Centrál
157 megszállni a város vendégeként FARKAS FERENC zeneszerző, Nagykanizsa szülötte (lásd: Vörösmarty utca 36.) és díszpolgára. A legutóbbi idők vendé-gei közül a szálló vendégkönyve megőrizte ZÁMBÓ JIMMY nevét is.
A Centrál kávéházában és éttermében mindig igényes muzsika szólt. Ka-nizsa jeles prímása volt LAKATOS JÓZSI, aki 1920/21-ben szórakoztatta a vendégeket. A későbbiekben inkább vendég-együtteseket szerződtettek egy-egy szezonra. A fővárosi VÖRÖS MISI és cigányzenekara 1927-ben nemcsak a szokásos repertoárral jött, hanem operarészletek átiratait is megszólaltatta.
A jazz 1923-tól kezdte meghódítani a kávéház közönségét. A korabeli új-ságokat lapozgatva az első híradás szeptember 19-én tűnt fel a Zalai Köz-lönyben, amelynek központi szereplője az első ismert kanizsai jazzmuzsikus, a fiatalon elhunyt HAHN BARNABÁS (lásd: Ady utca 74.):
Noha a kényes ízlésű, zeneileg képzett közönség hozzá volt szokva, hogy a Centrál-kávéházban a legjobb zenét élvezheti, az utóbbi négy napon szinte meglepetésszerűen hatott az új művész-quartett Budapesten is csak a dunamenti kávéházi palotákban hallható művészi zeneelőadása – Hahn Bar-nabás karnagy vezetése alatt. Hangulatot, melegséget, víg kedélyt varázsolt a vendégekbe, akik nem egy ízben nyílt tapssal juttatták kifejezésre tetszésü-ket. A művész-quartett most állandóan minden este szolgáltatja a zenét a Centrálban az asztalokat zsúfolásig megtöltő közönség örömére. Gratulá-lunk a Garay testvéreknek a kitűnő művész-quartetthez, mely nagyban hozzá fog járulni a Centrál kávéház meleg légkörének és intim hangulatának meg-hittebbé tételéhez.
A Centrálban megrendezett bálok közül érdemes megemlíteni 1926 far-sangjának jeles eseményét, amely az első rádió-bál volt Kanizsán. A díszes közönség a londoni Hotel Savoy jazz-zenekarának rádióból áradó zenéjére táncolhatott. Egyúttal ez volt az első reklám-bál is a városban, amelyet a Kereskedelmi Alkalmazottak Egyesülete a souterrainben lévő étteremben rendezett. A közvetítés megkezdése előtt
élő jazz-zenekar szórakoztatta a vendé-geket.
A Centrál szálló egy operetthez is alapötletet adott. A pécsi színtársulat egyik kanizsai vendégszereplése idején BETHLEN BRUCKNER LÁSZLÓ karnagyot egy, a Centrálból kiszűrődő dallam ihlet-te meg Asszonykisasszony című operett-jének megírására. A darabot Szegeden
mutatták be 1934-ben. Egy 1929-es plakát
Az épület zenei múltjába a történelem is beleszólt. Az 1920-as években még megfértek egymással és a közönséggel katolikus, illetve izraelita egye-sületek által rendezett műsoros estek, de az ún. ergerberger-ügy a későbbi idők árnyékát vetítette előre.
1931 szilveszter éjszakáján egy illuminált vendég kívánságára a prímás egy közismerten zsidóellenes dalt kezdett játszani. Jobb érzésű bálozók ezt rögtön abbahagyatták a zenekarral s tust huzattak, hogy mentsék a menthe-tőt. Az esetről értesült URBÁN GYULA (lásd: Fő út 5.) cikket írt Zalai Újság című lapjába, amelynek nyomán a dalt rendelő vendég – egy kanizsai ügy-véd – beperelte az újságírót. Többen, akik előzetesen biztosították Urbánt, hogy a tárgyaláson elmondják a Centrálban tapasztaltakat, nem mertek ta-núskodni, s bizonyítékok hiányában Urbánt ítélték el rágalmazásért, aki az-tán el is hagyta a várost.
1945 nyarán a szovjet hadsereg színházának egyik alakulata, amely ko-rábban Balatonfüreden működött, teljes társulatával – szólistáival, kórusával, tánckarával és zenekarával – Nagykanizsára költözött és a Centrál helyisége-iben rendezkedett be. Vegyes szórakoztató műsorokat adtak a városban és környékén, amelyekben mozgalmi dalok és orosz népdalok, néptáncok mel-lett még cirkuszi produkciók is szerepeltek. Szoprán énekesnőjüket, Minyev generális feleségét, NYINA MINYEVÁt a koncentrációs táborból akkoriban hazatért PAUK ANNA kísérte zongorán.
A szovjet színház elköltözése után rövid időre még visszatért a Centrálba az igazi kávéházi hangulat. Kitűnő fővárosi muzsikusokat hallhattak a beté-rők, ugyanis akkoriban a budapesti művészek szívesen szerződtek vidékre, ahol jobb volt az élelmiszer ellátás. Több hónapig szórakoztatták a Centrál vendégeit a FEKETE FIVÉREK: egyikük jó hegedűs, a másik zongorista volt.
Kéthetente változó énekesekkel dolgoztak, akik között ott volt RÁCZ VALI, a háború előtti időszak egyik legnépszerűbb sanzonénekesnője és filmszínész-nője.
1950-ben aztán nemcsak a „békebeli” hangulat tűnt el, hanem a Centrált be is zárták, s olajipari központnak használták. 1960-as helyreállítása óta működik újra szállodaként.
Épülete 1992 óta helyi védelmet élvez, legutóbb 1996/98-ban újították fel.
Homlokzatát 2003-ban a várostörténeti sorozatba tartozó emléktáblával je-lölték meg.
159 Ezen a helyen állott az 1945. március 31-én éjjel – földszinti része kivételével – leégett városháza. Homlokzatának ará-nyai, díszítései elképzelhetők a szomszéd-ságában ma is álló Rosenfeld-ház (lásd: Fő út 4.) alapján, amelyet 1875-ben az éppen elkészült városháza külleméhez igazítta-tott tulajdonosa.
A város vezetésének otthont adó, akkor Sessiós Háznak hívott épület már a XVIII.
században is körülbelül ezen a területen feküdt, bár a mostani Ady utcától egy lakóház választotta el. Az 1780-as évek-ben leégett, 1787-re újjáépített városháza egyemeletes, nyeregtetős, egyszerű épület volt, melynek földszintjét üzlethelyiségek foglalták el. Az erkély felett a város pallosjog-jelvénye, egy pallost tartó vaskéz, piros-fehér-zöld zászlóval intette az arra járókat. A csakhamar szűknek bizonyult épület megnagyobbí-tását vagy teljes átépítését már régóta tervezték, de sok akadály után csak 1869-ben sikerült hozzákezdeni. 1872-re először a városi bérházként haszno-sítani kívánt épület (lásd: Ady utca 1.) lett készen, ezután fogtak magának a városházának a felépítéséhez. Az Ádám Henrik bécsi műépítész által terve-zett neoreneszánsz-eklektikus stílusú épületről takarékossági okokból el-hagyták a városházakon akkoriban szokásos tornyot, melynek félbemaradt csonkjára kupolát emeltek. A hivatali helyiségek mellett a földszinten üzle-teket, a belső részen raktárakat, az első emelet egy részén, a második emele-ten és a szárnyépületben lakrészeket alakítottak ki.
Első emeleti faburkolatos, karzattal ellátott dísztermében 1874 októberé-ben tartották az első közgyűlést. A portréját, Endrey Sándor festményeit.
1912-ben, mivel az elnöki emelvény mögött még hat kép számára volt hely, a város Rákóczi Ferenc arcképe