„Nem tudom, hogy az utolsó ötven esztendőben akadt volna magyar író, aki némi bepillantás után alaposan megírhatná a Múzeum mögötti paloták belső, valódi életét.”
(Krúdy Gyula)
A
nemesi és polgári életformával kapcsolatban Halász Gábor és Jürgen Habermas ugyan-arra az alapvető különbségre hívta fel a figyelmet, miszerint a „nemesember az, amit reprezentál, a polgár az, amit termel.”1 A társadalmi helyzet dokumentálása és kifejezése a főnemesi életforma nélkülözhetetlen kelléke volt. A magas társadalmi állás mindig is azt a kötelezettséget vonta maga után, hogy ezt a rangot bizonyos formák által kinyilvánítsák.Minél magasabb helyet foglalt el egy adott személy a társadalomban, minél magasabb posz-tot töltött be és minél magasabb ranggal rendelkezett, annál inkább megjelent nála az a kötelezettség, hogy a közéletben és a magánélet területén a társadalmi állásához mérten, hatalmi helyzetének megfelelően viselkedjen és szerepeljen. Egész életmegnyilvánulása an-nak a pozícióan-nak, anan-nak a státusan-nak a tükre volt, amelyet az illető a társadalmi rangsorban elfoglalt. Életét egyfajta reprezentációs kényszer szőtte át. Ha nem tudott vagy nem akart ennek megfelelni, előbb utóbb elvesztette azt a társadalmi presztízst, amivel addig ren-delkezett. „A rang reprezentációja – írja Elias – kérlelhetetlen kényszer. Ha erre nincs pénz, a rang és vele tulajdonosának társadalmi egzisztenciája igen csekély realitással rendelkezik.”2 Ez a kényszer néha olyan súllyal nehezedett egy-egy személyre, hogy a megfelelő reprezen-táció biztosítása hosszú távon sokszor a főnemesi család tönkremenetelét, társadalmi státus-vesztését is okozhatta. A társadalmi rang demonstrálásával magyarázhatóak azok a nagysza-bású építkezések, amelyeket az arisztokrácia folytatott, de ezzel hozhatóak összefüggésbe azok a családi tragédiák is, amelyek a túlköltekezésből vagy egy-egy épület – palota, repre-zentatív ház – létrehozásából vagy fenntartásának finanszírozási nehézségeiből adódtak.3
Marosi Ernő hívta fel a figyelmet, hogy a reprezentáció nemcsak művészeti jelenségként értelmezhető, hanem alkalmas a társadalmi funkciók jelölésére is. Egyúttal rávilágított arra, hogy a megjelenítés nemcsak magát az eredményt, a produktumot jelenti, hanem egyben azt a folyamatot és történést, amellyel a produktum létrejön. Egyrészt jelöli a megjelenített tár-gyat, másrészt a megjelenítésnek az aktusát.4
* A tanulmány a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával született.
1 Habermas 1993: 64–65; Halász 1981: 168.
2 Elias 2005: 81.
3 Elias 2005: 70; Gaál 1998: 296.
4 Marosi 1984: 517–518.
Ennek alapján a társadalmi reprezentáció kétféle formára bontható. Van aktív oldala, egy temporális, időleges, időhöz kötődő formája, ami azt az időszakaszt jelenti, amely alatt a társadalmi státus demonstrálása megtörténik, a különböző alkalmakhoz kötődő pompaki-fejtés lejátszódik, azzal a térhasználattal együtt, ahol ezek a cselekmények végbemennek.
Ezzel szemben áll a reprezentáció passzív oldala, a szónak tétlen, cselekvés nélküli értelmé-ben. Számos dolog tartozik ehhez az oldalhoz. Elemei az épített környezet és mindaz az anyagi, tárgyi kultúra, amellyel az arisztokrácia körülvette magát, amelyek sokszor egyben státusszimbólumok is voltak. Ezen kívül ide tartozik az a reprezentatív tér is, amely egyfajta keretet ad ahhoz, hogy a reprezentáció végbemenjen, ahol a reprezentatív akció lezajlik.
A városban épülő főúri paloták a reprezentáció passzív és aktív formáját egyaránt ma-gukba foglalták. Megjelenésükkel hatottak a környezetükre, sokszor lenyűgözték, csodálatra késztették az előttük megálló vagy éppen betérő idegent, másrészt pedig teret adtak a társa-sági eseményeknek, az arisztokrácia zárt és közösségi életvitelének.
A hatalom, a rang, a társadalmi állás kinyilvánítására ősidők óta a legalkalmasabb és leglátványosabb s egyben maradandó forma az építészet, az épített környezet, ami többféle változatban állt azok rendelkezésére, akik az ehhez szükséges hatalommal, anyagi és egyéb feltételekkel rendelkeztek. Ami a racionalitáson, a beosztó, takarékos és mérlegelő életfelfo-gáson alapuló polgár számára mértéktelenségnek, luxusnak, fényűzésnek és pazarlásnak tűnt, az a főnemesi világ részéről egyáltalán nem számított annak.
Külföldi és hazai minták sokasága érzékelteti az arisztokrácia építkezéseinek sokszínű-ségét. Alapvető megnyilvánulása a vidéki kastély és a városi palota volt, amihez – a kastély esetében szinte kötelező érvénnyel, palotánál a barokk korban, később viszont már
ritkábban – díszesen kialakított kert kapcsolódott. Ez kifejezésre jutott más jellegű – nem la-kóalkalmatosságot szolgáló – építészeti alkotásokban is, amelyek az egyéni szükségleteken túl többnyire a közösség szolgálatában álltak. Ezek közé tartoznak a templomok, kápolnák, a család temetkezését jelölő díszes sírboltok és sírhelyek, valamint részben a mecénási tevé-kenységből származó közösségi intézmények: iskolák, kórházak.
A mai Pollack Mihály tér északi sarkán álló Festetics-palota a nyomában kialakuló Nem-zeti Múzeum körüli mágnásnegyed első főúri rezidenciája volt. Építtetője és tulajdonosa gróf Festetics György (1815–1883), akinek rezidenciális építkezését a társadalmi státust kifejezni akaró szándék, az általa és benne kifejeződő főúri rang ösztönözte. A grófnak adósságokkal terhelt örökség jutott osztályrészül, ami – mivel józan belátású és mértéket ismerő ember volt – arra késztette, hogy visszafogottabb, a gazdasági életét egyenesbe hozó életmódot folytas-son. Az 1850-es években – valószínűleg a politikai helyzetből is adódóan – jórészt teljes visz-szavonultságban élt, birtokain gazdálkodott.5 Az 1860-as évek elején került abba az anyagi helyzetbe, amely nemcsak stabilitást jelentett és megbízható kilátásokat a jövőre nézve, ha-nem lehetőséget adott a nagyobb reprezentációra, a társadalmi állásnak megfelelő élet telje-sebb kibontakoztatására. Emellett a ’60-as évek a politikai élet átalakulását hozták maguk-kal, amelyben Festetics György is aktív szerepet kívánt vállalni. Részt vett az 1861-es pesti
5 Szabó 1928: 361.
országgyűlésen, s ezt követően határozta el, hogy rezidenciát fog itt építtetni.6 Ezt megelőző-en még Bécsbmegelőző-en építkezett,7 1862 és 1864 között pedig Pesten, a Nemzeti Múzeum mögött.
A tervek elkészítésével a szinte a Károlyi család házi építészének számító, a főúri körökben egyre népszerűbb Ybl Miklóst bízta meg.8
A ’60-as évek derekától – a pesti palotaépítkezés folytán is – a gróf neve egyre ismerteb-bé vált a közvélemény előtt,9 s másfél évtized alatt jelentős személyiséggé nőtte ki magát.
Pályája magasan ívelt felfelé. 1864-től az Országos Magyar Gazdasági Egyesület elnöke lett, Andrássy Gyula ’67-es kormányában pedig a király személye körüli miniszteri pozíciót töl-tötte be. A korábbi időszak gyászos eseményei folytán ez fontos tisztség volt ekkor, s olyan személyre volt szükség, aki mindkét oldal bizalmát bírja. Mivel a tisztség Bécshez és Pesthez egyaránt kötődött, a gróf bécsi és pesti palotaépítkezése, valamint az, hogy egy olyan család leszármazottja volt, amely a mindenkori Habsburg uralkodó iránt feltétlen lojalitással visel-tetett, szinte predesztinálta őt erre a posztra. Később koronaőr, majd magyar főudvarmester lett. Megkapta a Szent István-rend nagykeresztjét, 1870-ben valóságos belső titkos tanácsos-sá nevezték ki, 1870 és 1876 között Erzsébet királyné magánvagyonának kezelője volt. Halá-lakor több helyen is elismeréssel emlékeztek meg róla, méltatva munkásságát.10
A palota minden formájában – legyen az egyéni vagy közösségi célok szolgálatában álló épület – a hatalom, a tekintély, a gazdagság és előkelőség építészeti keretben és formában törté-nő megnyilvánulását jelenti. A társadalom szintjén egyszerre szolgálta az egyén különbözősé-gét, a társadalomból való kiemelkedettségének demonstrálását, másrészt pedig lehetőséget adott a csoporthoz való – tényleges, esetleg vágyott vagy frissen elért – tartozás kifejezésére is.
Az ilyen jellegű épülethez privát és publikus funkciók is kapcsolódtak, amelyek bizo-nyos formában meghatározták az épület belsőépítészeti kialakítását: a téralkotási programot.
A palota típusú épületnek négy-öt funkciót kellett ellátnia. Mindenekelőtt kényelmes, az egyéni igények szolgálatában álló lakosztályokat alakítottak ki benne, valamint a még en-nél is fontosabb reprezentációt szolgáló, a társadalmi rangot, hatalmat, előkelőséget kifejező terekkel, helyiségekkel kellett rendelkeznie. Szükség volt még ezen kívül a mindezeket ellá-tó és kiszolgáló gazdasági és szolgálati helyiségekre, s végül, de nem utolsó sorban hozzá tartozott a lelki élet szolgálatában álló kápolna is. Az előző négy funkcióval jószerivel min-den pesti mágnásnegyedbeli főúri palota rendelkezett, kápolna kialakítására viszont – tudo-másunk szerint – a negyeden belül csak a Festetics-palota esetében került sor, maradéktala-nul kielégítve az épülettel szemben támasztott követelményeket.
6 Szinnyei 1894: 447.
7 A mai Berggasse 16. szám alatt álló egykori Festetics-palota 1858 és 1860 között épült Johann Romano Ritter von Ringe és August Schwendenwein Ritter von Lonauberg tervei szerint.
8 Ybl 1956: 38–39.
9 1865-ben a Vasárnapi Újság rövid életrajzot közölt a grófról, ezt megelőzően pedig a pesti palota-építkezéséről is beszámolt. Mindkét cikkét képpel illusztrálta. (Az életrajz: Vasárnapi Újság 1865.
november 12. 573–574; a palotáról: Vasárnapi Újság 1864. augusztus 21. 344–345.)
10 Vasárnapi Újság 1883. február 18. 101–102; Fővárosi Lapok 1883. február 14. 240.
A Festetics-palota külső megjelenése a mellé megvásárolt kerttel együtt, valamint a bel-ső elrendezése és a térstruktúrája az építtető főúr értékvilágát tükrözte.
A társadalmi rangot kifelé az épület nagysága, valamint az ehhez mérten széles homlok-zat és annak gazdag építészeti formakincse demonstrálta. Kötelező elem volt, amire már a francia enciklopédia is felhívta a figyelmet. Az épület díszítése – mondja – „az építtető személyek születéséhez és rangjához illő szépséget kíván”.11
Festetics György rezidenciája egy nagy alapterületű főúri otthon, amelyhez egy ugyan-olyan nagyságú kert tartozott. Az ingatlan nagysága (a kerttel együtt) összesen 993 négyszög-öl volt, mely több telekrész összevásárlásából duzzadt ekkorára.12 A palota egy több mint négyszáz négyszögöles telken épült, a Pollack Mihály téri oldalon kilenc, a Bródy Sándor ut-cai oldalon tíztengelyes épület. Nagyságrendjével a Nemzeti Múzeumhoz igazodik, s mint első főúri otthon messzemenően eltért az itteni épületektől és kiemelkedett közülük. Bár ah-hoz, hogy megvalósulhasson, nem kellett egy egész városnegyedet vagy több egymás mellett elterülő polgárházat lerombolni – mint Prágában vagy Bécsben –, alapterülete mégis sokkal nagyobb volt az akkor itt megszokottnál. A szomszédos, Fejér István által birtokolt telekkel összehasonlítva négyszer akkora ingatlanon feküdt, s ha a később megvásárolt kertet is hozzá-számítjuk, akkor a gróf tulajdona már közel nyolcszor akkora volt, mint a szomszédjáé.13
A Festetics-palota nyugodt vonalvezetésű, méltóságteljes épület. Homlokzatdíszei ki-egyensúlyozottak, higgadtak, harmonikus rendben követik egymást; hangsúlyosak, de nem hivalkodóak. Az épület Pollack Mihály téri homlokzatát egy hatalmas méretű félköríves kapu osztja ketté, amelyet két oldalt oszlopok szegélyeznek, felette pedig kiugró, széles er-kély található – nyomatékossá téve a főhomlokzat kapuját. A palotának ezt az oldalát orosz-lánfejes vastuskókon nyugvó láncok határolják, a kertet pedig hatalmas, lándzsás díszműkerítés szegélyezi. A kerítés és a láncok kiemelik azt a rangbeli távolságot, ami a pa-lota építtetője és a környezete között állt fenn, távolságtartást fejezve ki a városi társadalom többi részétől. A láncok segítségével a palota fizikailag is elkülönül a környezetétől. Szimbo-likusan az épületet védik, határt szabva a betolakodónak és a kívülállónak. Ez az oroszlánfej motívum látható a kapu boltívének középtengelyében elhelyezett zárókövön is. Az oroszlán-fejek és a láncok ősi szimbólumok: védelmet nyújtanak a betolakodó ellen, a bátorság, az erő, a rang és a méltóság megtestesítői, kifejezői annak a hatalomnak, amellyel ezek az urak a társadalmon belül rendelkeztek. Emellett az oroszlán a Festetics család címerállata is egy-ben. „Festetics Tasziló herceg14 egyemeletes szürke palotája […] előtt vagy másfél méterrel
11 Elias, 2005. 75.
12 BFL IV. 1324. a 42. köt. 2374. lap.
13 BFL IV. 1324. a 36. köt. 1012. lap. A Nemzeti Múzeum környékén elterülő ingatlanok nagyság-rendjére József nádor és a városi tanács is fontos figyelmet fordított, s nem engedélyezte azokat túl kicsi házhelyekre felosztani, kifejezetten azért, hogy azokon idővel olyan épületeket hozzanak létre, amelyek nagyságrendjükkel a Múzeumhoz igazodnak.
14 A pesti palotát építtető Festetics György fia és örököse, a palota későbbi tulajdonosa, akinek sze-mélye révén a család (Festetics Tasziló és elsőszülöttségi jogú utódai, illetve a keszthelyi elsőszü-löttségi hitbizomány mindenkori haszonélvezője) 1911-ben magyar hercegi rangra emelkedett.
a hercegi azilumjogot jelző láncok érik a földet oroszlánfejjel díszített alacsony vaspillérek között. Mikor gyermekkoromban néha átugrottam ezeket a láncokat, nem sejtettem, hogy – legalább elvileg – Festetics herceg ’pallosjoga’ alá kerültem. A hercegek hajdan láncokkal
vették körül palotájukat és aki a láncokon belül volt, annak élete-halála felett ők ítélkezhet-tek. […] Persze ez a jog a mi korunkban már régen nem létezett, és minthogy Festetics Taszi-ló grófot 1910-ben Ferenc József emelte hercegi rangra, így ez csak egy szimbolikus törté-nelmet idéző emlék volt”15 – írja Odescalchi Sándor, aki gyermekéveit a mágnásnegyedben töltötte. Számára ez a lánc több volt, mint egy építészeti díszítőelem, a palotán belüli élet és a külvilág határmezsgyéjét jelentette.
A rezidencia másik fontos díszítőeleme a családi címer, mely több helyen, az épületen belül és kívül egyaránt feltűnik. Díszítőelem, de kétségkívül ez is tartalmat hordoz. Kifelé azt az egyént jelöli, aki a palotát lakja, építtette. Leolvasható róla a tulajdonos rangja, neve, a társadalmi hierarchiában elfoglalt helye. A tulajdonost jelöli minden viszonylatban. Aki el-ment az épület előtt, nem feltétlenül tudta, hogy a címerkép mely családot jelöli, de a címer-pajzs egyértelműen árulkodott arról, hogy az épületet nem közönséges halandó lakja.
Festetics György, aki a palota belső kialakításánál a barokk stílushoz nyúlt vissza, a külső elrendezésnél szintén erre törekedett. A barokk korban egy főúr számára, aki a hatalom és a rang kifejezését szolgáló tágas tereket szerette, szinte elképzelhetetlen volt palota kert nélkül.
A mértani formákba kényszerített természet, a jól elrendezett barokk kert az architektúra fon-tos részét képezte, az épület térbeli meghosszabbítását, kiterjesztését jelentette. Festetics a palo-ta felépülését követően hamarosan egy a palopalo-ta telkével közel azonos nagyságú ingatlant vásá-rolt a szomszédos Nemzeti Lovardától. Nem azért vette, hogy a már meglévő palotáját bővítse, vagy újabb épületet emeltessen rajta, hanem mert kertet szándékozott ott kialakítani. Vásárlását azonban nem az a cél vezette elsődlegesen, hogy sétáljon vagy nyugalmat keressen benne.
A kert a reprezentáció része volt, az épület látványosságát, dekoratív megjelenését szolgálta.
Utólagos megvétele kiváló lépésnek bizonyult, hogy a palota később is megőrizze nagyszerű-ségét, megragadó voltát és ne váljon egy esetleges szomszédos építkezés áldozatává. Ezen kí-vül továbbra is biztosította a belső terek természetes megvilágítását és a palotából kitekintő személy számára a kellemes, zöld panorámát.
A palota belső térstruktúrája, valamint a belsőépítészeti megoldások a barokk és a roko-kó stílust követték, ami a reneszánsz felé forduló Ybllel szemben minden valószínűség sze-rint a palotát megrendelő főúr értékvilágát tükrözte.16
A XIV. és XV. Lajos nevével fémjelzett francia barokk és rokokó (királystílusok) az ele-gancia, a pompa, a nagyság kifejezője volt, amely tökéletesen megfelelt a főúri építkezés szellemiségének. A barokk építészet látványossága, impozáns és lenyűgöző formavilága, sti-láris megoldása hatásosan tudta megjeleníteni az építtető társadalmi helyzetét.
A várt hatás természetesen a pesti palota esetében sem maradt el. A földszintet és az első emeletet elegánsan összekötő, négyszög alakú főlépcsőház francia barokk térszerkezetével,
15 Erba Odescalchi 1991: I. köt. 58–59.
16 Lászai 2002: 596–597.
háromkarú márvány díszlépcsőjével és az ezt kísérő íves, bronzírózott kovácsoltvas korláttal lenyűgöző látványt keltett és kelt ma is. Ehhez járul az emeleti pihenőt alátámasztó két jón oszlop, a mennyezet galériás párkánya a füzéres vázadíszeivel, valamint az a három mélyí-tett ívelt ablak, amely nappal a világosságot biztosította. Emellett a lépcsők magassága és szélessége, valamint a rajtuk elhelyezett borítószőnyeg megszabta az itteni közlekedés gyor-saságát is: a vendéget a gyors léptek helyett inkább a lassú, szemlélődő, a látvány részesévé váló vonulásra késztette.
A palota reprezentatív fogadótermeinek belső kialakítása és díszítései, szárnyas ajtói szintén az előbbi irányzatot követték. A nagyszalon, a tükörterem és a kisszalon a XV. Lajos korabeli rokokót elevenítette meg. A báloknak, a táncoknak, valamint a társasági reprezentá-ciónak is helyet adó tükörterem a tábladíszes falait stukkókkal keretezett velencei tükrökről kapta az elnevezését. A tükrök nemcsak a térhatás gigantikus növelésére és a térélmény kitá-gítására voltak alkalmasak, de esténként megsokszorozták a mennyezet közepén, illetve négy sarkán elhelyezett nagyméretű kristálycsillár fényét is. Nappal viszont három oldalról áradt be ide a természetes fény a nagyméretű ablakokon keresztül.
A Festetics palotát már eleve oly módon építették, hogy képes legyen nagyobb társaság befogadására. De mint ahogy az udvari körökbe sem nyert mindenki bebocsátást, így az eb-ben a főúri épületeb-ben megrendezett eseményeken is csak a főúri életvitel által diktált és meghatározott közönség vett részt. A közéletben betöltött szerep, az ismertség, a hírnév az előnyök mellett bizonyos mértékben kötelezettségeket is rótt a társadalmi elitre. A társa-dalomban vagy a politikai életben betöltött vezető szerepükből adódóan a társasági élet ben is hasonló fajsúlyú szereplőkké váltak. A közéleti, politikai pályát befutó, kormányzati, hi-vatali tisztséget vállaló személyek íratlan, de mondhatni kötelező feladatai közé tartozott különböző típusú rendezvények (ebédek, vacsorák, bálok) szervezése, valamint az azokon való részvétel. „A grófnak és a grófnénak most már kötelessége az ilyen nagy ünnepségek rendezése, sok nagy ebédet is adtak. A grófné nem szereti ezeket, de noblesse oblige […]”
– írta Andrássy Gyula miniszterelnökké való kinevezése után a családnál szolgáló angol ne-velőnő, Mary Elizabeth Stevens, hozzátéve máshol azt is, hogy „a grófnak meg kell fizetnie a nagyság árát.”17
A dualizmus idején a felsőház ritkán volt olyan szóváltásoktól és hosszú beszédektől han-gos, mint a képviselőház. Néha még azok is elálltak a szólástól, akik előzetesen az ilyen szán-dékukat jelezték. Egy-egy estély, az „intézzük el magunk között” kulissza mögötti politizálás sokak számára testhezállóbb feladat volt, mint a hosszas parlamenti szócsaták, s valahogyan jobban is illeszkedett az arisztokrácia életformájához. Persze egyéni habitustól, hozzáállástól függött, hogy ki hogyan viszonyult ehhez. Andrássy Gyuláról jegyezték fel kortársai vagy ké-sőbbi elemzői,18 hogy szívesen tett eleget mindazoknak a reprezentációs kötelezettségeknek, amelyek politikai, közéleti pályájából adódóan reá hárultak. Szervezett választási ebédeket, miniszterelnökként pártlakomát, miniszterelnöki ebédet vagy farsang idején bált, részt vett
17 Stevens 2007: 219, 278.
18 Budapesti Társaság, 1886. Budapest. 371–374; Cieger 2004: 321–322.
vadászatokon. A helyszínt – ha saját rendezvényről volt szó – ezekhez a vidéki kastély vagy a pesti palota biztosította. Ezzel szemben a kortárs kultuszminiszter Eötvös József mindezt inkább nyűgnek és tehernek érezte, mintsem kellemes és hasznos időtöltésnek. Erről árulkod-nak azok a naplójegyzetei, amelyeket 1870. október 26-án vetett papírra: „A hivatalos élet leg-nehezebb része nem a munka sokasága, s nem azon küzdelmek és kellemetlenségek, melyek parlamentáris miniszterségnél kikerülhetetlenek, de azon temérdek időveszteség, mellyel a hivatal jár. Elfogadása oly embereknek, kiknek velünk s kikkel nekünk semmi dolgunk nincs, tisztelgések, díszebédek, egy szóval a száz haszontalanság, melynek semmi eredménye nincs, s melynek elmulasztását a nagybecsű publikum nehezebben bocsátja meg a legnagyobb hivatalos hanyagságnál.”19
Festetics György, életútjának ismert adatai alapján, kétséget kizáróan maga is szívesen alkalmazta a reprezentációs kellékeket, Andrássyhoz hasonlóan maga is szívesen rendezett összejöveteleket, pesti palotájában is helyt adva ezeknek. A politikai, közéleti megbízásokkal együtt járó kötelezettségeknek egy igazi nagyúrhoz méltóan tett eleget, s Eötvössel ellentét-ben nem érezte azt sem nyűgnek, sem tehernek.
Viszonylag kevés olyan eseményről van tudomásunk, amely Festetics György idejében a palota falai között zajlott. Ez egyrészt adódhat a források hiányából, az események valóban magánjellegű természetéből, de jobbára a gróf személyében keresendő. Az arisztokrata élet-formát jellemző szezonális tartózkodás jórészt az ősztől tavaszig/nyárig tartó időszakra
Viszonylag kevés olyan eseményről van tudomásunk, amely Festetics György idejében a palota falai között zajlott. Ez egyrészt adódhat a források hiányából, az események valóban magánjellegű természetéből, de jobbára a gróf személyében keresendő. Az arisztokrata élet-formát jellemző szezonális tartózkodás jórészt az ősztől tavaszig/nyárig tartó időszakra