Adósságügyek

A vizsgált forrásanyagban a kimenő levelezés jelentős része pénzügyi vonatko-zású, adósságügyben keletkezett. A hitelként vagy árukölcsön formájában felvett összeg elszámolása akár évekig elhúzódhatott. Várad Vadkert városrészének elöljárósága 1465

803 DF 253623.

804 ZÁGORHIDI 1993, 2. Lásd erre: DL 92749.

805 KŐFALVI 2012

806 B^ÁRTFAI S^ZABÓ 1935, 93. sz.

807 ZsO IX. 1245.

808 VO Suppl. 351–352. (195. sz.)

809 UB Sieb. V. 2323., DF 277484.

decemberében átírta Tóth Péter Szentlélek utcai káptalani polgár kérésére Csaholyi László Mátészalkán, 1453(!) július 22-én kelt kötelezvényét, hogy Váradi Pétertől egy vég kölni vásznat vett 10 forintért, a kifizetésére Lukács napját (október 18.) vállalta, ha valaki Pétert küldi, neki kifizeti és tőle nyugtát kap. Az ügy ezek szerint 12 év alatt még nem oldódott meg.⁸¹⁰

A hitelező segítségül fordulhatott saját települése elöljáróságához és kérhette a maga számára támogatólevél kiállítását, amellyel aztán az adós bírósága vagy földesura előtt igazolhatta magát. Ezeknek a leveleknek a szerkezete egyszerű: előbb leírják az adósságügyet, majd kérik, hogy szolgáltassanak polgáraiknak elégtételt (ideo petimus vos, quatenus nostris concivibus satisfaccionem impendere velitis).⁸¹¹ Az adósság nem csak vásári áruhitel folytán keletkezhetett. 1347-ben Várad városa Kállai Simon fiaihoz, Imréhez és Péterhez írt levelet: Varga Pál özvegyének, jelenleg Szíjjártó Finta feleségé-nek a Váradon iskolába járó Bölcsi Dénes fia Sándor, kosztosa fizetés nélkül távozott. A pénz felét a levél felmutatójára, első férjétől való fiára hagyta, ezért kérik, hogy szolgál-tassanak nekik elégtételt.⁸¹²

Az adós vagy kezesei kérhettek a fizetésre haladékot. Rékasi kezesek 1493 júliu-sában arra kérték a karánsebesi Lázár-testvéreket (egyikük akkor esküdt, másikuk kö-vetkező évben bíró), hogy karácsonyig adjanak haladékot a Törökországból hazatért Bíró Domonkos adósságának megfizetésére.⁸¹³

Amennyiben nem sikerült az adósságot behajtani, akkor a hitelezők élhettek a le-foglalás (arrestatio) eszközével. Az arrestatio önhatalmú jogérvényesítés, amellyel az anyagi természetű követelést lehetett úgy kiegyenlíttetni, hogy a tartozását ki nem fizető személyt vagy az adós közösségéhez tartozókat lefogták, vagyontárgyaikat lefoglalták, és addig nem bocsátották szabadon, amíg a tartozást valamelyikük nem teljesítette. Az arrestatiót vagy a földesúr vagy a városi tanács tette meg.⁸¹⁴ Bátran éltek vele kisebb, jelentéktelenebb települések is. Selmeci polgárok és javaik lefogásáról és lefoglalásáról értesítette például az Esztergom megyei Farnad falu magát Selmecbányát.⁸¹⁵ Annak ellenére, hogy már a késő középkori törvényeink tiltották (1495, 1514), a jogszokás a XVIII. században még élt Rozsnyón.⁸¹⁶

Onnan tudjuk, hogy Tatán például a várnagyok látták el a vásárok felügyeletét, mivel számos oklevelet állítottak ki a vásári lefoglalásokról.⁸¹⁷ Erre azért lehetett szük-ség, hogy ne tűnjön úgy, mintha a vásár idején, annak területén került volna sor a lefog-lalásra. A vásár birtokosa ugyanis a vásár megsértése és a vásárvám meg nem fizetése miatt végezhetett volna foglalást, de saját követelését – elvileg – nem érvényesíthette ott. Ráadásul őrködnie kellett, hogy idegenek ne élhessenek a vásáron a lefoglalás jogá-val.⁸¹⁸ Javaik, áruik lefoglalását követően a polgárok általában hazamehettek, – ez álta-lában 15 napot azaz kéthetes időt jelentett – hogy lakóhelyükön egyeztethessenek a fel-lépett problémáról. Magukkal vitték az arrestatiós értesítést is vagy másvalakivel külön elküldték – ezek így maradtak fenn. Ítéletet nem Tatán vagy a tatai tanács hoztak, ott

810 Várad 7. (1465): DL 45153.

811 Pereszteg (1508): Házi II/6. 286. (231. sz.); Csepreg 8. (1457): Házi I/4. 165–166. (200. sz.);Medgyes 1. (1435): proposuit nobis cum querela vir providus Stephanus Serator, lator praesentium, noster commansor... UB Sieb. IV. 2250.; Debrecen 5. (1475): DL 55992. – Vö. K^OVACHICH 1799, 36: határidő kitűzése adósság megfizetésére.

812 Várad 1. (1347): DF 285820. és 286775/59.

813 Rékas (1493): DL 108035 = DL 65386/a.

814 TRINGLI 2010, 1325–1326.

815 Farnad (1504): DF 235125.

816 MIKULIK 1885, 66.

817 SCHMIDTMAYER 2012, 204–205. DF 242078., DF 243176., DF 242151.

818 TRINGLI 2010, 1333–1334.

csak a sértett fél kap(hat)ta meg – lefoglalás útján – az őt feltehetően megillető anyagi javakat. Ezekben az esetekben a tényleges adósnak a tartozásáról a lakóhelyén kellett számot adnia. Jogorvoslatra is volt lehetőség, amennyiben vitatták a lefoglalásra okot szolgáltató ügyet. Például Nyírbátor egyetlen általam ismert középkori oklevele egy nyugta, amelyben a városi tanács igazolja, hogy Kállai Lőkös János szolgája útján meg-fizette nekik azt a 28 forintot, amit a mezőtúri vásáron jogtalanul elszedetett polgártár-saiktól.⁸¹⁹ Nyilván itt egy jogtalan arrestatiós ügy állhatott a háttérben.

Nagyenyeden 1505-ben Huszár János nagyszebeni polgárnak a királlyal szem-ben fennálló 2000 forint adóssága fejészem-ben Cobor Imre erdélyi sókamaraispán famulusá-val kérette Huszár enyedi javainak lefoglalását vajdai parancslevél bemutatásáfamulusá-val. A tanács a város szokása szerint kitűzte a 15 napos határidőt az adósnak a fizetésre; ezalatt értesítették Tamás nagyszebeni polgármester özvegyét, Klárát nagyenyedi javainak ügyében, amelyek gyermekeire szállnak, a lefoglalónál vagy náluk élhet ellenmondással 15 napon belül.⁸²⁰

Az arrestatio részéről a sértett városának tiltakozással lehetett élni.⁸²¹ Hegyfalu Sopronhoz írt levelében, amelyet András hegyfalui bírónak, lovának és kocsijának arrestálása miatt írtak, úgy érveltek, hogy uruk, Kanizsai Imre rendelkezik birodalmi és Magyarországra is szóló oklevéllel, hogy senkit sem szabad alattvalói közül arrestatióval sújtani adósság miatt, ezért kérik, hogy Andrást és javait szabadítsák fel.⁸²² Az efféle kiváltságok azonban nem jelentettek teljes védelmet a lefoglalás ellen.

Amikor a sértett fél kifogást emelt, az arrestáló fél is bizonyíthatta igazát. Komá-rom 1459-es leveléből kiderül, hogy Pozsony kérésére megidézték és kihallgatták két polgártársukat, Naszvadi Mihályt és Bíró Istvánt, akik azt vallották, hogy azért hajtották el Serer Vilmos és Rosspeck Tamás pozsonyi polgárok 16 ökrét, mert azok tartoztak nekik és Pozsony tanácsa előtt elégtételt nem kaptak, pedig kérték. Ha tehát a panaszo-sok nem rendezik adósságukat, többet is kell fizetniük a 16 ökrön kívül.⁸²³ Marosvásár-hely arról írt jelentést Besztercének, hogy a fejéregyházi bíró és tanácsos kérésére bor-adósság ügyében tanúvallomást tartottak, és a három tanúvallomást levélben küldik.⁸²⁴ Az adósság behajtása elé akadályok gördülhettek. Bellus Körmöcbányához arról ír, hogy Hludák András egyik adósát, a náluk lakó Zidovics Gergelyt figyelmeztették, de másikuk, Král engedéllyel elköltözött, nincs joghatóságuk alatt. Zidovics kifizetett már Hludáknak 16 forintot, a maradékkal pedig a levél bemutatója adós.⁸²⁵

Végül azonban előbb vagy utóbb sikerült rendezni az adósságot. A vizsgált forrás-anyagban számos nyugta, tanúsítvány található adósságok megfizetéséről. Pankotán a mezővárosi testület igazolta, hogy ifjabb Losonczi László özvegye megfizette 12 forin-tos tartozását sógora helyett.⁸²⁶ 1467-ben Győr-Káptalanváros tanácsa Bekfi Imre ko-rábban győri polgár, akkor csicsói királyi jobbágy bevallására igazolta, hogy Bekfi tár-sával, Füssi Jánossal Bajcsi Tamás mint tanú jelenlétében teljesen megfizette a Tegez Imre kolozsvári polgártól vett ökrök árát.⁸²⁷

Az „utóbb” olyan eset is lehetett, amikor a hitelező már nem élte meg az adósság visszafizetését. Például 1492-ben Izdenc tanácsa előtt a hitelező Szabó Márton özvegye

819 Bátor (1522): DL 56431.

820 Enyed 2. (1505): DL 21490.

821 Pl. Ajak 1. (1454), Csepreg 15. (1463): az arrestatio ok nélkül történt, mivel az adósságot már megfi-zették. Házi I/5. 66. (81. sz.)

822 Hegyfalu (1450–1463): Házi II/6. 168–169. (152. sz.)

823 Komárom 6. (1459): DF 242663.

824 Székelyvásárhely 1. (1513): B^ERGER 1986 I. p. 158, 566. sz., DF 247564.

825 Bellus 1.

826 Pankota 3. (1396): Bánffy I. 467.

827 Győr 10. (1467): HORVÁTH 2006, 24 (12. sz.).

és négy végrendeleti végrehajtója nyugtatják Olasz Bálintot és feleségét, Zalai Jánost és feleségét és Hosszú Tamás pécsi polgárokat, hogy kifizették Szabó Márton izdenci pol-gárnak járó tartozásukat, akitől korábban különböző árukat vettek hitelbe.⁸²⁸ De ha mégsem sikerült az adósságot megfizetni, akkor az adós ingó és ingatlan vagyonából kellett a hitelezőt kielégíteni.⁸²⁹