5. M Ű KÖDÉS, ÜGYINTÉZÉS, VISZONYRENDSZER

5.3. Í RNOK , ÍRÁSKÉP

5.3.2. Íráskép és oklevélkiállítás

magyarázható azzal, hogy nagyobb városok mintájára honosodott meg náluk az intéz-mény. (Telkibánya hanyatlását az is mutatja, hogy későbbi, a XV. század derekáról való kiadványai már nem tüntetnek fel jegyzőt, Belényes és Beckó ellenben éppen a XV–

XVI. század fordulójára válhattak városias településsé.) Úgy látszik, a magyarországi mezővárosok többségében a középkor végéig az ügyforgalom, a városvezetési sziszté-ma differenciáltsága még nem érte el azt a szintet, hogy szükség lett volna külön állandó jegyző alkalmazására. Alkalmilag, hosszabb-rövidebb ideig igénybe vettek különböző írástudókat, de ezekről az emberekről az említett néhány kivételes esetet leszámítva nem tudhatjuk meg, kicsodák.543

Beregszászon 1436–37 közötti három oklevélnek egyező az írásképe, itt a propositum pariter et relatum formula is ugyanaz.550 Galgócon az 1507-es és 1523-as kiadvány is azonos írásképű – ez igen hosszú idő, 16 év –, igaz, a három évvel későbbi, 1526. évi kiadvány kézírása már eltérő.551 Lippán az 1520-as és 1525-ös adásvételi privilegiális okleveleknek ugyanaz az írója.552 Mezőtúron 1495–1497 közötti három oklevél írásképe azonos. A következő, 1500-ban kelt példány írása sem az előzőekével, sem a következőkével nem azonos. Az 1502-ből való, egy hónapnyi eltéréssel bíró két kiadvány írásképe viszont egyező.553 Tiszavarsányban hasonlóan az 1474–1477 közötti két levél egyező írású, a másik kettő viszont (1484 és 1498) eltérő.554 Bár azonos urada-lomhoz tartoztak, a két mezőváros leveleinek írásképe egymásra nem hasonlít.

Kéttucat oklevelével aprólékosabb megfigyelésekre is módot ad Dés anyaga. Az azonos kezűség is és az eltérések is sajátos mintázatot adnak ki. Az azonos kezűséget „–

”, az eltérő kezűséget „/” jellel jelölve a sor a következő: 1465/1466, (majd egy szünet), 1480, 1484/1487, 1497/1500–1503/1504/1506/1507–1508/1509–1513–1516–

1520/1523–1526. Az 1465-ös és 1466-os kiadványt egyaránt a sókamaraispánnal közö-sen adta ki a városi magisztrátus, és az egyiket vékonyabb, a másikat vastagabb tollszár-ral írták. (Sajnos a dési református egyházközség által őrzött, ezek után jövő közbevető-leges darabokat nem ismerhetjük íráskép szerint, mivel csak másolatban maradtak fenn.) Az 1500–1503, valamint az 1509–1520 közötti időszak egykezűségével az 1503–

1507 közötti darabonkénti eltérés áll szemben. Összefügghet-e ez a városvezető elittel?

Talán igen. Míg az azonos kezű időszakok közül az 1500–1503-asban nem ismerjük az esküdtek neveit, 1513–1520 között feltüntetik őket. Noha csak Mészáros Péter és Kőmíves István, részben pedig Asztalos Bálint szerepel ebben az időszakban végig, a bíró személye állandó: 1508-tól egészen 1516-ig Mészáros Tamás tölti be a tisztséget.

Közben ugyan 1514-ben, majd 1520-ban Serényi Miklós is ül a bírói székben, ő azon-ban Mészáros Tamás alatt korábazon-ban esküdtként szerepel. Talán feltételezhetjük, hogy a XVI. század második évtizedében Désen az elit egy Mészáros Tamás vezette csoportja volt szilárdan pozícióban, és valamiféle módon ez tükröződhet az azonos írásképű okle-velek kivételes sorozatában.

A további példákat mellőzve végül arra a következtetésre juthatunk, hogy az át-lagos „íráskép-idő” maximuma 3–5 év. Ha ennél nagyobb időtávról maradtak fenn ugyanazon település kiadványai, azok szinte bizonyosan más kéz munkái. Itt természe-tesen megint különbséget kell tennünk a településhálózat jelentős, azaz fejlett írásbeli gyakorlattal rendelkező elemei, illetve az írásbeliséggel inkább csak alkalomszerűen találkozó, jelentéktelenebb falvak között. Az előbbire jó példa Kismarton, ahol a fenn-maradt városi oklevelek időbeli sorozata elég sűrű, mégis az egyes darabokat szinte kivétel nélkül más és más kéz írta. Hasonló a helyzet Sajószentpéter esetében: az 1520.

március 9-ére keltezhető, Bártfának írt levelük után három nappal újabb levelet külde-nek ugyanabban az ügyben. A két misszilis írásképe mégis különbözik.555 A szlavóniai Sziscsan esetében a két fennmaradt oklevél (1456-ból és 1458-ból) mindegyike privilegiális, igényes kiállítású, rendezett írásképű. Ennek ellenére különbözik az írás-képük. Lehet, hogy a közelben lévő csázmai káptalan „írásbeliségi potenciálját” vették igénybe.556 Ez szintén hasonlít a megyékre.557

550 Beregszász 10–12. (1436–37): DF 222059., 222113., 222102.

551 Galgóc 9–10., 11.

552 Lippa 5–7.

553 Mezőtúr 5–7., 8., 9–10.

554 Varsány 2–4., 5–6.

555 Sajószentpéter

556 Sziscsan 1–2.

557 C. TÓTH 2008, 71.

Az összehasonlítást olykor külön megnehezíti a különböző nyelvűség. Csepreg 1451-es és 1452-es, Sopronhoz intézett levelei közül a latin és a német nyelvűek kézírá-sa az azonos nyelvűeknél jól felismerhetően azonos, míg egymásnak megnyugtatóan nem feleltethetőek meg. Rozsnyó 1520-as latin és 1521-es német nyelvű oklevele vi-szont egyértelműen ugyanannak az írástudónak a munkája.558 Ellenpélda a városi jegyző jelenlétére utalhat. Szepesváralja 1482–1492 közötti három oklevelének ugyanaz a kéz-írása, annak ellenére, hogy a közbülső 1488-as példány német, míg a két szélső latin.

Ám alig egy évvel később, 1493-ban a késmárkiak számára a lőcsei lerakatjogról ki-adott tanúsítvány kézírása már a vastagabb tollszár és egyes betűk különböző megfor-málása miatt kétséges, valószínűleg más munkája.559

A jogi írásbeliség, mint említettem, művi, konstruált – kimerevített. Az írnok az, aki ezt végzi, az ő munkáját dicséri az is, hogy az oklevél szövege tartalmilag mennyire érthető, és formailag mennyire takaros külalakú. Itt is megfigyelhetjük azt a „szóból betű”-transzformációt, amit Erdélyi Gabriella a körmendi kolostorper jegyzőkönyve elemzésekor megfogalmazott: Az írnoknak az egyes szám első személyű (szubjektív) formából egyes szám harmadik személyű objektív formát kell készítenie. Vannak olyan oklevelek, ahol párbeszédes a forma (ezek jellemzően peres ügyek: Doroszló, Vép, Tiszavarsány). Másrészt a vulgáris, beszélt nyelvből (magyar, német, román, szláv) la-tinra fordít. Harmadrészt saját szókincsnek, logikának, stílusnak, tanultságnak megfele-lően húzza rá az esetre a sematikus jogi ruhát és ezzel egyidejűleg bizonyos lényegtelen részeket, részleteket mellőz.560

A szöveg rendszerezettsége, írásképének egyenletessége, a javítások hiánya vagy kis száma (ez az ügytípustól is függ), a szerkezet egységessége árulkodik az írnok felké-szültségéről. Különösen érdekes az írásba foglalás azoknak a falvaknak az esetében, ahol nem reguláris az íráshasználat. Blina 1425–1435 közöttről fennmaradt két levele különösen gyakorlatlannak tűnik, mondatfűzése is nehézkes. A levelek aláírás nélküli-ek, teljesen keltezetlenek. A címzésen és megszólításon kívül a formuláris részek hiá-nyoznak, a szöveg az élőbeszéd fordulatait is tükrözi. A közölt témák között nincs külö-nösebb összefüggés, sorrendjük sem kötött. Hasonló módon komoly ragozási és egyez-tetési hibákat és mondatfűzésbeli következetlenségeket tartalmaz például a Bodrog me-gyei Egyedújfalu oklevele 1379-ből.

Idegen nyelvi hatások is felbukkannak az oklevélszövegekben. Körösbánya latin nyelvű oklevelében feltűnőek az u betűkön a kis köröcskék (1-2 esetben). Ez bizonyára német hatás; az esküdtek között is vannak német nevűek. Szászváros, továbbá Kőhalom és Szentágota esetében is megfigyelhetünk hasonlót. A keltezésben: Saszwarus (DF 254468.), Zaazwarusch (DF 245169.) szerepel.561

Galgóc 1447-es latin nyelvű oklevele szövege miatt érdekes; német gondolko-dásmóddal íródott: valószínűleg a wegen + birtokos eset mintájára többször szerepel benne az egyébként ritkán előforduló causa + birtokos eset. Elég gyatra fogalmazású oklevél, német fordulatok köszönnek vissza latin köntösben: significamus per presens scriptum (= wir bekennen mit diesem Brief), minus iniuste (a minus iuste helyett).562 Körmend XIV. század végére keltezhető tanúsítványa a kiadó Bándi Zsuzsanna szerint is a város németes megnevezése (Gurmendino), a keltezés (Lénárt-nap utáni hétfő) és stilisztikai fordulatai miatt (pl. existens iudex ~ der zeit Richter) egyaránt méltán

558 Rozsnyó 5–6.

559 Szepesváralja 2–4., 5.

560 ERDÉLYI 2005, 79–84.

561 Szászváros 7. (1518).

562 Galgóc 2. (1447): DF 242097. (Pozsonyhoz írt levél.)

tó német anyanyelvű írnok munkájának.563 Karánsebes két legkorábbi oklevelében (1458, 1459) már megfigyelhetők román vendégszavak a szövegben (Nerew helyett Razor, forzare poterit ~ kierőszakol).564

Az írásképek legtöbbször eltérőek, az író személye szinte sohasem azonosítható.

Így még hangsúlyosabb, hogy a sok különböző – és tegyük hozzá: sokszor nyilván al-kalmi – oklevélíró ellenére egy adott település oklevéladási gyakorlatában állandósult gyakorlat szerint ugyanazok a formulák, fordulatok és hasonló külalak jellemzik az ok-leveleket. Désen az égtájak megjelölésénél következetesen az australis szót használják észak értelemben. Az adásvételi okleveleknél az árat sohasem közlik, csak a pretio perpetuo, certa summa, stb. formákat használják és nem adják meg, hogy a vevőnek adják ki az oklevelet. Karánsebesen az adásvételi oklevelek hártyán, 1515-től papíron és szöveg alá nyomott zöld pecséttel foglaltattak írásba. Az árat megadják, záradék általá-ban nincs. Lippán 1514–1525 között a védelmezési záradékot semmisségivel is kombi-nálják.565 Csázma kiadványai esetében egyetlen alkalommal sincs kiírva kelethely; az ingatlanforgalmi okleveleknél nincs szavatossági záradék, nem sorolják fel az esküdte-ket, az oklevél megerősítésére a szöveg szerint minden esetben a sigillum nostre communitatis megjelölésű pecsét szolgál. Újlak 1362–1478 közöttről való adásvételi oklevelei mind hártyás, függőpecsétes oklevelek. A kiállítás módja állandósult jegyeket mutat: széles plica, záradék hiánya. Somlyóvásárhelyen a két 1521-es és 1524-es okle-vél eltérő írásképű, de a bővebb szövegezésű patvarkodási záradék mindkettőben ugyanaz.566

A formaállandóság egyes esetekben nem csupán egy városon belül, hanem ese-tenként regionális szinten is megfigyelhető. A Hegyalján például nincs a pecsételés té-nye feltüntetve, viszont az általában mindenütt szerepel, hogy az oklevelet a vevőnek adják ki. Békés 1467-es levele Gyula 1499-ben kelt levelére hasonlít; a két település azonos uradalom része volt.

Az oklevél kiállításának mozzanatait is mutatják egyes példányok. Váradról fennmaradt egy 1500–1520 közé keltezhető,567 adásvételről szóló fogalmazvány, ame-lyen a szöveg két változatban található meg. A halványabb írású szöveg a rövidebb, a fordítva írt vastagabb a teljesebb. A két kézírás nem tűnik azonosnak. (A második írás felett levágva egy betűhurkolás alja látszik.) Úgy tűnik, a halványabb, rövidebb írás volt a korábbi változat, de a tárgy jogi karakterének a kifejtése (az eladó által megszerzett ingatlan korábban zálog volt) túl nehézkesnek tűnhetett, ezért a szöveget átfogalmazták, és már belekerültek a „szokásos” formuláris részek. Jól lemérhető rajta a jogi írásbeliség szabályainak megfelelő konstruálás folyamata. Ezt a darabot a váradi írnokok működé-sének bizonyítékaként is tekinthetjük. Hogy aztán a fogalmazványt miért adták ki, nem tudni. Elképzelhető, hogy a vevő, a püspöki udvarbíró Bajoni Benedek tartott rá ebben a formájában is igényt. (A hátlapra már a XVI. században rávezettek egy magyar nyelvű tartalmi kivonatot, ami a pecsét hiányát meg is jegyzi.)568 Néhány regisztrálási adattal is rendelkezünk.569

563 Körmend 2. (1388–1399): BÁNDI 1987, 127. (9. sz.)

564 Karánsebes 1–2.

565 Lippa 4–7.

566 Somlóvásárhely 1–2.

567 Az oklevélben szereplő váradi püspöki udvarbíró és a két vadkerti bíró neve alapján pontosabb datálás is lehetséges, de ezt nem végeztem el.

568 Várad 12. (1500–1520k.): DL 99829. (Károlyi cs. nemzetségi, Bosnyák cs.): Varady haz. Debrjocjoni Symon Benydek adot Waradon Pentekheljen egy hjazat penzen Bajnaj Benediknek de njch pecjeti (= de nincs pecsétje.).

569 Óbuda 7. (1407): BÁRTFAI SZABÓ 1935, 112. sz., DL 9284. A plicán fordítva (tehát eredetileg a hátlap-ra) írva: XXIII fol. Inkább az apácák jelzete és nem városi rájegyzés, mivel más óbudai oklevélen nem

A megfogalmazott okleveleket egymás alá írták, ezeket pedig utólag vágták szét darabokra. Ez nem mindig sikerült ügyesen, mert az egész országterületen több olyan pátens papíroklevelünk avagy misszilisünk is van, ahol vagy a következő szöveg fel-nyúló szárai látszanak a papír legalján,570 vagy az előző szöveg aljának lelógó betűszá-rai látszanak a papír tetején.571 Az előbb említett 1379-es egyedújfalui oklevélen a lap teteje van végigpontozva, hogy ennek mentén történjék meg a papír levágása.572

In document Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ Lakatos Bálint Péter (Pldal 89-93)

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK