Az időjárás előrejelzőit is meglephette a széljárásban hirtelen bekövetkezett változás, amikor a frissességet árasztó dél-amerikai ciklon elérte Európa közepét, a Vatikánt, és elűzte a fekete füstöt a kémény tetejéről. Vele érkezett a szegények püspöke, akit első pillantásra embermilliók szerettek meg a földkerekségen. Az
„erkélyjelentben” az emberek szívét magához emelte, az övét pedig, ezáltal felemelte az Úrhoz.
Ez az örvendetes esemény, bár kivételesnek számít, mégsem csak önmagában következett be, ha egy kicsit elvonatkoztatunk és előzmények után kutatunk. Nézzük, mi minden kínálkozik a múltból.
1492-ben Katolikus Izabella kasztíliai (akkor még nem spanyol) királynő levélben kéri VI. Sándor pápát (Rodrigo Borgia, 1431-1503, aki egri érsek és péterváradi apát is volt), hogy legyen segítségére és küldjön hozzá magyar pálos szerzeteseket, akik majd részt vesznek a világ felfedezésének feladatában. A pápa eleget tesz a kérésnek, Mátyás király is befogadja az óhajt, és Kolumbusz hajóin pálos szerzetesek is útnak indulnak „India” felé, azzal a feladattal, hogy tartsák a bátor hajósokban a lelket és majdan terjesszék a keresztény hitet a távoli földrészen.
1492. augusztus 3-án futott ki Palos kikötőjéből három hajóval Kolumbusz, a Santa Mariával, amelyen személyesen parancsnokolt, a Pintával és a Ninával. A pálos rend életében központi helyen áll a Mária-tisztelet, s minő véletlen, Kolumbusz is a Boldogságos Szűz tiszteletére választotta hajójának nevét, Santa Mariának nevezte el.
Azért az említést érdemel, hogy Kolumbusz Kristóf, felesége halála után 1485-ben Palosba költözött, a La Rábida kolostorba, ahol már találkozott a pálos rend tanításaival.
1492. október 12-én Kolumbusz az Újvilág földjére lép. Kísérete élén megcsókolja a földet, imádkozik. A világtörténelem legnagyobb eseménye ez a nap. A magyar pálosok így jutottak el Amerikába, de
176
ezen nem kell csodálkoznunk, hiszen Izabella királynő ezt a rendet tartotta a legméltóbbnak arra, hogy térítsenek az Újvilágban.
A pápa megbízásából a pálos atyák aztán több alkalommal is mennek Amerikába. A spanyol Cadiz kikötőváros „Archivo de las Indias" okiratában 300 utazó pálos szerzetes adatait rögzítették.
1527-ben Szombathelyi Tamás generális beszéddel búcsúztatja a Portugáliába távozó 123 pálos atyát. A beszéd szövegét a Lisszaboni Állami Levéltárban őrzik. Barcelonában pedig megtalálható a magát büszkén „magyar királyi vér leszármazottjának” tekintő Katolikus Izabella meghívólevelének másolata.
Az amerikai partra lépés után, az akkori spanyol felfedezők hódítókká vedlettek, irtani kezdték az indián őslakosságot, majd a velük együtt érkezett keresztény hittérítő pálos, később a jezsuita szerzeteseket is. Azért pusztították ki az indián törzsi nemzetségeket, hogy területüket és javaikat elvehessék, s helyükbe költözzenek, mint gyarmatosító elnyomó hatalom. Ez volt az uralkodó spanyol lelkület megnyilvánulási formája és gyakorlata.
„Amerika felfedezése után 1495-ben mentek pálosok Dél-Amerikába is, ahol a latin-amerikai spanyol gyarmatokon a keresz-tény kultúra alapjait vetették meg. Katolikus Izabella spanyol királynő kérésére a satubali remete Szent Pálról nevezett rendház spanyol provinciálisa küldött ki először Dél-Amerikába hittérítőket.
Pedro de Mendoza konkvisztádor volt az első, 14 hajóval ment Dél-Amerikába s mindegyik hajóján egy-egy magyar pálost vitt magával.
Szent hivatásuk teljesítése közben azonban a vad indián törzsek lemészárolták őket. A spanyol udvar annyira ragaszkodott a pálosok-hoz, hogy eme kísérlet után ismét újabbakat küldött a térítő munka folytatására. A magyar pálosok Argentínában és Paraguayban kolostorokat is alapítottak, amelyek más szerzetesek birtokában még ma is megvannak, ezekben értékes levéltári anyag található a Dél-Amerikába került pálosok történetéről. Más adatok szerint 1515-ben Diaz de Solis három vitorlás hajóján is pálosok voltak. Buenos Aires
177
első parcellázási térképén találkozunk Mathe Istvány nevével. Nem sokkal később V. Károly kancellárja, a magyar Maximilianus Transylvanus volt az első, aki a világnak beszámolt Magellán útjáról, ami a magyaroknak nemcsak Ibériával való kapcsolatára utal, hanem a csillagászati tudásáról is számot ad.
Valószínűleg Portugálián keresztül, Argentínában szállt partra tizenhat magyar szerzetes, ahonnan eljutottak Bolíviába és Peruba is.
A Vatikán levéltárában három olyan pápai bulla szerepel, amelyek szerint a szerzetesek a földrész felmérésében is részt vettek. A pálos rendi szerzetesek a legelső magyarok, akik kimutathatóan Argentína földjére léptek.
Amikor Spanyolország és Portugália szembefordult egymással, VI. Sándor kéri fel a pálosokat, hogy csillagászati eszközökkel húzzák meg a határvonalat a két veszekedő hatalom között. Így jött létre 1494-ben a tordeszillaszi egyezmény, amely Kolumbusz felfedezése után a kelet felé nyomuló portugálok és a nyugatra tartó spanyolok között egyezséget hozott létre. A Zöldfoki-szigetektől nyugatra 371 mérföldnyire jelölték ki a határvonalat. VI. Sándor pápa meghozta döntését az újonnan felfedezett földek felségjoga tekintetében. 1501-ben a "Los Reyes Catholicos" c. bulla nemcsak igazságot tett az új hódítások esetében, hanem kereszténységet is rendelt az Új Indiákba. Ebben tisztán kiolvasható, hogy a magyar Pálos rend szerzetesei voltak Amerika első hithirdetői”. [Bakk István közlése nyomán]
A magyar pálosok, a „fehérbarátok” az Újvilág, Amerika felfede-zésének meghatározó szereplői voltak. Az ő történetüket írta meg Hadnagy Bálint pálos rendfőnök 1511-ben a ma Újvilág Passió néven ismert verses szövegében. Ebben alapvetően egy ellentét feszül, egyfelől a kincsekért jövő hódító hajósok és a kincseket vivő szerzetes papok között. Az ő „kincsük” a keresztény hit, Krisztus igazsága. A pálos atyák a szenvedéstörténet megismertetésével
178
szeretnék beavatni a bennszülötteket a nagy titokba, elmesélve Jézus Krisztus halálát és feltámadását. [Pálos rendi közlés nyomán]
1541-ben megszűnt létezni a független és erős magyar állam, és ez a pálosok számára is a végzetet jelentette, hiszen elveszítették a biztos hátteret. 1551-ben meggyilkolták a rend legismertebb tagját, Martinuzzi („fráter”) Györgyöt. Az ő szerepüket a térítésben ezért spanyol szerzetesek és később közép-európai Jézus társaságiak, a jezsuiták vették át. Közöttük volt 20-30 magyar jezsuita is. [L. Lacza Tihamér: Magyar jezsuiták Latin-Amerikában.]
Európából érkezvén tehát ők vetették el a krisztusi kereszténység magvait Argentínában, amelyek szépen kisarjadtak a távoli föld-részen, és erre az évszázadra hatalmas pálmafává nőttek, amelyről a holló a Föld nyolcadik legnagyobb országának kilencvenkét százalékát táplálja a hit kenyerével. Itt nőtt fel és lett a szegények püspöke Bergoglio, majd jött Európába téríteni s lett a Ferenc nevet felvevő pápa.
Ez azt jelenti, hogy megfordult a térítés iránya. A dél-amerikai jezsuitának lett mára küldetése Európa felé, ahol az egyház erkölcsi természetére már kevésbé jellemző a Krisztusi példákat követő viselkedés, ennél fogva hanyatlásnak is indult. A hívek egyre nagyobb számban letérnek a kereszténység útjáról, amelynek kövezetét az európai alkotmány a keresztény gyökerek átvágásával már fel is szedte, egyre erőteljesebben utat engedve az istentelen viselkedés több formájának, mint a magzatelhajtás, a család-ellenesség, az egyneműek házassága és abban idegen gyermekek örökbefogadása is.
A most bekövetkezett fordulat igencsak indokoltnak és időszerűnek tűnik, ha egy azóta is folyvást tartó párhuzamot veszünk szemügyre. Ez pedig a következő.
Az új pápa érkezésekor az Európai Unió elnöke J. M. Barroso, az a hataloméhes spanyol szerencselovag – az 1968-as diáklázadások barikádharcosa –, aki csak olyan rendet visel el, amely az erőszak
179
talaján áll. Ez ma az európai demokratikus rend, egy olyan háttérhatalom szolgálatában, amelyik az unió nevében hódoltatni akarja a nemzetállamokat. Amelyek erre nem hajlandóak, azokat nyíltan megtámadja és tönkre akarja tenni, akárcsak az elnök „őrült spanyol” felmenői annak idején ezt az indiánokkal megtették. És, ahogy akkor a keresztény hittérítőket is elpusztították, most a keresztény eszmét küldték a semmibe ezen a földrészen.
Miután még mindig a magyar a legnagyobb egységes nemzet a szétdarabolás ellenére is szerte a világban és a legerősebb a keresztény hit megvallásában, ezért kormányunkon keresztül elsősorban minket támadnak a világhatalom legerősebbjei, élükön az unióval. Jellemzően azok, amelyeknél a kereszténység erejét már korábban sikerült megtörni és helyébe léptetni a mai fogyasztói rabszolgatartó társadalmat alantas eszközökkel irányító világhatalom bálványimádásra kényszerítő parancsolatait.
Bergoglio szentatya még jó időben érkezett a trónra. Most a szegények barátja emelkedett ki egy olyan ellenséges környezetben, ahol az urak barátai, a gazdagok.
Ferenc pápa személyén keresztül a szegények millióinak istenfélő lelkülete sugároz bátorságot az emberiségre, míg az unió elnökének személyén keresztül a pénzimádók néhány tízezrének istentagadó lelki üressége kelt félelmet az állampolgárokban.
Amit a régi pálosok és jezsuiták innen vittek a tengeren túlra, az most jön vissza onnan, éppen akkor, amikor még reménnyel várjuk a keresztény Újvilág feltámadását, egyik oldalon a világi népesség körében, másik oldalon a katolikus egyházon belül, a Jézus-követő útnak, az Újszövetség lelkiségének visszajövetelét áhítva.
Büszkék vagyunk mindarra, amire illendő, és ezúttal sem értjük, hogy az egyházi szóvivők és előadók miért nem említik meg az üdvtörténet e jeles időszakát, a pálos atyák nemes cselekedeteit és a hitért adott életáldozatukat, mert mindez nem elhallgatásra való egyházi belügy, hanem az egész nemzet erkölcsi és hitéleti
180
hagyatékának része, amely – vallási hovatartozásra tekintet nélkül – minden magyar embert megillet. E történet tanúsága szerint a régen elment magyar jezsuiták és az imént megérkezett argentin jezsuita testvérisége mindnyájunk számára most öltött testet.
[Az írás megjelent a Magyar Világ c. hetilap 2013-03-21 és az Argentínai Magyar Hírlap 2013. májusi számában.]
44. Rovásfelirat a Cerro Pelado dél-amerikai barlang falán. Megfejtése:
Született 1473. (Bakk István közlése)
181