A helyi beágyazottság szerepe kapcsán az első hipotézis alapján feltételeztük, hogy az egyéni választókerületek szintjén nagy hangsúlyt kaphat a jelöltek ismertsége és helyi népszerűsége. A pártok tehát a hipotézis szerint motiváltak arra, hogy olyan jelölteket indítsanak a helyi szinten, akik ismertek illetve korábban már sikeresek voltak, ezért az egyéni jelöltek között jó eséllyel indulhatnak a polgármesterek és a helyi képviselők. A polgármesterség illetve a helyi képviselőség és az egyéni választókerületi esélyesség ösz-szevetésekor azonban statisztikailag gyenge vagy szignifi kánsként nem értékelhető kap-csolat mutatkozik a három vizsgált választás esetében.
2002-ben a polgármesterség nem mutat szignifi káns kapcsolatot az egyéni választóke-rületi esélyességgel, de 2006-ban és 2010-ben a két változó között gyenge kapcsolat fi gyel-hető meg (χ2(1)= 7,808 p=0,005 illetve χ2(1)= 5,856 p=0,016). Az önkormányzati képviselő-séget vizsgálva 2002-ben szintén nem látható szignifi káns kapcsolat, 2006-ban és 2010-ben azonban gyenge korreláció látható a két változó között (χ2(1)= 5,413 p=0,020 illetve χ2(1)=
4 A két párt esetében megyei pártvezetői pozíciónak minősült a Fidesz esetében a megyei választmá-nyi elnöki illetve a megyei választmáválasztmá-nyi elnökségi tag tisztségek, az MSzP esetében a megyei elnöki és megyei alelnöki pozíciók. (Fidesz vagy megyei pártelnöki pozíciók, a megyei alelnöki vagy me-gyei választmány elnökségi tagsága. Az országos pártvezető az MSzP esetében az Országos Elnök-ség, az Országos Választmány elnöksége illetve a pártigazgató, a Fidesz esetében pedig az Elnökség (pártelnök és alelnökök, pártigazgató) és az Országos Választmány elnöksége.
5 A vizsgált változók részletesebb leírását lásd a Mellékletben.
8,174 p=0,004), a kapcsolat iránya azonban negatív (Phi=-0,125 és -0,153). Mindebből arra következtethetünk, hogy a helyi beágyazottságnak a vártnál kisebb szerepe volt az egyé-ni választókerületi jelölés folyamatában, a pártok nem igazán építettek a jelöltek helyi beágyazottságára. Ezt támasztja alá az is, hogy az egyéni választókerületi indulók között viszonylag alacsony volt a polgármesterek és helyi képviselők aránya, 2002-ben például a két párt 352 egyéni választókerületi indulójából mindössze 49 volt polgármester, és bár az induló polgármesterek száma nőtt, az egyéni választókerületi jelöltek között az ará-nyuk 2006-ban és 2010-ben is csak 20% körül volt (lásd 5. ábra). A helyi képviselők indítási aránya (lásd 6. ábra) ezzel szemben mindhárom választáson magasabb volt, esetükben viszont jóval alacsonyabb volt az esélyes jelöltek aránya: míg a polgármesterek esetében, az egyéni választókerületben elindítottak 85-90%-a esélyes volt a három választáson, ad-dig a helyi képviselőknél 2002 után (77%) csökkent az esélyesek aránya (2006: 70%, 2010:
65%). Az egyéni választókerületi esélyességet tovább bontva szintén azt láthatjuk, hogy a polgármesterek erősebb pozícióból indultak: míg az esélyes polgármesterek legalább fele mindhárom választás esetében inkumbens volt, addig a helyi képviselőknél ez az arány jóval alacsonyabb, nagy részük valamelyik szoros versenyre utaló kategória (első forduló győztes vagy ingatag választókerület) alá tartozik. A fenti adatok egyben rávilágítanak arra is, hogy ha a polgármesterek túljutottak a jelöltszelekció korlátján, nagy százalékban már esélyesként indultak. Ezeket az összefüggéseket mutatja az 5. és 6. ábra.
5. ábra - A polgármesterek száma egyes indulási áganként 2002, 2006 és 2010-ben
42 53
6. ábra - Az önkormányzati képviselők száma egyes indulási áganként 2002, 2006 és 2010-ben
A területi és országos listákra áttérve, az indítási adatokból látható, hogy a helyi tisztség-viselőket elsősorban a területi listákon jelölték, illetve számszerűsítve itt találkozhatunk a legtöbb esélyes pozícióból induló helyi beágyazottsággal rendelkező jelölttel is. A polgár-mesterség és az esélyesség összevetésekor hasonló eredményeket kapunk, mint az egyéni választókerületek esetében. Míg 2002-ben nem beszélhetünk statisztikailag szignifi káns kapcsolatról, 2006-ban és 2010-ben a két változó között gyenge kapcsolat áll fenn (χ2(1)=
19,821 p=0,000 illetve χ2(1)= 10,997 p=0,001), a korreláció pedig némileg erősebb, mint az egyéni választókerületek esetében látott. Az önkormányzati képviselők esetében mindhá-rom választásnál szignifi káns, gyenge és negatív irányú kapcsolat fi gyelhető meg6, azaz a helyi képviselőket bár indították területi listán, csak kis részük került esélyes pozícióba. A szelekció során a polgármesterekkel szemben a helyi képviselők hátrányosabb helyzetből indultak, amit magyarázhat az, hogy a területi listák kialakítására nagyobb hatása lehet a polgármestereknek. Emellett feltételezhetjük azt is, hogy a polgármesterek tevékenysége – mind a választók, mind a pártvezetők számára – „láthatóbb”, mint a helyi képviselőké, így míg a területi listák összeállításakor a pártok számoltak a polgármesterekkel, az ön-kormányzati képviselők indítása az adatok alapján inkább a listák „feltöltésére” szolgált.
Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy a pártok, bár az önkormányzati képviselőknél több, de összességében kevés, a három választáson átlagosan tíz polgármestert indítottak területi lista első helyen.
Az országos listán a várt módon a helyi tisztségek szerepe nem igazán érvényesült. A pártok ezen az ágon indították a legkevesebb helyi beágyazottsággal rendelkező jelöltet,
6 A kétkategóriás területi lista-esélyesség változóval összevetve 2002-ben χ2(1)= 16,044, Phi=-0,133 p=0,000; 2006-ban χ2(1)= 13,094, Phi=-0,121 p=0,000; 2010-ben χ2(1)= 15,101, Phi=-0,130 p=0,001.
60 83
a helyi jelöltek csoportján belül pedig mindhárom választás esetében az országos listán volt a legkisebb az esélyes jelöltek aránya. A három választás során az országos lista lege-sélyesebb pozícióiban, azaz az első öt hely valamelyikén, a két pártból egyetlen polgár-mestert jelöltek. A kétváltozós összevetéskor a polgármesterség nem mutat szignifi káns kapcsolatot az országos lista esélyességgel, míg a helyi képviselőség esetében mindhárom választás esetében gyenge negatív kapcsolatot láthatunk7, ami szintén arra utal, hogy ha indítják is a helyi szintről érkező jelölteket országos listán, általában a gyengébb pozíci-ókba kerültek.
3. táblázat - Az esélyes polgármesterek száma és aránya az adott ágon induló összes polgármesterhez viszonyítva Pártonként vizsgálva az esélyesség és a helyi beágyazottság kapcsolatát, elmondható, hogy a Fidesz és az MSzP között az eltérő szelekciós mechanizmus ellenére nem láthatóak jelen-tős különbségek. Néhány sajátosság ugyanakkor kirajzolódik, így például a Fidesz esetében látható, hogy 2002 után felértékelődött a polgármesterek szerepe az egyéni választókerüle-tekben és a területi listán (lásd 3. táblázat). 2006-ban majd 2010-ben a két ágon nőtt az elin-dított polgármesterek száma, és az inelin-dítottak között az esélyesek aránya, mindkét évben – mind az egyéni választókerület, mind a területi lista esetében – gyenge, de statisztikailag szignifi káns kapcsolat mutatható ki a polgármesterség és az esélyesség között. Az egyéni választókerületek esetében megfi gyelhető, hogy a Fidesznél nőtt az inkumbens-polgár-mesterek aránya, és az ezen kategóriába eső jelöltek száma mindhárom választás esetében magasabb volt, mint az MSzP-nél. Ugyanakkor elmondható, hogy az MSzP által indított polgármesterek közt 2010-ig magasabb volt az esélyesek aránya, mint a Fidesz által indítot-tak esetében. Az önkormányzati képviselőség kapcsán (lásd 4. táblázat) elmondható, hogy bár a Fidesz mindhárom évben több helyi képviselőt indított, a jelöltjeik 2002 kivételével minden ágon kevésbé esélyesként indultak, mint az MSzP-sek. Esetükben minden választás és minden indulási ág kapcsán statisztikailag szignifi káns és negatív kapcsolat mutatható ki az önkormányzati képviselőség és az esélyesség között, mindez pedig utalhat arra, hogy a Fidesz helyi képviselői a jelölés során kevésbé tudják érvényesíteni az érdekeiket.
7 A kétkategóriás országos lista-esélyesség változóval összevetve 2002-ben χ2(1)= 13,318, Phi=-0,200 p=0,000; 2006-ban χ2(1)= 6,847, Phi=-0,143 p=0,009; 2010-ben χ2(1)= 7,604, Phi=-0,149 p=0,006.
4. táblázat - Az esélyes önkormányzati képviselők száma és aránya az összes adott ágon induló önkormányzati képviselőhöz viszonyítva
2002 2006 2010
A második hipotézis alapján feltételezzük, hogy a pártvezetői tisztség a területi és országos listás ágakon növeli a jelöltek esélyességét. Amellett, hogy a pártoknak általános érdeke, hogy a választók körében legjobban ismert politikusait a listák élén jelölje, a pártok vezetői vannak a legnagyobb hatással a listaállításra, így egyéni törekvéseiket is fi gyelembe véve feltételezhetjük, hogy a területi és országos listák esélyeseinek egy része nagy valószínű-séggel a pártok különböző szintű vezetői lesznek. A megyei illetve országos pártvezetői tisztségre és az esélyességre vonatkozó változók összevetése megerősítik ezt a hipotézist.
Míg az egyéni választókerületi esélyesség és a megyei illetve országos pártvezetés esetében egyik választás kapcsán sem beszélhetünk statisztikailag szignifi káns kapcsolatról, addig a megyei pártvezetés és a területi lista esélyesség illetve az országos pártvezetői tisztség és az országos listás esélyesség mindhárom vizsgált választásnál gyengének mondható, de szignifi káns összefüggést mutat.8A három választáson a megyei pártvezetők kb. 65%-át a területi listák esélyes helyein jelölték, 2002-ben 23, 2006-ban 19, 2010-ben pedig 22 ilyen tiszt-séggel rendelkező jelölt indult területi lista első helyen. 2002-ben emellett megfi gyelhető hogy a megyei pártvezetők viszonylag jó pozícióból indultak az országos listákon is, ketten közülük pedig az országos listák első öt helyéin indultak. 2006-ban és 2010-ben azonban a megyei vezetőket már nem indították a legerősebb pozíciókban, ezzel párhuzamosan pedig csökkent az országos listán esélyes tisztségviselők aránya is (lásd 7. ábra).
Ugyanez az országos pártvezetők és a területi lista viszonylatában nem mondható el: az országos pártvezetők mindhárom választás esetében hasonló számban indultak az országos és a területi listákon (lásd 8. ábra). Az országos pártvezetők között emellett 8 A változók közti kapcsolat ebben az esetben lényegesen erősebb, mint bármely helyi beágyazottság és esélyesség változó közötti kapcsolat, azaz a pártvezetői pozíció nagyobb valószínűséggel hat a je-lölt pozíciójára, mint a helyi tisztségek viselése. A kétkategóriás területi lista-esélyesség és a megyei pártvezetői tisztségre vonatkozó változó összevetésekor a következő eredményeket kapjuk: 2002-ben χ2(1)= 58,212, Cramer’s V/Phi= 0,279 p=0,000; a 2006-os választás esetében χ2(1)= 27,892, Cramer’s V/Phi=-0,193 p=0,000; 2010-ben χ2(1)= 98,033, Cramer’s V/Phi= 0,211 p=0,000.
arányaiban magasabb volt a területi listás esélyesek aránya9, mint a megyei pártvezetők körében, ami azt jelzi, hogy az országos vezetők az országos lista mellett a területi listán is domináltak. Ezt támasztja alá, hogy a területi listák első helyeinek nagy részét a megyei pártvezetők mellett az országos pártvezetők kapták. Az országos vezetők hasonló módon jó eséllyel indultak az egyéni választókerületekben is, ugyanakkor megfi gyelhető, hogy az egyéniben induló vezetők száma jelentősen csökkent 2002 után.
8. ábra - Az országos pártvezetők száma indulási áganként 2002, 2006 és 2010-ben
9 A területi listán induló megyei pártvezetők között az esélyesek aránya 2002-ben 65,5%, 2006-ban 63,7%, 2010-ben pedig 66% volt. Ezzel szemben a területi listán jelölt országos pártvezetők között az esélyesek aránya 2002-ben 95,2%, 2006-ban 79,2%, 2010-ben pedig 82,5% volt.
58 7. ábra - A megyei pártvezetők száma indulási áganként 2002, 2006 és 2010-ben
Pártonként vizsgálva látható, hogy a megyei pártvezetők szerepének csökkenése elsősor-ban a Fidesz esetében fi gyelhető meg, amit alátámaszt a két párt eltérő jelölési módszere és ezen belül a megyei szint eltérő szerepe. Az MSzP esetében a megyei pártvezetők nagyobb befolyással rendelkeztek, a Fideszhez viszonyítva minden évben nagyobb arányban in-dították őket, az elindítottak pedig az egyéni választókerületek kivételével esélyesebbek voltak, mint a Fidesz hasonló szintű vezetői (lásd 9. ábra). A Fidesz esetében 2006-ban és 2010-ben a listákon tovább csökkent a megyei pártvezetés jelentősége, ami megmutatko-zik az ilyen tisztséggel rendelkező jelöltek számának csökkenésében, illetve az indítot-tak között az esélyesek arányának csökkenésében is. A két párt jelölési stratégiájában eltérésnek tűnik, hogy a Fidesz esetében az egyéni választókerületekben elindított me-gyei pártvezetők között mindhárom évben magasabb az esélyesek aránya, mint az MSzP esetében, több, mint felük pedig mindhárom választás esetében inkumbensként indult a választókerületben. Az MSzP ugyanakkor minden évben több megyei vezetőt jelölt ezen az ágon is.
9. ábra - Esélyes megyei pártvezetők aránya az összes adott ágon indított megyei pártvezetőhöz viszonyítva
Az MSzP esetében emellett elmondható, hogy mindhárom vizsgált választás esetében szignifi káns kapcsolat volt a megyei pártvezetői pozíció és a területi listás esélyesség között.10 A területi listák első helyeinek kiosztása szintén a megyei pártvezetők erősebb helyzetére utal: 2006-ban és 2010-ben az MSzP esetében 13 illetve 14 lista első helyes ren-delkezett ilyen tisztséggel, míg a Fidesznél ugyanezek a számok 6 illetve 8 voltak. Az országos listák esetében a megyei vezetők szerepe a Fidesznél szintén kicsi, a biztos
be-10 2002-ben χ2(1)= 19,664, Cramer’s V/Phi= 0,233 p=0,000; a 2006-os választás esetében χ2(1)= 27,355, Cramer’s V/Phi= 0,265 p=0,000; 2010-ben χ2(1)= 36,696, Cramer’s V/Phi= 0,292 p=0,000.
0,0%
20,0%
40,0%
60,0%
80,0%
100,0%
2002 2006 2010
MSZP
EVK TL OL
0,0%
20,0%
40,0%
60,0%
80,0%
100,0%
2002 2006 2010
Fidesz
EVK TL OL
futó helyeken egyetlen ilyen vezetőt sem jelöltek, arányuk az esélyes pozíciók között is alacsony. A pártszervezeten belül a megyei szint eltérő szerepére utal az országos párt-vezetők indításában látható különbség is (lásd a 10. ábrán). Míg az MSzP-nél az országos vezetők fő indulási helye a vártaknak megfelelően az országos lista, a Fidesznél a legtöbb vezetőt mindhárom évben a területi listákon indították. Az országos vezetők esélyessége a területi listákon ráadásul nagyobb volt, mint a megyei vezetőké: mindhárom évben szig-nifi káns és erősebb kapcsolatot láthatunk a két változó között, mint a megyei pártvezetői tisztséggel rendelkezők esetében.11
10. ábra - Esélyes országos pártvezetők száma az egyes indulási ágakon 2002-ben, 2006-ban és 2010-ben