Az együttnevelésről még bizonytalan véleményű pedagógusok hangjai

128 4.3.2. Az együttnevelésről még bizonytalan véleményű pedagógusok hangjai

129 kitérő választ adtak. Összességében mégis támogatóan nyilatkoztak az együttnevelésről, de csak bizonyos feltételek megléte esetén tartják azt megvalósíthatónak.

A tárgyi feltételek hiánya miatt sokan bizonytalanok voltak az együttnevelés sikerében, az intézmények felszereltségét, az akadálymentesítés megvalósulásának formáit nem tartották erre megfelelőnek. Mindemellett a személyi feltételek hiányára is utaltak akkor, amikor kétkedésüknek hangot adtak.

„Nem az együttnevelés a gond, hanem az, hogyan?”

Egyre támogatottabb ez az iskolai forma, igaz, hogy a tanári társadalmat megossza. Én támogatom, igaz, félelem is van bennem, mert nem biztosított a háttér, az eszközök, ismeretek. (181)

Más iskolákat nézve felvetődik bennem is a kérdés, hogy a személyi és tárgyi feltételek hiánya esetén szükséges-e az integráció mindenképpen történő alkalmazása? (248)

Megfelelő tárgyi, technikai körülmények között, egy arra felkészült társadalomban üdvözlendő. Úgy gondolom, hogy jelen pillanatban ezek a feltételek Magyarországon nem adottak. Egy erőszakos integráció ismételten és spontán módon fog létrehozni olyan intézményeket, melyeket a környezetük automatikusan maga fog szegregálni. (239)

Részben igen, részben nem támogatom. Nem az együttnevelés a gond, hanem az, hogyan?

Fontos lenne a személyi és tárgyi feltételek megléte. (223)

Több olyan nyilatkozó is volt, aki bár elvben pártolta az együttnevelést, de megvalósítását még korainak tartotta, a pedagógustársadalmat nem tartotta még erre érettnek. Hiányolták a képzettség, a speciális ismeretek meglétét, de a személyes alkalmasság, az együttneveléshez szükséges speciális tulajdonságok szükségessége is felmerült.

„még sok idő szükséges”

Nagyon jó dolognak tartom, amennyiben van hozzá személyi feltétel. Manapság mindenkit erre akarnak rávenni, de csinálja a tanár, ahogy tudja. Szakmai segítséget, támogatást, továbbképzési lehetőséget, eszközöket nem biztosítanak. (354)

Úgy gondolom, abban mindenki egyetért, hogy az integrált oktatás elve nagyszerű és követendő, de a bevezetés módjában, mértékében, jelentős nézeteltérések vannak.

Hiszen a nem szakszerű integrálás nagy károkat okozhat egy gyermek fejlődésében.

(324)

Nagyon szkeptikus vagyok: nem biztos, hogy a jelenlegi pedagógus társadalom fel van készülve az integrált nevelés bevezetésére. (118)

Véleményem szerint az integráció a 21. század legnagyobb előrehaladását jelenti az oktatásban. (…) Azonban mindehhez szükséges az osztálytanító képzettsége, gyakorlata és hozzáértése, s természetesen az iskola hozzáállása. Hiszen hiába van nagybetűs integráció

130 az iskolák még ma is elzárkóznak tőle. Mindez persze azzal magyarázható, hogy nincs megfelelő „minőségű” és számú fejlesztő és gyógypedagógus alkalmazva. Amely függ – kisebb településeken – elsősorban az önkormányzatoktól és az iskola vezetésétől. Ezt a tényt nagyon fájlalom, de a helyzet megváltoztatásához és a nevelők hozzáállásához, véleményem szerint még sok idő szükséges. (390)

Igazából nem tudom eldönteni, hogy jó vagy nem, mert nem igazán ismerem minden részletét, csak általánosságban hallottam róla. Így látatlanban azt mondanám, hogy szerintem jó szemlélet beilleszteni ezeket a kicsit más gyerekeket az egészséges társaik közé. Nem érzik kirekesztve magukat. Nem csak beteg gyerekeket látnak maguk körül, Nem csak ez a minta lebeg a szemük előtt. A gyerekek befogadják őket, itt csak a tanításukkal lehet probléma. Jó ötlet, de szerintem erre nincs felkészülve és kiképezve a pedagógus társadalom. De támogatom az integrációt. (368)

Akik régebben szereztek diplomát, és 25-30 éve a szakmában vannak, azoknál nem történt szemléletváltás. Viszont a fiatalabb korosztály már szemléletváltáson megy keresztül. A többségi pedagógia nehezen vesz tudomást arról a többlettudásról, amit a gyógypedagógia nyújt. (92)

Én nem vagyok ellene, csak az tud felidegesíteni, hogy egy-egy iskola a vélt szakmai sikerért, és elismerésért belevág anélkül, hogy megfelelő képzettségű pedagógusok dolgoznának ott. (358)

Véleményem szerint a másság elfogadásának tanítása csak integrált neveléssel valósítható meg. Azonban a magas osztálylétszámok és a pedagógusok képzetlensége a gyógypedagógia területén nem teszi lehetővé azt, hogy minden intézmény felvállalhassa az integrált oktatást és nevelést. (338)

Ugyanakkor tartok attól, hogy a fogyatékkal élő gyermekek egy normál általános iskolában nem kapnák meg a fejlődésükhöz szükséges figyelmet, szaktudást, időráfordítást. (305) Akkor helyeselném, ha az adott tanár képzett lenne ezen a területen. (…) Nem tudom sem ellenezni, sem helyeselni, úgy vélem megfelelő felkészültséggel elképzelhető, hogy működőképes lehet. (227)

Az integrált nevelés akkor lenne nagyon jó, ha a pedagógusoknak meg volna a képzettsége is hozzá. De most bevezettek egy törvényt, és ugyanakkor nincsenek megfelelő végzettségű pedagógusok. Én a 30 éves tapasztalatommal oda merek állni és azt mondom, hogy „na, akkor így csináljuk kispajtás”, de egy mondjuk 20 évvel fiatalabb kolléga nem biztos, hogy meg meri ugyanezt csinálni. Tehát most megint hoztunk egy törvényt, de nem biztosítjuk a hátteret. (260)

Bizonyos keretekig támogatom, de a teljes integrációval nem értek egyet. Szerintem hazánkban nagyon jól kialakult a gyógypedagógiai ellátás, nem hiszek abban, hogy képzetlen tanárok - ezalatt azt értem, hogy nem gyógypedagógiai végzettségűek- kellő módon foglakozhatnának a sérült gyerekekkel. (211)

Azt nem lehet megtenni, hogy betesszük a gyereket és ezzel kész is az integrálás. Az integrálásra fel kell készülni, el kell fogadtatni a többi gyerekkel és magammal is. (200)

„csak ha valakinek rátermettsége van”

131 A mindenáron való integrálást nem tartom jónak, mert nem lehet elvárni a pályán dolgozó pedagógusoktól, hogy egy ilyet felvállaljanak, mert nem készítették fel őket. Nem minden pedagógus attitűdje alkalmas az ilyen gyerekek oktatására. (122)

Nagyon meg kellene szűrni, hogy melyik az a fogyatékkal élő gyerek, aki alkalmas az integrált oktatásra. És csúnya dolog kimondani, de azt is szűrni kellene, hogy melyik pedagógus képes hatékonyan dolgozni integrált osztályban. (37)

Én azt hiszem, hogy lehet jó, csak nagyon jól kell csinálni. Ha valaki nem tudja, akkor inkább ne csinálja. Elsősorban legyen egy olyan személyisége, ami ezt bírja, vállalja, szereti. Csak akkor működik, ha valakinek rátermettsége van. (167)

A pedagógusok egyetértettek abban, hogy az együttnevelés csak akkor valósulhat meg és működhet jól az iskolákban, ha az ott dolgozó pedagógusok mindannyian támogató hozzáállást tanúsítanak, és biztosított a gyógypedagógus szakember segítsége, jelenléte is.

„egy kedves tanító néni kevés”

Véleményem szerint az integráció csakis abban az iskolában valósulhat meg, ahol meg vannak az ehhez szükséges tárgy személyi feltételek. Ahol a többségi iskola tanárai, diákjai valóban befogadják a fogyatékos gyermeket, és maximálisan alkalmazkodnak az ő speciális igényeihez. Ilyen körülmények között teljes mértékben támogatom az integrációt. (402) Ez csak akkor működhet, ha mindez nem csak egy elkötelezett pedagógus ügye, hanem az egész intézményé. (160)

Leginkább szakember fontos hozzá, véleményem szerint, de azért megpróbálkoztunk vele mi is, tehát van rá precedens, hogy csináltuk mi is, külön tanárok is foglalkoztak vele, óráról is kivitték, délután is foglalkoztak vele, és valamilyen szinten működött, de a szakember fontos hozzá. (…) Az nagyon nagy feladat és felelősség, ha tömegesen betelepítenek gyerekeket. Erre külön szakember kell. Így, hogy nem vagyok rá képezve, csak papírok és külön pedagógiai program segítségével, így azért nehéz és nem tartom jónak. (263)

Csak abban az esetben lehet az integrálást megfelelően kivitelezni, ha a pedagógus mellett gyógypedagógus is áll, és segíti. (411)

Részben értek egyet az integrációval. Az ötlet maga nem rossz, de a kivitelezésben óriási gondok vannak. Ha egyetlen extrán magatartászavaros gyerek bekerül egy normál iskola normál osztályába, az egész osztályt visszatarthatja a tanulásban, ha ezt a tanár nem tudja megfelelően kezelni. És sajnos a legtöbb tanárnak erre nincs kapacitása és nincs erről fogalma se. Ha egy gyógypedagógus vagy legalább egy gyógypedagógiai asszisztens ott lenne, de általában nincs! (321)

Kellő szakmai felkészüléssel és háttérrel (gyógypedagógus, nevelési tanácsadó) el tudom képzelni, hogy működhet. Egy kedves tanító néni, aki lelkesen vállalja fel a súlyos részképesség-zavarral, netán fogyatékossággal küszködő tanulót, még sajnos kevés lehet a sikeres integráció megvalósulásához. Amikor a napi munkában szembesül a kudarcokkal, a módszertani hiányosságok miatt a lelkesedése alábbhagyhat, a pedagógus és a gyerek közötti viszony is megromolhat. (316)

132 Az együttnevelést inkább támogató pedagógusok között is akadtak olyan vélemények, akik a fogyatékosság milyenségétől tették függővé annak integrálhatóságát. Interjúalanyaink úgy nyilatkoztak, hogy csak az enyhe fogyatékossággal élő gyermekeket tartják alkalmasnak arra, hogy ép társaik között nevelkedjenek. Még többen tettek különbséget a tanulók között aszerint, hogy milyen típusú a fogyatékossága. Erről a kérdésről részletesen is kikérdeztük alanyainkat, a továbbiakban erre adott válaszaikra még bővebben kitérünk, itt csupán az együttnevelést támogató megnyilvánulásokhoz kapcsolódó feltételeket emeljük ki.

„bizonyos fogyatékosságokat nem tartok integrálhatónak”

Van olyan eset, amikor hatékony, pl. a mozgássérültek integrálása, de nem minden esetben célravezető. Vannak olyan problémával küzdő gyerekek, akiket motivál, ha általános tantervű osztályba integrálják őket, de olyanok is vannak, akik rendkívül lemaradnak és sok kudarcélmény éri őket. Némelyik probléma, fogyatékosság, sérülés esetén nem tartom jónak az integrált nevelést. (144)

A külföldi példák egy-egy speciális eset, mozgás-, látás - ill. hallássérült gyermek integrálásáról beszélnek egy-egy osztályban, nem az értelmileg sérültekről van tehát szó.

Kisebb osztálylétszámokkal, több segítő felnőttel és speciálisan képzett szakemberrel megoldható. (249)

Ha testi fogyatékosról van szó, akkor nagyon jó dolognak tartom, de ha szellemi, akkor teljesen rossznak. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy szellemileg visszamaradott gyerekeket akar normál osztályba tenni! Lehetetlennek tartom, hogy ugyanazt tanulják, nem lehetne egységesen tanítani. Külön figyelemre van szükségük. (339)

Tehát az integrált nevelésnél az olyan iskolákban, ahol szélsőséges állapotú gyerekeket kezelnek, ott megoldhatatlan az integráció. Ahol például egy tanulónak nincs keze, nincs lába, nem tud mozogni, ott nyilvánvalóan nem megoldható, hogy egy tanító legyen együtt 35 gyerekkel. Ahol van 2-3 ilyen, nem tartom megoldhatónak. Nyilvánvalóan, ha nem ilyen fokú, akkor igen, és nagyon fejlesztő hatásúnak is tartom. (420)

Ha adva van, egy szellemileg vagy fizikailag sérült gyermek, aki a kevésbé súlyos és

„gyógyítható” kategóriába tartozik, akkor azt a gyereket igenis vigye a szülő egészséges gyerekek közé, azért, hogy tanuljon tőlük, mert fog tanulni tőlük, és az egészséges gyerekek is fognak tanulni tőle. (…)Viszont amikor egy olyan gyermek van adva, aki mondjuk szellemileg fogyatékos, azt a gyermeket a szülő ne akarja normális óvodába, iskolába járatni, mert ebben az esetben meg kell értenie, és el kell fogadnia, hogy sem a saját gyermekének, sem a többi gyereknek nem tesz jót ezzel. (133)

Az integrált nevelést helyeslem, abban az esetben, amikor valamilyen szervi problémával küzdő gyermekről van szó. Ez nagyban segítheti az egészséges gyermekek mentális

fejlődését is. A tanulási nehézségekkel küzdő gyermekeknek jobbnak látnám a speciális kis csoportos osztályokat. A magatartás problémával küzdőket semmiképpen nem integrálnám.

(134)

Van, akinek jó, van, akinek nem. Legelőször is szerintem a gyerekeket kellene megkérdezni, hogy egyáltalán mit is szeretnének. Nyilván olyan is van, aki helyett dönteni

133 kell, de ha lehet, döntsék el maguk, hogy mit szeretnének. Én azt gondolom, hogy olyan gyerek is előfordulhat, akinek nem tesz jót, de nyilván a többségnek igen. Általában jó dolognak tartom. (277)

Nem tartom minden esetben jónak, mivel a tanulásban hátrányos helyzetű gyerekek nem tudnak lépést tartani az osztály tanulási ütemével, ezért lemaradnak. Másrészről jónak tartom, ha a hátrányos tanulók egy osztályközösségbe járnak az egészséges tanulókkal, mert így az életben is figyelmesebbek lesznek azokkal, akik valamilyen fogyatékkal élnek.

(208)

Nem ellenzem az integrálást, de csak a „könnyebb” fogyatékos gyerekkel. (162)

Bizonyos hátrányokat, fogyatékosságokat nem tartok jól, hatékonyan integrálhatónak pl.

értelmi fogyatékosok. (139)

Elzárkózó, már-már előítéletes kijelentésekkel találkoztunk azzal kapcsolatban, ha a fogyatékos gyermekek problémája roma származásukkal vagy hátrányos helyzetükkel is összekapcsolódott.

„a többség érdekeit kell képviselni”

Az együttnevelésre véleményem szerint nagy szükség van. A település 60%-a roma, közöttük nagyszámú az enyhe értelmi fogyatékossággal élő. Azonban abban már nem vagyok olyan biztos, hogy ez az együttnevelés számukra előrehaladást mutatna. Hiszen nekik teljesen más a mentalitásuk, szocializációjuk, absztrakt gondolkodásuk. (138)

Hallottam róla, hogy az eltérő osztályok tanulóit is vissza akarják integrálni normál osztályokba. Én mindenfajta integrációt csak bizonyos feltételek mellett tartok elfogadhatónak. (...) Ahol én dolgozom, ott a gyerekek nagy része roma gyerek, a napköziben pedig kb.90 százalékuk. Ők hátrányos helyzetűnek mondhatóak és mellettük még a fogyatékosokkal is foglalkozni, az már képtelenség! (151)

A többi munkatársnőmmel együtt mindannyian úgy gondoljuk, nem szívesen tanítanánk egyszerre beteg és egészséges gyerekeket. Szerintem, továbbra is azt mondom nehezen megoldható, a mai magyarországi állami iskolák főleg nem alkalmasak arra, hogy megvalósítható legyen. Több az egészséges gyerek, mint a sérült, azokkal kell foglalkozni, az ő érdekeiket képviselni! (306)

A bizonytalan véleményűek csoportjában találkoztunk semlegesnek tűnő, ugyanakkor elzárkózásról tanúskodó kijelentésekkel is. Egyesek elvben támogatták ugyan az együttnevelést, de megoldási javaslataikkal inkább a burkolt szegregáció mellett foglaltak állást. A bizonytalan véleménnyel rendelkezők között akadtak olyanok is, akik az együttnevelés és a különnevelés egyidejű működtetését pártolva oldották fel saját dilemmájukat.

„is-is a véleményem”

134 Engem nem igazán hat meg. Nem foglalkozom integrált neveléssel. Én, mondhatni sikeresen tanítottam nagyon sok gyereket, a hagyományos tanítási módszerekkel, amit még tanultam. De ha a mai világnak szüksége van rá, akkor csak legyen! (203)

Nem helyeslem, mert ez speciális oktatást igényel, és felesleges a tanárok nagy többségét ilyen oktatásban részesíteni. (…) Nem kellene mindenből esélyegyenlőségi és szegregációs kérdést csinálni! (63)

Egy iskolában jó foglalkoztatni őket az ép tanulókkal, de egy osztályban az épekkel ezek a tanulók hátrányban vannak. (259)

Bizonyos keretekben szükséges és jó, tantárgyi oktatásnál viszont nem mindig szerencsés…

a jóknak nem elegendő az információ a gyengébbnek túl sok. A középutas megoldás egyik fél számára sem megfelelő. (…) Speciális intézményekben, felkészült pedagógusokkal nagyon sikeres lehet. Nem szabad a hagyományos intézményeket felszámolni a közös oktatást és a szeparált oktatást vegyesen kell alkalmazni a jobb teljesítmény miatt. (226) Tavaly voltunk E.-ben egy ilyen konferencián, egy előadáson és ott ezeknek az iskoláknak - vakok, siketek, stb. - az igazgatói helytelenítették, hogy megszűnnek az iskoláik. Gyakorlati példákkal, saját eredményeikkel elmondták, hogy milyen hasznosak, milyen jó dolog volt a gyerekeknek. Végül is szerintem is-is a véleményem. (198)

A megszólaló pedagógusok többször s több formában utaltak arra, hogy nem elég, ha csupán az iskola keretein belül valósul meg az együttnevelés, illetve csak akkor fog ténylegesen megvalósulni, ha társadalmi szinten is megtesszük a megvalósításhoz szükséges intézkedéseket. Ennek jelenlegi helyzetével kapcsolatban meglehetősen kételkedő véleményüknek adtak hangot.

„az iskola falain túl is”

Az esélyegyenlőség szerintem csak egy ideális társadalomban valósul meg maradéktalanul.

A tanárok nem nagyon törődnek vele, nincs rá idejük, hogy foglalkozzanak a témával. Az integrációnak éppen a társadalmi egyenlőségre való törekvés a lényege. Csak akkor tud az integráció fejlesztő hatással rendelkezni, ha megvan a megfelelő együttműködés a szülő, a pedagógus, és az integráló intézmény között. (429)

Bevallom, félek tőle (…) Nem kaptam megfelelő képzést, hogy el tudjam látni az együttneveléssel járó feladatokat. A fogyatékosság még mai napig tabu téma a társadalomban. Nem tudunk viszonyulni. (180)

Magyarországi viszonylatban nem járható út. Nem ellenzem, de meg kell teremteni feltételeit, és utána lehet róla véleményt alkotni. Amit most a pedagógiában integrált oktatásnak hívunk, az a pedagógia csődje, buktatója, megszégyenítője. (27)

Nehéz kérdés, mert az emberek, a szülők, és a pedagógusok fejében is sokszor félelmek, tájékozatlanságok érzékelhetők ebben a témában. Így sokan ódzkodnak, félnek ettől a kérdéstől, és szemet hunynak, vagy elzárkóznak. A társadalmi együttérzés megerősítésére is szükség lenne, de ma ez a kérdés lehet, hogy költői. (264)

Igaz manapság sokat foglalkoznak az integrációval, de nem látom a megfelelő társadalmi elfogadottságot, és a megfelelő feltételeket sem. Lehet, hogy idővel eljutunk a megfelelő szintre az elfogadásban, de ennek idejét én nem tudom megítélni. (422)

135 Ami még fontosabb: az iskolákon túl a társadalom is legyen az integráció színtere. Nos, ez még hagy maga után kivetnivalót. (179)

In document AZ EGYÜTTNEVELÉS KIHÍVÁSAI A PEDAGÓGUSKÉPZÉSBEN (Pldal 128-135)