Fellebbezés, peregyezség

Az első fokú határozatot fellebbezhették. A jelentős városoknál a külső tanácshoz vagy szenátushoz (a vizsgált forrásanyagban ilyen nem akadt; Debrecenből csak 1548 után ismertek ilyen esetek), a földesúri úriszékhez vagy más városhoz. A fellebbezés elen-gedhetetlen tartozéka volt az első fokú ítélet írásba foglaltatása. Debrecenben például a kora újkori gyakorlat szerint három napon belül kellett „kivenni” vagy „kiváltani az ítéletet”, ítéletlevelet. (Tapolcsány két 1525-ös fellebbezési levelén feltehetően erre uta-ló záradékot is találunk szöveg alatt balra.)⁸⁸⁵ A fellebbviteli fórum az esetek legna-gyobb részében minden valószínűség szerint az úriszék volt, amit az ispán, várnagy, officiális látott el. A földesúr adhatott perhalasztást, sőt kegyelem révén pertörlést is engedélyezhetett.⁸⁸⁶

A mezővárosok (és falvak) egy részének azonban megvolt az a jogosultsága, hogy nagyobb városokhoz fellebbezzen. (A városok között jogi értelemben az a fő kü-lönbség, hogy ki hová fellebbezett. Még a királyi földesúri városok jó részében is a „ki-rályképe” várnagy, kamaraispán, stb. volt a fellebbezési fórum. Bár a fellebbezés össze-kapcsolódott a joggyakorlat és jogalkalmazás átvételével is, a fellebbezés ténye

879 1514. október 16. előtt. (dátum és kelethely hiányos: „a. f. Galli”) (Dés város 94.) Reg.: K. PAPP 1874–1875, 5. közl. (1. évf. 30. sz.), 471.

880 Meszt (1476): Justh 283. sz. rex serenissimus precipiens mandavitque dicto domino Nicolao Banfy, quod, ut ius concerneret, ipsi nobili viro Blasio Nazpadi plenam satisfaccionem impendere curaret.

Deinde vero iamfatus magnificus Nicolaus Banfy de Alsolindwa mandavitque castellanis iudicibus iuratisque suis in Mezth commorantibus, quod, ut iuris ordo concedit, omnim<o>dam satisfaccionem ipsi Blasio Nazpadi aminist<r>are dant et teneantur secus autem non facientes.

881 Igal 2. (1478): DL 32729.

882 Gyulafehérvár 3. (1490): DL 30476.

883 Gyula 3. (1518): DL 38026.

884 Brezovica (1392): a nagykemléki várnagy és a villicus együtt ítélkeznek a polgárok és a nagykemléki plébános között egy vitás szőlő ügyében. DF 230713. Szond 3. (1424): földesuruk: (az óbudai) apácák emberével: György mesterrel együtt bírói székükben kihallgatták a tanúkat C. TÓTH 2004, 597. A példá-kat még folytathatnánk.

885 Tapolcsány 3–4. (1525): DF 279939. és 940. Confirmatum, quomodo ad omnia contenta.

886 1496. november 24. Corvin János Gyula városának kiváltságokat ad. Gyulai oklt. 31–33 (53. sz.), Magyar ford. Levéltárak–kincstárak, 392–394 (153. sz., Blazovich L. ford.) Polgár fő- és jószágvesztése esetén 1 aranyat fizetve a földesúr kegyére bízhatja magát (nem oficialis és bíró dönt).

gában még nem jelenti azt, hogy ahová a mezőváros fellebbez, annak joga szerint is él, azaz hogy az az anyavárosa.⁸⁸⁷

1437. február 23-án, Reminiscere vasárnap előtti szombaton a Vas megyei Vépen a helybeli Péter átment a szomszédba, Györgyékhez. György felesége éppen font. Amikor Péter meglátta, megkérdezte, ki adta neki a fonalat, hiszen úgy látja, hogy az az övé. Az asszony azt felelte, hogy márpedig az a sajátja. Szóváltásba keveredtek, végül Péter kiragadta a nő kezéből a guzsalyát és elvitte, anélkül, hogy a dolgot a bíró-nak jelentette volna. Három nap múlva, kedden, a kárvallott férje, György és az asszony ismerősei megjelentek a bírónál és bepanaszolták Pétert a gombolyag elrablása miatt.

Állításuk szerint Péter ráadásul fojtogatással is kényszerítette György feleségét a fonal átadására. A bíró, hallva a vádat, tüstént összehívatta az esküdteket és Péterért küldetett, akit az esküdtek jelenlétében kérdőre vont. Péter a vádat tagadta, miután a dolgot félre-vonulva megtanácskozta a saját kíséretével, akiket magával hozott a bíróhoz. Állítása szerint nem erőszakoskodott az asszonnyal, hanem az önként adta oda neki, mivel elis-merte, hogy Pétert illeti. Erősítgette, hogy a „város szokása szerint” a bíró színe elé hozza a fonalat és „sajátjává teszi”. A bíróság a feleket meghallgatva úgy döntött, hogy mivel Péter tagadta, hogy erőszakoskodott volna, ezért harmadmagával tegyen tisztító esküt az asszony ellenében. Péter ezt le is tette, így tisztázta is magát. De mivel a fonalat a bíró tudta nélkül tartotta magánál öt (valójában négy) napig, annyiszor 72 dénár bírság megfizetésére kötelezték. A következő bírósági napon Péter megfizette a bírságot. Ek-kor György tiltakozott, azzal érvelve, hogy Péter a fonalat az ő házából vitte el, és hogy ő tett panaszt először. Ezért az ügyet Kőszegre fellebbezte. A kőszegi tanács tekintetbe véve, hogy György felesége becsületes hírű és hogy György tett panaszt, megítélte szá-mára a fonal tulajdonjogának bizonyítási lehetőségét. Ezt Péter nem fogadta el, hanem a pert fellebbezte Sopron városához. A vépi tanács április 11-én ebben a tárgyban írt a soproni tanácsnak, kérve az ügy eldöntését.⁸⁸⁸

Ebből az esetből jól látható a peres eljárás dinamikája. Az eset nem túl nagy ösz-szegű, de értékes alapanyagot jelentő vagyontárgy eltulajdonítása körül forog. A hely-beli magisztrátus is meghatározott napokon ülésezik, ezért jöttek Györgyék csak ked-den. (Miután az oklevél kelte csütörtök, esetleg heti kettő vagy három ülésnapra – kedd, csütörtök, és talán szombat – gyanakodhatunk. Persze azt nem tudhatjuk meg az okle-vélből, hogy vajon a két szomszéd próbálta-e előbb egymás között rendezni az ügyet, ezért nem jöttek-e Györgyék hamarabb.) A bíróság előtt a felek nem magukban, hanem helyzetüket nyomatékosítandó többedmagukkal: hozzátartozóikkal, rokonságukkal együtt jelentek meg. A helyszín ebben az esetben is a bíró háza, oda hívja össze az es-küdteket. Az asszony helyett férje tesz panaszt, bár a nő is per- és jogképes lenne. Érzé-kelhető a bíró stratégiája is: az ügy „megoldódását” az alperes „próbatételeivel”: a tisztí-tó esküvel, illetve a tetemes bírság kiszabásával igyekszik elősegíteni. Ha a tisztítisztí-tó es-küt is vállalja érte és anyagi áldozatra is hajlandó a gombolyagért, akkor valószínűbb, hogy az övé lehetett. A bírság kiszabásának praktikus okai is voltak, hiszen ez a bírót illette. (Nyilván ezért is megérte a bíróságnak öt napot számolni.) Az ügy kőszegi per-fordulójáról nincsenek részletes információink, csak a végeredményt ismerjük, ami le-hetőséget adott a felperesnek a bizonyítási eljárásra. Ez azonban az alperes Péternek nem volt ínyére, talán mert úgy látta, hogy saját tanúival alulmaradhat, talán mert meg-makacsolta magát, mindenesetre fellebbezett Sopronhoz. A soproni tanács ítélete nem

887 KUBINYI 2006. Az anyavárosokhoz való fellebbezés vizsgálata a városszövetségek kérdésével együtt még kutatásra vár, l. H. N^ÉMETH 2004, I. 71–83. (A felsőmagyarorzsági szabad királyi városok szövetsé-ge és Kisszeben.) Leginkább a Sopron vezette nyugat-dunántúli városszövetség ismert: SZENDE 2002, BARISKA 2000.

888 Vép (1437): Házi I/3. 145–146. (181. sz.) Az ügyet említi SZENDE 2002, 59.

maradt ránk, de biztosak lehetünk benne, hogy az ügy valahogy megoldódott, bár az nyilvánvaló, hogy a két szomszéd a továbbiakban sem zárta a szívébe egymást.

Vép nem tartozott a jelentős nyugat-dunántúli települések közé (centralitási pontszáma mindössze 5, tehát központi funkciót ellátó falunak számított a középkor végén), mégis Kőszeghez fellebbezhetett, bár ennek jogalapját nem ismerjük. Kőszeg pedig tagja volt annak a nyugat-dunántúli városszövetségnek, amelynek a feje Sopron, és ahová Kőszeg mellett még Csepreg, Rohonc, Szombathely és Sárvár (Sársziget) is tartozott.⁸⁸⁹ (Csepreg egy levelében Sopron városától két tanácsost – vagy a levélvivő-vel küldött írásbeli választ – kért ítélkezéshez a közös szokásjog és a kölcsönös segít-ségnyújtás alapján. A német nyelvű levél tételesen felsorolja a szövetséges hat vá-rost.⁸⁹⁰) Ugyancsak Kőszeg vonzáskörzetéhez tartozott a szintén Vas megyei Doroszló, ahonnan 1437-ben egy szőlőről szóló örökségi perben fellebbezett Kőszegre a felperes.

Másodfokon itt is a felperes javára döntöttek, ezért az alperes Doroszlóról Sopronba fellebbezett.⁸⁹¹ Kőszeg városprivilégiumai rögzítik a Sopronhoz való fellebbezés jo-gát,⁸⁹² és több peres ügyben írt, Sopronnak címzett levelét ismerjük.⁸⁹³ Sopron regioná-lis vezető szerepének bizonyítéka, hogy a városszövetséghez nem tartozó Körmend is kért egy bántalmazási ügyben jogi szakvéleményt.⁸⁹⁴

Nagyobb városokhoz való fellebbezés az ország más területein is megfigyelhető, bár ismereteink elég hézagosak. A Nyugat-Felvidéken például Somorjától Pozsony-hoz⁸⁹⁵, Tapolcsánytól és Beckótól Nagyszombathoz lehetett fellebbezni. Erre Beckó egyetlen fennmaradt levele is példa. Arra kérik Nagyszombatot, hogy polgártársuknak, Janovics Máténak egy trencséni polgárral támadt boreladási vitáját vizsgálják meg. A levelet Janovics mutatta be a nagyszombati tanács előtt.⁸⁹⁶ Beckóról tudjuk, hogy Stibor vajda 1411-es privilégiumában megengedte mezővárosának, hogy pereit Nagyszombat-hoz fellebbezze. Azaz bírósági ügyekben első fokon Beckó volt az illetékes, innen Nagyszombatba, majd hozzá történhetett a fellebbezés.⁸⁹⁷ A Felső Tisza-vidéken az öt máramarosi koronaváros alkotott szövetséget. Közülük a legjelentősebb Máramarossziget, ahol a magisztrátus a testvérváros Hosszúmező kérésére már 1383 előtt adott ki határjáró oklevelet Hosszúmező és a szarvaszói és szaploncai nemesek közötti határvitában.⁸⁹⁸ Erdélyben a királyföldi szász székek és városok esetében érthe-tően Nagyszeben volt a fellebbviteli fórum. A Nagyszebennek címzett perátküldő leve-lekben azzal a rögzült formulával találkozunk, hogy a bíróság mindig azt a felet ajánlja a fellebbviteli fórum figyelmébe, amelyiknek igazat adott.⁸⁹⁹ A barcasági Prázsmár érte-lemszerűen a közeli Brassóhoz fellebbezett.⁹⁰⁰

A peres felek a magyarországi országos joggyakorlat szerint a XV. század elejé-től fogott bírák segítségével szabadon peregyezséget köthettek.⁹⁰¹ Ilyenkor a mezőváro-si testület mint hiteles tanú állított ki tanúsítványt a felek akaratáról. Ezek a kiadványok tárgyuk szerint két nagyobb csoportra oszlanak: végrendeleti, örökösödési perekben

889 BARISKA 2000, SZENDE 2002

890 Csepreg 6. (1451): Házi I/3. 345. (407. sz.)

891 Doroszló (1437): Házi I/3. 138–141.

892 ZsO II. 5592.

893 Pl. Kőszeg 13. (1422): Házi I/2. 222. tanácskérés bűnügyben: ludadi mészáros elleni halálos ítéletről.

894 Körmend 3. (1437 k.): Házi II/6. 113–114. Az ügy értékelésére: B^ÁNDI 1987.

895 N^OVÁK 2007.

896 W^ENZEL TT 1879, 621–623.

897 ZsO III. 517.

898 Sziget 1. (1383): MIHÁLYI 1900, 80 (48. sz., az oklevél érvénytelenítéséről szóló tanúsítvány).

899 Mikeszásza 1. (1454): UB Sieb. V. 2919.; Kőhalom 1–3. (1481, 1482, 1490) uo. VII. 4450., 4489., DF 246262. Utóbbi esetben azt kérdezik, hogy egyáltalán helyt adhatnak-e a fellebbezésnek.

900 Prázsmár 2. (1498): DF 247083. és 286733.

901 Vö. HAJNIK 1899, 406–407.

illetőleg büntetőügyben létrejött peregyezségekre. A vizsgált forrásanyag belső jellegze-tességeinél fogva az előbbiek vannak túlsúlyban, és általában ingatlanokkal kapcsolato-sak. A bennük foglalt vagyontárgyak leírása és lokalizálása értelemszerűen megegyezik az adásvételi kiadványokéban alkalmazottnál.⁹⁰² Gyakran a kiegyezés a haszonélvezet jogának biztosítását jelentette az egyik fél részére.⁹⁰³ Kiegyezés büntetőügyben is létre-jöhetett. 1379-ben Újfalu elöljárósága előtt György nyugtatja Bátmonostori Töttös László képviseletében Lőkös lovagot a Bátmonostori Töttös László esküvőjén meggyil-kolt fia: Pál vérdíjáról; az esküt előttük letette.⁹⁰⁴ 1417-ben Tiszavarsány testülete előtt a szentmiklósi nemesek és három varsányi polgár között jött létre peregyezség a pataji Zubor Jakab mester ügyében keletkezett perben. Feltehetően ez is emberölési ügy volt.⁹⁰⁵