185 jelentőségű színházelméleti kötetek mellett, mint például Az igazi Shakes-peare, drámákat is írt s munkássága műfordítóként is jelentős.
A jó hallású fiú öt éves korától tanult zenét, s zongoraművésznek készült.
Felkészítő tanára a helybeli RÓZSAVÖLGYI SZIDÓNIA volt, akit László Anna, Hevesi Sándor későbbi életrajzírója Liszt-növendéknek említ (lásd: Erzsébet tér 18.). A fiatalember felvételi vizsgát tett a budapesti Zeneakadémián, ahol megállapították abszolút hallását. A család megrendült anyagi helyzete miatt azonban mégsem oda, hanem a Kereskedelmi Akadémiára iratkozott be, hogy minél hamarabb kenyérkereső foglalkozásra tegyen szert. Onnét azonban átment a bölcsészkarra, amelyet nagy anyagi nehézségek közepette végzett el.
Közben színikritikusként jelentkezett, s e téren olyan színvonalat nyújtott, hogy hamarosan neves fővárosi lapok alkalmazták állandó munkatársnak, majd rovatvezetőnek. Miután kifejtette véleményét, hogyan kellene Shakes-peare-t rendezni, Beöthy László, a Nemzeti Színház igazgatója „szaván fogta”
és 1902-ben rendezőnek alkalmazta. Így indult pályafutása gyakorló színházi emberként, melynek során zenei tudásának is nagy hasznát vette, különösen mint a Népszínház-Vígopera, majd az Operaház főrendezője. De a korszakos jelentőségű Thália Társaság rendezőjeként, majd a Nemzeti Színház igazgató-jaként is, amikor a műsorpolitika és a színjáték összes alkotóelemének gyöke-res megváltoztatásával igazi reformot hajtott végre, szintén tudott támaszkod-ni zenei képességeire és ismereteire.
Hevesi felnőttként már csak néhányszor járt Kanizsán, mert szülei és húgai felköltöztek hozzá Budapestre. De 1927-ben – mint a Nemzeti Színház igaz-gatója – ő avatta fel szülővárosa új színházépületét (lásd: Sugár út 5.), s az első estére színháza egy produkcióját is biztosította az ünnepi alkalom fényes közönségének.
Nagykanizsán ma a művelődési központ (lásd: Széchenyi tér 5-9.), a keleti városrész egyik utcája és az ottani általános iskola, a megyeszékhelyen pedig az 1983-ban megnyílt állandó színház viseli nevét.
A bazárépület második emeletén 1887-től a két évvel korábban alakult (lásd: Erzsébet tér 4.) rövid életű MAGYAR IRODALOM ÉS MŰPÁRTOLÓ
EGYESÜLET vezetősége és tagjai jöttek össze megbeszélésekre. Az egyesület hamar létrehozott egy kórust és egy szimfonikus zenekart, STERNECK Z SIG-MOND és VENCZEL REZSŐ karnagyokkal az élen. A szalmaláng azonban ha-mar elaludt. Pár évi működés után az egyesület megszűnt. Tevékenységét az 1895-ben létrehozott és később Zrínyi Miklós nevét felvett Irodalmi és Művé-szeti Kör folytatta egészen a második világháború végéig.
A XX. század első évtizedeiben a Bazárépületben működött Mathea Károly fényképész műterme. Fia, aki 1925 után MATHIA KÁROLY alakban használta nevét, 1902-ben született Nagykanizsán. Hegedülni Hofrichter Emmához járt, a karnagyi ismereteket Sterneck Zsigmondtól tanulta, de részt vett iskolája, a piarista gimnázium (lásd: Eötvös tér 33-35.) zenei életében is. Nagykanizsa kultúrtörténetébe mint a szimfonikus zenekar megalapítója írta be nevét.
Mathea 1920-ban az akkor néhány évig Nagykanizsán működő katonai főre-áliskola hallgatójaként diáktársaiból zenekart szervezett. Az Irodalmi és Mű-vészeti Kör is ekkoriban hozott határozatot egy városi szimfonikus zenekar megalapításáról. A főiskolások zenekarának sikeres bemutatkozása után tár-gyalások indultak a Kör és a fiatalok között, s Mathea Károly együttese bele-olvadt a Kör szervezés alatt álló zenekarába. 1921. január 8-án (tizenkilenc évesen!) még ő vezényelte az új városi zenekar bemutatkozó koncertjét, elfog-laltságai miatt azonban szülővárosa zenei életére a későbbiekben már nem maradt ideje.
1920-ban beiratkozott a Zeneakadémiára, Kodály Zoltánnál és Siklós Al-bertnél zeneszerzést tanult. Kodályhoz hasonlóan Eötvös kollégistaként böl-csészdoktorrá avatták. 1926-ban Londonban angol tanári, 1939-ben Peru-giában olasz tanári diplomát szerzett. Rendkívül változatos életutat járt be. A kőszegi katonai reáliskola nevelőintézetének tanáraként az egyházi zenét is művelte: honorárium nélküli orgonistája, karnagya, zeneszerzője volt az isko-lának. 1938-tól a Ludovika Akadémia tanára lett. Miután a ludovikásokkal Németországba menekült, hadifogságba esett. Hazakerülve a fordulat éve után csak szakmunkásképző intézetben taníthatott. 1961-ben az államrendőr-ség házkutatást tartott a lakásán, s az ezzel kapcsolatos izgalmak valószínűleg hozzájárultak korai halálához.
1920 óta foglalkozott népzenegyűjtéssel, a háború után Kodály munkatár-saként dolgozott a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoport-jában. Ebben a minőségében több népdalkiadványt rendezett sajtó alá. A nép-szerű, címében virágneveket viselő népdalsorozatból a Nefelejcs című kis kötet az ő gyűjtéseit tartalmazza. Részt vett a Magyar népzene tára munkála-taiban is. Szülővárosában a kiskanizsai városrészben dívó betlehemes játék dalait és dramaturgiáját rögzítette.
Nevét felvette a rendszerváltás után új életre kelő Piarista Gimnázium vegyeskara, amely minden bizonnyal hozzájárul kanizsai újrafelfedezéséhez.
1989-ben a Bazárépületet felújították, hangulatos díszudvart alakítottak ki benne, ahol nyaranta zenei eseményeket is rendeznek.
187 Újváry Illés tiszttartó háza a XIX. század utolsó negyedében épült.
1874 decemberében a Zalai Közlöny-ben megjelent hirdetése szerint itt volt BISCHITZKY MIKSA zenetanár hangszerke-reskedése, s lehet, hogy abban az időben okta-tott (lásd: Fő út 24.). Hangszerkereskedése az 1890-es években már felesége nevén szerepelt (lásd: Sugár út 14.). 1922-ben hunyt el, az izraelita temető1922-ben nyugszik (lásd: Ady utca 74.).
Hosszú évtizedekkel később ebben a házban volt RÁCZ ALAJOS kántor, karnagy, zenetanár utolsó lakása.
Rácz Alajos zenész családban Nagykanizsán született 1912. november 26-án (lásd: Hunyadi utca 22.). Édesapja, RÁCZ JÁNOS 1903-ban Kézdi-vásárhelyről került Nagykanizsára katolikus főkántornak, s 1932-ig műkö-dött a városban. Öt gyermeke közül mindkét fia, a még Kézdivásárhelyen született ifj. RÁCZ JÁNOS és Rácz Alajos is muzsikus lett. Rácz Alajos 1934-ben az egri tanítóképző1934-ben kántortanítói oklevelet szerzett, majd 1940-1934-ben fejezte be a zeneakadémián egyházzenei tanulmányait. Kanizsai munkába lépése drámai eseményekkel kezdődött. Miután 1932-ben id. Rácz Jánost, majd 1934-ben ifj. Rácz Jánost a város elbocsátotta (lásd: Hunyadi utca 22., Zárda utca 9.), Krátky polgármester az akkor frissen, jeles eredménnyel dip-lomázott Rácz Alajost nevezte ki az alsótemplom kántorának. Ekkor tört ki a
„kántorháború”, amelynek következtében Rácz Alajos csak segédkántorként működhetett a Jézus Szíve-templomban (lásd: Deák tér: Felsőtemplom).
Főkántorrá néhány év múlva nevezték ki, amikor a Felsőtemplom önálló plébániát kapott.
A tehetséges és ambiciózus fiatalember 1941-ben a plébánia keretében megszervezte a SZENT IMRE KÓRUSt. A kiváló vegyeskar megtestesítője volt Rácz Alajos azon törekvésének, hogy igényesebbé és magyarabbá tegye a templomi zenét. Elgondolásának keretében nem csak a kórussal törődött, hanem a misére járó embereknek téli estéken énektanfolyamot tartott, ahol
Fő út 15.
Újváry-ház
magyar népi egyházi énekeket tanított, hogy ezekkel váltsák fel a sok idegen eredetű és zeneileg másodrendű éneket. E téren nagyon szép eredményeket ért el.
1948 után mint kántort megfélemlítették, kórusát megszüntették, s pályáját a Városi Zeneiskola (lásd: Sugár út 18.) óraadó, majd rendes tanáraként folytatta. 1971 és 1981 között ő vezette a zeneiskolán belül Klatt Aurél által megszervezett zeneoktatói mun-kaközösséget.
Már az 1940-es években is tanított iskolák-ban, vezetett iskolai kórusokat, melyekkel részt vett a Ketting Ferenc által meghonosított ÉNEKLŐ IFJÚSÁG rendezvényeken, majd az 1950-es évektől egyre nagyobb szerepe lett
Kodály zenepedagógiai elvei nagykanizsai meghonosításában. Egykori ze-neakadémiai tanárával, BÁRDOS LAJOSsal személyes kapcsolatot tartva a kitűnő zeneszerzőt és kóruskarnagyot több ízben is meghívta Kanizsára.
Bárdos ajánlására lett 1952-ben az olajipari ERKEL FERENC KÓRUS vezetője.
Az 1950-es és 1960-as években Bárdos több művét Rácz Alajos kórusának ajánlotta. Az ő közvetítésével született meg Bárdos Thúry Györgyről szóló kórusműve is (lásd: Vár út 9.).
Hetvennégy éves korában, felesége halála után két nappal, 1986. június 17-én itteni lakásán hunyt el. A városi köztemetőben nyugszik (lásd:
Tripammer utca 3.).
Rácz Alajos
189 1903-ban az Osztrák–Magyar Bank szék-házaként épült fel a Fő út és a Deák tér sarkán álló palota. Tervezője – mint a bankhálózat többi fiókintézetének – Hu-bert József budapesti építész volt. Az épü-let szecessziós elemekkel gazdagított his-torizáló stílusú. Sarokrészét kupola hang-súlyozza. 1927-ig vezette a Monarchia összeomlása után Magyar Nemzeti Bankká alakult bankhálózat nagykanizsai fiókját. Záborszky kiváló zongorista volt s otthona gyakran adott helyet házimuzsikálásnak. Egy 1918 januári estéről a helyi sajtó is beszámolt – s a cikk alapján bizonyosnak mondható, hogy ez nem az egyedüli alkalom volt:
Hétfőn este Z. Záborszky Zoltán bankfőnök lakásán nagy házi hangver-seny volt. Ez alkalommal a művészet ez igazi otthonában a nagy és előkelő közönség között ott volt Sipniewsky tábornok családja, Bugsch Aladár ez-redparancsnok felesége s huga, Jahn kapitány. Záborszky Zoltán Peschek hegedű játékát kísérte előbb, aki Schumann Träumerei, Wieniawsky Legen-dáját játszotta bravúros tudásával, pompás tónussal s technikai készültség-gel. […] Majd Peschek, dr. Lukács, Záborszky trió adott elő több darabot Beethoventől, Mozarttól, Haydntól, ezzel tetézve a feledhetetlen művészeste szép emlékeit. (Zalai Közlöny 1918. jan. 16.)
A cikkben említett kiváló hegedűs, PESCHEK IGNÁC alig két év múlva egy nagyarányú pénzhamisítási ügy egyik fővádlottja lett. Fél évi előzetes letar-tóztatásban töltött idő után második szökési kísérlete sikerrel járt (lásd: Er-zsébet tér 9.), s a hírek szerint a zágrábi opera zenekarának hegedűseként folytatta pályáját… Dr. LUKÁCS JÓZSEF a piarista gimnázium (lásd: Sugár út 9.) kiváló tanára volt. A trió nyilvános hangversenyeken is fellépett, ahol Záborszky nemcsak a zongora, hanem a gitár avatott játékosának is bizo-nyult.
A máig pénzintézeteknek helyet adó palota helyi védelmet élvez. Hom-lokzatát 2003-ban jelölték meg a várostörténeti sorozatba tartozó emléktáb-lával.
Fő út 16.
Bankpalota
A Fő út és a Széchenyi tér sarkán, a mai modern, jellegtelen épület helyén egykor a Fő út felől emeletes, a tér felől földszintes épület állt. A XIX. század utolsó negyedé-től tulajdonosa után Ollop-háznak nevez-ték.
Dokumentálhatóan 1897-től ebben a házban lakott BISCHITZKY MIKSA, a régi Kanizsa egyik legjelesebb magán zeneta-nára. Nagykani-zsán telepedett le – talán felesége volt kanizsai –, de élete utolsó ötven évé-ben városunkban élt és működött. Húszas évei közepén járhatott, amikor az 1870-es évek első felében Kanizsára költözött (lásd: Fő út 15.). Fő tevékeny-ségi területe a tanítás volt, többnyire nagypolgári családokból származó nö-vendékei magánénekből és zongorázásból kaptak nála képzést. Az ő növen-déke volt gimnazista korában Blau János, aki magyarosított nevén, BALLA
JÁNOSként Kanizsa kitűnő orvosa és a Kaszinó „házi” zongoraművésze lett (lásd: Ady utca 7., Erzsébet tér 14.). Mint Bischitzky halálakor a Zala című kanizsai hírlap fogalmazott, ötven esztendeje tanította énekre és zongorára a fiatalokat, sok növendéke volt, akinek a nagymamáját is ő vezette be a zene magasztos világába. […] A kanizsai társaság törzsökös tagja volt, ahol bo-hém kedélye és művésztemperamentuma miatt nagy kedveltségnek örvendett.
(Zala 1922. máj. 11.)
Előadóművészként először 1875-ben említi a helyi sajtó, amikor közre-működött Erdősy Eugénia hangversenyén. Ettől kezdve az 1900-as évek elejéig – kettős minőségben, énekesként és zongoristaként – folyamatosan ott található neve a zenei események közreműködői között. Érdekes módon önálló koncertet soha nem adott, pedig repertoárján elsőrangú művek szere-peltek. A kanizsai származású Práger Hermina (művésznevén Hermina Braga) áriaestjén például Verdi: Trubadúr című operájából Manrico és Azucena kettősét énekelte a művésznővel, Erdősy Eugéniával Faust és Mar-git kettősét Gounod Faustjából, Sterneck Zsigmond gordonkaművész kon-certjén pedig Eleazár áriáját adta elő Halévy: A zsidónő című operájából. De fellépett vendégszólisták zongorakísérőjeként és alkalmi kamaraegyüttesek
Fő út 24.
Ollop-ház
191 tagjaként is. 1904 után már csak növendékeinek vizsgakoncertjein jelent meg a pódiumon, amelyeket gyakran együtt rendezett Hofrichter Emma hegedűtanárral, hiszen a hegedűs növendékek produkcióit jól kiegészítették az ő zongoristái. Ez azt jelentette, hogy már a tanítás során is bizonyos fokig együtt kellett működniük.
Itt jegyezzük meg, hogy HOFRICHTER EMMA lakcíme Nagykanizsa 1913-ban kiadott címjegyzéke szerint a Széchenyi tér 10. számú épület volt, amely gyakorlatilag megegyezett a Fő út 24-es számú házzal.
Bischitzky felesége, WINKLER SZIDÓNIA hangszerkereskedéssel foglalko-zott, bár lehet, hogy az üzlet csak az ő nevén volt:
Lapunk egy szorgalmas olvasója értesít bennünket – írta a Zalai Közlöny 1897. december 4-i számában –, hogy Bischitzky Szidónia zongora raktárá-ban a legjobb fajta zongorák, pianinók, cimbalmok és harmóniumok sokkal jutányosabban kaphatók, mint bármi más raktárakban, újak vagy használtak egyaránt; valamint becserél már használt zongorákat újakért csekély ráfize-téssel.
A kereskedés 1874-ben már működött az Újváry-házban (lásd: Fő út 15.).
1908-ban Bischitzkyné az üzletet a Fő út 24-ből a Sugár út 14. számú házba helyezte át, ekkor megvette magát az épületet is. Bár a Sugár úti épület egy soklakásos nagy bérház, a család úgy látszik, mégsem költözött oda, mert Nagykanizsa 1913-ban kiadott lakcímjegyzékében nevük mellett a Fő út 21.
szerepel. A házszám nagy valószínűséggel elírás, s ők továbbra is a 24-ben lakhattak, mert a 21-es számot viselő épületben éppen 1913-ban kezdett működni az Új Rózsa szálloda.
Leányuk, BISCHITZKY MELÁNIA is kitűnő zongorista volt, több koncerten közreműködött. 1897-ben jegyezte el magát dr. Kertész Arnold letenyei ügyvéddel.
Bischitzky Miksa felesége halála után hét évvel, 1922-ben, 78 éves korá-ban hunyt el. A házaspár sírja ma is megvan az izraelita temetőben (lásd:
Ady utca 74.).
A kiskanizsai városrész mai művelődési intézménye, a Móricz Zsigmond Művelő-dési Ház épülete eredetileg a Polgári Ol-vasókör székháza volt.
Az Olvasókör 1870-ben alakult meg (lásd: Szent Flórián tér 17.) Hajgató Sán-dor tanár javaslatára. Létrejöttét a kiegye-zés utáni szabadabbá váló légkör tette lehetővé. Elsődleges célja, amint azt alap-szabálya is megfogalmazta, hogy Kis-kanizsa törekvő, értelmes polgáraiból erkölcsi erőt és hasznos polgárt nevelni;
társalgás, eszmecsere által a város felvi-rágoztatása iránt érdeklődést kelteni an-nak mind szellemi, mind anyagi fejlődésére jótékonyan hatni.
Miután első, ideiglenes otthonaikat kinőtték, saját székházra lett szüksé-gük. 1899-ben vásárolták meg ezt a területet, ahol akkor egy öreg zsúptetős ház állt, ennek helyén jelölték ki a felépíteni kívánt otthon alapjait. A szék-ház első formájában 1900 márciusára lett készen. A saroképület főút felőli oldalán foglalt helyet a kulturális célokat szolgáló, egymásba nyitható két terem. A mellékutcai épületrészben a Kör vegyesboltot működtetett.
Csakhamar az új székház is szűknek bizonyult, s a minisztériumtól és a várostól kapott támogatásból s tehetős helybéliek adományaiból 1928 júliu-sára emelet ráépítésével elkészült a ma látható épület. Fő út felőli oldalának felső szintjén alakították ki a beépített színpaddal rendelkező dísztermet, a keresztutca felől pedig az olvasó- és játéktermeket.
A kiskanizsai gazdák jelentős könyvárat tartottak fenn, s ismeretterjesztő előadásokat szerveztek mezőgazdasági és más közhasznú témákban.
Még 1896-ban megalakult a KISKANIZSAI POLGÁRI ZENEKAR, amelyet ugyan nem az Olvasókör hozott létre, de fenntartását pénzzel és ingyenes terem átengedéssel támogatta. Közben Kiskanizsán létrejött a SÁSKA L E-VENTEZENEKAR és a LEVENTE DALKÖR. A zenekart WECKL GELLÉRT egy-kori katonakarmester, a kórust LENCZ GYULA kántor vezette. E három együttes tevékenysége szintén színesítette az itteni műsorokat. 1930 február-jában például az Olvasókör nagytermében valamennyi kanizsai kórus részvé-telével dalosünnepet rendeztek.
A székházban gyakran tartottak tánciskolát, s 1939-től mozi is működött a nagyteremben.