6. ÜGYTÍPUSOK
6.4. M EZ Ő VÁROS MINT FOGOTT BÍRÓ . D ÖNT Ő BÍRÓSÁG
1483 júniusának első napjaiban a Pesti István diák és Cobor János öt hetesi job-bágya közötti perben új tárgyalás kezdődött. Az ügy korábban már a kalocsai vikárius által tartott egyházmegyei szentszéki bíróságot is megjárta, de a vikárius nem tartván az egyházi fórumot illetékesnek, az ügyet a felek közös megállapodására bízta. Ezek közös megegyezéssel Bodrog mezővárost jelölték ki a döntőbíráskodás helyének és fogott bírákul a városi tanács négy tagját kérték fel, továbbá a vármegyei bírót, Szél Benede-ket, akit a vármegyei törvényszék helyéről, a közeli Hájszentlőrincről kérettek át Bod-rogra. A kitűzött tárgyalás alkalmával a felperes Pesti képviseletében Bodrogi János diák jelent meg, az alpereseket: Mocsári Jakabot, továbbá Hagymás Antalt, Andrást és Mátyást Sári László képviselte. Az ötödik alperes, Bány Demeter nem tudott megjelenni a tárgyaláson, mivel a felperes vádjára Kinizsi Pál Temesvárott már vasra verette. (Ez is mutatja, hogy a felperesnek jó kapcsolatai voltak. Pesti minden valószínűség szerint Szegedi István volt sókamaraispánnal, befolyásos pesti kereskedővel azonos, aki 1481-ben Pest város főbírója is volt és akinek Temesvárott is volt atyafisága.)913 A vád szerint az alperesek Pestit halálra keresték öt aranyforint miatt. Feltehetően valami árucikk, talán éppen Pestre szállítandó szerémségi bor fuvarozása állt a háttérben, amiben az alperesek vehettek részt. Bár a kiadott oklevél szövegéből nem derül ki, erre mutat a perbe fogottak és az összeg számának azonossága. Az alperesek mindenesetre tagadtak.
Amikor viszont a bíróság meg akarta a feleket esketni, hogy ítéletükkel meg fognak elégedni, egyik fél sem volt erre hajlandó, sőt, összeszólalkoztak egymással. A tumul-tust a bíróság a jelenlévőknek a helységből való kivezettetésével próbálta meg megfé-kezni, de sikertelenül, mert feltehetően az alperesek támogatására megjelent hetesiek közül Párisi Balázst és Tót Istvánt képtelenek voltak kiparancsolni. Miután a felek ügy-védjei azt is kategorikusan elutasították, hogy az alpereseknek tisztító esküt ítéljenek meg, a fogott bíróság abbahagyta az erőlködést és nem döntött. Ezzel viszont Pesti nem volt megelégedve, aki királyi intő levelet eszközölt ki.914
Az ügy folytatását nem ismerjük, de most nem is ez az érdekes, hanem a tény, hogy Bodrog mezőváros mint fogott bíróság adott ki az ügyben oklevelet. Ez formailag teljesen megegyezik a per közbeni ítéletről kibocsátott mezővárosi kiadványokkal, a szerep és a tartalom az, ami indokolttá teszi a megkülönböztetést. Az eset ugyanis arra jó példa, hogy a mezővárosok írásbelisége, egyszerűen környékbeli tekintélyüknél, el-ismertségüknél és autentikus pecsétjüknél fogva közéleti ügyekre is kiterjedhetett a fo-gott bíróság intézménye révén.915 Az világosan kiderült az esetből, hogy a mezőváros nem lett volna illetékes az ügyben: sem a felperes, sem az alperesek nem voltak helybé-liek és nem a területén történt az eset. Valójában az alperesek környékbeli volta lehetett az, ami miatt Bodrog elöljáróságát kérték fel a per eldöntésére.
A fogott bíróság intézményének mezővárosi alkalmazásában az érintettség hiá-nya vagy megléte lehet a fontos megkülönböztető jegy, ezen belül pedig az, hogy a dön-tőbírósági ítéletet egymagukban vagy fogott bírótársakkal együtt hozták.
Az esetek egy részében teljesen egyértelmű, hogy a mezővárosnak semmi köze nincs a tárgyalt ügyhöz, mégis az elöljáróságot kérik fel fogott bírónak. Óbuda tanácsa 1418-ban a nyulakszigeti apácák és egy budafelhévízi család közötti ügyben döntött egy
912 Kőrös 18. (1523): DL 47491.
913 KUBINYI 1966 (2009), 548–550.
914 Bodrog (1483): DL 18823.
915 Vö. HAJNIK 1899, 410.: a fogott bíróságnak írásbeli jelentést kellett adnia döntéséről.
ottani bérelt kőház ügyében. Az oklevélben szöveg szerint szerepel is, hogy noha az ügy nem tartozna Óbuda elé (et licet quamvis non fuisset de iudicio et discussio nostro), a felek felkérésére mégis ők ítéltek. A vád szerint az alperesek az apácáktól bérelt budafelhévízi kőházat nem tartották jó karban, bért pedig három éve nem fizettek, rá-adásul még rágalmazták is az apácákat. Az alperesek tagadták a vádakat: nem rágalmaz-tak, a lakbért a feltételek szerint fizették. A szigeti zárda főnökasszonya eskü alatt val-lotta, hogy a lakbér fizetésekor mindig nyugtát adott az alpereseknek. Mivel ezek három egymást követő tárgyalás alkalmával sem tudták a nyugtákat bemutatni, és bár Buda joga szerint az utolsó, negyedik alkalommal el sem jöttek, ezért a házat az apácáknak ítélték.916 Óbudát a helybéli klarissza apácák is igénybe vették döntőbíraként. 1450-ben a magisztrátus az apácák Bodrog megyei Egyedújfalu birtokán a sokadalom megosztá-sáról támadt viszályban egyezséglevelet foglalt írásba.917
Gyakoribb volt azonban, hogy a mezővárosi testület további bírótársakkal együtt ítélt. 1481-ben Kisvárda bírói és esküdtjei, a kisvárdai várnagyok és környékbeli neme-sek mint fogott bírák próbáltak Kállai János és a diósgyőri várnagy alá tartozó ónodi uradalomban fekvő Demecser egy polgára, Varga Gergely közötti vitában ítélkezni.
Első fokon Varga fellebbezett a királyi kúriába, de azt visszaküldték onnan. A követke-ző tárgyaláson Kállai azt panaszolta, hogy a demecseriek az ügynek a királyi udvarba való felküldése alatt Kér nevű birtokán hatalmaskodtak. Varga viszont azzal vádolta meg Kállait, hogy kezeseikkel paktált. Bár Kállai kész volt tisztázni magát, de az alpe-resek: Varga és a diósgyőri várnagy által kinevezett három ügyvéd mégsem akart bíró-ságuk elé állni, ezért a fogott bíróság az ügyet újból felküldte a királyi udvarba.918 1484-ban Nagybiccsén a mezőváros magisztrátusa a zsolnai kapitánnyal, továbbá a szomszé-dos Hlinik és Kotessó falvak földesuraival együtt ítélt az érintett falvak közötti határvi-tában. A kapcsolódási pont itt nyilvánvalóbb: Kotessó Nagybiccséhez hasonlóan a hricsói uradalomhoz tartozott; a birtokos, Tettauer Vilmos képviseletében saját várna-gyuk: Thurek János jelent meg, míg Hlinnik birtokosa, Hlinniki Svidrigal Miklós sze-mélyesen jelent meg a szóban forgó Hlinnik és Kotessó elöljáróságával együtt. Az ügy egyébként megegyezéssel végződött, az oklevélben leírták a határt is.919 Valamiféle elszámolási nehézség állhatott az 1518-as atyai döntőbíráskodás hátterében. Atya testü-lete a bácsi olvasókanonok és Strazsemlyei György volt jajcai bán közötti adósságügy-ben döntött „városuk szokása szerint”, de „külsősökkel”: nemesekkel, tiszttartókkal és kilencedszedőkkel együtt. Az olvasókanonokot 100 forintban találták adósnak. Mivel azonban az erről kiállított oklevelüket nem a város pecsétjével, hanem a kilencedszedőkével erősítették meg, így királyi parancsra korábbi ítéletükről a városi pecsét alatt adtak ki újabb oklevelet.920
A mezővárosi elöljáróság azonban úgy is lehetett fogott bíróság, hogy területi vagy személyi illetékessége volt. A minden valószínűség szerint a Szabolcs megyei Ajakon történt arrestálás miatt volt érintett Ajak falu egy 1462. évi ügyben. Miután Várdai Miklós a nagyhalászi Révész Pál javait elvette, az eset kivizsgálására Ajak föl-desura, a váradi püspök megbízottját küldte, aki a megye négy szolgabírójával és velük (cum iudicibus et iuratis et aliis universis hospitibus in possessione Ayak) együtt megál-lapította a javak jogtalan lefoglalását. Várdai két lovat adott volna Pál javaiért, de a ká-rosult nem elégedett meg ezzel, erről értesítette Ajak Nagyhalászt. A személyi
916 Óbuda 12. (1418): BTOE III. 25–27. (720. sz.)
917 Óbuda 22. (1450): DL 14340. Később, az 1460-as években problémák voltak az egyedújfalui vásár körül. WEISZ 2012, 27–28., 30.
918 Kisvárda (1481): DL 56111.
919 Nagybiccse (1484): FÜGEDI–BOTTLÓ 1952, 51–54. (28. sz.), DL 45991.
920 Atya 1. (1518): DF 285330.
ségre az 1521-es ceglédi büntetőper lehet a legplasztikusabb példa. Cegléd hatósága az apácák meghagyására négy környékbeli nemest és egy nagykőrösi polgárt kért fel Deák Benedek és Mátyás, valamint Pécsi Barnabás és fia: Bálint közötti ügy eldöntésére. A tanúvallomásokból egy vásári leszámolási ügy bontakozik ki, végül a bíróság a felpere-seket marasztalja el. A különös az, hogy az alperes Pécsi mint korábbi bíró szerepel az oklevéladók között, nyilván ezért is lehetett szükség a külső bírótársak bevonására.921
A döntőbírósági ügyekhez sorolható, amikor egy földesúr személyesen jelenik meg a mezőváros bírósága előtt – noha erre egyáltalán nem lenne köteles – saját volt jobbágyával való perben. 1425-ben Nagykőrösön négy kőrösi esküdt bíró, két szolnoki esküdt és hat minden jel szerint kőrösi tanácstag alkotta azt a bíróságot, amely előtt Simonyi Lesták saját volt jobbágya: néhai Mihály rokonait perelte egy pénzzel teli er-szény állítólagos ellopása miatt. A meglehetősen zavaros latinságú oklevélből az világo-san kiderül, hogy Simonyi személyesen jelent meg. A tanúvallomásokat követően a bíróság végül tisztító esküt ítélt Mihály özvegyének, míg Mihály anyját és Konda Pétert pénzbüntetésben marasztalta el. 922 Mindenesetre ez egyáltalán nem lehetett szokványos, mert hasonló esetet csak száz évvel későbbről, Debrecenből ismerünk. Debrecen városa előtt Kállai Vitéz János volt szörényi bán és László Jeromos debreceni polgár, Vitéz korábbi jobbágya fogott bírák (nevükből ítélve hét debreceni polgár) segítségével ki-egyeztek. Kállai volt jobbágya lefoglalt javait visszaadja, és László leányait engedi el-költözni, László Jeromos pedig a még fennálló adósságát mind megfizeti.923 A szöveg szerint a földesúr is személyesen jelent meg. A fogott bíróság itt nem egyezett meg a város magisztrátusával, de az oklevelet a város állította ki.
921 Cegléd (1521): DL 23567.
922 Nagykőrös (1425): ZsO XII. 81.
923 Debrecen 13. (1526): DL 24291.