A radikális jobboldali jelöltek szocio-demográfi ai hátterének bemutatását követően te-kintsük át, hogy kik bizonyultak közülük a legsikeresebbnek 2010-ben, illetve 2014-ben.
A 2010-ben 10 legjobb eredményt elérő egyéni jelölt közül mindössze ketten tudtak je-lentőse több szavazatot gyűjteni, mint ahányan választókerületükben a Jobbik listáját tá-mogatták. A 9. táblázat eredményei alapján úgy tűnik, hogy 2010-ben a Jobbik mint párt jelentette az igazi vonzerőt a radikális szavazók számára.
9. Táblázat. A Jobbik 10 legjobb eredményt elérő egyéni választókerületi jelöltje 2010-ben.
Választókerület Jelölt Egyéni
A csoportból kiemelkedik Apáti István, aki annak is köszönhette sikeres szereplését, hogy éveken át a körzetében fekvő Kocsord község jegyzője volt, családja pedig a közel-ben fekvő Csenger városában és a környező településeken (amelyek 2010-közel-ben még más választókerületbe tartoztak) befolyásos szereplő volt a helyi gazdasági életben. A kunhe-gyesi választókerületben induló Nagy Levente fogorvosi hivatása hasonlóan széles kap-csolati háló kialakítását tette lehetővé.
A 10 legsikeresebb 2010-es jelölt között található két önkormányzati képviselő a számok alap-ján nem tudta eléggé hasznosítani a helyi politikai háttérből szerezhető erőforrásokat. Császár József 2002-ben és 2006-ban a Fidesz támogatásával lett önkormányzati képviselő Tiszavasvári-ban, ahol 2009-ben már a Jobbik kampányát szervezte. Bár 2010 tavaszán nem szerzett mandá-tumot, központi szerepe volt abban, hogy októberben a Jobbik meghódította az egykori szocia-lista fellegvárat (Élő, 2010; Ablonczy, 2012). A városban ezt követően alpolgármesteri tisztséget töltött be 2012 nyaráig, amikor többek között a személye és informális hatalma miatt kialakuló konfl iktusok a helyi radikálisok szakadásához és időközi választáshoz vezettek. 2012 őszén a Jobbik ismét fölényes sikert aratott, igaz ekkor Császár nem indult a választáson. 2014 októberé-ben viszont visszatért a város képviselő-testületébe, és továbbra is a helyi politikai élet befolyá-sos személyiségei közé tartozik. Császár a város szocio-kulturális adottságait, valamint a helyi politikai életben adódó lehetőségeket és az etnikai konfl iktusokat12 kihasználva jelentős tábort épített a Jobbik számára, azonban a 2010-es eredmények és a később események azt mutatják, hogy ezt a támogatói kört személyével már nem lehetett tovább bővíteni, és azokat sem tudta teljes körűen megszólítani, akik nyitottak voltak a Jobbik által kínált politikai alternatívára.
Császárral szemben Mirkóczki Ádám nem körzetének központjában, hanem egy kisebb településen, Feldebrőn volt önkormányzati képviselő 2007-től. Ez a tisztség azonban nem tekinthető (még a térségi rádiónál betöltött hírszerkesztői állással együtt sem) olyan poli-tikai erőforrásnak, mint egy nagyobb lélekszámú városban birtokolt polipoli-tikai pozíció. Ezt a hátrányát Mirkóczki akkor még országos politikai tisztséggel sem tudta ellensúlyozni.
A vizsgált csoport további személyei jelentősebb politikai tapasztalat nélküli helyi kisvál-lalkozók, humánértelmiségiek (pedagógus, állatorvos), akik közül csak a Heves megye 5.
számú választókerületében induló Árvai György számított kivételnek. Árvai ugyanebben a körzetben indult három korábbi parlamenti választáson (1998, 2002, 2006) is a MIÉP tagjaként.
Érdemes megjegyezni, hogy a 10 sikeres EVK jelölt közül csak négyen lettek végül or-szággyűlési képviselők (Apáti, Balla, Endrésik, Mirkóczki), ami a későbbiek során súlyos feszültséget okozott a pártban. A parlamenti mandátumról lemaradó jelöltek nehezmé-nyezték, hogy s olyanok jutottak be az Országgyűlésbe a párt listáiról, akik náluk rosz-szabb eredményeket értek el. A 2014-ben induló 106 jelölt névsorában pedig csak hármu-kat találhatjuk meg, ami jelzi, hogy a párt életében 2010 után kezdődött új időszak jelentős átalakulást eredményezett.
12 Tiszavasváriban élt és tanított Szögi Lajos, aki 2006-ban romák által elkövetett gyilkosság áldozata lett Olaszliszkán (Élő, 2010).
Császár személyét már korábban tárgyaltuk, Bencs, Endrésik és Kisgergely a párt 2012-es bor-sodi belháborúja13 során szorult ki a pártból. Árvai már 2010-ben is 71 éves volt, ami mellett az új választási rendszer, a körzethatárok átalakítása is szükségessé tette új jelöltek kiválasztását.
10. táblázat. A Jobbik 10 legjobb eredményt elérő egyéni választókerületi jelöltje 2014-ben Választókerület Jelölt Egyéni eredmény Listás eredmény Különbség 1. Heves 2. Csanád körül csoportosuló borsodi tagok konfl iktusa. Áprilisban lemondott a teljes megyei elnökség, ami után a párt országos elnöksége kizárta Endrésiket és két korábbi alelnökét, továbbá feloszlatott 11 alapszervezetet. Ezt követően további 15 alapszervezet döntött az önfeloszlatás mellett, tiltakozva a Szegedi-vonal előretörése ellen (Kovács I., 2012). A konfl iktus hatására a májusi tisztújító kongresszu-son Szegedi Csanádot nem választották újra országos alelnöki tisztségében. Ezt követően Endrésik nyilvánosságra hozta, hogy a korábban antiszemita kijelentéseket tevő, az arab-izraeli konfl iktusban határozottan Izrael-ellenes Szegedi felmenői között zsidók is vannak. Később az is kiderült, hogy Szegedi már évekkel korábban tisztában volt családi viszonyaival, amivel zsarolni is próbálták párton belüli ellenfelei. Ennek hatására Szegedi lemondott a borsodi megyei elnöki, valamint a szerencsi alapszervezeti elnökségről (Kovács A., 2012). Júliusban a Jobbikból is kilépett, néhány nappal később pedig testvére, Szegedi Márton is követte, aki akkor a miskolci szervezet elnöke és önkormányzati képviselő volt. Így a két rivalizáló borsodi csoport gyakorlatilag felmorzsolódott, ami szervezeti sz-inten meggyengítette a megyében a Jobbikot, viszont előrelépési lehetőséget biztosított olyan fi atal politikusoknak mint Janiczak Dávid Ózdon, vagy Pakusza Zoltán Miskolcon.
A 2014-es új választókerületi struktúrában a „klasszikusnak” számító jobbikos térsé-geken (Heves megye nyugati és északi része, Ózd és Tiszaújváros környezete) túl új te-rületeken is kiemelkedő eredményeket értek el a Jobbik politikusai (Fejér és Pest megye déli részei). Ez a helyzet az új szavazók megjelenésén túl azért is állhatott elő, mert az új választókerületi struktúrában összevonásra kerültek olyan körzetek (pl. korábbi Borsod 6. és 7., Heves 4. és 5.), ahol a Jobbik kiugróan magas népszerűséggel rendelkezett. A párt dunántúli megerősödésén túl további meglepetést jelentett, hogy a korábbi belháború el-lenére a Jobbik továbbra is erős maradt Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolcon még erősödött is a 4 évvel korábbi adatokhoz képest.
Ennek ellenére csupán egyetlen személy találunk, aki mindkét választás alkalmával a legeredményesebb 10 egyéni választókerületi jelölt közé tartozott (lásd a 10. táblá-zat). A tiszaújvárosi Balla Gergőnek ezt annak ellenére is sikerült elérnie, hogy nem tudott érdemben több szavazatot gyűjteni a pártlistához képest. Körzetének központi települése, Tiszaújváros a szocialisták egyik utolsó olyan települése maradt, ahol a baloldal egyben tudta tartani, és az önkormányzati választási eredmények alapján továbbra is sikeresen tudta működtetni nem csupán pártszervezetét, hanem a hozzá kapcsolódó hátországot is. Így a Jobbik mozgástere itt korlátozottabb maradt azokhoz az egykori szocialista fellegvárakhoz képest, ahol a baloldal 2010-re teljesen összeom-lott (pl. Tiszavasvári, Ózd).
Tiszaújváros ellenpéldája Ózd, ahol a 2009-es eredmények alapján a Jobbik már 2010-ben is egyéni mandátum szerzésében reménykedett. Bár a győzelem elmaradt, az ózdi kerület a radikálisok legerősebb körzetei közé került mindkét országgyűlési választása alkalmával, 2014-ben annak ellenére is, hogy az ózdi szervezet volt a már említett borsodi belháború egyik gócpontja a ciklus közepén. 2014 tavaszán egy par-lamenti képviselő, Egyed Zsolt indult a körzetben (2010-ben még az egyik miskolci választókerületben volt jelölt). 2014 őszén viszont egy új, fi atal politikus nyerte el a város polgármesteri székét. Janiczak Dávid 27 évesen vette át a település vezetését.
Úgy tűnik, személyében a Jobbik egy olyan politikust talált, akit a város lakossága elfogad, és aki révén a radikális jobboldal új alternatívát próbál kialakítani az egykori szocialista iparváros számára.
A 2014-es jobbikosok köréből minden szempontból kiemelkedett Vona Gábor párt-elnök. 2010-ben még elmaradt pártja legsikeresebb jelöltjeitől (ráadásul már az első fordulóban is csak harmadik lett az akkori gyöngyösi választókerületben), bár ekkor is 271 fővel több szavazót tudott megszólítani, mint ahányan a Jobbikot támogatták.
Négy évvel később viszont pártja legjobb egyéni eredményét érte el, ráadásul 1 888 szavazattal többet kapott pártja listájánál. Ennél nagyobb, pozitív irányú eltérést
párt-ja listájától csak Bencsik János (Fidesz) és Hiszékeny Dezső (MSZP) tudott elérni 2014 áprilisában14.
A legeredményesebb 2014-es jobbikosok kapcsán meg kell még említeni Apáti Istvánt, aki bár ebben az évben 27,18 százalékos eredményével nem került be a 10 legjobb teljesít-ményű egyéni jelölt közé, az új mátészalkai választókerületben jelentősen több szavazatot gyűjtött, mint a Jobbik listája (847 szavazattal kapott többet). Apáti példája azt mutatja, hogy a politikai tapasztalat, a helyi gazdasági beágyazottság, a lokális politikai múlt, va-lamint az országos politikai pozíció (képviselőség) együtt olyan politikai tőkét képezhet, amire építve még egy radikális, keményvonalas politikus is magas támogatottságot érhet el, és megszólíthat saját pártjának törzsszavazóin kívüli támogatókat is.