Hofrichter Emma jó kapcsolatban állt több, zongorát is oktató magánta-nárral, különösen BISCHITZKY MIKSÁval (lásd: Fő út 24.), akivel közösen szokták megrendezni vizsgakoncertjeiket (lásd: Ady utca 7.), ami nagyon praktikus megoldásnak bizonyult.
Pedagógiai tevékenysége mellett hosszú pályája során előadóművészként is fellépett. Kanizsai bemutatkozására 1894 decemberében került sor ÁBRÁNYINÉ WEIN MARGIT operaénekesnő és férje, Ábrányi Emil író elő-adóestjén a Polgári Egylet nagytermében (lásd: Sugár út 3.), amelyről a Zalai Közlöny így emlékezett meg 1894. december 22-én:
Egy nálunk eddig ismeretlen művésznő, Hofrichter Emma k. a. mutatta be hegedűjátékát a közönségnek. Az úrnő, mint halljuk, helyben mint hegedűta-nárnő telepedett le. A hírneves Joachimnál tanult Berlinben. Hofrichter Emma Ernst Elegiáját játszotta finom ízléssel, mély érzéssel és teljesen tiszta vonással. Bohm capricciojában virtuóz játékával tündökölt. Ezek után, amit tőle hallottunk, csak örvendetes ténynek mondhatjuk, hogy ha a kisasszony városunkban marad és tehetségével mind szélesebb körökben fogja a hege-dűjáték nemes művészetét terjeszteni.
A későbbiek során a legkülönbözőbb rendezvényeken lépett fel szólista-ként, a szilveszteri műsoroktól a jótékony célú hangversenyekig. Zongorán gyakran FISCHEL LAJOSNÉ BONYHÁDI IDA (lásd: Csengery út 22.) kísérte.
Kamaramuzsikusként vonósnégyest alapított, amely 1911-ben bukkant fel először a helyi sajtóban, amikor az Ipartestület jubileumi rendezvényén sze-repeltek:
Az est fénypontja a Hofrichter Emma, Sauermann József, Gürtler István és Sauermann Béla vonósnégyes volt. Schuberttől játszottak egy adagiót és prestót tökéletes nüansszal, jellegzetes egyéniséggel, önálló felfogással és páratlan előadással. A közönség szinte elmerült az élvezet mélységeiben, melyet a jeles játékosok előadása nyújtott. (Zalai Közlöny 1911. szept. 18.)
Hofrichter Emma jelentősen kivette a részét Nagykanizsa zenei életéből az IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI KÖR szimfonikus zenekarának első hegedűse-ként is, a posztot évtizedeken át betöltve. 1932 júniusában, a Ketting Ferenc által megvalósított nagy koncerten, amikor születésének bicentenáriumán Haydn-műveket játszottak a Polgári Egylet nagytermében, egykori növendé-ke, Krátky István polgármester nyilvánosan köszöntötte fel:
Az est hangulata akkor érte el a tetőfokot, amikor pódiumra lépett dr.
Krátky István polgármester s mint e város feje, tehát kultúréletének is leg-főbb őre, mint az Irodalmi Kör tb. elnöke s maga is, mint muzsikus és hálás tanítvány, percekig tomboló és folyton meg-megújuló tapsorkán közepette üdvözölte Hofrichter Emmát abból az alkalomból, hogy 35 éve dolgozik
63 Nagykanizsán, mint muzsikus és nevel generációkat a kanizsai zenei életnek.
Kevés a szó leírni azt a lelkesedést, amivel az egész közönség egy emberként, az ováció valóságos viharával halmozta el az ünnepeltet, mikor a polgár-mester átnyújtotta neki a nemzetiszín szalagos babérkoszorút. (Zalai Köz-löny 1932. jún. 14.)
Nem tudjuk pontosan, meddig lakott a Bajza utcában, de az 1913-ban megjelent városi címtár szerint a Széchenyi tér 10. számú, ma már nem léte-ző épületben volt a lakása (lásd: Fő út 24.), 1927 után pedig egészen biztosan a Kisfaludy utca 39-ben élt. A művész-tanár ugyanis hosszú évtizedeken keresztül minden év szeptember elején apróhirdetést jelentetett meg a Zalai Közlönyben, miszerint nyaralásából hazaérkezett és megkezdi a tanítást.
Lakcímét legtöbbször nem közölte, hiszen bizonyára minden érdekelt tudta, hogy hol lakik. 1927-es, 1928-as és 1929-es hirdetéseiben megnevezte a Kisfaludy utca 39-et (valószínűleg akkoriban költözhetett oda, ha szükségét érezte a közlésnek), 1934-es és 1939-es hirdetéseiben pedig a Csengery út 31. szerepelt. Viszont az akkoriban tehetséges hegedűs-növendék Fentős Ferenc, későbbi zeneiskolai igazgató emlékezete szerint Emma néni a Csengery út és a Kisfaludy utca sarkán lakott, a 29-es számú házban, ahol ő járt is nála.
Visszatérve a Bajza utcai ház lehetséges azonosítására: amennyiben a Szöglet-házat emlegették a XIX. század második felében Tóth Lajos ügyvéd házaként, akkor itt volt ROSENBERG ÁDÁM zongoraszalonja. A Zala-Somogyi Közlöny 1864. május 4-i számában ugyanis a következő hirdetés olvasható: Kitűnő minőségű új zongorák kaphatók Kanizsán Rosenberg Ádámnál, Tóth Lajos ügyvéd úr házánál.
Rosenberg jó zongorista volt, korábban muzsikusként bejárta Európát.
Kanizsára visszatérve zongoratanítással és hangszerkereskedéssel foglalko-zott. Az 1880-as évek helyi sajtóját lapozgatva nevével többször találkozunk hangversenyek közreműködőjeként és rendezőjeként is. Valószínűleg ő volt Kanizsán az első, aki gyerekeknek szervezett koncerteket. Miután negyvenes éveiben járva 1886-ban családot alapított, s nagyobb jövedelemmel járó állásra volt szüksége, 1891-ben régi pártfogója, Gutmann Vilmos (lásd: Er-zsébet tér 11.) alkalmazta az Eszék melletti Beliscsén levő fűrészüzemeiben kereskedelmi igazgatóként, s ekkor a család elköltözött a városból. Rosen-berg 1887-ben még Kanizsán született idősebbik fia mint zenés játékok és filmzenék termékeny zeneszerzője nagy karriert futott be az Egyesült Álla-mokban SIGMUND ROMBERG néven. Örökzöld dalait nagy énekesek is mű-sorukra tűzik, életéről regény és zenés film született, de Magyarországon alig ismerik a nevét.
Az itt álló, eredetileg katonai raktárként funkcionáló ház déli részében és a szom-szédos, 6. számú telken lévő egykori épü-letben működött 1872 és 1893 között a kanizsai tűzoltók első laktanyája.
A szervezett tűzoltás 1871-ben indult meg a városban, amikor a Torna Egylet tagjai, élükön Walbach Mór elnökkel, megalapították az Önkéntes Tűzoltó Egy-letet. Létrejöttének előzményeit és történe-tét kiválóan feldolgozta dr. Tolnai Sándor.
Az egylet a szakmai feladatokon túlme-nően kezdettől fogva szívén viselte, hogy legyen saját zenekara. Több tűzoltóbál jövedelmét félretették hangszerek vásárlá-sára, sőt, BERECZ IMRE gimnáziumi zenetanár Bátorfi Lajos versére 1882-ben a tűzoltók indulóját is megkomponálta. Az egylet ez év augusztusában megrendezett nagyszabású zászlóavatási ünnepségére még a bellatinci tűzol-tózenekart kellett meghívni. Saját zenekaruk ekkor már szervezés alatt lehe-tett, mert a következő év márciusában a Zalai Közlöny bejelentette az Ö N-KÉNTES TŰZOLTÓ EGYESÜLET FÚVÓSZENEKARÁnak megalakulását:
Örömmel értesültünk e napokban arról, hogy a tűzoltóság kebelében a ze-nekar Knortzer György titkár és Saller Lajos csapatparancsnok urak buzgól-kodása folytán 22 emberrel megalakult, sőt a zeneeszközök is, melyek vagy 500 frtba kerülnek, megrendelvék. Városunknak mindenesetre élénkséget fog kölcsönözni a többnyire iparos tűzoltókból álló zenekar, a melynek tagjait Knobloch Frigyes szorgalmasan tanítja be a szükséges marsokra s így egy-két hó elforgása alatt azt látjuk, hogy a temetkezéseknél s vigalmaknál ismét egy jó tényezővel szaporodott városunk. (Zalai Közlöny 1883. márc. 22.)
A zenekar 1893-ig próbáit péntek esténként az itteni laktanya egyik helyi-ségében tartotta. Alapító karmestere a cseh származású, magyarul rosszul beszélő, rendkívül aktív KNOBLOCH FRIGYES volt, aki Kanizsán magán ze-netanárként és hangszerkereskedőként (lásd: Deák tér 5.) kereste kenyerét. A lelkes és zeneszerető, de a kottaolvasáshoz nem értő iparosokkal nehéz dolga volt: kialakított számukra egy olyan dallamírást, ahol a hangjegyek helyett számok jelezték, hogy melyik ujjal melyik billentyűt kell lenyomni. A ne-hézségek ellenére a „banda” összerázódott s közönség elé léphetett, bár, korabeli leírások szerint a városlakók egy része bizony kimenekült a zöldbe