Fogyatékos hallgatók a felsőoktatásban – nemzetközi és hazai körkép

72 átjárható a szakképző intézményrendszer. A fogyatékos fiatal egyéni képességei függvényében vagy a többségi szakképző intézményben integrált tanulóként szerez szakmát, vagy kellő felkészítés után átlép az egyik speciális szakiskolából a magasabb szakmai képzést nyújtó szakiskolába, illetve többségi szakképző intézménybe.

Magyarországon nagyon sok sajátos nevelési igényű fiatal el sem kezdi a középfokú tanulmányait, illetve kimarad onnan. Ennek következtében nem szerezheti meg a szükséges készségeket, képességeket, illetve ismereteket, ezek hiányában még inkább leszűkül a sérülés következtében amúgy sem széles lehetőségek köre, és ez egyúttal a sérült személy számára elérhető foglalkozások és megvalósítható életpályák számának valószínűségét is csökkenti (Kőpatakiné - Mayer - Singer, 2007).

Azok a középfokú iskolák, amelyek arról döntenek, hogy felvesznek sajátos nevelési igényű tanulókat, végig kell, hogy gondolják, milyen eszközök állnak a rendelkezésükre annak érdekében, hogy e tanítványaikat hozzásegítsék a középfokú tanulmányok eredményes befejezéséhez. Az együttnevelés során nagy a jelentősége annak, hogy az intézményben a tanulói kudarcok kezelésére eddig bevált eszközök hogyan, milyen mértékben és hatékonysággal válnak bevethetővé a sajátos nevelési igényű tanulók esetében.

Az Európai Ügynökség a Sajátos Nevelési Igényű Tanulók Oktatásának Fejlesztéséért tematikus kiadványában (2006) a korábbi tanulmányokra is utalva megállapítja, hogy a legtöbb országban az együttnevelés a középfokú oktatásban az egyik problematikus terület.

Egyik döntő tényezőnek a tanári hozzáállást tartják, miszerint a középfokú oktatásban a tanárok kevésbé hajlamosak sajátos nevelési igényű tanulókat befogadni osztályaikba. A velük való foglalkozás ugyanis valóban elhivatottságot és a sajátosságok iránti érzékenységet kíván. Az, hogy megvalósul-e az együttnevelés és hogyan, döntően a pedagógusok saját tapasztalatainak, képzettségüknek, a rendelkezésre álló támogatás mértékének és egyéb feltételeknek (osztálylétszám, munkaterhek nagysága) a függvénye.

73 támogatást kapott felsőoktatási intézmények mintegy 28%-os mintáján végzett felmérés adatai szerint a beiratkozott hallgatók 0,3%-a vallotta magát valamilyen fogyatékosnak. Az 1998/99-es tanévben ez az arány 0,48%-ra módosult. (3) Az UNESCO 1999-ben közzétett kérdőíves felmérésének adatai szerint a fogyatékos hallgatók száma az összes hallgatói létszám 0,2 és 1 %-a között mozog. A legjellemzőbb a 0,2 és 0,4% közötti előfordulás volt.

A vizsgálatot a világ 35 egyetemén végezték el. (Csányi, 2000) Az Egyesült Királyságban a 2003/04-es tanévben az egyetemi hallgatók 5,4%-a jelezte, hogy valamilyen szempontból sajátos nevelési igényű. Ugyanitt a felmérést készítő szakemberek gyakorlati tapasztalatai alapján ez az arány a valóságban megközelíti a 10%-ot. Ezt támasztja alá az EuroStudent jelentése (2005) is, mely szerint egyes országokban, az ebben a vizsgálatban részt vevő hallgatók között az önbevallás alapján 11% az olyan károsodással vagy fogyatékossággal élők aránya, amely befolyásolta felsőoktatási tanulmányaikat. Hasonlóképpen Németországból származó 2000 évi adatok szerint a fogyatékos hallgatók aránya 2%, a hosszan tartó illetve krónikus betegségben szenvedőké 13%. A felsőoktatásban résztvevő fogyatékos hallgatókat segítők elmondása szerint a sajátos nevelési igényű hallgatók száma sokkal nagyobb, mint amit a rendelkezésre álló adatok mutatnak, s ez az arány folyamatosan nő. Ha a 10%-os becslést vesszük alapul, akkor megállapítható, hogy ez a létszám még mindig sokkal alacsonyabb, mint ami várható lenne. Növekszik ugyan a felsőoktatásban a fogyatékos hallgatók száma, de még mindig nincsenek kellően képviseltetve az egyetemeken és főiskolákon.

Az OECD 2003-ban „Fogyatékkal élők a felsőoktatásban” címmel megjelent tanulmánya demonstrálja, hogy mennyire különböző a felsőoktatásban tanuló hallgatók száma és

„profilja” a különböző országokban. A különbségeknek különféle okai lehetnek: az egyik ok, az, hogy az európai országokban eltérő módon, különböző rendelkezések szerint történik a diákok felvétele a felsőoktatásba. A másik ok, az egyes országok közötti különbség a fogyatékos-ügyi politika és a jogosultságok megállapítása terén.

A tanulmány rávilágított egy nyilvánvaló tényezőre is, miszerint az együttnevelés több európai országban több mint két évtizedes múltra tekint vissza, sokkal több sajátos nevelési igényű gyermek jár többségi iskolákba. Az alap és középfokú oktatásban már elfogadott együttnevelés a szülőkben is és a pedagógusokban is olyan elvárásokat gerjesztett, ami a tanulókban - természetes módon - a felsőoktatásba való bejutás igényét alakította ki.

Sajnálatos módon az érintett fiatalok lehetőségei nem tartottak mindig lépést a felsőoktatás növekvő elvárásaival, a számukra biztosított szolgáltatások egyenlőtlensége korlátozza számukra a felsőoktatáshoz való hozzáférést. A felsőoktatási intézményekbe való

74 felvételhez a jogosultságot valamennyi ország jogilag biztosítja a fogyatékos diákok számára.

A felsőoktatásban való részvételre és a felsőoktatáson belüli támogatásra való jogosultságokra vonatkozó szabályozás különféle formákat ölthet:

- A fogyatékos-ügyek általános jogi szabályozása

Az ilyen jogi szabályozás kiterjed minden közszolgáltatásra, szervezetre, és garantálja a szolgáltatásokhoz való hozzáférés jogát. (Pl. Málta, Románia, Svájc) Egyes országokban több törvény vagy rendelkezés szabályozza az esélyegyenlőséget.

Németországban számos diszkriminációellenes törvény van, de a hallgató a felelős azért, hogy hozzáférjen a szükséges szolgáltatásokhoz azokon a jogosultságokon keresztül, melyeket fogyatékosként szerez.

- Általános fogyatékos-ügyi szabályozás felsőoktatásra vonatkozó speciális elemekkel Ilyen rendelkezés van az Egyesült Királyságban, ahol a diszkrimináció ellenes törvény szerint vétkes az az oktatási intézmény, amely diszkriminálja a fogyatékos hallgatóit.

Franciaországban a 2005-ös törvény védi a fogyatékos emberek általános jogait, ennek a törvénynek van a felsőoktatásra vonatkozó végrehajtási utasítása. Olaszországban is hasonló törvény (104/1992) védi a sajátos nevelési igényűek jogait, és kimondja, hogy az egyetemeknek ki kell nevezniük a fogyatékos hallgatókkal foglalkozó rektori képviselőt, hivatásos jeltolmácsot kell alkalmazni és speciális tutori szolgáltatásokat kell létrehozni a fogyatékos hallgatók számára.

- A felsőoktatásra vonatkozó specifikus törvényi szabályozás

Néhány országban törvényi szabályozás írja elő, hogy a felsőoktatási intézményeknek minden évben meghatározott arányban kell fogyatékos hallgatókat felvenniük.

Görögországban és Spanyolországban ez az arány 3% vagy több, Portugáliában 2%. A törvény ezekben az országokban kedvezményeket biztosít a sajátos nevelési igényű hallgatók számára a felvételi vizsga időtartamánál, eszközhasználatnál, valamint mentességet ad a tandíjfizetés alól is. Észtországban, Lengyelországban és Portugáliában van olyan törvényi rendelkezés, amely lehetővé teszi, hogy a sajátos nevelési igényű diákok további ösztöndíjakat vagy anyagi támogatást kapjanak.

Németországban a törvény értelmében a fogyatékos hallgatók több anyagi támogatást kapnak megélhetésük biztosításához, amennyiben a tanuláshoz hosszabb időre van szükségük, mint ép társaiknak. Az ilyen törvényi szabályozás különleges elbírálás alapján vizsga alóli mentességet, vagy kedvezményeket is biztosít a hallgatónak (Pl.

Ausztria, Ciprus, Magyarország, Olaszország).

75 - A felsőoktatáson belüli jogosultságokat befolyásoló általános és specifikus törvények

Hollandiában a fogyatékos és krónikus betegségben szenvedő diákok egyenlő bánásmódjáról szóló törvény előírja a felsőoktatási intézményeknek, hogy az oktatást oly módon kell megszervezniük, hogy az minden diák számára hozzáférhető legyen.

Svédországban az Egyetemi hallgatók egyenlő bánásmódjáról szóló törvény (2001) célja egyenlő jogok biztosítása a felsőoktatási szektoron belül és a nemi, etnikai, vallási, illetve szexuális orientáltságon vagy fogyatékosságon alapuló megkülönbözetés elleni küzdelem. Spanyolországban az Egyetemi törvénynek van a sajátos nevelési igényű diákok egyenlő esélyeinek szentelt paragrafusa. (3)

Azokban az országokban, ahol a fogyatékos hallgatók felsőoktatásban való részvételét szorgalmazó intézkedések születtek, valamennyi egyetem és főiskola felvételi tájékoztatójában és az összesítő kiadványokban részletesen megtalálható az intézmények fogadó készségének típusa, vagyis az érintettek tanulmányait akadályozó körülmények felszámolását célzó különböző segítségnyújtási lehetőségek és adottságok. Számos olyan kiadvány is megjelenik, amelyet a továbbtanulni szándékozó fiataloknak juttatnak el. Az intézményekben a fogyatékosság típusát és fokát többnyire orvosilag kell igazolni a kedvezmények igénybevételéhez. Angliában az igazolást a helyi önkormányzathoz is be kell adni, amely speciális ösztöndíjat is folyósít a fogyatékos fiatalnak. A hallgató önállóan dönthet arról, hogy milyen kedvezményt, ösztöndíjat kíván igénybe venni nappali tagozaton végzett tanulmányai alatt. Ezt az önállóságot az USA-ban is hangsúlyozzák, kiemelve azt, hogy a felsőfokú tanulmányok alatt az előrehaladásért már maga a hallgató felelős, ellentétben az alsó- és középfokú iskoláztatásának idejével, amikor az intézményt, a pedagógust illetve a szülőt terhelte ennek felelőssége.

Európa szerte többféle támogatási szolgáltatás működik a felsőoktatási intézményekben. A szervezeti formák három fő csoportja különíthető el:

- az oktatás támogatásához és tanácsadáshoz kapcsolódó kérdésekkel foglalkozó kapcsolattartó és koordinátor

- támogató csoport, osztály vagy iroda

- különböző hátterű tutorok és tanácsadók csoportjai által nyújtott multidiszciplináris szolgáltatás.

76 Mivel a felsőoktatási intézményekben nő azoknak a száma, akiknek különböző sajátos nevelési igényeik vannak, a csoportszinten megszervezett támogatás és a szolgáltatások bővítése iránti igény is nő.

A sajátos nevelési igényű diákok számára biztosított támogatások típusa a szükségletektől függően változik, és az alábbi kategóriákba sorolhatóak:

1. tanulmányi támogatás

2. speciális, tanulást segítő anyagok biztosítása 3. szállás, lakás

4. egészségügyi szolgáltatások 5. anyagi támogatás

6. tanácsadás.

Juttatások, melyekkel a fogyatékos hallgatók élhetnek felsőfokú tanulmányaik végzése alatt: (Csányi, 2000)

- akadálymentesítés az egyetem illetve a kollégiumok épületében (lift, rámpák, mellékhelyiségek)

- személyszállítás

- tudásszint felmérése, tesztek

- speciális nyílt napok, orientációs nyári programok a fogyatékos fiatalok tájékoztatására

- előkészítő, felzárkóztató tanfolyamok

- speciális technikai berendezések, eszközök, műszerek módosítása - könyvtár hozzáférhetősége

- kijelölt jegyzetelő az előadásokon - jeltolmács, személyi segítő

- az előadásokon szinkronban kivetített szöveg („real time caption”) - előadás után jegyzet, fólia vagy PowerPoint biztosítása a hallgató részére - részletes tematika biztosítása

- valamely tantárgy másikkal történő kiváltása - az előadás videón történő rögzítése

- zárthelyi dolgozatnál, kollokviumnál illetve szigorlatnál a körülmények megváltoztatása (meghosszabbított idő biztosítása, kérdések átszövegezése, számítógép illetve szövegszerkesztő használata, írásbeli felelet kiváltása szóbelivel illetve fordítva)

77 - személyi konzultáció, tanácsadás az oktatóval

- személyi korrepetitor biztosítása (a tutor többnyire diáktárs vagy fiatal oktató) - kiscsoportos konzultációk

- szövegek magnóra olvasása

- órarend összeállításához segítségadás - előkészítő tanfolyamok

- szabadidős és sportprogramokon való részvétel elősegítése

A felsoroltak közül a legtöbb valamennyi európai felsőoktatási intézményben biztosítottak a fogyatékos hallgatók számára, de vannak a fentiektől eltérő támogatási formák is néhány országban.

Magyarországi adatok szerint a sajátos nevelési igényű hallgatók legtöbbjét anyagilag és személyesen is gyakorlatilag a családjuk támogatja. Ezen kívül a hallgatótársakból szerveződő nem informális hálózat tagjai segítenek tanulmányaikban. A támogatásnak ezek a nem hivatalos formái felbecsülhetetlenek és nagyon fontosak az érintett hallgatók számára. (3)

A sajátos nevelési igényű diákok indirekt támogatási formájának tekinthető a tantestület támogatása is. A támogató egyetemi környezet megteremtése azt igényli, hogy be kell vonni más egyetemi dolgozókat (tanárokat, könyvtárosokat, adminisztratív dolgozókat) is, akikkel együtt kell dolgozni. Vagyis a fogyatékos hallgatókat közvetlenül támogató szakembereknek sok olyan személyes és szakmai képességgel kell rendelkezniük, melyek lehetővé teszik, hogy interdiszciplináris csapatokban dolgozzanak.

Az OECD 2003-ban öt országra kiterjedő vizsgálatot végzett, amit más európai országokban végzett kutatásokról szóló szakirodalommal is kiegészített. Ennek alapján a fogyatékos hallgatók szempontjából a következő potenciálisan akadályozó tényezőket azonosítottak:

- finanszírozás, különösen a koherencia hiánya a finanszírozási modellekben és forrásokban

- a sajátos nevelési igényekhez való hozzáállás a döntéshozói szinten valamint a felsőoktatási intézményekben dolgozó tantestületek szintjén

- a partneri viszony és az együttműködés hiánya a középiskola és a felsőoktatás, valamint más intézmények között

- a rugalmasság hiánya a megfelelő alternatív, differenciált tanulási formák alkalmazásában

- az épületek fizikai megközelíthetősége

78 - a programok céljai és tartalma valamint az egyéni igények közötti ellentmondások - a megértés hiánya, a környezet nem fogadja megfelelően a diák nehézségeit.

Összefoglalva a problémák a következőként csoportosíthatóak: fizikai akadályok, információhoz való hozzáférés, támogatáshoz való hozzáférés, attitűdök, jogosultságok.

A felsőoktatási intézményeknek a tanulás társadalmi aspektusait is ugyanannyira hozzáférhetővé kell tenniük a hallgatók számára, mint a tanulmányi aspektusokat, ha azt akarják, hogy a valódi integráció megvalósuljon. „Ha a fogyatékossággal élők számára lehetővé tesszük a felsőoktatásban való részvételt, az nem „luxus”, hanem a mindenkinek egyenlő jogokat biztosító társadalom kötelessége” (Van Acker 1996, 63.).

Magyarországon a 2005. évi CXXXIX. Törvény a felsőoktatásról, valamint a 79/2006. (IV.

5.) Kormányrendelet tartalmaz a fogyatékossággal élő hallgatókra vonatkozó rendelkezéseket.

Hazánkban 1999-ben volt Illyés Sándor vezetésével felmérés az érintettek köréről, 35 felsőoktatási intézmény részvételével, mely a hallgatók 0,3%-át minősítette fogyatékosnak.

(Csányi, 2000)

A felsőoktatásban tanuló fogyatékos hallgatók létszáma az utóbbi években egyenletes emelkedést mutat, a 2002-es és 2008-as évek között mintegy megnégyszereződött. Mindez több okkal magyarázható: a hallgatói létszám emelkedése, az integrált oktatás fokozatos terjedése a középfokú oktatásban, s az a tény, hogy az érintettek körében is egyfajta szerepváltozás tapasztalható. A fogyatékos fiatalok is a teljes társadalmi beilleszkedés lehetőségét a tanulás és a munka világában találják meg.

A hatályba lépett 2005. évi felsőoktatási törvény, valamint a kapcsolódó rendeletek kellő szabályozást adnak a fogyatékossággal élő hallgatók tanulmányainak folytatásához szükséges esélyegyenlőség biztosításához, de tény, hogy a fogyatékossággal élő fiatalok társadalmi beilleszkedéséért folytatott küzdelemben a felsőoktatás az ezredfordulóig nem jelent meg kellő súllyal.A felsőfokú végzettség, a diploma elősegíti a fogyatékossággal élő egyén boldogulását, növeli a társadalmi elfogadottságát.

A segítségnyújtás, az előnyben részesítés kizárólag az előnyben részesítés alapjául szolgáló körülménnyel összefüggésben biztosítható, és nem vezethet az alap-és mesterképzésben az oklevél által tanúsított szakképzettség, illetve felsőfokú szakképzésben a bizonyítvány által tanúsított szakképesítés megszerzéséhez szükséges alapvető tanulmányi követelmények

79 alóli felmentéshez. A fogyatékossággal élő hallgatók tanulmányainak folytatása során a hátrányokat leküzdő pozitív intézkedéseket csak a hátrány ellensúlyozásáig, kiegyenlítéséig lehet alkalmazni.

A felsőoktatási intézményekbe jelentkező fogyatékossággal élő fiatalok mindegyike rendelkezik a szakértői és rehabilitációs bizottság, vagy nevelési tanácsadó szakértői véleményével, amelyet már a jelentkezéskor szükséges mellékelniük a jelentkezési laphoz, amelynek ismeretében az intézményeknek is lehetőségük van felkészülni az akadálymentes fogadásukra. A hatályos jogszabályok szerint a felsőoktatási intézmények hallgatója a hallás, a látás, és a mozgássérült, valamint a beszéd- és más különösen súlyos beszédhiba, diszlexia, diszgráfia, diszkalkúlia, kommunikációban akadályozott fiatal lehet, az értelmi fogyatékos fiatalok számára a felsőoktatásba való bejutás nem biztosítható.

A felsőoktatási intézmény szervezeti és működési szabályzatában meghatározottak szerint végzi a fogyatékossággal élő hallgatókkal kapcsolatos feladatait. A fogyatékossággal élő hallgatók segítésére, a kapcsolódó feladatok ellátására az intézmény, irányító koordinátort bíz meg.

Koordinátori feladatok:

- Az intézményekben tanulmányokat folytató fogyatékossággal élő hallgatók folyamatos nyilvántartása.

- Részvétel a fogyatékossággal élő hallgatók által benyújtott felmentési kérelmek elbírálását végző bizottság munkájában.

- A tanulmányok és vizsgák során alkalmazható segítségnyújtási, valamint konzultációs lehetőségek biztosítása.

- A fogyatékossággal élő hallgatók egyedi szükségleteinek számbavétele, a tájékoztatás, tanácsadás és segítségnyújtás biztosítása.

- A fogyatékossággal élő hallgatók által igényelt konzultációs lehetőségek megszervezése.

- A fogyatékossági típusok ismeretében javaslattétel a normatív támogatás felhasználására, a speciális tárgyi eszközök beszerzésére.

- Kapcsolattartás a fogyatékossággal élő hallgatókkal és azok személyes segítőivel.

- Segítség nyújtása a hallgatóknak a tanulmányaik során felmerülő egyéni problémáik megoldásában (Andrásné – Jászi, 2006).

A koordinátor szerepe az alábbiakban foglalható össze:

Hozzájárul a felsőoktatási intézmény hivatalos esélyegyenlőségi, „fogyatékos-barát”

politikájának formálásához: pl. ütemtervek készítésével, az intézmény hiányzó

80 lehetőségeinek feltárásáról javaslatok megtételével, pályázati lehetőségek figyelésével, más intézményekkel, szakemberekkel való kapcsolattartással, stb.

Az intézmény oktatói és ügyintézői számára segítséget nyújt, tanácsadást, tájékoztatást tart.

A fogyatékossággal élő hallgatók egyedi szükségleteit számbaveszi, tájékoztatást, tanácsadást, segítséget nyújt számukra, illetve a segítség különböző formáit megszervezi.⁸

8 Az esélyteremtő intézkedések megvalósulását mutatjuk be egy konkrét felsőoktatási intézményben – az egri Eszterházy Károly Főiskolán a 3. számú mellékletben.

81

In document AZ EGYÜTTNEVELÉS KIHÍVÁSAI A PEDAGÓGUSKÉPZÉSBEN (Pldal 72-81)