A jelen fejezetben a megelőzés, elővigyázatosság és az együttműködés elveit emeljük ki elsőként a génmódosítás szabályozása kapcsán, azok közül az alapvető jogelvek közül, amelyek az általános környezetjog területén a fenntartható fejlődés szolgálatában állnak.
(Látnunk kell, hogy a következő elemzés nem az egyes engedélyezési és más hatósági eljárások gyakorlati tapasztalatait célozzák meg, hanem a szabályozás sarokpontjait, amelyek - betartatásuk révén - végső soron a fenntartható fejlődést szolgálják.)
A fenntartható fejlődést szolgálja a Biológiai Sokféleség Egyezmény Cartagena Jegyzőkönyve a Biológiai Biztonságról. A Jegyzőkönyv célkitűzéseit foglalja össze a megállapodás bevezetésében, amely a fenntartható fejlődés alapgondolatából indul ki és így fogalmaz. „(…) a modern biotechnológiából származó, élő, módosított szervezetek határon átnyúló mozgására, mely szervezetek károsan befolyásolhatják a biológiai sokféleség megőrzését és fenntartható hasznosítását, és emlékeztetve különösen a megfelelő előzetes tájékoztatási és engedélyezési eljárás kidolgozására, megerősítve a Környezetről és Fejlődésről szóló Rió-i Nyilatkozat 15. elvében foglalt elővigyázatos megközelítést, felismerve a modern biotechnológia gyors terjedését és a társadalom növekvő aggodalmát a biológiai sokféleségre kifejtett potenciálisan káros hatásai miatt, figyelembe véve az emberi egészséggel kapcsolatos kockázatokat is, felismerve, hogy a modern biotechnológia az emberi jólét szempontjából nagy lehetőségeket rajt magában, amennyiben fejlesztése és alkalmazása során a környezetvédelem és az emberi egészség szempontjából megfelelően biztonságos intézkedéseket alkalmaznak, fölismerve a géncentrumok és a genetikai sokféleség központjainak az emberiség életében betöltött döntő fontosságát, figyelembe véve sok ország, különösen a fejlődő országok korlátozott lehetőségeit abban, hogy megbirkózzanak az élő, módosított szervezetekkel kapcsolatos ismert és potenciális kockázatok nagyságával és természetével, felismerve hogy a kereskedelmi és környezetvédelmi megállapodásoknak kölcsönösen támogatniuk kell egymást, célul tűzve a fenntartható fejlődés elérését, hangsúlyozva, hogy e Jegyzőkönyv nem értelmezhető úgy, mint bármelyik nemzetközi egyezmény Szerződő Felei jogainak és kötelezettségeinek megváltoztatása, elismerve, hogy a fenti megállapodások nem szándékoznak alárendelni e Jegyzőkönyvet más nemzetközi egyezményeknek, a következőkben állapodtak meg.”
Elvei sorában a Riói Nyilatkozat 15-ként, az elővigyázatosság elvére a következő definíciót adja „a környezet védelme érdekében az Államok, lehetőségeiknek megfelelően, törekedni fognak az elővigyázatosságra. Ahol súlyos és visszafordíthatatlan kár fenyeget, a teljes tudományos bizonyosság hiánya nem használható föl indokolásként a környezetromlást megakadályozó, a hatékonysággal járó intézkedések elhalasztására.”
A környezetjog elvei mentén haladva „a megelőzés és az elővigyázatosság jelenti az igazán hatékony és proaktív védelmet. Azok a közigazgatási eszközök szolgálják a megelőzés érdekeit, amelyek révén előzetesen tudomást szerezhetünk a várható környezeti hatásokról, és az ezeket kiváltó tevékenységekkel szemben feltételeket, korlátokat támasztva csökkenthető a környezet terhelése, esetleg megakadályozható a kérdéses tevékenység megkezdése, folytatása.”406 A megelőzés az Első Akcióprogram óta alapvető része a közösségi környezetpolitikának, majd részévé vált az elsődleges jognak is a kezdetektől fogva.407
Az élelmiszer-biztonság általános alapelvei, amelyek a környezetjog területéről erednek és ma már a közösségi jog egészét áthatják,408 - génmódosítás szabályainak megalkotása és alkalmazása során a megelőzés és az elővigyázatosság elvének érvényesítése elsőrangú.409
„A megelőzés a környezetvédelem legfontosabb elve, amely a környezetpolitikában ismert másik megfogalmazása szerint a szennyezés forrásánál való fellépést jelenti. (…) az ismert és várható hatások elleni fellépést igényli, míg az elővigyázatosság gondolatával kiegészülve arra figyelmeztet, hogy kellő körültekintéssel elkerülhetőek és elkerülendőek a nem várt következmények is.” 410 (A helyreállítás, a már bekövetkezett károsodások további hatásainak elkerülése szempontjából jelent megelőzést.) Az elővigyázatosság a megelőzéshez képest egy lépéssel előbbre gondolkodik, amennyiben már a károsodás veszélyére vezető tevékenységek megalapozása során el kell kerülni az olyan helyzetet, amely esetleg a következő lépést jelentő megelőzés alkalmazását követeli meg. Az elővigyázatosság révén tehát az emberi magatartásokról eleve feltételezzük az esetleges későbbi környezeti ártalmak bekövetkezésének lehetőségét, az ártatlanság vélelme helyett a bűnösség vélelmét alkalmazva.
A látszólagos óvatosságnak tapasztalati alapjai vannak.411
„A megelőzés fogalma kettős értelemben használatos, mivel az ártalmak keletkezésének megelőzése mellett a károsító folyamatok további hatásai elleni fellépést is magában foglalja. Az egész környezetvédelmi rendszert oly módon kell felépíteni, - ellentétben a túlnyomórészt ma is érvényesülő szabályozással -, hogy ezen elv valósággá váljék. A megelőzés legegyszerűbb jogi realizálása az engedélyezési eljárás, amelynek során a
406 BÁNDI (2011) 229. o.
407 bővebben: Bándi-Csapó-Kovács-Végh-Stágel-Szilágyi:Az Európai Bíróság környezetjogi ítélkezési gyakorlata (szerk.: Bándi Gyula) Szent István Társulat, Budapest, 2008. 102. o.
408 CARDWELL (2010) 97. o.
409 Egyes szerző a két alapelv szimbiózisát feltételezi. Ld. Krämer (2007)
410 BÁND ld. 247 lábjegyzet 42.o.
411 bővebben: ugyanott 43.o.
tevékenység gyakorlása nem csupán az engedély által adott jogosítványtól függ, hanem az ennek keretében meghatározható feltételek egyre szélesedő körétől.” 412
A közösségi környezeti politika az elővigyázatosság elvére alapozott, amelynek német gyökerei vannak, a német környezetjogban ez a „Vorsorgeprinzip”. Ez azt jelenti, hogy ahol erős gyanú van arra, hogy egy tevékenység környezeti kárral jár, helyesebb cselekedni, mielőtt ’még nem késő’, mintsem arra várni, hogy tudományos bizonyítékok váljanak elérhetővé, amelyek kétségtelenül mutatják az okozati összefüggéseket. Ebben az összefüggésbe, - a 130r(3) Cikk első mondata értelmében-, a közösség környezeti politikája előkészítésében, figyelembe kell vennie az ’elérhető tudományos és technikai adatokat’.413 Az Európai Bíróság gyakorlatában leszögezte, hogy „noha az elővigyázatosság elvét a Szerződés a környezetvédelmi politikával kapcsolatban említi csupán, ennek hatóköre bővebb. Az elv arra irányul, hogy alkalmazzák az egészség, a fogyasztók biztonsága, illetve a környezet védelme magas szintű biztosítása érdekében a Közösség minden cselekvési területén.”414 Ugyanúgy kihangsúlyozta, hogy intézkedéseik során a hatóságok adjanak elsőbbséget ezen érdekek védelmének a gazdasági érdekekkel szemben.415
Ahogy a 2001/18/EK irányelv fogalmaz: „a Szerződés értelmében a Közösség környezettel kapcsolatos tevékenységének a megelőző intézkedések foganatosítása elvén kell alapulnia.416 A teljes tudományos bizonyosság hiánya nem lehet akadálya a védő intézkedések meghozatalának;417 nem lehet várni azokkal addig, amíg a kár ténylegesen bekövetkezve, az ok okozati összefüggés bebizonyosodik.418
A 2001/18-as irányelvet az elővigyázatosság alapelvét figyelembe véve alkották meg, és erre kell figyelemmel lenni a végrehajtásakor is. Ehhez kapcsolódóan a Régiók Bizottsága egy véleményében külön kiemelte „annak szükségességét, hogy a GMO-kkal kapcsolatos nemzeti és regionális jogszabályok kifejezetten hivatkozzanak az elővigyázatosság elvére.”419
412 BÁNDI (2011) 42.o.
413 WINTER, G: European Environmental Law, Darthmouth Publishing Company Limited, (1996), 283.o.
414 Első Fokú Bíróság, egyesített ügyek T-74, 76, 83-85, 132, 137, 141/§§, Artegodan GmbH és társai kontra Bizottság, 2002. november 26. (183.)
415 Ugyanott (184.)
416 Ugyanezt a gondolatkört fogalmazta meg az Európai Bíróság a C-236/1 ügyben (2003-ban)
417 ugyanezt az elvet az Európai Bíróság több jogesetben is kimondta; mint a C-174/82. számú előzetes döntéshozatali eljárásban a Societe Sandoz BV ellen indult büntetőeljárásban, már 1983-ban! Vagy a T-13/99.
számú Pfizer ügyben, 2001-ben, illetve a C-236/01. számú Monsanto ügyben, 2003-ban.
418 Ugyanezt kimondta az Európai Bíróság a C-157/96 számú ügyben1998-ban született ítéletében.
419 A Régiók Bizottsága véleménye - A tagállamokra a géntechnológiával módosított növények területükön történő termesztése terén ráruházott döntésszabadság 2011/C 104/13