Mit árul-el a jelöltek száma a pártok intézményesültségéről? A jelöltek lehetséges száma elsődlegesen a választási rendszerből következik, részben az egyéni választókerületek száma, részben pedig a különféle (korábban a területi és országos, 2014-től az országos) listákon állítható jelöltek száma jelenti a korlátot. Ezen kívül azonban a jelöltszám a párt-tól is függ. Nem szükségszerű, hogy minden párt ugyanannyi jelöltet állítson, bár joggal feltételezzük, hogy minden párt arra törekszik, hogy a választásra maximális mértékben mozgósítsa a pártot, megjelenítse azt. Amennyiben tehát a lehetséges jelöltszámnál lénye-gesen kevesebb jelöltet állít egy párt, ennek hátterében nagy valószínűséggel szervezeti defi cit állhat. A jelöltek számából következtethetünk a pártok szervezeti vitalitására és ennek változásából a párt intézményesülésének problémáira. Korábban már választáso-kon sikeres, parlamenti képviselettel, így állami forrásokkal, vagy/és kormányzati pozíci-óval is rendelkező pártok feltételezhetően könnyebben találnak megfelelő számú jelöltet, mint a választáson kevéssé sikeres párt. Feltételezhetjük azt is, hogy egy új párt
jelöltállí-tási nehézségekkel küzd – bár ez nincs feltétlenül így: a kiterjedt és stabil mozgalmi háttér segíthet – de szükség van az elkötelezett azonosulásra, ami nagy valószínűséggel össze-függ az esély érzékelésével, reményével is, ami alapvető motivációs forrás lehet a jelölt-ség vállalásakor. Egy új párt számára az is kedvező lehet, ha szervezeti (jelölt rekrutációs vonatkozásban) építhet egy korábbi pártra.4 Az 1998-as kezdőpont ellenére a pártrendszer átalakulása okán vannak új pártok is az adatbázisban, és természetesen találkozunk a megszűnő pártokkal (MDF, FKGP, SzDSz), fel-és eltűnő párttal (MIÉP), ismételten megje-lenő párttal (KDNP), gyengülő párttal (MSzP), stabil párttal (Fidesz). A fejezet irányával összhangban azt feltételezzük, hogy a jelöltek változó sajátosságai refl ektálnak a pártok életciklusára.
A pártok életciklusától függetlenül a pártok mérete is befolyásolhatja a jelöltek számát.
Míg egy nagy, bár hanyatló párt könnyebben megtalálja korábbi aktivistáit és híveit, az életerős és ígéretes újnak – de kisebbnek – nehezebb a dolga, mert bizonyítania kell a jelöltek számára életképességét, ráadásul csekélyebb erőforrásokkal rendelkezik, hiszen
„kívülről” indul. Az alábbi, 1. táblázat mutatja, hogy az egyes pártok hány jelöltet állítot-tak az adott választáson, mekkora szervezeti erőt képviseltek.
1. táblázat Jelöltek száma pártonként, választásonként
párt 1998 2002 2006 2010 2014
Fidesz 480 413 460 443 250
MSzP 491 515 522 521 146
SzDSz 504 481 461
MDF 490 84 367 285
FKGP 478 437
KDNP 289 67 53 29
MIÉP 324 462 235
Jobbik 464 203
LMP 296 136
Együtt 30
DK 29
PM 12
MLP 5
forrás: Adatbázis
Az 1. táblázat néhány érdekes szempontra felhívja a fi gyelmet. A 2014-es adatsor termé-szetesen arra fi gyelemmel értelmezendő, hogy a kisebb létszámú parlament és a
megvál-4 Mindkét esetre van példa: az LMP zöld mozgalom(mak)ból vált párttá, a Jobbik pedig megalakulá-sakor a MIÉP szervezeti hátterére építhetett.
tozott választási rendszer eleve csökkentette a jelöltek számát. A legnépesebb képviselői csoportja általában az MSzP-nek volt, kivételt jelent az 1998-as választás, amikor a még ereje teljében lévő SzDSz egy tucattal több jelöltet indított, és a 2014-es helyzet, amikor a baloldali pártszövetség közös jelöltállítása okán mind a listás, mind az egyéni válasz-tókerületi helyeken osztozott a választási szövetségeseivel. Ezeknek a kis pártoknak az alacsony jelöltszáma nem nyújt sok lehetőséget a pártokra vonatkozó érdemi következ-tetések levonásához. A második parlamenti ciklusukat töltő új pártok más képet mutat-nak A Jobbik láthatóan már 2010-ben az intézményültség jeleit mutatta, építhetett a helyi bázisára, részben még a MIÉP helyi örökségére. A jelöltállításban több gonddal küzdött az LMP – nem csupán 2010-ben, de a számok alapján 2014-ben is, aminek okai között a pártszakadást is vélelmezhetjük. Érdemes legalább megemlíteni a kieső pártok trend-vonalát. A MIÉP-nek 2002-ben még szinte teljes jelölt-lefedettsége volt (462 fő), de 2006-ra már látszott az intézményi kifá2006-radás (235 fő). Az MDF 2006-2006-ra (a korábbi, Fidesz-szel kötött választási szövetsége után) már nem tudta újraépíteni jelöltbázisát, a jelöltek szá-ma 367 főre csökkent.5 A párt nyilvánvalóan már 2002-ben is gyenge volt szervezetileg, így a Fidesszel kötött választási koalíció jó megoldásnak tűnt, de a párt kormányzási és politikai kudarcaival a háttérben már nem volt esély az intézményi megújulásra, amit az alacsony jelöltszám is mutat. Érdekes viszont, hogy a FKGP ugyanekkor, és ha lehet mondani még rosszabb pártkonstellációból tudott 437 fős jelöltbázist mozgósítani, teljes választási kudarc mellett. A jelöltek tehát „nem minden” – hiába van helyi bázis, ha a párt (és vezetése) nem tudja hitelesen megtestesíteni a választók érdekeit. A stabil Fidesz je-löltségi adatsorban a korábbi riválishoz, az MSzP-hez képest az alacsonyabb számadatok oka előbb az MDF-fel, azóta a KDNP-vel kötött választási szövetség, utóbb pártszövetség.
A parlamentből nyilvánvaló alulintézményesültségi okokból (is) kieső KDNP (jelöltjeik száma 1998-ban csak 289 volt), utóbb a közösen indított jelöltekkel biztosítja helyét a parla-menti padsorokban – és a miniszteri bársonyszékekben. Figyelemre méltó azonban, hogy ezt egyre szűkülő jelöltbázison teszi: 2014-ben már csak 29 jelöltet indított.
A jelöltek folytonossága
Ahogy láttuk, a jelöltek száma jelzés értékű, de ennél még többet mond a párt intézmé-nyesültségéről a jelöltbázis folytonossága. Ha túl nagy a fl uktuáció a jelöltek körében, ez jele lehet a bizonytalanságnak két értelemben is: a párt(vezetés), a kiválasztást végzők elé-gedetlenségét tükrözheti a korábbi jelölteket illetően, de adódhat abból is, hogy a jelöltek lépnek vissza: nem találták meg a pártban vagy magában a feladatban a helyüket.
Termé-5 Ez volt az az ominózus időszak, amikor az MDF jelöltkeresése és megjelenítése a médiában és netes felületeken visszájára sült el mintegy illusztrálandó a fejezet nézőpontját: a jelöltek arculatépítő és a párt intézményesüléséhez hozzájáruló jelentőségét.
szetesen a fl uktuáció hordozhat pozitív tartalmat is: a változtatás, arculatváltás, akár még a politikai változtatás ígéretét és igényét. És jelenthet pozitív tartalmat a személy szem-pontjából is, ha az illető olyan új pozícióba kerül, amely fontosabb a parlamenti képviselői posztnál. Bármelyik esetről van is szó, a fl uktuáció valamiképpen intézményi átalakulást sejttet – megújulási kényszert vagy újító szándékot.
Intézményesülési szempontból a jelöltek stabilitása összefüggésben áll a jelöltállítás rendszerszerűségével abban az értelemben, hogy a pártok alapvetően arra törekedtek, hogy jelöltjeiket ugyanazon a területi listán, és ugyanabban az egyéni választókerületben indítsák. Ezt döntően három dolog írhatta felül: a jelölt nem indult, előre lépett az orszá-gos listára (természetesen ez még a 2014 előtti választási rendszerre érvényes), és a 2014-es egyéni választókerületi változások miatt nem volt mód a korábbi helyen történő indításra.
A párt intézményesültség további jele a jelöltek szempontjából, hogy a pártok mindegyike törekedett a több ágon történő jelölésre, vagyis rendszerszerűen igyekeztek érvényesíteni a vegyes választási rendszer nyújtotta jelöltállítási lehetőségeket.
2. táblázat A jelöltek összlétszáma és az először induló jelöltek
Párt összes
Fidesz 1047 480 160 205 156 46
MSzP 1243 491 259 236 216 41
SzDSz 984 504 286 194
Az új jelöltek számának csökkenése minden párt esetében megfi gyelhető, bár eltérő mértékű. Azt azonban megálla-píthatjuk, hogy egyre stabilabb a jelöltek köre, az új bekerülők száma csökken.
A 2. táblázat bemutatja az először induló jelöltek számát pártonként, és az összesített értéket is, ennyi személy tartozott tehát jelöltként az egyes pártokhoz. A jelöltek száma
értelemszerűen kisebb, mint az egyes választásokon induló jelöltszám összege, hiszen szép számmal vannak többször induló jelöltek – ők nem feltétlenül nyertesek, lehetnek akár többszöri vesztesek is.6 Az első oszlopban találjuk tehát a pártok 1998-ban induló jelöltjeit, majd választásról választásra követhetjük, hogy hány új jelölt jelent meg. Csak egyetlen számszerű példát említve: a Fidesz 1998-ban induló 480 jelöltje után 2002.ben csak 160 jelöltet találunk 2002-ben: ők voltak az újak, tehát új személyként jelennek meg a táblázatban. Minél kisebbek a számok, annál kevesebb az új jelölt. Figyelemre méltó, hogy a korábbi versenytárs két párt közül a Fidesz rendre kevesebb új jelöltet állított, mint az MSzP, ez tükröződik a jelöltek összesített számát mutató oszlopban is, bár ismét fi gye-lemmel kell lenni a Fidesz választási koalícióban történő indulásaira. Teljes összesítésben tehát 7063 jelölt indult valamelyik párt színeiben az utóbbi öt választáson.