Vasemberház
125 várost: tudta, hogy az Alsótemplom (lásd: Zárda utca 9.) tornya csonka, tisz-tában volt a város postakocsi-menetrendjével, alkalmazott valós kanizsai családneveket a megfelelő foglalkozásokkal társítva.
A Karnyóné zenés vígjáték több betétdallal. Az egyik dal Csurgót és Ka-nizsát egy versszakban fogja össze:
Csurgói kincsem! hallod-é, Kanizsán lakom, tudod-é?
Haj! s Kanizsára gyere be Csókba feresztlek ide be!
Csokonai emlékét 2007 óta az Orosz Gergely által készített mellszobor őrzi az árkádok alatt.
Az uradalmi épület adott helyet 1837 elejétől a város két évvel korábban megalakult kaszinójának. Az egyesület számára Batthyány Fülöp bútorzattal ellátva bérbe adta a főtér felé néző részen lévő ötszobás földmérői szolgálati lakást, s a hercegi kegyet a város a kaszinó ünnepélyes megnyitásakor hang-versennyel köszönte meg. Erre vonatkozóan közvetett forrással rendelke-zünk, ugyanis a Zalai Közlöny száz év múlva újraközölt egy tudósítást az Erdélyi Híradó 1837. január 28-i számából, amelyet sporttörténeti kutatásai közben dr. Mező Ferenc talált meg s juttatott el Kanizsa napilapjának. Érde-mes teljes terjedelmében idézni, mert beszámol a kaszinó létesítésének kö-rülményeiről s itteni megnyitásáról is:
Kanizsa város előkelőbb lakósi s műveltebb polgárai a csinosb társalko-dás s közjóra hathatás tekintetéből casinói társaságot alakítottak, a társaság noha számos tagból áll, s fentartására szükséges költségei eléggé fedezvék, még is létrejutását főleg Batthyán Fülöp ő hercegségének köszöni, mert nem lévén most időnkívül a városban alkalmas, üres szállás, ő hercegsége az egyesület folyamodására uradalmi egyik fő tisztjét lakjából kiszállítani, a lakot szükséges butorokkal felkészíttetni s illő haszonbérben a társaságnak átengedni kegyes volt, e segedelem nyujtás a társaságot képessé teszi most jelesb könyvtár alapítására, jövedelmeiből elegendő újságok s folyóiratok megszerzése után is maradván annyi, hogy évenként a jobb új könyvek meg-hozatására is áldozhat valamit. A casinó folyó jan. 2-kán délután kinyittat-ván, este az ablakok őhsége [őhercegsége] tiszteletére a helybeli HANGÁSZ-KAR zengedezései közben kivilágíttattak. Kanizsa városa Bernárd Gáspár mostani és Babóchay János volt bíráinak a csinosulás s művelődés körül közjóra tett fáradozásaikért örökös hálával tartozik, mert a köz-sétatér, han-gász egyesület, városi kórház felállítása ezeknek köszönheti létrejutását,
nemkülönben a házankénti koldulásnak is csak az ő munkás iparkodások vete véget, még csupán gyalog-kövezet (járda) s az utcák kivilágítása hiány-zik ezen egyébiránt minden tekintetben figyelmet érdemlő kereskedő város-ban. (Zalai Közlöny 1937. febr. 26. Abban az időben a hangászegyesület, zeneegyesület kifejezés alatt zenekart értettek.)
Városi zenekar létéről először Dobó László Nagykanizsa színháztörténetét összefoglaló munkájából értesülhetünk. Ő írja a piarista gimnázium (lásd:
Eötvös tér 35-37.) kapcsán, sajnos forrás megjelölése nélkül, hogy 1835-ben a városbíró kérésére, az épülő közkórház javára a gimnazisták a KANIZSAI HANGÁSZEGYESÜLET társaságában az iskola épületében egy magyar vígjáté-kot adtak elő. Az Erdélyi Híradó két évvel későbbi cikke a zenekar tekinte-tében megerősíti Dobó László információját, s azt is megtudjuk belőle, hogy megalakítása az akkori városbíró és előde érdeme.
Azért remélhetőleg a herceg kártalanította a kaszinó érdekében kilakolta-tott földmérőt…
Fennállása során a kaszinóegyesület mindvégig fontosnak tartotta a város zenei életének fejlesztését. Erről konkrétabb adatokkal 1862, az első kanizsai hírlap megindulása óta rendelkezünk. Bár ekkoriban a város legfőbb kon-certterme a Zöldfa (lásd: Erzsébet tér 9.), majd a Szarvas szálló (lásd: Erzsé-bet tér 18.) nagyterme volt, a Kaszinóban is rendeztek hangversenyeket.
Fellépett itt AUER LIPÓT hegedűművész (1864), PYLLEMANN FERENC
(1867) és ALFRED GRÜNFELD (1878) zongoraművész, s mellettük helyi hi-vatásos és jó színvonalú műkedvelő muzsikusok: BISCHITZKY MIKSA, PÁSZTOR MIKSA (akkor még Pollák volt a vezetékneve), Kohn Hedvig (ké-sőbbi nevén BLUMENSCHEIN VILMOSNÉ), OLLOP IMRE és mások. Már ebben az időben is dolgozott a kaszinó „ifjúsági tagozata”, a Kereskedelmi Ifjak Egyesülete, ők is rendeztek hangversenyeket. A szilveszteri és más bálok, mulatságok alkalmával is mindig szólt a zene. A kaszinó zenei aranykora azonban 1886-ban felépített székházához (lásd: Ady utca 7.) fűződik.
A Vasemberház földszintjén ma is üzletek, szolgáltatóhelyek működnek.
Emeletén az elegáns házasságkötő termet találjuk.
Az épület műemléki védettség alatt áll. Homlokzatán 2004-ben avatták fel a várostörténeti sorozatba tartozó emléktáblát.
127 A Vasember háztól a Délzalai Áruház felé haladva a harmadik, ma már nem létező, akkor kétemeletes házban működött 1875 előtt Knortzer Frigyes szállodája, az ARANY
SZARVAS. Innét költözött a tér keleti oldalán általa emeltetett épületbe (lásd: Erzsébet tér
Ugyancsak az Oroszlán szállóban, an-nak első emeletén tette kezdő lépéseit a rövid életű MAGYAR IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETPÁRTOLÓK EGYESÜLETE. 1885. május 12-én este fél 8-ra ide hívta meg az egyesület zenei szekciójá-nak szervező elnöke, VENCZEL REZSŐ gimnáziumi tanár (lásd: Eötvös tér 35-37.) a szakosztály tagjait. Amint a Zalai Közlöny az eseményről beszá-molt, az ülés élénk érdeklődés közepette zajlott le. Megalakult az egylet dalárdája s megválasztották a szakosztály és a dalárda tisztikarát, amelyben szerepet kaptak többek között Venczel Rezső, BISCHITZKY MIKSA, STERNECK ZSIGMOND és ZERKOWITZ LAJOS. Az énekkari próbákat heti négy (!) alkalomra tervezték az Oroszlán helyiségeibe, amelyből kettőt a szólamok betanulására, kettőt pedig az összeéneklésre kívántak fordítani.
Elkezdték a zenekar szervezését, több felhívást is közzétettek a Zalai Köz-lönyben a két együtteshez való csatlakozásra. A zenekari próbákat Venczel karmester lakásán (lásd: Kölcsey utca 13.) tartották.
Első hangversenyükről a következőképpen emlékezett meg a helyi sajtó:
A szerény program sikere az addigi kétes fogalmúakat teljesen legyőzte. A türelemből ki nem fogyó karvezető, Venczel Rezső úr mint egy hérosz állott ügyesen szervezett zenekara előtt, melynek játéka teljesen lekötötte a közön-ség figyelmét. […] A dalárda előadott két ének darabja teljesen kielégítő.
(Zalai Közlöny 1885. dec. 19.)
A kezdeti lelkesedés azonban szalmalángnak bizonyult, s az egylet az 1890-es évek elején megszűnt. Jelentősége, hogy előfutára lett az 1895-ben megalakult, később Zrínyi Miklós nevét felvett IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI
KÖRnek, amely egészen a második világháború végéig – a zenei élet terüle-tén különösen nagy eredményekkel – működött.