A határértékek szerepe a GMO tartalmú termékek tekintetében

A termékekben jelen lévő GMO azonosítására, nyomon követhetőségére, ellenőrzésére és nem utolsó sorban a társadalom, a fogyasztó tájékoztatására meg kell jelölni a termék címkéjében annak jelenlétét. Már a 2001/18/EK irányelv⁵⁶⁸ is rendelkezett arról, hogy a felirat a termék címkéjén és a kísérő dokumentációban ez legyen: „E termék géntechnológiával módosított szervezeteket tartalmaz.” Az 1829/2003/EK irányelv szerint a címkézésnek arra vonatkozóan kell pontos információkat tartalmaznia, hogy az élelmiszer vagy takarmány GMO-kból áll, tartalmazza azokat, vagy azokból állították elő. Az egyértelmű címkézés – tekintet nélkül arra, hogy a géntechnológiával végzett módosításból származó DNS vagy fehérje kimutatható-e a végtermékből – megfelel a felhasználók nagy többsége által számos felmérés során kifejezett igénynek, megkönnyíti az információk ismeretében hozott választást és eleve kizárja a felhasználók esetleges megtévesztését a gyártási vagy előállítási eljárás tekintetében.

Ezen felül a címkézésnek információt kell adnia bármely jellemzőről vagy tulajdonságról, amely egy élelmiszert vagy takarmányt a hagyományos megfelelőjétől megkülönböztet az

565 BÁNDI (2011) 140-141. o

566 Az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK irányelve (2000. október 23.) a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (kiváló állapot, jó állapot, mérsékelt állapot) vagy például a 201/2001.

(X. 25.) Korm. rendelet az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről

567például a levegő védelméről szóló, 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendeletben meghatározottak

568 Az Európai Parlament és a Tanács 2001/18/EK irányelve (2001. március 12.) a géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról és a 90/220/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről 13. cikk f), valamint a IV. melléklet 8. pont

összetétel, a tápérték vagy a tápláló hatás, az élelmiszer vagy takarmány tervezett felhasználása és a lakosság bizonyos rétegei számára az egészségügyi vonatkozások, valamint bármely etikai vagy vallási aggályokat ébresztő jellemző vagy tulajdonság tekintetében. A 1830/2003/EK rendelet biztosítja, hogy a géntechnológiával végzett bármely módosításra vonatkozó információk a GMO-k, valamint az azokból előállított élelmiszerek és takarmányok forgalomba hozatalának valamennyi szakaszában elérhetőek legyenek, és ezáltal megkönnyítsék a pontos címkézést.⁵⁶⁹

Annak ellenére, hogy néhány vállalkozó elkerüli a géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok használatát, ilyen anyagok egészen kis nyomokban jelen lehetnek a hagyományos élelmiszerekben és takarmányokban, a vetőmagtermelés, a növénytermesztés, a betakarítás, a szállítás vagy a feldolgozás során való véletlen vagy technikailag elkerülhetetlen előfordulásuk eredményeként. Ilyen esetekben az élelmiszerre vagy takarmányra nem vonatkoznak e rendelet címkézési követelményei.

E cél elérése érdekében küszöbértéket kell megállapítani a géntechnológiával módosított anyagok élelmiszerekben vagy takarmányokban való véletlen vagy technikailag elkerülhetetlen előfordulására vonatkozóan, akkor is, ha az anyagnak az Európai Unióban történő forgalomba hozatalát engedélyezték, és ha ezt az előfordulást a rendelet alapján eltűrik. Helyénvaló előírni, hogy amennyiben a géntechnológiával módosított anyagok egy élelmiszerben vagy takarmányban, vagy annak egy összetevőjében való véletlen vagy technikailag elkerülhetetlen előfordulásának összesített szintje magasabb, mint a megállapított küszöbérték, ezt az előfordulást a rendeletnek megfelelően jelezni kell, és részletes rendelkezéseket kell elfogadni ennek végrehajtására.

Jogszabály szerint, elő kell írni alacsonyabb küszöbértékek megállapításának lehetőségét, különösen a GMO-kat tartalmazó vagy azokból álló élelmiszerek és takarmányok vonatkozásában, vagy a tudományos és a technológiai fejlődés figyelembevétele érdekében.⁵⁷⁰ Ez a rendelkezés a határérték rugalmatlan voltán kíván enyhíteni, hozzáigazítva azt ahhoz a tudományos - társadalmi - gazdasági közeghez, amelyben a norma alkalmazandó.

Feltétlenül szükséges, hogy a vállalkozók törekedjenek a közösségi jogszabályok által élelmiszerben vagy takarmányban nem engedélyezett, géntechnológiával módosított anyagok

569 Az Európai Parlament és a Tanács 1829/2003/EK rendelete (2003. szeptember 22.) a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról preambuluma (21)-(22)

570 ugyanott preambulum (24)-(25)

véletlen előfordulásának elkerülésére. A rendelet használhatóságának és megvalósíthatóságának biztosítása érdekében azonban átmeneti intézkedésként, különösen, közvetlenül a végső felhasználónak eladott GMO-k esetében alacsonyabb szintek megállapításának lehetőségével egyedi küszöbértéket kell megállapítani a géntechnológiával módosított ilyen anyag élelmiszerben vagy takarmányban előforduló egészen kicsiny nyomaira vonatkozóan, ha az anyag előfordulása véletlen vagy technikailag elkerülhetetlen, és feltéve, hogy az e rendeletben megállapított valamennyi különleges feltétel teljesül.

Annak megállapítására, hogy ezen anyagok előfordulása véletlen vagy technikailag elkerülhetetlen, a vállalkozóknak tudniuk kell bizonyítani az illetékes hatóságoknak, hogy megfelelő lépéseket tettek a géntechnológiával módosított élelmiszerek vagy takarmányok előfordulásának megelőzésére.

Ezeknek a keret-rendelkezéseknek a kibontását találjuk az 1829/2003/EK irányelv szabályozásában. A címkézési kötelezettséget ez az irányelv ugyanígy írja elő, mint a fentiekben láttuk, de meghatározza azt a küszöbértéket, amikor erre nincs szükség. A címkézési kötelezettséget „azokra az élelmiszerekre kell alkalmazni, amelyeket ilyen formában a Közösségen belüli végső felhasználónak vagy a közétkeztetésben működő gazdasági szereplőknek kell szállítani, és GMO-kat tartalmaznak, vagy azokból állnak; vagy azokat GMO-kból állították elő, vagy GMO-kból előállított összetevőket tartalmaznak.”⁵⁷¹ Azokra az élelmiszerekre „nem kell alkalmazni,⁵⁷² amelyek az egyes összetevők vagy az egyetlen összetevőből álló élelmiszer legfeljebb 0,9 százalékos arányában olyan anyagot tartalmaznak, amely GMO-kat tartalmaz, azokból áll vagy állították elő, feltéve, hogy ez az előfordulás véletlen és technikailag elkerülhetetlen. Annak megállapítása érdekében, hogy ezen anyag előfordulása véletlen vagy technikailag elkerülhetetlen, ugyancsak a vállalkozóknak bizonyítaniuk kell tudni az illetékes hatóságok felé, hogy megfelelő lépéseket tettek az ilyen anyag előfordulásának elkerülésére.”⁵⁷³

A magyar szabályozás ennek megfelelően az 1998. évi géntechnológiai tevékenységről szóló XXVII. törvényben ugyanezt a kötelezettséget fogalmazza meg. A géntechnológiával módosított termék, valamint a külön jogszabály szerint géntechnológiával módosított

571 ugyanott 12. § (1)

572 A Mentességek címszó alatt ugyanezt a szabályozást erősíti meg az 1830/2003/EK rendelet (2003.

szeptember 22.) a géntechnológiával módosított szervezetek nyomonkövethetőségéről és címkézéséről, és a géntechnológiával módosított szervezetekből előállított élelmiszer- és takarmánytermékek nyomonkövethetőségéről, valamint a 2001/18/EK irányelv módosításáról. 4. cikk C Mentességek. Szintén a 132/2004. (IV.29.) Kormány rendelet a géntechnológiai tevékenység engedélyezési eljárási rendjéről, valamint az eljárás során az Európai Bizottsággal való kapcsolattartásról 15. §-ában is így szabályoz.

573 Ld.: 439. lábjegyzet et 12. § (2)-(3)

szervezetből előállított élelmiszer és takarmány előállítója és forgalomba hozója a termék csomagolásán, valamint a kísérő okmányokon köteles a külön jogszabályban meghatározott jelölést feltüntetni. Nem kell alkalmazni a fenti szabályt, a külön jogszabály szerinti, határértéket meg nem haladó, nem szándékosan, illetve technikailag elkerülhetetlen okból történt előfordulásra.⁵⁷⁴

A fenti kötelezettségeket megalapozó, 0,9 %-os gén-szennyezettségi arány, szennyezettségi határértéknek tekinthető, a környezetvédelmi törvény fogalma szerint: „4§ u) szennyezettségi határérték: a környezet valamely elemének olyan - jogszabályban meghatározott - mértékű szennyezettsége, amelynek meghaladása - a mindenkori tudományos ismeretek alapján - környezetkárosodást vagy egészségkárosodást idézhet elő”. Jelen esetben környezeti elemnek azt a génkészletet tekintjük, amely mint természeti erőforrás a jelen generáció számára rendelkezésre áll.

Összességében látnunk kell, hogy ennek a szabályozási megoldásnak erénye az, hogy bár határértékként funkcionál, lehetőséget kínál egyedi küszöbérték szükség szerinti megalkotása révén némi rugalmasságra. A másik említésre méltó sajátossága pedig az, hogy a bizonyítási teher a vállalkozót (tehát a GMO-t alkalmazó személyt) terheli annak bizonyítására, hogy a jogszabályban előírtaknak szennyezettség esetén egyebekben eleget tett.

5.3. Határértékek szerepe a lényegi egyenértékűség tekintetében 5.3.1. Élelmiszerek tekintetében

A lényegi egyenértékűség intézményének kialakulását és főbb vonásait az Alapozó gondolatok körében bemutattuk, itt csupán utalunk ezekre. A határértékek kapcsán is szerepet kap a lényegi egyenértékűség vizsgálata, mert véleménye elkészítése érdekében a Hatóság, igazolása keretében megvizsgálja, a kérelmező által benyújtott információkat és adatokat annak kimutatása érdekében, hogy az élelmiszer jellemzői nem különböznek a hagyományos megfelelő jellemzőitől, tekintetbe véve a jellemzők természetes eltéréseire vonatkozó elfogadott határértékeket.

A címkézési követelményeken felül a címkén az engedélynek megfelelően szintén meg kell említeni minden jellemzőt és tulajdonságot a következő esetekben: „ha az élelmiszer a következő jellemzők és tulajdonságok tekintetében különbözik a hagyományos megfelelőtől:

i. összetétel; ii. tápérték vagy táplálkozási hatások; iii. az élelmiszer tervezett felhasználása;

574 1998. évi XXVII. törvény a géntechnológiai tevékenységről: „12. § (1)-(2)

iv. a lakosság egyes rétegeinek egészségére gyakorolt hatások; b) ha az élelmiszer etikai vagy vallási aggályokat ébreszthet.”⁵⁷⁵

5.3.2. Takarmányok tekintetében

A lényegi egyenértékűség követelménye a takarmányok tekintetében az, hogy „nem okozhat kárt a fogyasztónak, vagy nem tévesztheti meg a fogyasztót azáltal, hogy az állati termékek sajátosságait megváltoztatja; valamint nem különbözhet a helyettesíteni kívánt takarmánytól olyan mértékben, hogy szokásos elfogyasztása táplálkozási szempontból előnytelen legyen az állatokra vagy emberekre.”⁵⁷⁶ A Hatóság, igazolása keretében megvizsgálja a kérelmező által benyújtott információkat és adatokat annak kimutatása érdekében, hogy a takarmány jellemzői nem különböznek a hagyományos megfelelő jellemzőitől, tekintetbe véve a jellemzők természetes eltéréseire vonatkozó elfogadott határértékeket.⁵⁷⁷

Összességében láthatjuk, hogy itt határértékként a jogszabályok előírása szerint, a génmódosított élelmiszer vagy takarmány esetében viszonyítási alapként, a nem génmódosított élelmiszert, illetve takarmányt kell alapul venni. Tehát a korábbi 0,9 %-os konkrét határérték megállapításához képest, ezekkel a határértékekkel történő szabályozás erényének tekinthetjük, hogy alkalmazása egyedi vizsgálatot - eset-specifikusságot - igényel.

A szabályozás sajátos jellegét tehát az adja, miszerint határértékekről van szó, de azok terméktől függően egyedi értékek.

5.4. A mértékrendelkezések szerepe a génmódosított organizmusok szabad környezetbe