5. M Ű KÖDÉS, ÜGYINTÉZÉS, VISZONYRENDSZER

5.3. Í RNOK , ÍRÁSKÉP

5.3.1. A jegyz ő , az írnok

„Másrészt meg kell jegyezni, hogy az előrelátó jegyzőnek ebben az értelemben a felek tetteit a törvényszéken csupán regisztrálnia kell, illetve a törvényszéken kívül, amennyiben a bírókkal és esküdtekkel csendesen meg tudja a dolgot beszélni. Ezt köve-tően a szállásán fogja az okleveleket megfogalmazni. A jegyző ép ésszel óvakodjon attól, hogy csapszékekben és tilalmas helyeken regisztráljon, és ne is írjon okleveleket, mivel a lelkiállapot elhomályosítja a bölcsességet: Ebrietas frangit, quidquid sapientia tangit.”516

A jogi írásbeliség steril – a későbbi alkalmazhatóság érdekében „művi”, konst-ruált. A jogtudó értelmiségi, a jegyző az, akinek a fejében ott vannak a megfelelő for-mulák, a megfogalmazáshoz szükséges jogi hozzáértés. Ennek megléte vagy hiánya jól visszatükröződik az oklevelekben: nem véletlenül nem értünk egyes nehézkes fogalma-zású szövegeket.517

Ki írta meg a mezőváros okleveleit? A legjelentősebb városokban a késő közép-korban többé-kevésbé állandóan alkalmazhattak városi jegyzőt (notarius, Stadtschreiber), aki a városkönyveket vezette, az okleveleket megfogalmazta és kiállí-totta. Nem pusztán írnok, hanem jogi jártasságú szakember.518 Ez azonban mindenkép-pen kivételes. A településhálózat összes többi szintjén, a települések jelentőségétől füg-getlenül nagyon kevés jegyzővel találkozunk a forrásokban, a „külső” forrásokban épp-úgy mint a „belsőkben”: ritkán nevezik meg őket és ritkán tüntetik fel nevüket az okle-veleken. A mezővárosi írásbeliség a megyei szervezethez hasonlóan519 nem rendelkezett állandó írástudó apparátussal.

A hiányt két feltételezéssel szokás pótolni: vagy az esküdtként a városvezetés-ben szereplő litterátusokkal vagy a plébánosokkal. Mindegyikvárosvezetés-ben van némi igazság, de mindegyiknek ugyanazok a korlátai: a szerencsés példákat leszámítva a puszta feltétele-zésnél tovább nem juthatunk.

A tanácsnévsorban felbukkanó litteratus személyek kétségtelenül helyben vol-tak, és ha nevüknek hihetünk, írni is tudtak. De hogy ők maguk írták-e azt az oklevelet is, amelyben szerepelnek, az sem nem cáfolható, sem nem igazolható. Dés 1484-es ok-levelében a tíz, név szerint felsorolt esküdt közül három litteratus, az egyikük ráadásul még magiszter címet is visel.520 Ellenben Lippán az 1520-as és 1525-ös oklevelek

513 Lippa 1. (1479. febr. 21.; átírta márc. 19-i Gúti Ország Mihály nádor az Arad megye számára Lippa mellett tartott közgyűlésen): DL 18167.

514 Bánfalva 1. (1467): Házi I/5. 269–270. (DF 203769.) egy soproni tanácsos és a soproni jegyző pecsét-jével erősítették meg, tehát Sopronban kelt.

515 Bát 5. (1457): DL 21726.

516 „Secundo est notandum, quod prudens Notarius in locis talibus acta Partium in sede Judiciaria solummodo debeat registrare et tandem de sede Judiciaria recedens, si cum suis Judicibus et Juriatis sic tacite potest convenire, postmodum in hospitio suo formabit litteras, sana mente caveat etiam Notarius, quod in tabernis et locis illicitis nec registret, nec scribat literas aliquales, quia mens offuscat sapientiam:

Ebrietas frangit, quidquid sapientia tangit.” KOVACHICH 1799, 22–23. (Ars Notarialis)

517 Nagykőrös (1425): ZsO XII. 81., Meszt (1476): Justh 283. sz.

518 HÁZI 1956, BADA 2005.

519 C. TÓTH 2008, 71–74., TRINGLI 2001b, 187., 190.

520 Dés 8. (1484): UB Sieb. VII. 365. (4568. sz.), DF 253359.

intitulációjában egyetlen litteratus nevű sincs, pedig a két kiadvány írásképe ugyanaz, és a két testületben több esküdt azonos. Csázmán és Egerben többször maga a bíró a litteratus – ez a két településen az egyházi intézmények mellett működő káptalani isko-lák miatt nem meglepő521 – ám ezek az adatok nem adnak választ az eredeti kérdésünk-re.

Az írástudás egyébként nem volt magától értetődő a mezővárosi elit körében.

Tanulságos egy lippai eset. 1516-ban Pókaházi Orbán csanádi kanonok II. Lajos király parancslevelével jelent meg a városban. Mivel Lippa a maga bírósága elé idézte a budai káptalan dékánját és tisztjét, a király arra szólította fel őket, hogy ettől álljanak el, hi-szen az ország törvényei értelmében mindenki csak saját bírósága előtt köteles megje-lenni, a szóban forgó egyháziak nem kötelezhetők a paraszti jogállású bíró (iudex popularis condicionis) előtt felelni. A derék kanonok megérkeztét követően a nyílt pia-con vagyis az utcán (in theatro sive vico communi) fennszóval kellett a bírónak és a körülötte álló néhány polgárnak elmagyaráznia a parancslevél tartalmát, mivel maga a bíró sem tudott olvasni.522

Igaz, ellenpéldánk is akad ugyancsak a XVI. század elejéről, mégpedig a Dunán-túlról. Vágó Pál vasvári bíró 1518-ban egy záloglevelet meglehetősen gyarló latintudás-sal ugyan, de saját kezűleg írt meg. (Ennek feltüntetésére azért lehetett szükség, mivel nem volt kéznél a pecsét: a tanúsítvány nincs is megpecsételve.) Levele tanúsága szerint tehát nemcsak olvasni, de írni is tudott.523

A helybeli plébános a másik olyan személy, aki írhatott okleveleket vagy levele-ket.524 Ha a plébánost felsorolják a mezővárosi testület mellett, az egyúttal azt is jelent-heti, hogy nem csupán a lelkiek okán lehetett érintett, hanem valószínűsíthető, hogy ő írta meg a kiadványt. Néhány példa erre is akad. 1456-ban Nagybarom falu (Richter, virrer und die gancz gemain zu Ungrisch Warestarf) Sopron kérésére közölte a bordézsmaszedés helyi módját.525 A Pfarrer említése segíthet megérteni, miért csúszott a levél címzésébe és a szövegbe egy-két latin szó. 1459-ben Hegykőn László plébános külön papírszeletre írt utóiraton kiegészíti a falu Sopronnak írt levelét. Az íráskép egye-ző a levélével, vagyis az előbbit is a plébános írta.526 Torbágy 1461-es átíró oklevelében ezt találjuk: Datum per manus magistri Mathie plebani de Bya protunc notarii.527 A kiadványt Tamás torbágyi plébános és a torbágyi elöljáróság adta ki végrendeleti szőlő adásvételéről. 1462-ben az igali esperes-plébános és a szomszédos Ráksi plébánosa az igali polgárokkal együtt tanúsítják, hogy a földesúr, azaz a nyulakszigeti apácák korábbi officiálisai által okozott kárt (bor és szalonna jogtalan elvitele) megtérítették nekik.528 1491-ben Rózsahegyen említik a végrendelet felvételénél a helyi káplánt, aki a krakkói egyetem baccalaureusa és közjegyző is egyben.529 1510-ben az alvinci bíró a már több-ször említett ügyben a plébánossal közös levelet írt. A szöveg német írásgyakorlatot tükröz (hw, ck). Nyilvánvaló, hogy a plébános írta a levelet.530 Az ugyanezen év

521 Csázma: 1407, 1425, 1440, 1446.

522 MÁRKI: Arad I. 181. 10. j. (Tört. Tár 1863 XII. 86. alapján.)

523 Vasvár 7. (1518): DL 47252. Kivéve, ha a manu propria az eltiltáshoz értendő.

524 Igaz, saját pecsétje nem számított autentikusnak. KUMOROVITZ 1936, 22. Ettől függetlenül adtak ki saját nevükben is okleveleket. Vö. SOLYMOSI 1996, 48. (1358. okt. 6. DL 41363.)

Oklevélőrző (letét) funkciója is lehetett. Pl. a plébánosnál kellett letétbe helyezni a semmissé tett királyi adománylevelet: Dés 1349 (Dés 1.).

525 Nagybarom (1456): Házi I/4. 92–93. (116. sz.)

526 Hegykő (1459): Házi I/4. 373–374. (463. sz.), DF 203398.

527 Torbágy 2. (1461): DF 281917.

528 Igal 1. (1462): DL 15743.

529 Rózsahegy 1. (1474): DF 267018. és 286832. (Két fénykép ugyanarról.)

530 Alvinc 3. (1510): GÜNDISCH 1957, 323–324. (DF 246004.)

vemberében kelt másik oklevél írásképe alapján gyanítható, hogy szintén a plébános munkája.531 Azoknál az eseteknél, ahol a kiadványszöveg semmilyen összefüggésben nem utal a plébánosra, továbbra is csak a feltételezésekre vagyunk utalva.

Jegyzőre csak néhány mezővárosból maradt adatunk. A vizsgált anyagban a leg-korábbi 1346-ból lenne a Zágráb megyei Jasztrebarszkából: Stanislaus Gerdinich prefati oppidi iuratus notarius manu propria. Viszont az oklevél csak XVIII. századi átírásból ismert, így az adat hitelessége nem teljes, ráadásul az oppidum elnevezés korai használata éppen Szlavóniában gyanús. Az egyszerű másolatban lévő átiratban ez a szövegrész lehetséges, hogy az átíró oklevélre vonatkozik, ami szintén Jasztrebarszka oppidum kiadványa.532 Az első eredetiben fennmaradt oklevél, amelyen nótáriusnevet találunk és hitele kétségtelen, Késmárké, 1348-ból: Datum per manus magistri Nicolai nostri notarii.533 A XV. században lassan szaporodnak adataink, 1411-ből Tordán, 1428-ban Telkibányán bukkan fel jegyző, az előbbinél mint a város egyik képviselője egy határvitában, második esetben az oklevél intitulatúrájában szerepel. Mindkét eset-ben tagja volt tehát a magisztrátusnak.534 1431-ben Gölnicbányán találkozunk Lénárt jegyzővel,535 majd egy szünet után Szombathely 1481-es, Miskolc 1489-es, valamint Belényes 1492-es kiadványain fordul elő a szöveg alatt notariusi jegyzet.536 Ezek mel-lett 1487–1517 között a trencséni városkönyvben az intitulációkban néhány kivételtől eltekintve rendszeresen előfordul a névsor végén a jegyző notarius, illetve 1511 máju-sában és augusztumáju-sában notarius publicus alakban.537 Késmárk jegyzője, Mátyás a lerakatjog538 érdekében két esküdttel kért több szepesi várostól tanúsítványt 1493-ban.539 Mohács előtt Beckó 1508-as cseh nyelvű oklevelében szerepel Ondrzey Czilik perogowe ty czasy,540 azaz „idei jegyző”. Utolsó adatom már a korszak vége után 1527-ből, Karánsebesről való.541 A megyékkel való összehasonlításból kitűnik, hogy azokban hasonló a helyzet, a Jagelló-kor második felében szaporodnak meg a jegyzőkről szóló adatok.542

Az adatokból jól látszik, hogy jogtudó és tekintélyes személyekről van szó. A felsorolt települések négy kivételt nem számítva centralitási szempontból mind kisebb városnak, jelentős funkciójú mezővárosnak (3. szint) számítanak. Jasztrebarszka korai adata e szempontból is gyanús; Telkibánya, Belényes és Beckó esete pedig talán mind

531 Alvinc 4. (1510): GÜNDISCH 1957, 324–325. (DF 264025.)

532 Jasztrebarszka (1346): DF 230401.

533 Késmárk 2. (1348): DF 288969.

534 Torda, 1411: ZsO III. 97., egyben vlsz. iuratus civis is. (1452-ben mag. Mathias prothonotarius civitatis Thordensis necnon iudices, iurati cives ac universi hospites et incole de eadem, szintén határjárá-si ügyben: KmKjkv. 1005.) Telkibánya: Telkibánya 1. (1428): ... necnon Iohannes notarius, iurati cives civitatis Telkybanya, DL 11976.

535 Gölnic 2. (1431): DF 258633. (19. századi másolatban.)

536 Szombathely 9. (1481): Petrus Litteratus natus Laur(encii). SÜMEGHY 1928, 138–139 (84. sz.). Az oklevél jelenleg lappang. Miskolc 13. (1489): Paulus de Kamancz in hys notarius.TÓTH 2012, 115., DL 83949. Belényes 1. (1492): Bartholomeus Litteratus notarius in premissis. DF 255054.

537 Trencsén, városkönyv: DF 282577, 58r–v, 1487. s. d. és 69r, 1517. júl. 17. Notarius publicus: uo. 66v–

67r. (1511. máj. 18. és aug. 28.)

538 A korábbi szakirodalomban (DOMANOVSZKY 1922) ezen intézményt árumegállító jognak nevezte, ám az újabb kutatások, elsősorban WEISZ 2012 bizonyították, hogy ezen esetekben lerakatjogról kell beszél-nünk.

539 Szepesszombat (1493): DOMANOVSZKY 1922, 247. (40. sz.), Szepesváralja 5. (1493): Uo. 248. (41.

sz.) – Az ügy részletes elemzése a learaktjog oldaláról: WEISZ 2012, 88–90.

540 Beckó (1508): FÜGEDI–BOTTLÓ 1952, 49. sz.

541 PESTY: Szörény III. 178. Az oláh nemesi kerület előtt tesznek bevallást; ennek lejegyzője: Mathias de Appathi protunc notarius, iuratus ad eadem Karansebes, ad premissa rogatus. (1527. év vége, a keltezés problematikus.) Apáti más adatból nem ismert.

542 C. TÓTH 2008, 71–74.

magyarázható azzal, hogy nagyobb városok mintájára honosodott meg náluk az intéz-mény. (Telkibánya hanyatlását az is mutatja, hogy későbbi, a XV. század derekáról való kiadványai már nem tüntetnek fel jegyzőt, Belényes és Beckó ellenben éppen a XV–

XVI. század fordulójára válhattak városias településsé.) Úgy látszik, a magyarországi mezővárosok többségében a középkor végéig az ügyforgalom, a városvezetési sziszté-ma differenciáltsága még nem érte el azt a szintet, hogy szükség lett volna külön állandó jegyző alkalmazására. Alkalmilag, hosszabb-rövidebb ideig igénybe vettek különböző írástudókat, de ezekről az emberekről az említett néhány kivételes esetet leszámítva nem tudhatjuk meg, kicsodák.543

In document Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ Lakatos Bálint Péter (Pldal 86-89)

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK