IV. FEJEZET - A KUTATÁSI KONCEPCIÓ MEGHATÁROZÓ ALAPJAI
2. A dolgozat rendező elvéről, avagy a fenntartható fejlődés megvalósítása szolgálatában álló alapelvekről általában a génmódosítással kapcsolatos tevékenységek jogi álló alapelvekről általában a génmódosítással kapcsolatos tevékenységek jogi
szabályozása kapcsán
A fenntarthatóság akkor valósulhat meg a géntechnológia gyakorlati alkalmazásával, ha a jelen generáció a tudomány és a technika vívmányait - természetesen a géntechnológiát is beleértve -, akként használja fel, hogy hangsúlyt fektet az elővigyázatosság és a megelőzés elvére a géntechnológia alkalmazásakor, ezáltal az egészségvédelemre, amely a környezetvédelemtől nem elválasztható; a koegzisztenciát hosszú távon biztosítja, hogy segíti a biológiai sokféleség (és a génörökség) megőrzését (és nem az ellen hat); valamint teret enged a társadalmi részvétel elve érvényesülésének, a fogyasztók védelmének, a szociális-etikai vonatkozások figyelembe vételével.
Ezek azok a gyújtópontok, ahol a géntechnológia és a fenntarthatóság találkozik. Ezek azok a közös metszetek, ahol a géntechnológiai tevékenységre vonatkozó jogi szabályozás elvi síkon, a jogalkalmazást előkészítve, ténylegesen tehet a fenntarthatóság megvalósulásáért.
Joggal merül fel a kérdés, hogy miért van ez így?
Az elővigyázatosság és a megelőzés az a két környezetjogi alapelv, amelyek a leghangsúlyosabban jelen kell, hogy legyenek a géntechnológia szabályozásának minden szegmensében. Utalva arra a tényre, - ahogy az Alapozó gondolatok körében kifejtettük és példákkal is illusztráltuk, a génmódosítás hosszú távú, növény-, állat- és emberi egészségügyi
400 A növekedés a hagyományos értelemben kétes, tekintettel a meg nem újuló erőforrások végességére. Ezért a fenntarthatóságnak része a megújuló erőforrások feltárása és alkalmazása, mindezzel a gazdaságnak, a munkahelyteremtésnek és az innovációnak is fellendülést biztosítva. Lényeges, hogy a nem megújuló, véges erőforrásokkal való gazdálkodás ésszerű (takarékos) legyen, tekintettel a jövő generáció érdekeire és szükségleteire is. A megújuló erőforrások, a szélenergia, a napenergia és a vízenergia alkalmazása mellett a fenntarthatósághoz szintén motort biztosít a biodízel, a biomassza, a biogáz alkalmazása, valamint a klímaváltozás, a globális felmelegedés és az üvegházhatás csökkentése, illetve ezen folyamatok lassítása.
hatásai, sajnos teljes mértékben még nincsenek feltárva. Addig, amíg a teljes környezeti kockázat nem ismert, addig a szabályozás kialakításában és alkalmazásában az elővigyázatosság elvét kell követni.
Az egészségvédelem azért kap szerepet a fenntarthatóság kapcsán, mert az emberi egészség és a környezet védelme szorosan összefonódik. A géntechnológiára vonatkozó szabályozások körében jelentős mértékben jelen van ez a szemlélet, amely végső soron a jelen és a jövő generációs emberi egészséget, és ez által a fenntarthatóságot szolgálja.
A második terület, a koegzisztencia hosszú távú biztosítása. Az, hogy a szabályozás biztos hátteret ad arra, hogy a hagyományos-, az ökológiai gazdálkodást folytató és a géntechnológia vívmányait alkalmazó mezőgazdasági termelés egymás mellett megvalósulhasson, anélkül, hogy bármilyen káros hatással legyenek egymásra, - mindez végső soron a fenntarthatóságot szolgálja. Ez egyrészről az emberi egészség védelmét is jelenti közvetetten, másrészt a biológiai sokféleség megőrzését és a génörökség védelmet is. Ezért ezt a vizsgálódási pontot az egészségvédelem szabályainak és a biodiverzitás megőrzése szabályainak vizsgálata között helyeztem el.
Az Alapozó gondolatok körében bemutatottakra utalva, tudnunk kell, hogy a véletlen génterjedés az, ami a biológiai sokféleség csökkenése irányában hat. Joggal mondható, hogy amíg egy új fajtát a laboratóriumokban létrehoznak, fajtaoltalom alá helyezik, szabadalmaztatják, - addig csupán hozzátesz az ember a természet alkotta biológiai sokféleséghez. Azonban, amint ezt az új fajtát szabad környezetben, (nem kísérleti) mezőgazdasági szinten vetni kezdik, fennáll a lehetősége a (rovar vagy szél általi) véletlen génátviteleknek. Ezáltal a bioszférában jelenlévő természet adta génállomány (génörökség, amely egyben természeti erőforrás is) veszélybe kerül, mondhatni beszennyeződik, és elindul távlati szinten a fajok keveredése.
Az eddig felsorolt tevékenységek megvalósulásának közege a társadalom élete, amely szociális és etikai vonatkozásokkal együtt értelmezhető csak. Tehát az eddig vázolt tevékenységek szabályozása során nem lehet eltekinteni attól a társadalmi közegtől, amelyben a jogi szabályozás (értelmezésre és) alkalmazásra kerül, ahol lehetőség adódik hatásai kifejtésére. Ennek egyik legfontosabb érvényesülése a társadalmi részvétel elvének alkalmazása.
A környezetjoggal határos terület a bioetika, annak egy szűkebb területe a környezetjogi bioetika.401 Mivel a géntechnológia révén az ember és a tudomány a teremtett világ
401 másik, lényegesen szűkebb, ugyanakkor erőteljesebben kialakult területe a bioetikának az orvosi bioetika
folyamataiba aktívan avatkozik be, így a géntechnológia szabályainak kialakítása és értelmezése esetén nem lehet szemet hunyni a társadalom egészében vagy egyes szegmenseiben fellelhető világnézeti-etikai elvárások felett.
Az elvek mentén való vizsgálódásunkat alátámasztja továbbá az is, hogy „a korszerű környezetvédelmi szabályozás elvárásait, megfelelő elvi megalapozással lehet tartósan kialakítani. Ennek több, egymással szorosan összefüggő oka van.”402 Elsősorban tudnunk kell, hogy a környezetjogi szabályozás viszonylag rövidebb múltra tekint vissza, így távolról sem lehet megállapodottnak tekinteni ezt a jogterületet. Emellett a szabályozás nehézségeit az is adja, hogy az újabb és újabb megoldási módok által előidézett folyamatos fejlődés, változás következtében is a környezetjog állandó mozgásban van. Sok más érv mellett a harmadik szempont a környezetvédelmi problémák körének egyre jobban kiszélesedő és egyre összetettebb megközelítése.
Mindez és még több más hasonló érv az elvi alapozást különösen indokolttá teszi. Nem mellőzhetőek az elvek sem a jogalkotás, sem a jogalkalmazás, sem az oktatás és kutatás számára. Az elvi keretek keresése minden olyan jogi szabályozás esetében igaz, amelyik rendszerben építkezik, de különösen fontos akkor, ha a fentiek szerint is e rendszer még alakulóban, a folyamatos fejlődés állapotában van.403
Az elvek funkcióit tekintve különböző feladatokat látnak el. „Az első, hogy a környezetpolitikának útba igazítást nyújtson. Céljuk továbbá, hogy mint egyedülálló és lehatárolható jogterületet, a környezetjogot annak megalkotása során előmozdítsák. Emellett hozzájárulnak ahhoz, hogy a környezetjog belső harmonizációját megteremtsék. Hivatottak továbbá a normatív joganyag hézagainak kitöltésére. Kétség esetén pedig az értelmezésben nyújtanak segítséget.”404
Bizonyos német szerzők az elvek szerepét abban látják, hogy azok a jogszabályokat összekössék. Azonban a környezetpolitikai és jogi elvekről folyó viták rendkívül szerteágazóak, és betölthetnek az elvek egy gátképző szerepet is a nemzetközi közjog pártfogásával szemben. Ezáltal közreműködő szerepet játszhatnak a nemzetközi környezetjog önállóságának kialakításában. „Ugyanakkor nem szabad arról sem elfeledkeznünk, hogy a nemzetközi környezetjogi joganyag legnagyobb részt soft law, amely a tagállamokat nem köti. Ennek ellenére, a közösségi jog köti, és alkalmas intézkedések
402 BÁNDI (2011) 27.o.
403 ugyanott
404 Sparwasser/Engel/Vosskuhle (2003) 67. o
rögzítésére, amelyeknek kötő erejük van a tagállamok és a magánszemélyek tekintetében is.”405
A dolgozatban említett szabályozási gyújtópontok relációja, szerkezeti felépítése is ezt a rendszert követi, aminek érzékeltetésére a következő ábrarendszert alkottuk meg.
Ennek fényében a későbbi fejezeteiben a dolgozat azt kívánja bemutatni, hogy a pozitív jogi szabályozás a géntechnológia szabályozása terén milyen jogszabályi pontokon és hogyan tett a fenntarthatóság tényleges, gyakorlati megvalósítása érdekében lépéseket.
(Ismét hangsúlyozzuk, hogy az általunk feltárt szabályozási területek viszonyrendszerének minden egyes szegmensét a dolgozat szűkös keretei miatt, sajnálatos módon nem áll módunkban részletezni.)
405 Ludwig Krämer: EC Environmental Law, Sweet and Maxwell, London, 2003., 14.o.
V. FEJEZET - AZ ELŐVIGYÁZATOSSÁG ELVÉNEK, A MEGELŐZÉS ELVÉNEK