A huszti kálvinista gyülekezetet korszakunkban mindvégig intenzív lelki élet jellemezte, az 1925 és 1939 között itt lelkészi szolgálatot teljesítő Szabó Bélának köszönhetően.26 A gyü-lekezet a német belmisszió atyjának tartott Johann Hinrich Wichern által 1833-ban létre-hozott hamburgi árvagondozó intézetben is megfordult helyi lelkész ösztönzésére vette terv-be 1928 nyarán az árvaház felállítását.27
Az ötlet az egyházmegyénél kedvező fogadtatásra talált, így július 22-re annak megvitatá-sára egy tanácskozást hívtak össze Husztra. Az ünnepi közgyűlésre meghívást kaptak az egy-házkerület vezető tisztviselői is, akik azonban nem jelentek meg.28 Ott voltak viszont – csaknem teljes létszámban – a helyi gyülekezet tagjai, akik egyhangúlag határoztak egy szeretetintéz-mény helyben való felállításáról. Az intézszeretetintéz-mény vezetésére Bácsy Gyulát szerették volna meg-nyerni, aki elképzelésük szerint családjával és egy házvezetőnővel Husztra költözött volna, de csak akkor, amikor az árvaház épülete elkészül, ez pedig a következő év tavaszára volt várha-tó.29 A gyülekezeti tagok árvaügy iránti elkötelezettségét jól mutatta, hogy úgy döntöttek, nem várnak a következő évig, és azonnal befogadtak egy árvát a huszti Percsi Sándor személyében, aki magyar létére alig beszélte anyanyelvét, mivel ruszinok között hánykolódott évek óta. Árva-házi épület hiányában egyelőre egy „vallásos, derék” öregasszonynál helyezték el.
Ekkorra már egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Bácsy el fogja hagyni Kárpátalját és Gö-mörbe költözik, így immáron Szabó arról értesítette Bertókot, hogy akár maga is elvállalná az árvaház irányítását, mint ahogy szívesen átvenné Bácsytól az egyházkerületi missziói lel-készi feladatok végzését is: „Nem is volna rossz – írja a püspöknek –, ha mondjuk [Bácsy]
Gyula abban [ti. a tiszáninneni kerületben], én pedig ebben a kerületbe végeznők ugyanazt a munkát testvéri egyetértéssel.”30 Szabó azt is felvetette, hogy évente esetleg egy-egy teoló-gus hallgató is dolgozhatna az árvaotthonban, főként olyan, aki érdeklődik a belmissziói munka iránt, mint ahogy Németországban is eljárnak a lelkész-jelöltek a Béthel-árvaházakba szociális munkát végezni.31
26 Peyer-Müller 1994: 432.
27 Horkay é. n.: 9.
28 TtREL I. 22. a. 5. d. 103. Szabó Béla levele Bertók Bélához. 1928. július 14.
29 TtREL I. 22. a. 5/1928/103. Szabó Béla levele Bertók Bélához. 1928. július 27.
30 TtREL I. 22. a. 5. d. 103. Szabó Béla levele Bertók Bélához. 1928. július 27.
31 TtREL I. 22. a. 5. d. 103. Szabó Béla levele Bertók Bélához. 1928. július 27.
Hamarosan elkészült az árvaház tervezete is, melyet eljuttattak a püspökhöz. E szerint az intézmény neve Magyar Református Szeretetház, tulajdonosa pedig a huszti gyülekezet.
Felépítője, fenntartója és haszonélvezője a kárpátaljai református magyarság (a helyi gyüle-kezet felépítésére telket és 10 000 Kč-t adományoz, a további költségek fedezésére kölcsönt vennének fel, melynek törlesztése a beérkező adományokból történne). „A szeretetház híva-tása: Befogadni Isten, nemzetünk, egyházunk számára és önmaga boldogulására felnevelni a magukra maradt magyar református árvákat, félárvákat és esetleg azokat, akik az intézeti nevelést fizetés ellenben igénybe óhajtják venni.”32 Az intézet élén a szeretetház lelkésze áll, széles döntési jogkörrel. Feladata a gyűjtések megszervezése, az árvák testi-lelki nevelése, az alkalmazottak felfogadása, elbocsájtása. Családjával együtt az árvaházban teljes ellátás-ban részesül. Emellett ő látja el a máramaros-ugocsai missziói lelkészi, valamint a kerületi missziói lelkészi feladatokat is, melyekért a megye és a kerület részéről külön javadalmazás-ban részesül. Az árvaotthon igazgatósága a kerület, az egyházmegye és az egyházközség ve-zetőiből áll. Elnöke a püspök, titkára a gyülekezeti lelkész. Az igazgatóság felügyel az árva-házi munkára, meghatározza a fő direktívákat, felveszi, kihelyezi, elbocsájtja az árvákat.
Megvizsgálja a számadásokat és jelentést tesz az egyházi hatóságoknak. Utóbbiak csak taná-csokat adhatnak, kérelmeket terjeszthetnek az igazgatóság elé és mindvégig joguk van jóin-dulatú kritikát gyakorolni az intézmény vezetőivel szemben.33
Bertók a tervezetet reálisnak és megvalósíthatónak vélte, ellenben az építkezést, melyet Szabó már az évben el akart kezdeni, mondvacsinált indokokra hivatkozva a következő évre szerette volna halasztani.34 Mi állhatott a belmisszió egyik legnagyobb híveként ismert Ber-tóknak az árvaház felállítását halogató, késleltető magatartása mögött? A választ az előző hó-napok konventi szinten lezajlott eseményei adják meg.
A tiszáninneni kerülethez tartozó gömöri egyházmegye vezetői 1928 májusában határoz-tak a rozsnyói Vasas-gyógyfürdő épületeinek megvásárlásáról egy belmissziói célokat szol-gáló szeretetintézmény (árvaház, diakonisszaképző) felállítására. Szerették volna, ha a ked-vező áron megvásárolható épület az Egyetemes Egyház tulajdonában összegyházi célokat szolgált volna. A javaslatot azonban a pár hét múlva összeülő rozsnyói konventi ülésen elve-tették. A tervezet ellenzői elsősorban a dunáninneni és a kárpátaljai kerület képviselői közül kerültek ki, ami a tiszáninneni tagokban azt a meggyőződést alakította ki, hogy azok csupán azért nem támogatják a szeretetintézmény felállítását, mivel – Lukács Géza tiszáninneni fő-gondnok szavait idézve – „az eszme mások agyában született meg.”35 A rozsnyói konventi ülés nyomán komoly indulatok törtek a felszínre, melyek még hónapokig mérgezték a kerüle-tek közötti, ideálisnak eddig sem mondható viszonyt. Ebben a feszült helyzetben kezdett hoz-zá Szabó Béla a huszti árvaház felállításához, melyhez szerette volna megnyerni egyházme-gyéje és a kerület vezetőit is. Bertóknak semmilyen elvi kifogása nem volt az árvaház
32 TtREL I. 22. a. 5. d. 103. Biki Ferenc levele Bertók Bélához. 1928. július 27. 1. sz. melléklet.
33 TtREL I. 22. a. 5. d. 103. Biki Ferenc levele Bertók Bélához. 1928. július 27. 1. sz. melléklet.
34 TtREL I. 22. a. 5. d. 103. Bertók Béla levele Szabó Bélához. 1928. július 28.
35 Péter 1929: 9.
létrehozása ellen, és bár az időpont megválasztását az említett események miatt nem tartotta ugyan ideálisnak, úgy vélte, hogy ha a szervezkedés gyülekezeti szinten marad és nem von-ják bele a felsőbb egyházi vezetőket, valamint a széleskörű nyilvánosságot, akkor a maga ré-széről üdvözlendőnek tartja a kezdeményezést. Mindezekben – állítása szerint – megegyezett Szabóval is, aki azonban nem tartotta magát a megállapodáshoz. A huszti lelkész értesítette a kezdeményezésről az egyház hivatalos lapját, a Református Egyház és Iskolát, valamint Pálóczi-Czinke István konventi elnököt és tiszáninneni püspököt is, kérve az árvaház kon-venti elismerését. Ráadásul a Szabó által Nagyszőlősre augusztus 6-ra összehívott újabb ár-vaházi értekezletre36 a kárpátaljai püspök tudta nélkül meghívást kapott máramaros-ugocsai egyházmegye teljes lelkészi kara is. Bertók mindezek tudatában úgy határozott, hogy nem vesz részt a nagyszőlősi gyűlésen. Döntését világosan megindokolta Plochy Istvánnak, az egyházkerület főgondnokának írt levelében, melyben megvilágította a huszti árvaház felállí-tásával kapcsolatos eddigi magatartásának hátterét: „Már pedig annyira kötelezve érzem ma-gam a konventi határozattal szemben, mely két bizottságot is kiküldött a [rozsnyói] árvaház ügyében, hogy e határozatot respektáljam s ilyen széleskörű és a konventi határozatot nyil-vánvalóan keresztező mozgalomban [t.i. a huszti árvaház felállítása] részt vegyek. Ez nyilván magán hordana azt a bélyeget, melyet a tiszaiak régtől fogva szeretnének ránkütni, hogy t. i.
mi renitensek vagyunk a konventtel szemben mindig. Pedig nyilván van mindnyájunk előtt, hogy mi tárgyilagos okok miatt nem mentünk bele a rozsnyói fürdő megvételébe és semmi esetre sem azért, mert az árvaházat nem akarjuk, mert a tiszai e. kerületből indult ki. Ha részt vennék a gyűlésen, akkor ezt a megállapítást senki le nem moshatná rólunk. Éppen ezért el kell maradnom. [...] Az idő azonban oly rövid, hogy ezt nem tudom megfelelő formában velük közölni. Úgy gondoltam hát a dolgot, hogy ha te is jónak látod, hogy te elmennél s ennek a felfogásomnak ott kifejezést adnál, felvilágosítanád őket, különösen Szabó Béla barátunkat, hogy megállapodásunk ellenére tett intézkedéseikkel a legkellemetlenebb helyzetbe sodortak engem is, de egyházkerületünk konventi tagjait is, sőt e. kerületünket is. Nehogy tehát ott el-hamarkodott határozatokat s megállapodásokat létesítsenek, melyeket aztán nagyon nehéz lesz létesíteni [sic!] s elvégre is kellemetlen és káros ellentétbe állítanák a hivatalos e. kerüle-tet és társadalmat.”37
Hogy mi történt az augusztus 6-i nagyszőlősi gyűlésen, arról nincs tudomásunk. A for-rások arra engednek következtetni, hogy Bertók a fentiekben eltervezett módon, Plochy útján tudatta véleményét és távolmaradásának okát a tanácskozás szervezőivel, Szabó pedig – ke-rülni akarván a püspökkel való bárminemű konfliktust – elállt az árvaház azonnali felállí-tásának ötletétől. A Szabó és Bertók közötti jó viszonyon a történések semmit sem változtat-tak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a Bácsy távozásával hamarosan megüresedett egyházkerületi missziói lelkészi állás betöltésére – a következő kerületi közgyűlés összehí-vásáig – a püspök javaslatára Szabót kérték fel, aki örömmel vállalta azt.38 Ezt követően
Sza-36 TtREL I. 22. a. 5. d. 103. Szabó Béla levele Bertók Bélához. 1928. július 23.
37 TtREL I. 22. a. 5. d. 103. Bertók Béla levele Plochy Istvánhoz. 1928. augusztus 5.
38 TtREL I. 22. a. 5. d. 119. Bertók Béla levele Szabó Bélának. 1928. szeptember 20.
bó leveleiben már ritkán került elő önálló témaként a huszti árvaház ügye, viszont a kerületi belmissziói munka egyik fontos, erősíteni kívánt területével, a szeretetmunkával kapcsolat-ban továbbra is napirenden maradt.
Szabó, aki kezdetben ideiglenes, majd állandó jelleggel látta el a kerületi missziói lelké-szi feladatokat, nagyon sajnálta, hogy a huszti árvaház felállításának ügye a jövőbe tolódott, de úgy vélte, hogy amint rendeződik a rozsnyói szeretetház körüli vita és lecsitulnak a fel-korbácsolt indulatok, újra előtérbe kerülhet annak ügye. Kerületi missziói lelkésszé való megválasztása után benyújtott missziói tervezetében javasolta a kerületi missziói bizottság-nak, hogy fogadja el a szeretetmunka alapjául a huszti kezdeményezést, vállalja magára a gyermekek eltartását, és a jövőben akár Huszton, akár egy erre alkalmasabb helyen egy ár-vaház létesítését.39
A huszti árvaház felállítása végül nem valósult meg, mivel 1929 októberében a gömöri Beretkén Bácsy Gyula vezetésével megkezdte működését a református egyház egyetemes fenntartású árvaháza.40 Szabó úgy vélte, hogy ebben a helyzetben ésszerűbb, ha egyetlen be-fogadott árvájukat, Percsi Sándort elküldik Beretkére, maguk pedig feladják az árvaház fel-állításának tervét: „Az első árva a máramarosi hegyek közül, Husztról került Beretkére.
A szegénység testi és lelki nyomorából Szabó Béla lelkész meleg szíve emelte ki, azzal a gon-dolattal, hogy ő lesz a huszti árvaház első árvája. De mert az egyetemes református egyház a beretkei árvaházat megszerveztette és jónak látszott minden erőt ide összpontosítani, Huszt kedves gondolatáról, az árvaház ottani alapításáról lemondott és így lett a Huszt első árvá-ja, a beretkei árvaház első gyermeke.”41 – olvashatjuk Bácsy Gyula egyik írásában. Ezt kö-vetően a kárpátaljai református árvákat Beretkére küldték, számuk 1934-ben elérte a nyol-cat.42 Ez a gyakorlat azonban csak 1935-ig állt fenn, amikor is Munkácson és Nagyszőlősön is megnyitotta kapuit egy-egy református árvaház. Az egyházkerület árvái ezt követően már itt nyertek elhelyezést.