Legényegylet
31 ségű amatőr színházi ember és szintén műkedvelő zeneszerző volt, aki sok időt és energiát fektetett a műkedvelő színjátszásba. Nagyszerű színházi rendezőnek bizonyult SZABÓ ISTVÁN fodrászmester is. A zenei betanítók között a helyi sajtóban legtöbbször ARNBERGER RUDOLF és KETTING F E-RENC neve szerepelt; a táncokat diplomás tánctanár, HARSAY GIZI koreogra-fálta. Egyik híres előadásuk a Náni című népszínmű volt, amelyet 1921-ben állítottak színpadra, majd negyedszázad elteltével, 1935-ben ismét bemutat-tak. Néhány szereplő mindkét előadásban részt vett.
1930-ban Arnberger Rudolf vezetésével itt alakult meg a KATOLIKUS L E-GÉNYEGYLETI SZALONZENEKAR. Mivel az otthon mindössze egyetlen zon-gorával rendelkezett, a zenekarrá összeállt tagok saját hangszereiket hozták magukkal. Szerencsére a karnagy jelentős elméleti tudással és nagy gyakor-lattal rendelkezett ahhoz, hogy az akkori ismert szalondarabokat áthangsze-relje esetleges hangszerösszeállítású zenekarára, így az együttes az 1930-as években sikert sikerre halmozott. 1937-ben Arnberger Bázakerettyére költö-zött, s zenekara szétszéledt. A muzsikus azonban visszatért Kanizsára: 1940-től rövid ideig a vasutas kórus élén állt, majd a vasutas művelődési ház (lásd:
Csengery út 67.) kis zenekarát vezette, de ekkor már Stefán Rudolf néven emlegetik…
A Katolikus Legényegylet Szalonzenekara, 1935. Vezető: Arnberger Rudolf
Hamarosan új együttes alakult, amelynek szervezésében GÁBOR JENŐ
buzgólkodott, s karnagya dr. DOMJÁN GYULA ügyvéd lett. Ez a zenekar együttműködött a zeneiskola tanáraival, akik közül többen rendszeresen együtt muzsikáltak velük (akkoriban szünetelt a városi szimfonikus zenekar, s nemcsak a közönségnek, hanem a muzsikusoknak is hiányzott a zenekari munka). Az együttes Domján hozzáértő vezetésével pár hónap alatt kinőtte a kis „műsorkiegészítő” szerepet és 1941 nyarán az Iparoskör nagytermében (lásd: Sugár út 3.) önálló hangversennyel lepte meg a város közönségét. Mű-sorukon indulók, keringők, dalok szerepeltek, a szórakoztató és klasszikus zene határán. A fellépésekre rendszeresen eljött kisegítőként MOLNÁR F E-RENC budapesti zongoraművész, az Operaház korrepetítora, aki briliáns szó-lóival mindig nagy sikert aratott. Egyik önálló koncertjüket dr. Domján kö-zösen vezényelte a krakkói operaház karnagyával, aki egy ideig több lengyel menekülttel Nagykanizsán tartózkodott. 1941 után a katonai behívások saj-nos elvitték a tagok javát, s a zenekar a háború után már nem alakult újjá.
A koalíciós időkben a Legényegylet még próbálkozott néhány rendez-vénnyel, de 1948 után a szervezetet megszüntették.
1929-től az utcafronti épületben volt LADECZKY JÁNOS hangszerkészítő és javító műhelye és lakása. Egy 1924-es hirdetése szerint még a Csengery út 30. alatt működött, 1947-ben viszont már a városházi bérházból (lásd: Ady utca 1.) kívánt ügyfeleinek boldog új évet.
A Katolikus Legényegylet Szalonzenekara, 1941. Vezető: Domján Gyula
33 Az épület tulajdonjoga 1951-ben az olajiparhoz került, s a következő év-ben kezdett el kultúrotthonként működni. Ekkor már együtt volt az O LAJBÁ-NYÁSZ FÚVÓSZENEKAR (lásd: Vár út 9.), illetve az Erkel Ferenc Kórus. A fúvószenekart itteni időszakában rövid ideig az 1953-ban Budapestre helye-zett HERING VILMOS, majd MARGITFALVI JÓZSEF és NYÁRI LAJOS, huzamo-san FLUMBORT JÓZSEF és DEME ANTAL vezette. Flumbort József az 1930-as évek derekától mint levente-, majd katonazenész nagy rutint szerzett. Több hangszeren játszott, ez is segítette tizennyolc éven át végzett karmesteri munkájában.
Az 1970-es évek közepén a tagok nagy részének kiöregedése s a csökkenő fenntartói támogatás következtében a feloszlás szélére sodródott zenekart Deme Antal, a kiváló szervezői és szakmai képességekkel rendelkező nyug-díjas karnagy keltette új életre, s vezette csaknem egy évtizeden át, miköz-ben számos országos szakmai sikert is arattak. A karnagy 1984-miköz-ben bekövet-kezett halála nagy űrt hagyott együttese életében, de szerencsére a zenekar napjainkban is muzsikál.
Az ERKEL FERENC KÓRUS a MAORT Munkás Jószerencsét Dalkör (lásd:
Vár út 9.) 1946-ban megalakult és 1982-ig élő utódkórusa volt. 1952-ben Bárdos Lajos ajánlására a kiváló RÁCZ ALAJOS tanárt kérték fel a karnagyi posztra, aki 1966-ig vezette a vegyeskart. Legemlékezetesebb fellépésük az 1964. május 16-án a Városi Művelődési Házban (lásd: Sugár út 3.) megtar-tott ünnepi hangverseny volt, ahol Bárdos Lajos, a magyar kóruskultúra meghatározó egyénisége saját műveit vezényelte.
Az 1970-es években az ERKEL FERENC MŰVELŐDÉSI HÁZ tevékenységét elsősorban a Harkány László tanár által szervezett irodalmi estek tették em-lékezetessé, ahol Czine Mihálytól Sütő Andrásig a magyar szellemi élet számos jeles képviselője megfordult. Ekkoriban visszatérő vendége volt BÉRES FERENC énekművész.
1972-ben az Olajipari Művelődési Házban alakult meg PÉK PÁL tanár és Beke Árpád tevékenységének eredményeként az akkoriban körülbelül negy-ven tagból álló JAZZKLUB, amely székhelyét hamarosan áttette az egykori kereskedelmi kaszinó székházába (lásd: Ady utca 7.). E szerény kezdetek alapozták meg a máig élő NEMZETKÖZI JAZZHÉTVÉGÉket.
Az 1980-as évektől csökkenni kezdett a vállalati és állami támogatás, 2004-ben megszüntették az intézményt.
Az Ady és a Zrínyi utca sarkán histori-záló, a városképet meghatározó nagy sa-roképület áll, a mai Zrínyi Miklós Általá-nos Iskola.
1806-ban itt épült fel a város első elemi, vagy ahogyan akkor mondták, nemzeti utcai oldala; ennek emeleti részén oktatták a Kanizsán 1869-ben létrehozott polgári iskolába járó fiúkat, míg az egy évvel ké-sőbb megnyílt felké-sőbb leányiskola, majd az ebből létrejött polgári leányisko-la tanulói a régi szárnyba jártak.
1897-ben a régi épületrész lebontása után elkészült a mai Ady utca felől a polgári leányiskolát befogadó szárny. Plosszer Ignác tervei alapján ekkor nyerte az egész épület mai, egységes megjelenését. A fiú- és lányiskola hol közös igazgatás alatt, hol önállóan működött. 1928-as szétválásuk után a fiúiskola Zrínyi Miklós, a leányiskola Zrínyi Ilona nevét vette fel. 1945 nya-rán megszületett az új magyar iskolarendszer, melynek folyományaként Nagykanizsán is megszűnt a polgári iskolai oktatás. A fiúpolgáriból létrejött a Zrínyi Miklós nevét viselő általános iskola, míg a leánypolgári általános iskolaként egy ideig Ady Endre nevét viselte. A két intézményt 1980-ban egyesítették. 2004-ben összevonták a fokozatosan leépített Vécsey (koráb-ban Kun Béla) általános iskolával.
A polgári iskolában kezdettől fogva magas szintű ének-zenetanítás folyt.
A helyi sajtóban évtizedeken át követhetők a tanévzárók, vagy ahogy akkor nevezték, a zárünnepélyek leírásai, amelyek pontosan rögzítették az előadó-kat és a felhangzott műsorszámoelőadó-kat; ezek egyúttal bepillantást engednek az iskola zenei életébe, pedagógiai munkájába.
1882-ben például a következő meghívó jelent meg a Zalai Közlönyben:
Értesítés. A nagy-kanizsai polgári iskola folyó június 27-én d. u. 4 órakor a polgári iskola rajztermében ének-, zene és szavalatból álló zárünnepélyt rendez. A zárünnepély műsora a következő: 1) Karének. Verdi Nabukonodozor című dalművéből. Énekli a polg. isk. énekkar. 2) a) Prélude;
b) Scherzo, B-moll. Chopintől. Zongorán előadja Hock János zenetanár úr.