4.1. A 2010-et követő felsőoktatás-politika hatása igen erőteljes volt a felsőoktatási felvételire. 2013-ra mélypontra esett mind a jelentkezők, mind a felvettek létszáma. A jelentkezők számának visszaesése nem magyarázható kizárólag a demográfiai folya-matokkal, illetve az érettségizettek számának alakulásával. Bár mindkettő a csökke-nés irányába hat, de nem olyan radikális mértékben, mint a jelentkezők vagy a felvet-tek száma. A jelentkezők számának ilyen méretű csökkenését az önfenntartó felsőok-tatás és a képzés széleskörű önköltségessé tételének 2013. évi bejelentése idézte elő, amely együtt járt az állami finanszírozású helyek csökkenésével, újraelosztásával és a hallgatói szerződés bevezetésével. Ha 2001-től nézzük meg az adatokat, akkor hason-ló jelenséget lehetett tapasztalni 2006-2007-ben is, amikor az akkori kormány fejlesz-tési részhozzájárulás címén akart tandíjat bevezetni. Mind 2007-ben, mind 2013-ban szinte teljesen azonos a reagálás a tandíj bevezetésének hírére: 2007-re 58 ezer fővel esett a jelentkezők száma (35%-os csökkenés), 2013-ra pedig 52 ezer fővel (32,5%-os csökkenés).
4.2. A létszámvisszafogásnak alapvetően két eszköze volt: részint az államilag finan-szírozott helyek számának majdnem 20%-os csökkentése, részint a bejutási minimum pontszámok megemelése, s a népszerű (bölcsész és társadalomtudományi) szakok bejutási pontszámának radikális megemelése, lényegében önköltségessé tétele.
4.3. 2009 és 2017 között jól érzékelhetően növekedett a felsőoktatásba történő (első helyes) jelentkezések tekintetében a fővárosi dominancia. Míg 2009-ben még az első helyes jelentkezések nagyobbik része vidéki intézményekbe történt, 2012-től a fővárosi intézmények kezdenek előtérbe kerülni, s 2017-re már a jelentkezések 53%-a budapesti intézménybe történik.
4.4. A felvettek esetében is egyértelmű a fővárosi intézmények előtérbe kerülése:
miközben 2009-ben a hallgatók 42%-át vették fel fővárosi intézménybe, aközben 2017-ben már 51%-át. A felvettek létszámadataiból világosan látszik, hogy a 2010-es felsőoktatás-politikai kurzusváltás nyomán bekövetkezett felsőoktatási létszám meg-szorítás vesztese a vidéki felsőoktatás. Miközben a budapesti művészeti és tudo-mányegyetemek évente felvett hallgatólétszáma egészen kis ingadozásokkal stagnált, aközben a vidéki regionális egyetemek által felvett létszám mintegy 13 ezer fővel csökkent. A vidéki főiskolák (amelyek egy része később alkalmazott tudományegye-tem lett) mintegy 10 ezer főt vesztettek 2011 és 2013 között, miközben a fővárosi hasonló intézmények „megúszták” mintegy 5 ezer főnyi vesztességgel.
4.5. A felvételi adatok elemzése azt is megmutatja, hogy a szegényebb régiók egyre inkább bezárulnak, azaz a régió fiataljai egyre kevésbé tudnak a saját régiójukon kívül tanulni, a gazdagabb régiók esetében pedig egyre inkább növekszik a fővárosban to-vábbtanulók aránya.
4.6. Az összes felsőoktatási hallgató létszáma 2009-hez viszonyítva 2016-ra 83 ezer fővel lett kevesebb, ami több mint 20% csökkenést jelent. Ezen belül a nappali tago-zatos hallgatók száma 37 ezerrel lett alacsonyabb (ami 15%-os csökkenés), a részidős hallgatóké pedig 46 ezerrel (36%-os mérséklődés). A képzési formákat tekintve to-vábbra is azt lehet megállapítani, hogy a magyar felsőoktatás nem tudta megerősíteni a rövid idejű felsőfokú képzést, ami pedig számos országban a tömegesedés fő csa-tornája.
4.7. A felsőoktatási hálózatfejlődés ellentmondásait jól mutatja az is, hogy – mint az a felvételik elemzése során is egyértelműen látszott – az elmúlt nyolc évben az összes hallgatót tekintve is jelentős mértékben erősödött a hazai felsőoktatás főváros cent-rikussága. A vizsgált időszak alatt a Budapesten tanuló hallgatók aránya 10%-kal nö-vekedett, s 2016-ban elérte az 52%-ot: a hazai felsőoktatási hallgatók több mint fele a fővárosban tanul. A főváros mögött Debrecen szerepe erősödik valamennyit, Szegedé stagnál, a többi vidéki centrumé pedig csökken.
4.8. Szembetűnő a műszaki, természettudományi, informatika és agrár (az ún MTMI) szakra járók arányának növekedése a többi szak rovására. Első látásra ez a kormány-zati erőfeszítések sikerét mutatja. Sajnos azonban a létszámcsökkenés miatt a valós létszámok már inkább aggodalomra adnak okot, ugyanis egy zsugorodó felsőoktatás-ban arról van szó, hogy melyik képzési terület relatív helyzete jobb. Tehát a műszaki képzésben tanulók 2015/2016-os aránya magasabb ugyan, mint a 2014/2015-ös arány, míg a közgazdasági képzésben ez az arány az egyik évről a másikra romlott,
azonban ez úgy következett be, hogy mindkét területen csökkent a létszám, csak a közgazdasági területen jobban.
4.9. A magyar felsőoktatás részvételi jellemzőit nemzetközi összehasonlításban vizs-gálva azt tapasztaljuk, hogy a hazai tendenciák elfordulni látszanak a fejlett világban tapasztalt trendektől. A hazai fejlődés a rendszerváltást követően – egy az államszoci-alizmus időszakában a pangó gazdaság igényeihez visszafogott – alacsony részvételi szintről igen dinamikus fejlődéssel utolérte a fejlett országok részvételi jellemzőit.
Ezután visszaesés következett be, amit a 2000-es évek első évtizedének végén egy a fejlett világ trendjeivel párhuzamos tendenciára való átállás váltott fel. Azonban 2012-ben ez a besimuló trend megtört, s a felsőoktatás-politikai váltás nyomán újabb radikálisabb csökkenés következett be.
4.10. A felsőoktatás sosem működött zárt rendszerként: mindig szoros kapcsolatban állt a társadalom és gazdaság más alrendszereivel, ráadásul egy jól működő felsőokta-tás azt sem nélkülözhette, hogy része legyen a nemzetközi vérkeringésnek. Az elmúlt évtizedben Magyarország azzal a ténnyel szembesült, hogy határokon átívelő verseny van a tehetségekért, valamint a magasan képzett munkaerőért. Noha a nemzetközi vándorlási folyamatok mérési és dokumentálási nehézségei miatt az elvándorlásról adható kép erősen hiányos, a rendelkezésre álló adatok, valamint az empirikus tények alapján levonható következtetések is abba az irányba mutatnak, hogy a Magyarországról történő elvándorlás egyre nagyobb mértéket öltött az elmúlt tíz évben. Az Eurostat adatai szerint a többi EU-tagországba évente életvitelszerűen ki-költöző magyarok száma 2008 és 2015 között több mint megnégyszereződött.
4.11. Bár 2008-ban Magyarországról népességarányosan, európai összevetésben, kimondottan kevés állampolgár vándorolt ki, addig ez a mutató 2013 óta már megha-ladja a többi visegrádi ország átlagának értékét. A magasan képzett személyek kivándorlási rátája sem kiugró. Ettől függetlenül tény, hogy az elvándorlás, s különösen a magasan képzett munkaerő elvándorlása valós kihívásként jelentkezett Magyarország számára, még akkor is, ha mértéke sem európai, sem régiós viszonylatban nem tekinthető kiemelkedőnek. Ennek tükrében az is tagadhatatlan, hogy a magyar kormányzat valós közpolitikai problémára reagált 2012-ben, amikor a hallgatói szerződések bevezetése mellett döntött. Mindazonáltal a választott eszköz adekvátsága, s a probléma kezelésére vonatkozó hatásosság már nem ilyen egyértelmű.
4.12. A hallgatói szerződések bevezetése nem járult hozzá érdemben a kivándorlási kedv csökkenéséhez. Ellenkezőleg: az intézkedés ellenérzéseket szült a hazai oktatás-irányítással szemben, ami már a középiskolás korosztály számára is napirendre hozta a mobilitás, a külföldön történő továbbtanulás lehetőségét. 40 százalékkal nőtt a ha-zai fiatalok öt fő célországának (Egyesült Királyság, Németország, Ausztria, Hollandia, Dánia) felsőoktatásában tanuló magyar hallgatók száma.
4.13. A konstrukció sem túlságosan visszatartó. Az államilag finanszírozott képzésen részt vevő hallgatók ugyanis a képzési idővel arányos magyarországi munkavégzést a
diploma megszerzését követő húsz éven belül vállalják, tehát az esetleges visszafize-tési kötelezettségek leghamarabb csak a 2030-as évek közepén „élesednek”. Az addig hátralévő hosszú idő azonban bizonytalanságot hordoz akár a hallgatói szerződések létét és megmaradását illetően is. A bizonytalanság ráadásul a végrehajtás, a visszafi-zetés kikényszerítése tekintetében is fennáll: kétséges ugyanis, hogy milyen arányban lesznek elérhetők, s jogi eszközökkel rábírhatók a fizetésre olyan személyek, akik adott esetben húsz éve nem élnek már itt és semmilyen kapcsolatuk nincs már az országgal.
4.14. A hazai Diplomás Pályakövetési Rendszer (DPR) mint országos adatgyűjtési program kiépülése épp a kötetünk fókuszában álló idősávban – 2007 és 2017 között – zajlott le. A 2007-ben induló országos rendszer fejlesztése és kiépítése európai uniós támogatással valósult meg. Finanszírozási bázisa a TÁMOP 4.1.3 „Felsőoktatási szol-gáltatások rendszerszintű fejlesztése” címen futó projekt volt, az intézményi projek-tek TÁMOP 4.1.1 „Hallgatói és intézményi szolgáltatásfejlesztés a felsőoktatásban”
néven indultak. A központi pályakövetési program egy országos, centralizált pályakö-vetési rendszer mellett – pontosabban azon belül – a kezdetektől hangsúlyosan az intézményi pályakövetést is támogató szakmai fejlesztésként fogalmazódott meg.
4.15. A magyarországi Diplomás Pályakövetési Rendszer a kiindulástól kezdve két modulból áll: az intézményi pályakövetés rendszeréből és az adminisztratív adatinteg-rációs rendszerből. Időben az előbbi fejlesztése indult korábban, ám jelenleg a két modul párhuzamosan fut. Maga a duális szisztéma a hazai rendszer karakterének meghatározó eleme nemzetközi szinten is jó gyakorlatnak minősül. A survey és admi-nisztratív adatok párhuzamos gyűjtésére épülő rendszer a két módszer előnyeit tudja egyesíteni és gyengeségeit kompenzálni, akkor, ha a két eltérő típusú adatgyűjtés felhasználási lehetőségei pontosan definiáltak. A rendszeresség úgyszintén a hazai rendszer erősségének tekinthető.
4.16. Amennyiben a hazai pályakövetési rendszert az európai gyakorlatok között kívánjuk elhelyezni, jól látszik, hogy Magyarország a DPR révén azon – többnyire nyu-gat-európai – országok közé tartozik, ahol rendszeres országos pályakövetési tevé-kenység zajlik. A survey kutatási modul hazai sajátosságának tekinthető, hogy a ma-gyar rendszer a jellemző egy- hároméves követési gyakoriság mellett még egy idő-pontban, a végzés után 5 évvel is gyűjt adatokat. Magyarország abban a körben is említésre érdemes, hogy a survey jellegű kutatásokat statisztikai forrású adattartal-mak bevonásával egészíti ki. A nemzetközi mezőnyt tekintve a Magyarországon mű-ködő, rendszeres adatgyűjtésre alapozott duális szisztéma módszertani szempontból Európa élvonalába tartozik.
4.17. Az országos szakpolitika és döntéshozás szintjén a DPR kormányrendeletben rögzített pozíciót kapott, amennyiben 2015-ben szabályozták az intézményi adatfel-vételek kötelezettségét, majd egy évvel később a pályakövetés eredményeit nevesí-tették az intézmények alaptevékenységének ellátására biztosított finanszírozás eltérí-tésének egyik indikátoraként. Ez utóbbi eltérítési rendszer a pályakövetés
adatinteg-rációs moduljának olyan intézményre bontott eredményeire alapoz mint a végzettség szintjének megfelelő elhelyezkedési ráta.
4.18. A tájékoztatási funkció tekintetében a közvélemény általános tájékoztatása mellett dedikáltan a felsőoktatásba készülők, pályaválasztók informálása lehet egy pályakövetési rendszer feladata. Hazai viszonylatban a felsőoktatási továbbtanulás teljes adminisztrálása és a felvételi rendszer működtetése az Oktatási Hivatal feladat-köre, így a DPR eredmények a központi tájékoztató és regisztrációs felületeken igen hatékonyan járulhatnak hozzá a továbbtanulási döntéshez nem csak az érettségi utáni pályaválasztás, de a felsőoktatáson belüli továbbtanulási avagy kilépési döntés meg-hozatalakor is.