A kivándorlás definíciós kérdései illetve regisztrációs, mérési nehézségei miatt teljes képet valamint nemzetközi szinten összehasonlítható, teljes körű adatokat aligha lehet közölni a Magyarországról távozók pontos számáról. Külön nehézséget okoz, hogy a nyilvánosan rendelkezésre álló adatbázisok csak elvétve tartalmaznak egyedi adatokat, így az elvándorlók képzettség szerinti megoszlásáról még nehezebb robosz-tus állításokat megfogalmazni. Mindazonáltal bizonyos tendenciák mindenképpen megfigyelhetők e téren is. Az alábbiakban ezeket összegezzük.
Első körben érdemes bemutatni a kivándorlási kedv alakulását, amelyre a hazai irodalom rendre migrációs potenciálként hivatkozik (Sik és Szeitl, 2016). Ez a mutató ugyan nem a tényleges kivándorlások számát jelzi, hanem azt összegezi, hogy az ál-lampolgárok mekkora hányada tartja elképzelhetőnek, hogy a közeljövőben rövidebb
99 Noha ennek következtében a magyar jog ma már nem ismeri a hallgatói szerződés kifejezést, jelen írásban a közért-hetőség kedvéért a továbbiakban is fogunk így hivatkozni az intézményre.
vagy hosszabb időre külföldre távozik, így egyfajta képet ad az adott országban ural-kodó hangulatról. Ennek megfelelően a migrációs potenciál a jövőbeni elvándorlás várható alakulásának a becslésére csak nagyon korlátozottan alkalmas, idősoros ösz-szehasonlításban azonban érdemi információval szolgál a kivándorlásról való gondol-kodás általános tendenciáiról.
Sik és Szeitl (2016) adatai összetett képet mutatnak a magyar lakosság migrációs potenciáljáról a vizsgált időszakon belül. Amint azt a 2. ábra szemlélteti, a migráció különböző típusaira való hajlandóság vegyes módon fluktuált, azonban a társadalmi közhangulatot és az intézkedéssel szembeni ellenérzéseket jelezheti az, hogy 2012-ben, a hallgatói szerződés bevezetésének az évében egy helyi maximum látható az adatsorokban. Az ezt követő két év csökkenő értékei egyrészről jelezhetik a téma közéleti lecsengését, másrészről azonban az is meghúzódhat az adatok mögött, hogy akik korábban tervezték a külföldre történő távozást, azok meg is valósíthatták azt.
A fentiek alapján azonban a felsőoktatásra vonatkozóan csak korlátozottan tu-dunk következtetéseket levonni, hisz az adatok sem korcsoport, sem végzettség sze-rinti megoszlást nem mutatnak. E tekintetben hasznosabbnak bizonyulhatnak az ifjú-sági Eurobarometer felmérések (Flash Eurobarometer 395 (European Youth, 2014;
European Commission & European Parliament, 2016) adatai, amelyek a 16-30 éves korosztály mobilitási hajlandóságát mutatják. Ezen korosztályban a felsőoktatás po-tenciális és tényleges résztvevői, valamint az abból nemrégiben kilépők egyaránt megtalálhatók (természetesen a felsőoktatáshoz nem kapcsolódó személyek mellett).
Ugyanakkor ezen adatok esetén a megfelelő idősor hiánya okoz problémát, mivel csak a 2014-es és 2016-os évre rendelkezünk összehasonlítható adatokkal, amelyeket az 1. táblázatban foglalunk össze.
2. ábra A magyar lakosság migrációs potenciálja 2008 és 2016 között
Megjegyzés: a halmozott migrációs potenciál azon személyek számát mutatja, akik a másik három kategória
2008 2011 2012 2013 2014 2015 2016
Rövid távú munkavállalás Kivándorlás
Halmozott Hosszú távú munkavállalás
1. táblázat Mobilitási hajlandóság Magyarországon az Eurobarometer 16-30 éves korosztály körében végzett felmérésében
"Akar Ön tanulni, képzést kapni vagy dolgozni más EU országban, mint Magyarország?"
2014 2016
Igen 52% 28%
Nem 45% 70%
Nem tudja /nem válaszol 3% 2%
Forrás: European Parliament & DG Communication, 2014; European Commission & European Parliament, 2016
Az Eurobarometer kérdésének megfogalmazása miatt az 1. táblázat adatai legin-kább a 2. ábrában szereplő „halmozott” migrációs potenciállal vethetők össze. Ezek alapján még akkor is érdemi különbség figyelhető meg a fiatalság és a teljes lakosság mobilitási hajlandósága között, ha előbbiek esetén jelentős csökkenés mutatkozott a 2014-es és 2016-os adatok viszonylatában. Jóllehet, a magas értékek a legkülönbö-zőbb módokon értelmezhetők (kezdve a magyar oktatásról való negatív vélekedéstől egészen az itthon szerzett képzettségek külföldi hasznosíthatóságában vetett bizalo-mig), az mindenképp igaz, hogy figyelmeztető jelzésként szolgálhatnak a magyar fel-sőoktatás és munkaerőpiac számára. Egyértelműen mutatják ugyanis, hogy a hosz-szabb-rövidebb időre történő külföldre távozás lehetősége a fiatalság jelentős rész-ének napirendjén szerepel, amellyel mindenképp számolni kell annak érdekében, hogy a jelenségnek az előnyeit tudjuk kihasználni, azok hátrányainak elszenvedése helyett.
A ténylegesen megvalósuló mobilitás terén már árnyaltabb a kép, még akkor is, ha az adatokkal való ellátottság e tekintetben is szegényes. Az Eurostat (2017a) adatai szerint a többi EU-tagországba évente életvitelszerűen kiköltöző magyarok száma 2008 és 2015 között több mint megnégyszereződött. Jóllehet, a kiáramlások flow adatai a visszaköltözéseket nem mutatják, s a számítási módszerben 2010-ben törés is volt, a növekmény, illetve ebből fakadóan a külföldi populáció mérete még így is drasztikusnak mondható. Az OECD (2017a) adatai az OECD-országokba történő kiván-dorlásra vonatkozóan még nagyobb értékeket közölnek, igaz, itt a célországok köre is bővebb, továbbá az egyes célországokból származó értékek csak fenntartásokkal ösz-szegezhetők, hiszen azok a rövidebb időtávra migrálókat is rögzítik, ráadásul eltérő módszertannal. Mindezt a 3. ábra szemlélteti. Az OECD adataiból továbbá az is megál-lapítható, hogy a kivándorló magyarok elsődleges célországai az elmúlt évtizedben egyértelműen Németország, Ausztria és az Egyesült Királyság voltak.
3. ábra A Magyarországról kivándorlók éves száma a nemzetközi szervezetek adatai szerint (2008-2015)
Forrás: Eurostat, 2017a; OECD, 2017a
Mindez a külföldön élő magyarok állományi adataiban is megmutatkozik. S noha az eltérő adatgyűjtési módszerek miatt az egyes nemzetközi szervezetektől származó idősorok eltérő célországcsoportra vonatkoznak, s ebből kifolyólag egymással össze nem hasonlíthatóak, az adatsorokon belül egyértelműen növekvő trend figyelhető meg. Ezt a 2. táblázat összegzi.
2. táblázat A kivándorolt magyarok állománya a nemzetközi szervezetek adatai szerint (2008-2015)
OECD ENSZ
2008 311 496
2009 335 846
2010 382 514 551 731
2011 439 798
2012 427 326
2013 463 453
2014 498 792
2015 568 530 595 937
Megjegyzés: Az OECD adatai az OECD-országban élő, Magyarországon született személyeket, míg az ENSZ ada-tai a világ országaiban élő magyar állampolgárokra vonatkozó becsléseket tartalmazzák.
Forrás: OECD, 2017; United Nations, 2015
Összességében tehát az látszik, hogy az elmúlt évtizedben jelentősen nőtt a Ma-gyarországról történő kivándorlás. S noha a fenti statisztikák nem mutatják, hogy a felsőfokú végzettségűek az elvándorlók hány százalékát teszik ki, az világszerte el-mondható, hogy a magasan képzettebbek általában nagyobb mobilitást mutatnak.
10 000 20 000 30 000 40 000 50 000 60 000 70 000 80 000 90 000 100 000
2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015
Eurostat OECD
Ezt erősítik meg Brücker, Capuano, & Marfouk (2013) adatai is, akik Magyarországra 2010-re vonatkozóan a felsőfokú végzettségűek esetén 13,16 százalékos elvándorlási rátát mértek a teljes népesség 4,24 százalékos átlagos értékéhez képest. Blaskó &
Gödri (2016) ugyancsak azt erősítik meg, hogy a magyar elvándorlók között felülreprezentáltak a magasan képzett személyek.
Mindez természetes jelenségnek tekinthető, ráadásul a mobilitás megvalósulása összhangban van az európai integráció, az egységes európai munkaerőpiac létrehozásának alapvető céljaival. Vitathatatlan továbbá az is, hogy a kivándorlás számos magyar állampolgárnak nyit meg idehaza elérhetelen lehetőségeket.
Mindazonáltal a hallgatói szerződések bevezetésének szükségességét indokló kormányzati kommunikációban foglaltak is tagadhatatlanul megjelennek a diplomások nagy számú távozásával. A magasan képzett személyek tömeges elvándorlásával veszít a társadalom: nem részesül a felsőoktatásban való részvétel pozitív extern hatásaiból, azaz közösségi hasznaiból, közép és hosszú távon romlik a gazdasági teljesítmény potenciálja, valamint a nagy ellátórendszerek fenntarthatósága is veszélybe kerül. Végül, de nem utolsósorban pedig – ahogyan az hazánk esetében be is következett – egy befektetői logikában gondolkodó kormányzatnak a nagy mértékű diplomás elvándorlás ellenösztönzést adhat a felsőoktatás állami finanszírozásához (Golovics, 2015).
Tovább árnyalja a képet az is, hogy a hallgatói szerződések bevezetése nem járult hozzá érdemben a kivándorlási kedv csökkenéséhez. Ellenkezőleg: az intézkedés el-lenérzéseket szült a hazai oktatásirányítással szemben, ami már a középiskolás kor-osztály számára is napirendre hozta a mobilitás, a külföldön történő továbbtanulás lehetőségét. Ennek szisztematikus igazolása során ismét az elérhető adatok korláto-zottságának problémájába ütközünk, azonban bizonyos tendenciák e téren is érzékel-hetők. Az Eurostat (2017b) ebben a vonatkozásban a 2013-2015-ös évekre közöl ada-tokat, amelyből az látszik, hogy ebben az időszakban 40 százalékkal nőtt a hazai fiata-lok öt fő célországának (Egyesült Királyság, Németország, Ausztria, Hollandia, Dánia) felsőoktatásában tanuló magyar hallgatók száma. Noha ezen adatok vélhetően hiá-nyosak, a növekvő tendencia egyértelműen azonosítható. Ezt erősítik meg az egyesült királyságbeli Higher Education Statistics Agency (2017) NFKK részére megküldött – a 4. ábrán szemléltetett – adatai is, amelyek szerint a szigetország felsőoktatásában tanuló magyar hallgatók száma 2008 és 2012 között mintegy megduplázódott. Mind-két forrás azt mutatja tehát, hogy a hallgatói szerződések bevezetése után egyértel-műen növekedett a külföldi továbbtanulási kedv, ami vélhetően az egyébként is meg-lévő növekvő trend mellett az intézkedés negatív mellékhatásának tudható be.
4. ábra Az Egyesült Királyságban felsőoktatásában tanuló magyar hallgatók számának változása 2008 és 2015 között
Forrás: Higher Education Statistics Agency, 2017