szírozott egy hangszert. Az 1920-as évek elején célul tűzték ki egy megfele-lőbb orgona beszerzését. 1927 februárjában adta hírül a Zalai Közlöny, hogy Gazdag Ferenc püspöki biztos lelkes fáradozása eredményeként a pécsi ANGSTER-GYÁRban elkészült a 12 regiszterű, 2 manuálos, villanyerejű orgo-na. Az új hangszert április 4-én szentelték fel. Első megszólaltatója VADAS
GÁBOR, a pécsi székesegyház zenei vezetője volt. Az eseményről a Zalai Közlöny így tudósított másnapi számában:
Magasztos ünnepély keretében szentelték és adták át szent hivatásának a Felsőtemplom új orgonáját vasárnap délelőtt, este pedig díszes és sikerrel lezajlott hangverseny keretében mutatták be a közönségnek az új orgona nem mindennapi zenei értékét.
Este hét órakor kezdődött a hangverseny, melyre a város közönsége nagy számban ment el. Az érdeklődés középpontjában Vadas Gábornak, a kiváló orgonaművésznek szereplése állott, aki Bach, Gullmant [Guilmant!], Marti-ni-Bossi és Dubois klasszikus remekeiből válogatott össze egy élvezetes cso-korra valót, minden számmal fenséges érzésbe ringatva az orgona mélyen búgó, majd játszi könnyedséggel sípoló hangjaitól. Nemes művészettel in-terpretálta a zene nagy mestereit és nagy rutinra valló készséggel uralkodott a regiszterek felett.
A felsőtemplom nemcsak orgonája révén vált Kanizsa zenei életének egyik fontos helyszínévé. A helyi sajtó az 1880-as évektől egyre gyakrabban adott hírt itt tartott nívós zenés istentiszteletekről, majd hangversenyekről, bár a mise nélküli muzsika eleinte nem mindenkinek tetszett. 1940-ig, a pia-rista kápolna (lásd: Sugár út 13.) felépítéséig ide jártak istentiszteletre a gimnazisták, s kórusuk és zenekaruk is többször muzsikált a templomban, bemutatván haladásukat az egyházi zene terén. 1913 júniusában LUKÁCS
JÓZSEF főgimnáziumi tanár a város hivatásos és felnőtt műkedvelő muzsiku-sait is bevonva szép sikerrel vezényelte el Mozart Koronázási miséjét. A Zalai Közlöny 1913. június 23-i beszámolójából idézünk részleteket, amely-nek stílusa felidézi az akkori idők hangulatát:
A dicséret szép szavait kell permeteznünk a Mozart hangversenyre. El-múlt, megtörtént. Emléke azonban üde, friss, elevenen tartja a meglepődés, az általános dicséret és osztatlan elismerés. Szokatlanul nagy méreteiben az egész darab, vidéki városok szürke krónikájában rendkivülien teljes, erős, kifogástalan az előadása. […] A felső templomban két kóruson énekeltek.
Egyiken helyezkedett el a hatalmas zenekar, s a másikon ezzel szemben az énekesek. […] Szólistáink Dr. Fábiánné s Lajpcig Antalné elragadóan éne-keltek. Frazirozásuk felül áll a dilettantizmuson.
97 Hosszú kanizsai működése alatt sokszor hegedült a templomban HOFRICHTER EMMA (1924-ben jelentős összeget adományozott a templom harangjaira) és néhányszor az 1920-ban pénzhamisításért letartóztatott PESCHEK IGNÁC, aki egyébként nagyszerű muzsikus volt; énekelt DISKAY
JÓZSEF, a tapolcai születésű, s később az Amerikai Egyesült Államokban nagy karriert befutott tenorista (orvos fivére Nagykanizsán élt). Több alka-lom mellett 1927-ben, a tempalka-lom új harangjainak felszentelése alkalmából tartott hangversenyen is énekelt JAKOBY ANTAL, a nagyszerű baritonista, aki Kanizsán végezte a gimnáziumot (lásd: Eötvös tér 35-37.), s a későbbiekben elsősorban magánének tanárként és teoretikusként vált ismertté.
1926 után a templom zenei élete még változatosabb lett. A VÁROSI Z ENE-ISKOLA (lásd: Királyi Pál utca 2.) megalakulásával a következő mintegy két évtizedben rendszeressé vált, hogy a vasárnapi diákmisén a tanárok külön-böző hangszerösszeállításokban közreműködjenek az alkalomhoz illő kama-radarabokkal.
Közben többször is megalakult az a bizottság, amely gyűjtéseket indított a Felsőtemplom megnagyobbítására. Koncerteket is szervezett, hogy azok bevételeivel is gyarapítsa tőkéjét. E bizottság meghívására adott hangverenyt Kanizsán – sajnos gyér közönség előtt – 1911 novemberében ARÁNYI ADILA
és ARÁNYI JELLY a Polgári Egyletben (lásd: Sugár út 3.). Kvalitásaik érzé-keltetésére elég felidézni, hogy egy évtized múlva Bartók Béla a nővérek számára írta két hegedű-zongora szonátáját, s Ravel Arányi Jellynek ajánlot-ta Tzigane című művét.
A felsőtemplom zenei jelentősége tovább nőtt 1941-ben. A fiatal RÁCZ
ALAJOS főkántor – Longauer Imre plébános nyomdokain – meghirdette a szebb, magyarabb, egyházibb templomi éneklést, hogy az újjáépített temp-lomban emelje az istentiszteletek zenei nívóját. Több alkalommal szervezett rendszeres tanítást a miséken részt vevő hívők számára, akik téli estéiket szívesen töltötték közös énekléssel. A fiatal kántor a sokszor giccses, nívót-lan énekek helyett magyar népénekekkel ismertette meg őket. 1941-ben megalakította a SZENT IMRE KÓRUSt, a vegyeskarral is fő célkitűzését igye-kezett megvalósítani. Bár a hamarosan elkövetkező háborús események, a behívások némileg megtorpantották működését, az énekkar túlélte a háborút, sőt, létszáma 1946-ra megháromszorozódott, s a város legjobb kórusaként tartották számon. Több tagja korábban Ketting Ferenc Király-díjas vegyes-karában énekelt. Repertoárjukon nemcsak egyházi, hanem világi zeneművek is szerepeltek, s ezen a téren Rácz Alajos a kodályi törekvések nagykanizsai megvalósítójává vált.
KETTING FERENC, a polgári iskola (lásd: Ady utca 9.) tanára, majd igazga-tója is ebben a szellemben dolgozott. Az 1930-as évek második felétől ő vezette be Nagykanizsán és Dél-Zalában az ÉNEKLŐ IFJÚSÁG mozgalmat, amely 1943-as rendezvényét a Felsőtemplomban tartotta valamennyi kani-zsai iskolai énekkar részvételével. A hangverseny koronájaként a templom lépcsőjén felállt összkar hatalmas kánonját Rácz Alajos vezényelte.
Rácz Alajos kiváló kapcsolatot alakított ki korábbi zeneakadémiai tanárá-val, BÁRDOS LAJOSsal, aki a Szent Imre Kórusnak mintegy mentora lett. Ez a kötődés a későbbiekben Nagykanizsa számára több Bárdos-kórusmű meg-írását eredményezte. 1948 áprilisában Rácz Alajos kétnapos nagyszabású rendezvénysorozatot szervezett Bárdos tiszteletére, a zeneszerző személyes részvételével. Az első napon a gimnáziumban (lásd: Sugár út 11.) Bárdos világi műveiből, majd másnap a Felsőtemplomban iskolai énekkarok és a Szent Imre Kórus előadásában egyházi műveiből tartottak hangversenyt, amelyeken a zeneszerző vezényelt.
A délutáni egyházzenei hangverseny is nagy közönséget vonzott. A szerep-lő kórusok tömeghatásai kiválóan érvényesültek. A magyarságban megújho-dott egyházi zenénk zengő ünnepe volt ez, s amikor ötszáz dalos nagy záró-kórusa felhangzott, úgy éreztük, hogy valami rendkívüli, mélyrehatoló él-ményben volt részünk, mely sokáig maradandó lesz – írta Arató Antal Kani-zsa akkori napilapjában. (Zala 1948. ápr. 27.)
A Szent Imre Kórusnak ez volt utolsó nagyszabású szereplése. Hamarosan bekövetkezett a politikai fordulat, s még abban az évben kormányintézkedés szüntette meg a kórust. Rácz Alajost is megfélemlítették, abbahagyta a kán-tori tevékenységet és pályafutását a zeneiskolában (lásd: Sugár út 18.) foly-tatta.
A betiltott kórus 1993 januárjában alakult újjá. Néhány tagja még énekelt Rácz Alajos vezénylete alatt, köztük
A templom előtti térség, amely a vá-rosközpontban van, de ott egy kis nyu-galmas szigetet alkot, sokszor volt zenei esemény helyszíne abban az időben, amikor a közlekedés még nem járt
akko-A Szent Ferenc Kórus újévi hangversenye, 2009 (Gergely Szilárd felvétele)
99 ra zajjal, mint ma. Az első világháború előtt itt tartották a térzenéket. 1926-ban itt zajlott le fényes külsőségek között az IPARTESTÜLETI DALÁRDA zász-lószentelési ünnepsége Kanizsa akkori kórusai és katonazenekara (lásd: Dó-zsa György utca 73-75.) közreműködésével. 1948 májusában a városlakók már az új rezsim ünnepségeinek stílusából kaphattak izelítőt: a MAGYAR
DOLGOZÓK ÉNEKKARAINAK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE által jegyzett monstre rendezvényen Nagykanizsa élmunkásait ünnepelték hétszáz dunántúli kórus-tag jelenlétében:
Este 10 órakor kezdődött meg szemerkélő langyos esőben a szombati ün-nepség. Az ének- és zenekarok félköralakban foglaltak helyet a Deák téren a felsőtemplom előtt. A díszemelvényen a város, a rendőrség, az MDP, a Nem-zeti Bizottság, Szakmaközi Bizottság képviselői és a kanizsai élmunkások:
Angyalossy Zoltán, Muhr László, Éles István, Reithoffer János, özv. Sipos Károlyné és Vincze Ferenc.
A pécsbányatelepi Bányász-zenekar nyitányával kezdődött a rövid esti műsor, majd utána a kerület egyesített férfikara Enge János vezénylésével a Himnuszt és Kirchner: Szövetségi jeligéjét játszotta. Az első felszólaló Fe-renci Szabó Béla MDP titkár volt. […] Ezután az egyesített vegyeskar eléne-kelte az Internacionálét, majd a pécsbányatelepi Bányászzenekar zárószáma után a meleghangú esti-ünnepély véget ért. (Zala 1948. máj. 19.)
Jelenleg a plébánia keretében több éneklő-muzsikáló közösség is műkö-dik, közreműködésükkel CD jelent meg. Martonné Németh Mária orgonajá-tékát, a templom új hangszerének hangját GOLGOTAVIRÁG címmel a közel-múltban kiadott hangfelvétele örökíti meg.
A műemlékként nyilvántartott épületen 2005-ben a várostörténeti sorozat-ba tartozó emléktáblát helyeztek el.
A Felsőtemplom előtti fasor helyén 1855 előtt a Pintérné magazinjának vagy ron-gyos magazinnak is nevezett uradalmi rak-tárépület állt, amely egy körülbelül har-minc méter hosszú és tizenöt méter széles objektum lehetett. Tarnóczky Attila kutatá-sai szerint az ormótlan épület 1765-ben már létezett. A vándorszínész-korszakban itt (is) játszottak a városba vetődő színész-csapatok. 1827-ben BALOG ISTVÁN, a magyar színészet hőskorának egyik kiemel-kedő alakja járt itt társulatával. Játszottak klasszikusokat (Shakespeare, Schiller), de műsorra tűzték Balog saját, zenével-tánccal fűszerezett népies darabjait is.
1855-ben a város megvásárolta a raktárt az uradalomtól, majd lebontatta.
Helyén az 1870-es években Tersánczky József tisztiorvos (lásd: Batthyány utca 2.) javaslatára alakították ki a fasort, amely vásárok idején a cipészek és csizmadiák elárusítóhelye lett. Így kapta a még ma is emlegetett Suszterallé nevet. A terület gyakran volt térzene helyszíne, bár erre a célra igénybe vették a Korona (lásd: Fő út 7.) előtti útszakaszt is.
A csúf raktárépület lebontása után, 1879-ben a területen elkészítették a ké-sőbb Török-kút néven emlegetett medencés kutat. 1934-ben az Erzsébet térre vitték át s a téren még ebben az évben felavatták Kisfaludi Stróbl Zsigmond alkotását, a 48-as gyalogezred emlékművét.