Az elmúlt 10 évben számos helyi szintű innováció, innovatív gyakorlat jelent meg a felsőoktatás belső világában is, e szigetszerű jelenségekről viszont kevés adat áll ren-delkezésünkre. Ezt a hiátust igyekszik betölteni a 2016-ban indult és most is folyó, az oktatási ágazat helyi szintű innovációit vizsgáló kutatás (Innova),112 melyben a felső-oktatási alrendszer két szegmensének: a tanszékeknek/intézeteknek és a doktori isko-láknak innovatív gyakorlatát is elemeztük. A kérdőíves vizsgálat fókuszában az oktatá-si tevékenység és az ehhez kötődő innovációs aktivitás áll. Az alábbiakban főként e kutatás eredményeire tudunk támaszkodni, ami bár perspektíváját tekintve az utóbbi 10 év gyakorlatára kérdezett rá, de ezt az elmúlt 10 évet nem tudjuk folyamatában láttatni, csupán egy visszatekintő pillanatképet tudunk mutatni.
Innovációs aktivitás
A felsőoktatás egyes szervezeti egységeinek kb. egyharmadára jellemző, hogy több-ször vagy akár rendszeresen a kollégák megújították tevékenységüket, szervezeti működésüket, jelentősebb mértékben eltértek a korábbi gyakorlatuktól. Innovációs aktivitásukban nem különböztek jelentősen a felsőoktatás tanszékei, intézetei (37%-ban), valamint a doktori iskolák (31%-(37%-ban), ugyanakkor egyik szervezeti egységről sem mondható el, hogy az innovációs tevékenységeket általánosnak érzékelnék.
Az intézmények közel harmadánál, ott, ahol érzékelik a helyi szintű újítások, in-novációk megjelenését, sem beszélhetünk ennek egyértelmű eredményességéről. A válaszadók közel fele számolt csak be arról, hogy a helyi szintű innováció hatására érzékelték munkájuk, működésük eredményességének javulását (tanszékek/intézetek szintjén 50%-ban, a doktori iskolák esetében pedig 47%-ban). Tehát az innováció ér-telmezésekben gyakran megjelenő eredményesség, hatékonyság növelésének kom-ponense nem erős a felsőoktatás mindennapjaiban.
Innovációs dinamizmus
A felsőoktatáson belül az innovatív gyakorlatok megosztása, valamint a helyi innová-ciók adaptálása nem intenzív, bár kétségtelenül jelen van. A felsőoktatási szervezeti
112 A helyi innovációk keletkezése, terjedése és rendszerformáló hatása az oktatási ágazatban c. 115857 számú OT-KA/NKFIH-kutatás-kutatás. A kutatás első fázisában a kérdőíveket a hazai felsőoktatási intézmények tanszé-kei/intézetei, valamint doktori iskolái kapták meg (a köznevelési és piaci szereplők mellett). E szervezeti egységektől 513 válasz érkezett vissza, ami kb. 25%-os visszaküldési arányt jelent. http://www.ppk.elte.hu/nevtud/fi/innova
egységek kb. háromnegyedénél jelezték azt, hogy átvettek valamilyen bevált újítást (12. ábra), s csupán 20-25% állította azt, hogy ilyesmi nem fordult elő náluk.
12. ábra A felsőoktatási szereplők innovációs dinamikája
Forrás: Innova adatbázis (2017) alapján saját szerkesztés
Leginkább külföldi felsőoktatási intézményektől vesznek át szívesen innovatív gyakorlatokat a tanszékek/intézetek és a doktori iskolák is, s csak kisebb mértékben a hazai felsőoktatási intézményektől. Összességében jellemzően egy-két alkalommal fordult elő az elmúlt 10 évben, hogy a felsőoktatási intézmények mások bevált inno-vációit felhasználnák.
Az innovációk terjedésének másik útja, amikor a felsőoktatási szervezeti egység nem átveszi, hanem kifelé terjeszti újításait, ennél sokkal kevésbé bevett gyakorlat: az egyes tanszékek, intézetek, doktori iskolák csupán 40%-a számolt be arról, hogy át-vették újításaikat máshol. A terjesztett innovációk leginkább a képzés-, tananyagfej-lesztéshez, segédanyagokhoz, valamint komplex gyakorlati tevékenységekhez (pl.
szimuláció, projekt) kapcsolódtak. Ha az oktatási ágazaton belül vizsgáljuk, hogy hol vannak a legerősebb, innovációt terjesztő csomópontok, akkor az látható, hogy ezek azok a hagyományos nagy tudományegyetemek, amelyek pedagógusképzéssel is fog-lalkoznak.113 E felsőoktatási intézményektől tehát leginkább a hazai iskolák vesznek át innovatív gyakorlatokat, melynek egyik legaktívabb közege vélhetőleg a
pedagógus-113 A legerősebb, innovációt terjesztő csomópontok: Eötvös Loránd Tudományegyetem, Debreceni Egyetem, Szegedi Tudományegyetem, Pécsi Tudományegyetem, Nyugat-magyarországi Egyetem.
Tanszék/intézet Doktori Iskola Tanszék/intézet Doktori Iskola Tanszék/intézet Doktori Iskola Átvettük hazai szervezet bevált
újításait
Átvettük külföldi szervezet bevált újításait
Valaki más átvette a mi újításunkat
Nem történt ilyen Egy-két alkalommal történt ilyen Több ilyen történt Nagyon sok ilyen történt
képzés és –továbbképzés114. Összességében tehát a felsőoktatásban az innováció megosztására való nyitottság, az innovációk terjedésének dinamizmusa nem egyenle-tes: jellemző, hogy a felsőoktatási intézmények nyitottabbak máshol keletkezett in-novációs gyakorlatok átvételére, figyelésére, mint a saját innovációik tudatos terjesz-tésére, nyilvánossá tételére.
Az innováció formái
A felsőoktatásban megjelenő innovációs gyakorlatok jellemzően az oktatás világához kötődnek, ezen belül pedig a technikai eszközök újszerű alkalmazása jelenti a legfőbb innovációs irányt, amit szorosan követ a tanórákhoz kötődő módszertani innovációk típusa (13. ábra). A technikai eszközök kapcsán tipikusan például az e-learning keret-rendszerek, a 3D-s technológiák, a digitális tananyagok használata jelenik meg. Ki-emelendő, hogy ez az innovációs irány a felsőoktatásban erősebb, mint a köznevelés-ben vagy az oktatás piaci szektorában. Módszertani innovációként gyakori az interak-tív módszerek kiemelése, a gyakorlati projektek használata, de előfordul például a gamification említése is. Legkevésbé a partneri együttműködés és a szervezet belső működését érintő területeken jelennek meg újítások.
13. ábra A felsőoktatásban zajló innovációk típusainak gyakorisága
Forrás: Innova adatbázis (2017) alapján saját szerkesztés
Mindegyik innovációs forma jellemzőbb a tanszékekre, intézetekre kivéve a szer-vezet belső működését érintő innovációk, ami bár kismértékben, de mégis a doktori iskolákban vált fontosabbá. Ez összefügghet azzal is, hogy a doktori iskolák általában jóval fiatalabb szervezeti egységek, mint a tanszékek és intézetek, s hogy az elmúlt 10
114 Horváth László (2017): A szervezeti tanulás és az innováció összefüggései a magyar oktatási rendszer alrendszerei-ben. Neveléstudomány, 4. sz. 44-66. o.
http://nevelestudomany.elte.hu/downloads/2017/nevelestudomany_2017_4_44-66.pdf
0,00 5,00 10,00 15,00 20,00 25,00 30,00 35,00 40,00 45,00 A foglalkozások, tanórák során alkalmazott
évben is még számos új, a működést érintő feladat jelent meg. Ez összhangban van azzal a tendenciával, amelyet az innovációs rendszerkörnyezetben láttunk, vagyis a szervezeti innovációk felértékelődő szerepe itt is tetten érhető.
A megkérdezett felsőoktatási szervezeti egységek kiemelhették egy-egy jelentős innovációjukat is az elmúlt 10 évből, amik az Osloi Kézikönyv kategóriái alapján első-sorban a folyamat és termék innováció kategóriáiba estek, s ehhez képest elhanya-golható módon jelentek meg a szervezeti és marketing innováció gyakorlatai, pél-dái.115 A termék innovációk esetében erős az IKT-s elemek bevonása és a képzési programok megújítása, míg a folyamat innováció típusában – főként a tanszékek, intézetek esetében – jellemző a gyakorlatorientáltság kiemelése, a hallgatók bevoná-sának hangsúlyozása az értékelésben. A tanulásszervezés innovatív megoldásaiként általában egy-egy módszert emelnek ki, s igen ritka, amikor e mögött a tanulás-tanítás koncepcionális megújítása is jelen van (pl. kompetencia alapú oktatás). Szer-vezeti innováció esetében a tudásmegosztásra alkalmas együttműködések – például kutatói fórum indítása, közös képzések mentén kialakuló együttműködések, szerveze-ti egységek közszerveze-ti együttműködések – a legszerveze-tipikusabbak. További meghatározó jellem-ző, hogy amíg az innovációs ösztönzők közül a technológia hatása erősen jelenik meg a kiemelt innovációs esetekben, addig a nemzetköziesedéshez alig kapcsolódnak az említett innovációk. Az innovációk ösztönzése szempontjából további erősítendő területnek tűnik a képzések interdiszciplináris jellege is, ahogyan azt az Európai Bi-zottság és az OECD által készített országtanulmány is kiemeli.116
Innovációs jellemzők
Az innovatív gyakorlatok és kultúra értelmezése kapcsán meghatározó tényező az innovatív ágensek, szereplők megjelenése, aránya. A kérdőív kitöltőinek becslése alapján úgy tűnik, hogy az újító, innovatív megoldásokat kereső kollégák aránya (54%) már meghaladja a felsőoktatásban az inkább csak rutinszerűen dolgozók arányát (44%). Összességében viszont a kollégák újításai csak a felsőoktatási szervezeti egysé-gek 36,5%-ban válnak igazán gyakorivá, nem alkalmankénti akciókká. E tekintetben nincs jelentős különbség a tanszékek, intézetek (37%), valamint a doktori iskolák (31%) közt.
A felsőoktatáson belüli innovációk belső támogatása egyelőre nem erős, az idé-zett kérdőíves vizsgálat eredményei alapján látható, hogy a tanszékek, intézetek ese-tében 37%-ban, míg a doktori iskoláknál 34%-ban jelenik meg egy olyan egység vagy személy, akinek az innovációs tevékenységek, folyamatok ösztönzése, támogatása feladatkörébe tartozik.
115 Az Innova kérdőív két részből állt. Az első részben a szervezeti egységek általános innovációs gyakorlatára, aktivitá-sára irányultak a kérdések, míg a második felében egy konkrét innovációt kellett kiválasztania a válaszadónak és ezzel kapcsolatban kellett kérdésekre válaszolnia. Míg az előző bekezdésben a szervezeti innovációk kiemelt helyet kaptak (az általános kérdőívblokkban), addig a konkrét innovációk megnevezése kapcsán az ilyen típusú innovációkra kevés-bé esett a kitöltők választása.
116 OECD/EU (2017): Supporting Entrepreneurship and Innovation in Higher Education in Hungary, OECD Skills Studies, OECD Publishing, Paris. http://dx.doi.org/10.1787/9789264273344-en
Az innovációk támogatása kapcsán különösen fontos a felsőoktatás harmadik missziós funkciójának erősödése és támogatása. A vállalkozókészség, az innováció támogatására vonatkozóan az említett OECD országtanulmány szerint bár a központi technológiatranszfer irodák vezető szerepet játszanak az innováció támogatásában, de ahhoz, hogy a felsőoktatás kutatási, oktatási és harmadik missziós funkciói közti szinergiák megteremtődjenek, az aktuális helyzetnél sokkal erőteljesebben szükséges az innovatív kezdeményezéseket hozzákötni a stratégiához, forrásokhoz, támogató struktúrákhoz és az erről való kommunikációba az oktatók és hallgatók széles körét is bevonni. Ez pedig túlmutat az egyes felsőoktatási intézmények kompetenciáink, ismét előtérbe helyezve a nemzeti (oktatási) innovációs rendszer működtetését.
Innováció kialakulásának okai, fennmaradása, változása, hatása
A felsőoktatás szervezeti egységeinek megkérdezett képviselői szerint a kiemelt inno-vációs példájukat elsősorban valamilyen vonzó szakmai megközelítés inspirálta (67%), és ennél csak kisebb mértékben számított az, hogy egy-egy, a felsőoktatásban felme-rült problémát akartak megoldani (58%). A vonzó szakmai megközelítés – azaz a véle-kedésvezérelt innováció – elsősorban azoknál az innovációknál játszott különösen nagy szerepet, amelyek a tanulásszervezés megújításához kötődtek (80%-ukra jellem-ző), míg az értékelés tevékenységének, folyamatának megújítása erőteljesebben kap-csolódott egy-egy felmerült probléma megoldásához (a problémavezérelt innováció ebben az esetben 67%-os). Az innovációk keletkezésében kevésbé jelentős, de azért meghatározó szerepet játszottak még más hasonló szervezetek sikeres gyakorlatának inspirációi (42%), valamint a külső elvárások, ösztönzők megjelenése is (38%). Összes-ségében a kiemelt innovatív gyakorlatok keletkezésében jelentős szerepet játszanak a felsőoktatás szereplőinek tudatos döntései, átgondolt lépései.
Az elmúlt 10 évben keletkezett, példaként említett innovatív gyakorlatok jellem-zően jelenleg is léteznek (74%), s a legtipikusabb, hogy kis mértékben, de azért változ-tak az eredeti újító gyakorlatokhoz képest (az összes innováció 59%-a tartozik ide).
Figyelemre méltó tendencia, hogy a tanulásszervezéshez kötődő innovációk inkább hosszabb időszakra nyúlnak vissza (arányuk a 10 éves időszakban 54%, az elmúlt 5 évben pedig 46%), míg az elmúlt 5 évben keletkezett innovációk esetében az értéke-lés újításai jelennek meg nagyobb arányban (arányuk a 10 éves időszakban 13%, az elmúlt 5 évben pedig 19%).
Az innovatív felsőoktatási gyakorlatok, példák csupán a megkérdezettek 50%-a szerint javította nagyon jelentős vagy jelentős mértékben az eredményességet. A felsőoktatás képviselői által észlelt, a szervezet eredményességére gyakorolt pozitív hatás nem mutatott eltérő sajátosságokat sem az innováció keletkezése, sem az in-novációk típusai szerint. A mélyebb tartalomelemzés révén az látszik, hogy azok az innovációk, amelyek a megkérdezettek szerint nagyon jelentősen javították a szerve-zet eredményességét, jellemzően tartalmában komplexebb innovációk vagy több innovatív elem összekapcsolásából alakultak (pl. duális képzés, moduláris oktatás, komplex terepmunka). Míg azok, amelyek egyáltalán nem hatottak a szervezet