Az együttnevelést ellenzők hangjai

135 Ami még fontosabb: az iskolákon túl a társadalom is legyen az integráció színtere. Nos, ez még hagy maga után kivetnivalót. (179)

136 sajátos nevelési igényű gyerekeket. Nem vagyok benne biztos, hogy az integráció, legalábbis az ilyen mértékű integráció, mint amilyen tervbe van véve, előnyt jelent ezeknek a gyerekeknek, amilyenekkel mi foglalkozunk. (403)

Nem tartom jó ötletnek. Vannak speciális oktatási intézmények ahol a szakemberek és a fizikai akadálymentesítés, is megoldott. A mezei iskola szegény hiányos a felkészítése erre.

Még ha középiskola is…Nem az, hogy ellene vagyok, hiszen ők is emberek, de nem tartom jó ötletnek, hogy együtt oktassuk az egészséges diákokkal. (334)

Talán így nem érzik magukat kirekesztve a társadalomból, de szerintem az igényeiknek megfelelőbb lenne a speciális iskola. (335)

Ellenzem, mert mint az előző válaszomban is elmondtam speciális intézmények állnak ezeknek a gyermekeknek a rendelkezésére a továbbfejlődésre. (132)

Nem tartom helyesnek. Szerintem a fogyatékkal élő gyermekeknek külön intézményt kell biztosítani. A normál iskolai rendszer alkalmatlan arra, hogy ezeknek a gyermekeknek megfelelő oktatást, és lelki fejlődést tegyen lehetővé. (143)

Nagyon nehéz osztálykeretben így oktatni. Szerintem jobb, ha ezek a tanulók külön osztályba járnak. Nagyon nehéz feladata van az ilyen osztályban tanító pedagógusnak. A gyerekektől is nagyobb figyelmet, önállóbb munkát követel meg. Ha van rá lehetőség, akkor a külön osztályban tanításuk a jobb megoldás. (201)

„ehhez a munkához külön képzett emberek kellenek”

Nem tartom helyénvalónak, a sérültek gyerekek inkább tanuljanak speciális intézetekben, a tanároknak nincs megfelelő képzettségük a tanításukhoz. (360)

Lehet, hogy jó lenne. Az a baj, hogy az iskola és a pedagógus sem módszertanilag, sem felszereltségben nincs felkészülve. A pedagógus a gyengén látót, süketeket előre tudja ültetni, de hiányoznak a speciális eszközök. (357)

Nem helyeslem. Magas osztálylétszámok mellett nagyon nehéz így is a differenciálás. Eleve nincsenek felkészülve erre a pedagógusok. Ugyanígy a társadalom, a gyerekek sem. Az osztályterem, iskolaépület pedig nem alkalmas erre. Ehhez a munkához külön képzett emberek kellenek. (199)

Mindenki fél egy kicsit a sérültektől vagy csak undorodik tőle. (397)

„óriási káoszt teremtene a közoktatásban”

A mai iskolák többségében sem szakember, sem felszerelés, tantermi lehetőség, fejlesztési lehetőség nem áll rendelkezésre ehhez. Egyértelmű, hogy a mai „normál” iskolába járó gyerekek nincsenek felkészítve a „másság” elfogadására – ennél fogva elképzelhetetlennek tartom egy osztályon belül bármilyen speciális nevelést igénylő gyerek integrált oktatását.

Ehhez olyan háttér szükséges, amelyet a mai oktatási rendszer nem bír el anyagilag. (249) Szerintem az országunkban nagyon sok időnek kell eltelnie és az oktatási rendszernek is sok változáson kell átmennie, hogy megvalósuljon az integrált nevelés. Sok a buktató benne, kevés az erre kiképzett szakember, de amiből a legkevesebb van az integrált nevelésre az a pénz. (250)

137 Az együtt nevelést természetesnek tartanám, de egy nem speciális iskolában megoldhatatlannak tartom. A mai oktatási rendszer lassan az ép gyermekek tanulási lehetőségeit és feltételeit is ellehetetleníti. (314)

Ha őszintén kellene válaszolnom, akkor azt mondanám, hogy az integrált oktatás óriási káoszt teremtene a közoktatásban az értékeléstől a felvételi rendszeren át. (372)

Hát…(gondolkodik) azt gondolom, hogy biztosan az okosok, tehát az oktatási minisztériumban, meg a nagy emberek azt szeretnék ott fenn...(hallgat). Szerintem azt gondolják, szerintem…(nyomatékosítja), hogy ha egy speciális iskolába úgymond bezárják ezeket a gyerekeket… Külön rakják a mozgássérülteket, külön azt, aki valamilyen fogyatékkal él, akkor az valamilyen hátrányt fog szenvedni, és nem fogja magát teljes értékű embernek érezni?! (331)

Nézeteik arról tanúskodtak, hogy a tanulói sokféleséget elsősorban hátrányként élik meg, a tanulók közötti másságban csupán a többlet feladatot látják. A válaszadók differenciálásról alkotott nézetei és tudása is elgondolkodtató számunkra.

„homogén csoportokkal hatékonyabb a tanítás”

Nem támogatom. Így is sok az eltérés a normál tartományba tartozó gyerekek között is, ami sok nehézséget okoz. (115)

Nem helyeslem, mert most is van egy osztályom, ahol a 80 % roma származású, de egyszerűen nem akarnak beleilleni a nem romák közösségébe. Nekik saját tanító kellene – roma -, akire hallgatnak, olyan iskola, ahol csak ők tanulnak. Így csak tönkreteszik a mások munkáját és a nem romák tanulmányi előmenetelét rontják. Gondolom, a szellemi sérült emberekre ugyanez vonatkozik. (346)

Legjobbnak azt tartom, ha külön intézményben nevelnék együtt az egyforma gyerekeket, ahogy eddig is. (302)

Úgy tartanám jónak, ha csak a hasonló problémával rendelkező gyerekek oktatása zajlana együtt. A „egyformaságot” úgy értem, hogy hasonló készségű és képességű gyerekek legyenek. (283)

Alapvetően az a jó, hogyha fejlettségi, illetve tudásszint szerint vannak besorolva a gyerekek. Szerintem így jobban megvalósítható az együtt haladás. (300)

Az integrációt az eltérő szellemi képességgel, tudásbeli különbséggel rendelkező gyermekek esetén nem tartom szerencsésnek. A homogén csoportokkal hatékonyabb a tanítás, más esetben a gyengébbek lemaradnak, a gyorsabb felfogásúak, pedig unatkoznak, és ezek nehezítik a tanítás hatékonyságát. (355)

Szerintem csak a hasonló értelmi szintű gyerekeket lehet hatékonyan együtt tanítani. (3) Az integráció iszonyú nehéz feladat. Ellenszélnek megy az a pedagógus, aki különböző erkölcsi-etikai irányultságú, erősen eltérő képességű, gyenge motivációjú tanulókat egy csoportba integrálni készül. (356)

138 A szemléletmóddal is sok probléma van. Nem csupán kevesebbet kell tanítani, hanem más struktúrát, más módszerekkel. Én úgy gondolom, hogy szinte kivitelezhetetlen, hogy az osztályban ülő 2-3 részképesség-zavarral küszködő gyermek, és esetleg 1-2 értelmi fogyatékos gyerek számára külön feladatokkal készüljön, no és persze az „átlagos” és tehetséges tanulókat is a saját szintjükön foglalkoztassa a pedagógus. Véleményem szerint a szegregált oktatás/nevelés nagyobb hatékonysággal tud működni. Talán a legjobb, ha

„normál” iskolában évfolyamonként kis létszámú osztály is működik. (401)

Egy-két bemutató óra erejéig megvalósítható a minden gyerek szintjéhez mért tananyag, de egész évben és minden tantárgyból ezt kizárt dolognak tartom. (51)

Minden iskolaigazgatóval, aki eddig fölöttem állt, állandóan hadakoztam a differenciálás ellen is. Nem tudok szétszakadni, nem tudok egyszerre ilyen meg olyan órát tartani. Nagyon szeretném, ha valaki végre ide állna, és azt mondaná, hogy „így kell differenciálni” „majd én megmutatom”. (307)

Akadt olyan interjúalanyunk, aki a sérült gyermeket féltette a rá váró nehézségektől, ezért ellenezte az együttnevelést.

„félteném a sérült gyermeket”

Vannak sérült gyerekek, és még azt is meg merem kockáztatni, hogy tanulási zavarokkal küzdők is, akiket nem lehetne normál iskolában integráltan nevelni. Nem csak a „többség rovására megy” az integráció, de maga a sérült gyereket is megviselheti lelkileg a helyzet.

(10)

Egyre kevésbé tartom elképzelhetőnek, működőképesnek az együttnevelést. Szerintem az eltérő módszerek, célok miatt amúgy is nehézkes a dolog. A mostani épnek hívott gyerekanyag ismeretében pedig értelmetlen küszködésbe torkollna. A sérült gyermek még inkább sérül, ha kiközösítik. (319)

Csak bizonyos esetekben tartom jónak, mert a fogyatékos gyerekek nem tudják felvenni a normális tanulási tempót. Ép társaik haladási ütemét is akadályozhatják bizonyos esetekben, hiszen a szaktanárnak sokkal többet kell foglalkoznia a fogyatékos gyermekkel.

(120)

Nagyon sok pozitív oldala van, de én nagyon sok hátulütőjét is látom ezeknek a dolgoknak.

(…) Az esetleg problémásabb, gyengébb gyerekek sokszor visszafelé fejlődnek. Az integráció visszafelé sül el. (237)

A hagyományos iskolában hamar lemaradnának, és átlagon felüli energiát igényelne tőlük, hogy lépést tartsanak a többiekkel. (…) Úgy gondolom, nem lehet jó egy fogyatékossággal élőnek, ha állandóan azzal szembesül, hogy ő más, mint a többi, akivel együtt jár. (96) Ellenzem, mert egy fogyatékos gyermek az egészségesek között nem jut sikerélményhez.

Saját közegéből nem szabad kiszakítani. (…) Más igényük van, ezért más nevelés kell nekik.

(364)

Szóval nem tartom jó ötletnek az integrációt. Nem haladunk velük. Kevés a szakember, akik foglalkozhatnának a sajátos nevelési igényű gyermekekkel. Abból a kevésből is mindig valaki beteg, vagy szabadságon van, a helyettesítő pedagógusok meg nem tudják ellátni azokat a feladatokat, amelyek az ilyen gyerekekkel szükségesek. Nehéz velük… A nem sérült

139 gyerekek tanulmányi esélyeit rontják a sérültek.(…) De az biztos, hogy ahogyan ennek működnie kéne, az megfelelne nekem. (308)

Ép értelmű, egészséges gyerekek között sok esetben nincs sikerélményük. Elfogadják, őket, szeretik is, de szerintem nekik is hozzájuk hasonlókra, különleges bánásmódra van szükségük. (…) Egyébként, a nagy mágusok azt mondják, hogy az ilyen osztályokban, ahol integrált nevelés folyik, sokkal nagyobb az elfogadás, tolerancia, szeretet és segítségnyújtás. (175)

Szerintem többségi iskolában nehezen megoldható, de régebben is volt ilyen, csak nem hangsúlyozták ki ennyire, mint most. Sokkal nehezebb tanítani azóta, amióta a tanulási problémásokat is egy osztályban kell tanítani a többiekkel. Jobban kell differenciálni, mint eddig és ez nem minden esetben oldható meg. Sokszor elmaradnak a feladatokban, de nincs időm óra közben velük külön foglalkozni, mert a többiekkel is kell haladnom. Úgy érzem, hogy ez az erőltetett együttnevelés éppen azoknak a kárára van, akikért, akikről szólna.

(204)

Előnyei és hátrányai is vannak, a legjelentősebb hátránya, hogy a gyerek „kilóg” a többi közül és ezt a többiek nagyon gyakran érzékeltetik is vele. A másik, hogy a normál tanító vagy tanárképzőt végzett pedagógusok nem tanulnak módszereket a sajátos nevelési igényű tanulók neveléséhez, oktatásához. (391)

A negatív oldala pedig az, hogy a sérültek nehezebben teljesítenek, így kialakulhat bennük – a meglévő fogyatékosságon kívül – egyfajta kisebbségi érzés, ami hosszútávon semmiképpen nem szerencsés. Az egészségesek pedig nem tudnak úgy fejlődni, ahogy tudnának, hiszen a sérült társaik nem tudnák azt a tempót követni. (383)

Átmeneti megoldásnak tartom. Ugyanis egy megfelelően előkészített és megsegített együttnevelésnek nincsenek hátrányai. Viszont a mai oktatási rendszerben én úgy gondolom, hogy ez nincs biztosítva. A túlzott pedagógiai, szülői követelmények miatt a fogyatékos gyermekben frusztráció, magatartási zavar esetleg személyiség sérülés alakulhat ki. A pedagógus pedig terheltebbé (!) válik. (410)

Én nem merném felvállalni. Félteném a sérült gyermeket az agressziótól, a kiközösítéstől.

(214)

Az együttnevelést ellenző pedagógusok egy csoportja az ép gyerekek miatt aggódott, az ő érdekeiket védve kardoskodott az elkülönített oktatás mellett. Véleményeikben

felismerhető volt a fogyatékos gyermekekről kialakult negatív kép, és az ebből fejlődő előítélet.

Hangot adtak annak a tapasztalatuknak is, hogy a gyerekek számára a szembetűnő, jól definiálható fogyatékosságok elfogadása könnyebb, a külsőleg nem felfedezhető fogyatékosságok, tanulási problémák esetében a megkülönböztetett bánásmód kivételes kedvezménynek tűnhet a társak szemében.

140 „a normál tanulókat hátráltatja az ilyen oktatás”

Nem vagyok benne biztos, hogy nem kerülnének hátrányba az egészségesekkel szemben, vagy éppen az egészségesek velük szemben, hiszen rájuk több időt kell fordítani minden szempontból. (132)

Nagyon jó egy bizonyos határig. Akkor él teljes életet a gyerek, ha társaival nevelkedik, de figyelembe kell venni, hogy az egészséges gyerekeknek is joguk van a megfelelő környezetben történő tanuláshoz! (217)

Másrészt hiába hangoztatjuk, hogy ezeknek a gyerekeknek is vannak jogaik, ők soha nincsenek tekintettel a többi gyerek személyiségi jogaira. Szünetben vagy órán bántják, molesztálják osztálytársaikat, a tanítási órát nem tudják nyugodtan végigülni. (195)

Kevesebb idő jut a többiekre. Ők sokkal több időt igényelnek. És rossz hatással vannak a többi tanulóra is. Volt olyan diákom, aki azt mondta, hogy „őt jobban szereti a tanár bácsi? Mert tőlem sokkal többet kérdezett a kettesért!” Tehát nem tartom jónak. És nem biztos, hogy ez minden esetben jó a sérült gyermeknek. (234)

Személy szerint nem támogatom. Azoknak a tanulóknak, akiket be szeretnének integrálni a többiek közé az esélyegyenlőség címkéjével, éppen az esélyét veszik el attól, hogy a saját lehetőségei és képességei szerint fejlődjön, tanuljon. A normál tanulókat pedig mindenképp hátráltatja az ilyen oktatás. (225)

Elképzelhetetlennek tartom azt, hogy egy vagy két hátrányos helyzetű gyerek miatt húsz gyerek lassabb ütemben haladjon és ezzel az én munkám is kevésbé eredményessé váljon.

(244)

Legtöbben mégis önmagukat, a pedagógusokat féltették az új megoldásokat igénylő munkaformáktól, az ezzel együtt járó terhektől, megkérdőjelezve erre való alkalmasságukat is.

„megerőltető mind fizikailag, mind szellemileg”

Én nem szeretnék plusz munkát vállalni, így is ki vagyunk „facsarva” (246)

Nagyon nehéz kérdés, mert szerintem vannak előnyei és hátrányai is. Nem igazán tartom jónak, mert akárhogy is, ez nagyon leterheli a pedagógusokat. Még jobban, mint most. Itt például 25 gyerekre kell vigyázni, mert ennyi van egy csoportban. Most gondolja végig, milyen kellemetlen lenne még 1-2 ilyen gyerek, és a képesítésem sem igazán megfelelő ennek. Örülök, hogy nem kell vele foglalkoznom. Ez az őszinte véleményem. Persze megértem azt is, aki úgy gondolja, hogy tanulhatnak egymástól a gyerekek az integrált nevelés során. (382)

Az esélyegyenlőség szerintem csak egy ideális társadalomban valósul meg maradéktalanul.

A tanárok nem nagyon törődnek vele, nincs rá idejük, hogy foglalkozzanak a témával.(429) De az is igaz, hogy a pedagógia hárítja az integrálást, mert sokkal több felkészülést és egyéni odafigyelést igényel egy pedagógus részéről. (286)

141 Az osztályomban nem szeretnék fogyatékos gyerekekkel foglalkozni. Nem ítélem el őket, de szerintem ők majdnem egy teljes embert igényelnek maguk mellé, ez pedig a gyakorlatban kivitelezhetetlen. (102)

Ebben a megfeszített tempóban, pedig nincs annyi idő, hogy mindig külön foglalkozhassak valakivel.(359)

A jelenlegi formában nem helyeslem. Meglátásom szerint alulról kell építkezni! Míg a megfelelő anyagi, személyi és tárgyi feltételek nincsenek megteremtve, addig mondhatjuk, hogy „integrált” nevelést alkalmazzuk, de nem hiszem, hogy ez hatékonyan meg is valósul.

A nevelőre nagy terhet rak, hiszen egy személyben nem tudja ellátni 2-3 ember munkáját.

(140)

Az integrált nevelést, oktatást nem tartom jónak, úgy gondolom, hogy nincsenek biztosítva a kellő feltételek, illetve a gyerekekre sincs jó hatással véleményem szerint. A tanár számára megerőltetőnek gondolom mind fizikailag, mind szellemileg. (262)

In document AZ EGYÜTTNEVELÉS KIHÍVÁSAI A PEDAGÓGUSKÉPZÉSBEN (Pldal 135-141)