A szövegek egy része kétségtelenül kereszténység előtti elemekből építkezik, s valójában ráolvasás. Ez a réteg az alábbi tartalmi egységben kapott helyet:
„Kevert tudatformájú-funkciójú szövegek (pogány-keresztény)”. A legjellemzőbb és leggyakoribb imatípust az „egyértelműen keresztény tudatformájú-funkciójú szövegek” alkotják. Bennük egymással szoros kapcsolatban álló, sokszorosan visszatérő s ugyanakkor szabadon variálódó tartalmi egységek jelennek meg.
Ilyen az imák elején oly gyakori égi látomás: „Ha kimegyek ajtóm elejbe, / Fölte-kintek a magas mennyekbe, / Ott látok egy aranyos templomot, / Kivül aranyos, belül irgalmas” (68.).8 Ilyen a szenvedéstörténet bizonyos elemeinek megjelenítése
8 Amint jeleztem, a számok mindig az imák sorszámára utalnak.
k or o m pay k l á r a
178
párbeszédes formában, például a gyermekét kereső Mária és „Szent Lukács evan-gyélista”, majd Mária és Jézus szavain keresztül. S ilyen a záradék, amely (ritmu-sában is új egységként) a „kegyes haszon” ígéretét fogalmazza meg: „Aki eztet lefektyibe felkeltyibe elmondja, / Velem lészen az örök dicsőségbe, ámen.” (71.)
A minket most foglalkoztató Grál-motívum a szenvedéstörténet elemeihez kapcsolódva jelenik meg. Mind tartalmilag, mind ritmikailag nagyon jellem-zőek az ilyen felsorolások: „Harmadik napján megfogtak, / Vasláncokval kötöz-tek, / Vasdárdákval liggattak, / Vaskesztyűkvel csabbottak” (162.) (Ki ne ismerné fel bennük az Ómagyar Mária-siralom ritmusát, sőt fordulatait?) A folytatás gyakran ilyen irányt vesz: „Egy csöpp vére elcsöppent / Szent angyalok fölszet-ték / Arany kehölybe tőtötték.” (65.) Ezzel pedig a Grál forrásvidékén járunk, hiszen „az aranymedencében levő Krisztus-vér vezető Grál-motívum”.9
A fenti motívum kapcsán első helyen ennek gyakorisága emelhető ki. A 321 imát (s azok számos variánsát) tartalmazó pozsonyi kiadásban összesen mint-egy 100 alkalommal találkoztam vele. Kiváltképpen érdekes a misztikus edény megnevezésének kérdése, mellyel részletesebben foglalkozni kívánok. Termé-szetesen a kép variációs lehetőségeinek a köre tág: van szó egy, két, három, öt, hét, harminchárom, harminchat csepp vérről; ezt az angyalok Krisztus Urunk, Mária, az Úristen eleibe vitték (sőt: Jézus testébe vitték), magos mennybe felvit-ték, Paradicsomba vitték. Különleges eset az, amikor Mária három csepp teje és Krisztus három csepp vére kerül egy „aranmelencé”-be (52.), vagy amikor Mária könnye Jézus vérébe hull, s ezt teszik aranykehelybe (294.). Néha váratlan távlatok nyílnak a tenger közepe, partja, fövenye felé (75., 76., 82., 99., 100., 274.), esetleg egy aranyasztal képével (75., 99.). Az említett akadémiai vitán Mezey László az arany kápolna, oltár és tál kérdését a középkori fényszimbolika kere-tébe helyezte,10 Zolnay László pedig a könyv kaposvári vitáján a Szent Vér kul-tuszának szerepét emelte ki.11
Lássuk ezek után a tárgyra utaló szavak körét.12
9 Erdélyi Zsuzsanna, i. m. 876. Ennek kelta hátteréről, majd keresztény jelképpé válásáról részleteseb-ben: vö. i. m. 163–165. Hivatkozott szakirodalom: Bozóky Edina, A Grál-legenda eredete. Világosság 1972/11, 663–669.
10 Korreferátum Erdélyi Zsuzsanna előadásához. Ethnographia 1971, 367–370.
11 Vö. Erdélyi Zsuzsanna, i. m. 165.
12 Az egyes szavak mindhárom alpontban az ábécérendet követik. Az alakváltozatokat külön-külön tüntettem fel. Arra törekszem, hogy minden adatot idézzek rövid szövegkörnyezetben; csak a legy-gyakrabban ismétlődő két elem (aranytányér, kehely) kapcsán utalok számokkal a további előfordu-lásokra. Vannak olyan esetek is, amikor a szövegben nem jelenik meg konkrét tárgy neve, vö. „Hét csöpp vére elcsöppent, / Az angyalok fölszedték, / Jézus elejbe magos mennybe fölvitték” (43.). Ezek-nek az imáknak a száma a következő: 42., 43., 50., 54., 58., 60., 63., 81., 82., 85., 86., 99., 106.,113., 122., 124., 126., 131., 133., 134., 136., 153., 155., 164., 169., 173., 176., 204., a 211., a 265. jegyzete, 266., 270., 271., 272., 286., 295., 298., a 299. jegyzete.
„ h é t c s öp p v ér e elc s öp p en t, a r a n y tá l b a felv e t t ék ”
179
a) Világosan azonosítható elnevezések (tál, tányér, pohár, kehely, medence stb.):
aranykehely: „Szent angyalok fölszették / Arany kehölybe tőtötték”(65.); „Ahogy a Szűzanya sírt, úgy hullott bele a könnye a Jézus véribe, / Az angyalok összeszödték, / Aranykehelybe helyezték, / A főoltárra tették.”(294.).
aranymedence: „Elindula szűz leán Szen’ Margit, / Hónya alatt viszi aranyme-dencéit, / Aranymedencéibe Krisztus Jézusnak harminchat csepp vérit” (20.);
„Megindula Szűzleán Szen’ Margit / az aranmedencével a hónya alatt, / Krisz-tus urunknak harminchárom csepp vérivel” (265.).
aranymelence: „Az alatt van egy aranmelence, / Abba van Szűzanyának három csöpp teje, / Az Úrjézusnak három csöpp vére” (52.); „Nyitva látom mennyor-szágot, / Abba látok egy aranyágyat, egy aran(y)melencét” (96.): az adatközlő értelmezése szerint a melence jelentése ’kis tekenő’, ’szép tiszta tekenő’; „Aran lápfa mellett aranmelence, / Abba vagyon Krisztus Urunknak három csöpp vére, / Asszonyunk Máriának három csöpp teje” (111.).
aranyos pohár: „Az angyalok szedik-veszik, / Aranyos pohárba teszik” (199.).
aranypohár: „Az angyalok fölszettík, / Aranpohárba tettík” (91.).
aranytál: „Az angyalok fö’szették, / Arantálba tették” (32.); „az angyalok fel veték / Arany tálba öntöték” 123.); „Hét csöpp vére elcsöppent, / Aranytálba felvették, / Krisztus Urunk eleibe felvitték, / Krisztus Urunk azt mon’ta: / Csöppe csöp vér”(152.); „Az angyalok fölszedik, / Aranytálba tete-tik” (154.).
aranytányér: „Az angyalok fölszettik, / Aranytányérba tettik” (40.); „Az angya-lok fölszettík, / Aranytányérra tetettík” (44.); „Az angyalok fölszet-ték, / Aranytányérra tették” (45.), továbbá 55., 135., 137., 151., 194., 268., 276., 277., valamint a 293. ima jegyzetében.
cintányér: „Ahol egy csepp vér elcseppent, / Az angyalok cintányérba sze-dik, / Krisztus elé viszik”(128.); „Az angyalok fölszették, / Cintányérra tették”
(187.).
kehely: „Paradicsomkertben bevitték, / A kehelyben öntötték”(67.); „Az angya-lok felszették, / A kehélbe öntötték” (78.); „Az angya„Az angya-lok fölszették, / Kehéjbe tették” (100.); továbbá 196., 275., 293., 297., 301., 302.
keresztdebence: „Föltekintek magas mennyégbe, / Ott látok egy keresztdeben-cét, / Abban van Krisztus Jézusnak szent vére.” (53.) Az ehhez kapcsolódó jegyzet szerint a szó jelentése ’szentelvíztartó’. Továbbá: „Itt Grál-jelkép is.”
kolontányér: „Az angyalok eljöttek, / Minden csöppit fölszedték, / Szent kolon-tányérra öntötték” (84.).
melence: „Magad mit vicc, mit vicc Szent Margit leány, / Viszem Krisztusnak melencéit, / Harminc három csepp vérit” (a 265. ima jegyzetében).
ólomtányér: „Mind egy cseppig fő’szedtík, / Ólomtányérra öntöttík” (263.).
k or o m pay k l á r a
180
rézdöbönce: „Ott látok egy aranyágat, / Az alatt egy rézdöböncét, / Abba cseppen Jézus Krisztusnak három csepp vére” (51.).
b) Homályossá vált (szövegromlással létrejött) elnevezések:
álelom: „Szedik-veszik, / Álelomba tetetik” (48.).
áliom: „Az angyalok felszedték, / Áliomba fevitték” (129.).
áriom, árijom: „Hét csöpp véri elcsöppent, / Hét angyal fölvette, / Áriomba bevitte” (118.);
„az angyalok összeszedik, / árijomba bevitették” (a 268. ima jegyzetében).
élium: „Piros vérét csepegtették / Éliumba bevitték” (a 284. ima jegyzetében).
gárdijom: „Az angyalok fölszették, / Gárdijomba bevitték” (a 265. ima jegyzet-ében).
gárdilom: „Az angyalok fölszették, / Gárdilomba elvitték” (a 48. ima jegyzet-ében); „Az angyalok fölszették, / Gárdilomba elvitték, / Gárdilombó’ elvitték”
(a 265. ima jegyzetében).
glólia: „Hét csöpp vérit elcsöppentik, / Az angyalok fölszedik, / Glóliába bévi-szik, / Glóliát kátassák, / Abba vagyon hét ótár” (117.).[Amennyiben a glória változata, a c) pont alá illik.]
hórium: „Az angyalok fölszedik, / Hóriumba teszik” (57.).
káriom: „Az angyalok fölszedik, / Káriomba tetetik” (93.); „Az Úr angyala föl-szette, / Káriomba fölvitte” (121.).
órétom: „Szent angyalkák fölszették, / Órétomba töltötték” (a 300. ima jegyzeté ben).
c) Más, vegyes fogalomkörökbe tartozó, mai szavakkal azonosítható elemek:
fehér gyolcs: „Piros vére foljamodik a földre, / Az angyalok felszedik, / Fehér gyolcsba betakarják, / S az Úristennek bemutassák” (146.).
háló: „A vérit elhullajtották, / Az angyalok arra mentek / Felszedték, hálóba tet-ték, / Krisztus elébe vitték; / A tenger közepén van egy kis aranyasztal, / Azon térgyepel az Atyaisten” (75.).
liliom: „drága vére csöpenik / három angyal felszedi / liliomba takarja” (94.);
„Egy csöpp vére kicsöppent, / Pogány zsidók fölszették, / Liliommá tétet-ték”(139.).
ólom: „A vére e’folyt, odamentek az angyalok, / Ólomba fő’szötték, / Kehöjbe dűtötték, / Boldogságos Szűzanyámnak elébe vitték”(109.).
selyemkendő: „Egy csöpp vére lecsöppent, az angyalok fölszedték, (variáció: az angyalok fölszedték, selemkendőbe kötötték) / Paradicsomba fölvitték”(271.).
szákramentum: „Az angyalok fölszegyik, / Szent szákramentomba viszik” (56.).
„ h é t c s öp p v ér e elc s öp p en t, a r a n y tá l b a felv e t t ék ”
181