time, being courted and feared alternately by the Turks, Imperialists, and the other Princes of Europe, seems to require the greatest attention.” Richardson a továbbiakban Bethlen életrajzát is ismerteti. Negotiations… i. m. xv.

18 Cecily Veronica Wedgewood: The Thirty Years War. London–New York, 1981, 94; Michael J.

Brown: Itinerant Ambassador. The Life of Sir Thomas Roe. Lexington, 1970, 144. További példákat hoz: Kurucz György: Sir Thomas Roe… i. m. 56–58.

19 „…and Bethlen Gábor, by no means the semi-savage of traditional Western historiography”.

R. J. W. Evans: The Making of the Habsburg Monarchy, 1550–1700. An Interpretation. Oxford, 1979, 268. Evans véleményét Piri Zoltán is idézi: Bethlen Gábor fejedelem útja… i. m. 157. Bethlen har-mincéves háborúban való szereplésének objektív, de szűkszavú bemutatása: The Thirty Years’ War.

ed.: Geoffrey Parker. London–New York, 1998², 42–73.

20 Kurucz György: Guide to Documents and Manuscripts in Great Britain Relating to the Kingdom of Hungary from the Earliest Times to 1800. London–New York, 1992. A munka az apróbb hibák ellenére kiváló segítség a kutatáshoz.

21 Jelzetük: The National Archives (TNA): Public Record Office (PRO) State Papers (SP) 80 és SP 97.

leveleit olvashatjuk. Mindkét csoportban természetesen megtalálhatók a lon-doni udvar üzenetei is: I. Jakab, I. Károly, Buckingham hercege, illetve az angol államtitkárok válaszai vagy újabb utasításai.