A jelöltállítási stratégia elemzése során többször felmerült a helyi és országos politika szétválasztásának hatása. A kettős – helyi és országos – választott pozíció betöltésének tilalma egyrészt korlátként jelenik meg és választás elé állítja a helyi és országos politi-kában is résztvevő politikusokat és pártjukat, másrészt alternatív politikai teret kínál az országos politikából kiszorultaknak. A parlamenti mandátumok csökkentése és a verseny felerősödése nyomán feltételezhetjük, hogy a pártok a helyi szinten beágyazott politiku-saikat igyekeznek helyi szinten tartani, illetve megpróbálnak néhány eddig az országos színen működő politikust is helyzetbe a helyi választásokon.
A legerősebb helyi pozíció egyértelműen a polgármesterség, ahol az inkumbencia jelen-tős mértékű (Kozma-Kumin, 2011), így a polgármester-képviselők számára jó eséllyel lehe-tett nyitott a helyi politikai aréna 2014-ben. A 2010-2014-es ciklus országgyűlési képviselői között 34 polgármester volt (32 Fidesz, 1 KDNP, 1 MSzP). Közülük 32 polgármestert or-szággyűlési képviselővé választottak 2014-ben is, mindössze két fi deszes képviselőt nem:
Pokorni Zoltánt és Kocsis Mátét. Ők mindketten szerepeltek a Fidesz-KDNP országos lis-táján, de csak jelképes, nem befutó helyen (Kocsis: 278; Pokorni: 279). Mindketten tudato-san a polgármesteri pályára készültek, Pokorni a XII. kerület, Kocsis pedig a VIII. kerület polgármestere lett 2014 őszétől. A többiek mind az országos politikai arénát választották a polgármesterség helyett – az egyetlen kivétel Botka László (MSzP), aki az országgyűlési választási sikere után elfogadta a képviselői megbízatást, majd elindult Szeged város pol-gármesteri posztjáért, és miután megnyerte a 2014-es polgármester-választást, lemondott országgyűlési mandátumáról. A többiek nem is indultak el a 2014-es helyi önkormányzati választáson. Összességében tehát a 2010-2014-es ciklus országgyűlési képviselő polgár-mesterei közül (34-ből) 31-en az országos karrier mellett döntöttek, mindössze hárman választották a polgármesterséget az összeférhetetlenség bevezetését követően is.
Bár a polgármesteri pozíciót kevesen választják, a helyi politika mégis megjelent al-ternatív politikai térként azon képviselők számára, akik nem indultak az országgyűlési választásokon: a 2010-es ciklusban képviselői mandátumot betöltők közül a Fidesznél 54, a KDNP-nél 11, az MSzP-nél 14, a Jobbiknál 9, míg az LMP-nél 2 fő nem indult újra országgyűlési mandátumért 2014-ben. Közülük többen a helyi választásokon indultak:
a Fidesznél 30 (60 százalék), a KDNP-nél 8 (72 százalék), az MSzP-nél 7 (50 százalék), az LMP-nél pedig egy fő (50 százalék) ilyen. A helyi politika azoknak is alternatív teret, egy-fajta menekülő utat jelenthetett volna, akik újraindulnak ugyan 2014-ben, de nem sikerül bejutniuk a parlamentbe. Az adatok alátámasztják ezt a feltételezést, hiszen az országos listáról induló, de mandátumot nem szerző képviselők közel fele (43 százalék) indul az őszi önkormányzati választásokon. A különbség a két csoport között a sikerrátában mér-hető leginkább: míg a 2014-es parlamenti választásokon egyáltalán nem indulóknak csak 18 százaléka nem nyer helyi mandátumot, addig a vesztes indulóknál ez a szám 26
szá-zalék. Az egyéni választókerületben sikertelenül induló politikusnál ez a stratégia nem is igazán jellemző, csak hárman próbálnak helyet találni maguknak a helyi politikában, ami végül csak egyiküknek sikerül. A számok jelzik, hogy az országos politikából nem lehetett igazán rákészülés nélkül átlépni a helyi politikába, azok a politikusok, akik felte-hetően tudatosan készültek erre az útra, sokkal sikeresebbek voltak a helyi választásokon.
KONKLÚZIÓ
A magyar politikai rendszer intézményi és politikai szempontból is jelentős változásokon ment át 2010 és 2014 között. Meglepő módon, a jelöltállítási folyamaton, sőt magukon a jelöl-teken sem érzékelhető a változás hatása. A jelöltállítási mechanizmusok nem váltak érzékel-hetően nyitottabbá, inkluzívabbá vagy decentralizáltabbá, így nem fi gyelhetjük meg a helyi pártszervezetek vagy a helyi beágyazottság fontosságának növekedését sem. Sőt, inkább további centralizációs tendenciák érvényesültek, illetve tovább szűkült a döntéshozók köre és messzebbre került a döntés a jelöltektől, különösen a többpárti egyeztetéseken résztve-vő baloldali pártoknál. Ez alapján az eredményeink Shomer kutatásaival állnak összhang-ban, aki arra fi gyelmeztet, hogy nem szabad a választási rendszereket és a párton belüli jelöltállítási folyamatok között erős kapcsolatot feltételezni, mert ezek egymástól független intézmények (Shomer, 2014:543). A tanulmányunk eredményei sem elsősorban a választási rendszer változásaira refl ektálnak, inkább a választási reform és a politikai klíma változá-sának indirekt hatására, amely először szétszakította a szocialista pártot, majd koalícióba kényszerítette a baloldali ellenzéki erőket a szocialisták vezetésével. A hatás indirekt, mivel a változás a pártok saját érdekeinek szűrőjén keresztül hatott. A csökkenő országgyűlési létszám versenyfokozó hatását a helyi politika tér kinyitása sem tudta ellensúlyozni igazán, hiszen ez az út leginkább a helyi politikába beágyazott, a helyi választásra tudatosan ké-szülő politikusok számára volt valódi alternatíva. Ráadásul, míg 2014-ben a helyi politikába átlépők egy része már rendelkezett helyi politikai háttérrel, ez a tényező a következő válasz-tások alatt várhatóan kikopik a rendszerből, hiszen a mandátumhalmozás tilalma kizárja az országos politikusokat a helyi politikából. Ennek alapján, hosszútávon a két politikai szintér további elkülönülését prognosztizálhatjuk.
FELHASZNÁLT IRODALOM
Bille, Lars (2001): Democratizing a Democratic Procedure: Myth or Reality? Party Politics 7: 363–80.
Enyedi, Zsolt - Benoit, Kenneth (2011): Kritikus választás 2010. A magyar pártrendszer átrende-ződése bal-jobb dimenzióban. In: Enyedi, Zs, - Szabó A - Tardos R (szerk.): Új képlet. Választások Magyarországon, 2010. Budapest: DKMKA. 17–42.
Gallagher, Michael - Michael Marsh (szerk.) (1988): Candidate Selection in Comparative Perspective. The Secret Garden of Politics. London: Sage. 1–19.
Hazan, Reuven Y. - Rahat, Gideon (2002) Candidate selection. In: Leduc L, Niemi RG - Norris P (szerk.): Comparing Democracies 2: New Challenges in the Study of Elections and Voting. London: Sage.
Hazan, Reuven Y. - Voerman, Gerrit (2006) Electoral systems and candidate selection. Acta Politica 41: 146–162.
Hogyan készül a Fidesz a 2014-es választásra – Heti Válasz, 2012. 08. 16. Letöltve innen: http://
valasz.hu/itthon/rajthoz-hogyan-keszul-a-fi desz-a-2014-es-valasztasra-53184 (2015 január 12.) Hopkin, Jonathan (2001): Bringing the Members Back In? Democratizing Candidate Selection in
Britain and Spain. Party Politics 7: 343–62.
Ilonszki, Gabriella (2012): The Impact of Party System Change on Female Representation and the Mixed Electoral System. In: Tremblay M (szerk.): Women and Legislative Representation. Electoral Systems, Political Parties and Sex Quotas , London: Palgrave Macmillan. 211–224.
Ilonszki, Gabriella - Kurtán, Sándor (2011): Látszat és valóság. A 2010-ben megválasztott parla-menti képviselők arculata. In: Enyedi, Zs, - Szabó A - Tardos R (szerk.): Új képlet. Választások Magyarországon, 2010. Budapest: DKMKA. 95–122.
Ilonszki, Gabriella - Várnagy, Réka (2014): Stable leadership in the context of party change. The Hungarian case In: Pilet JB - Cross W (szerk.): The Selection of Political Party Leaders in Contempora-ry ParliamentaContempora-ry Democracies. London: Routledge. 156–170.
Katz, Richard S. (2001): The Problem of Candidate Selection and Models of Party Democracy. Party Politics 7: 277–96.
Kopecky, Petr - Maria Spirova (2011): Jobs for the Boys’? Patterns of Party Patronage in Post-Com-munist Europe. West European Politics 5: 897–921.
Kozma Viktória – Kumin Ferenc (2011): Inkumbensek a magyar polgármesterek választási küzdel-meiben. In: Enyedi Zsolt – Szabó Andrea – Tardos Róbert (szerk): Új képlet. Választások Magyaror-szágon, 2010. Budapest: DKMK, 123-248.
Lundell, Krister (2004): Determinants of candidate selection. The degree of centralization in com-parative perspective. Party Politics 10: 25–47.
Metz Rudolf (2015): Movement Entrepreneurship of an Incumbent Party. The Story of the Hunga-rian Incumbent Party Fidesz and the Civil Cooperation Forum. Intersections. EEJSP 1(3): 81-100.
Norris, Pippa (szerk.) (1997): Passages to Power. Legislative Recruitment in Advanced Democracies. Camb-ridge: Cambridge University Press
Pilet, Jean-Benoit - Cross, William (szerk.) (2014): The Selection of Political Party Leaders in Contempora-ry ParliamentaContempora-ry Democracies. London: Routledge, 156–170.
Rahat, Gideon - Hazan, Reuven Y. (2001): Candidate Selection Methods: An Analytic Framework.
Party Politics 7: 297–322.
Róbert, Péter – Papp, Zsófi a (2012) Kritikus választás? Pártos elkötelezettség és szavazói viselkedés a 2010-es országgyűlési választáson. In: Boda Zsolt - Körösényi András (szerk.) Van irány? Tren-dek a magyar politikában. Budapest: Új Mandátum Kiadó, 41-63.
Shommer, Yaer (2014): What aff ects candidate selection processes? A cross-national examination.
Party Politics 4: 533–546.
Várnagy Réka (2010): Jelöltállítás a 2009-es európai parlamenti választásokon. Politikatudományi Szemle, 4: 9–24.
FÜGGELÉK
6. táblázat: Versengő választás (2014)
NA % Nem
versengő % Nagyon
versengő % Közepesen
versengő % Enyhén
versengő % Ösz-szesen
Fidesz 9 14% 42 65% 2 3% 5 8% 7 11% 65
KDNP 0 0% 9 90% 1 10% 0 0% 0 0% 10
MSzP 2 4% 30 61% 2 4% 8 16% 7 14% 49
Jobbik 15 18% 42 51% 2 2% 16 19% 8 10% 83
LMP 10 14% 45 63% 1 1% 9 13% 7 10% 72
Együtt 1 8% 6 50% 1 8% 4 33% 0 0% 12
DK 2 17% 7 58% 0 0% 3 25% 0 0% 12
PM 0 0% 1 13% 3 38% 4 50% 0 0% 8
Összesen 39 13% 182 59% 12 4% 49 16% 29 9% 312
7. táblázat: A pártlistás helyezéssel való elégedettség. 2014
NA % Igen % Nem % Összesen
Fidesz 15 28% 33 62% 5 9% 53
KDNP 0 0% 6 100% 0 0% 6
MSzP 3 12% 15 58% 8 31% 26
Jobbik 14 34% 17 41% 10 24% 41
LMP 11 41% 13 48% 3 11% 27
Együtt 0 0% 1 20% 4 80% 5
DK 2 29% 5 71% 0 0% 7
PM 0 0% 1 20% 4 80% 5
Összesen 45 26% 91 54% 34 20% 170